Starity

Scarlett Johansson szerint a monogámia nem természetes dolog

2017. február 15. 09:09   |   Szerző: LexiCobain

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 32 éves színésznő néhány héttel ezelőtt adta be a válókeresetet férje, Romain Dauriac ellen.

hirdetés

Scarlett Johansson a Playboy magazinnak vallott magánéletéről és az azzal kapcsolatos érzéseiről és gondolatairól, de szóba került az interjú során a házasság és az elköteleződés felelőssége is.

Minden nyereség mellett van veszteség is, nem igaz? Az embernek választania kell egy utat. Én úgy gondolom, hogy a házasság romantikus dolog, gyönyörű terv és aminek a gyakorlati része lehet nagyon szép is. Ugyanakkor a monogámiát nem tartom természetes dolognak. Megkövezhettek érte, de szerintem a házasság a munkáról szól. Rengeteg munka van benne. A tény az, hogy vannak, akiknek bejön, de ettől még nem természetes. Nagyon tisztelem mindazokat, akik házasságra adják a fejüket – nekem, magamnak is volt részem benne –, de szerintem szembemegy az ösztönökkel

– magyarázta álláspontját a színésznő.

Házasnak lenni egészen más, mint hajadonnak lenni. Aki mást mond, az hazudik. A papír igenis megváltoztatja a dolgokat. Vannak olyan barátaim, akik tíz éve együtt voltak, amikor úgy döntöttek, hogy összeházasodnak, az esküvőjük napján vagy az azt követő napon pedig meg fogom kérdezni tőlük, máshogy éreznek-e. Mert mindig máshogy érez az ember, ha már házas. Ez egy gyönyörű felelősség, de ettől még felelősség.

Ha tehetném sem mennék vissza az időben a húszas éveim elejéhez, még ha jól is szórakoztam akkoriban. Azt kívánom, bár tudtam volna, hogy minden változik és semmi sem tart örökké, semmi sem végleges – csak a halál az. Ha ezt tudom, az sok helyet felszabadított volna az agyamban

– nyilatkozta Scarlett.

A múltkor hallgattam ezt a TED-et, aki a kapcsolatokról beszélt és megmaradt bennem az a gondolata, hogy amikor benne vagyunk egy kapcsolatban, miért nem hallgatunk a családtagjainkra és a barátainkra, ha figyelmeztetnek, hogy az adott személy nem hozzánk való?!? Miért ignoráljuk az őszinteségük miatt azokat az embereket, akik igazán jól ismernek minket? Ezt követően ráadásul eltávolodunk tőlük, csak mert zavarban érezzük magunkat. Érdekes, hogy néha az embernek csak arra van szüksége, hogy egy jó barát megmondja neki, hogy Figyelj, most nem vagy önmagad!. Nem is tudom, szerintem a könnyebb megoldásnak azt látjuk, ha úgy teszünk, mintha meg sem akarnánk hallani a figyelmeztetést.

hirdetés

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek