Ilyen, amikor egy gyermekről kiderül, hogy pszichopata – II. rész

Egy riporter több küzdő családot keresett fel, akiknek gyermekéről kiderült, hogy pszichopata – a befejező rész.

hirdetés

Barbara Bradley Hagerty írásának folytatás:

Érzelmek kiváltása – másképpen

A kutatók az amigdalára mutatnak (– az ember agyának mediális temporális lebenyében található). Állítólag ez okolható a hidegvérű vagy éppen erőszakos viselkedésért. Az amigdala alulműködése hozzásegíthet ahhoz, hogy kevesebb empátiát érezzen az ember és felerősödjön az agresszív viselkedése. Példaképen, a legtöbb pszichopata felnőtt vagy érzéketlen gyerek nem ismeri fel a félelmet vagy szorongást a másik arcán.

Az amigdalát mandula formájú neuroncsoportok alkotják, amelyek mélyen a bonyolultabb gerincesek, így az ember agyának mediális temporális lebenyében találhatók. A kutatások azt mutatták, hogy elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában, így az amigdalát a limbikus rendszer részének tekintik. (wiki)

Essi Vilding, a University College London egyik professzora vizsgálta eme jelenséget. Több arckifejezést mutatott egy elitélt pszichopatának, és, amikor a megijedthez értek, ezt mondta:

Nem tudom, ti minek nevezitek, de pont így néz ki valaki, mielőtt leszúrod

Miért számítanak az idegek ennyire? Abigail March, a Georgetown University egyik kutatója vizsgálta az agyműködését több érzelemmentes gyermeknél.

A félelem, szomorúság, és ezen érzelmek segítenek ahhoz, hogy fehér zászlót mutassanak neked. Ha téged nem érintenek ezek az aspektusok, akkor nagyobb eséllyel támadsz meg valakit, mert nem érzel irányukba semmit és nem tudsz azonosulni az állapotukkal

Tehát a pszichopaták nemcsak, hogy nem veszik észre a szorongást másokon, de maguk sem éreznek ilyesmit.

Úgy gondoljuk, a folytonos alacsony szívverés reflektálhat a félelemmentes állapotra, a kevés félelem pedig ahhoz vezethet, hogy kriminális, durva tettet követ el valaki

 – magyarázza Raine, az University of Pennsylvania egyik vezetője.

Sok gyerek, mivel rendíthetetlen, úgy vezeti ezt le, hogy rossz társaságba keveredik, üzleteket rabol ki, verekedésekbe bonyolódik.

Tehát ezek a fiatalok, vagy felnőttek mindent megpróbálnak, hogy érzelmeket, ún. izgalmakat váltsanak ki magukból, mert alapjáraton már-már félelmetesen közönyösek.

A másik jele a pszichotikus agynak pedig az illető kapcsolata a drogokkal, szexszel és minden mással, ami eufórikus állapotot válthat ki az emberben.

Egy újabb kutatásban videojátékkal tesztelték a gyermekeket.

Egy pszichotikus, érzelemmentes gyerek addig fog menni átlagosan, ameddig el nem veszít mindent. Megállíthatatlanok, a fék nem működik bennük

Mivel vakmerőek, ezért követnek el brutális tetteket. Az agyuk egyszerűen ignorálja a veszéllyel vagy éppen következményekkel, büntetéssel járó figyelmeztetéseket.

Ha nem aggódsz a negatív következményei miatt a tetteidnek, akkor valószínűleg vágyat érzel arra, hogy addig folytasd ezt a viselkedést, ameddig el nem kapnak.

A kutatások megmutatják, hogy már a totyogó babákban is fellelhető, hogy immúnisak bármiféle büntetésre.

Ezek a gyermekek higgadtak fogadják a megintés bármely formáját

 – teszi hozza Eva Kimonis, aki problémás kölykökkel foglalkozik a University of New South Walesben, Ausztráliában.

Ahogy múlnak az évek, az észre nem vett érzéketlen gyermekek egyre jobban kizárják a lehetőégét a normális életnek. Az agyuk méginkább ellenálóképesebb lesz az emberi emóciókra. Emellett az agyi működésük nehezebben fogadja be a normákat, a családja valószínűleg kimerült, a tanárok, szociális munkások kevésbé elfogadóak. Bár tinédzseréveiben még nem nevezhető veszett ügynek, mivel még változókorban van, de az biztos, hogy az esélye megnőtt rá, hogy az legyen. A környezetének ő csak egy ijesztő csávó.

A Mendota intézet

Mint az a srác, aki most hat méterre áll tőlem a North Hall of Mendota Juvenile mentálhigiénés központban, Wisconsinban. Magas, vékony tinédzser, akit most engedtek ki a cellájából. Két kigyúrt kisérője megbilincseli a kezét, leláncolja a lábát és lassan elvezetik. Hirtelen felém fordítja a fejét, és felnevet. Ez az a fajta, csontig hatoló hahota, amitől kiráz a hideg. Ahogy a fiatal fiúk káromkodnak, dörömbölnek a fogdájuk fémajtaján, miközben elhaladok mellettük, mások csendben ülnek és csak bámulnak kifelé. Arra gondoltam, most kerültem a legközelebb A legyek urához.

A Legyek Ura William Golding Nobel-díjas angol író, költő 1954-ben kiadott regénye, amely magyarul Déry Tibor fordításában 1963-ban jelent meg először. Az új fordítás Gy. Horváth László munkája. Mi történik egy lakatlan szigeten egy magárahagyott gyermeksereggel? Egykor Isten áldását kérték a kadétiskola növendékei és Shakespeare-t olvastak. „Nem vagyunk mi vademberek, angolok vagyunk” – hangzik el egy gyermekszájból. A gyermekek eleinte megpróbálnak valamiféle demokratikus rendet tartani: akinél a kagyló, az szólhat. A megpróbáltatások, az éhség, a magáramaradottság azonban hamarosan kikezdi a józan, s egyben játékos gyermeki gondolkodást. A rend felbomlik, s a fiúk két táborra szakadnak. Természetesen az a csapat népszerűbb, amelyikben nem kell semmilyen szabálynak megfelelni. A másik csapat parancsnoka, Ralph félelemmel tapasztalja, hogy már csak néhányan maradtak a fékezhetőbb gyermekek közül. A két tábor között végeláthatatlan küzdelem kezdődik.

Michael Caldwell és Greg Van Rybroek pszichológus is pont erre gondolt, mikor 1995-ben megnyitották a kezelőt. A fiatal elkövetők, akiket börtönbe helyeztek meghatározott időre, kijutásuk után csak újabb és újabb bűntényeket követtek el, így a 90-es években előálltak egy új módszerrel. Elkezdték a viselkedésüket tanulmányozni és rájöttek arra, hogy „gyógymódot” kell nekik találni.

Caldwell és Rybroek elárulja, hogy nagy biztonsági rendszer védi a helyet, ahová a mentálisan sérült fiúkat hozzák 12 és 17 év között.

Amikor az első srác bejött, egymásra néztünk, és azt mondtam »ez a legveszélyesebb személy, akit valaha láttam«, majd „Oh, ne... Mibe kevertük magunkat?” – teszi hozza Rybroek.

Akkor még nem tudták, hogy a lépésük meghatárózó és elképesztő volt. Amit az emberek elképzelhetetlennek tartottak, ők megpróbálták. Még ha nem is sikerült meggyógyítaniuk a pszichopatákat, a helyes irányba terelik őket.

Sok gyermek a „pokolban” született. Az utcán nőttek fel, szülők nélkül, még másokat szétvertek és szexuálisan bántamztak.

Piñata-klubnak” hívják magukat

– mivel az apjuk fellógatta és késsel szurkálta őket, ahol érte.

Caldwell elmeséli, hogy két héttel ezelőtt az egyik páciens annyira mérges lett, mert „igazságtalannak” tartott valamit, hogy fekáliát és vizeletet dobált az ajtón keresztül az őrökre. (Nem ő az egyetlen, ez egy népszerű „időtöltés” a Mendotában). A kezelők lelépnek, 20 perccel később visszatérnek, és ugyanezt folytatja. Így ment napokon át, ameddig bele nem fáradt és el nem fogyott az összes ürülék, amit hajigálhatott volna.

Azt akarjuk neki megmutatni, hiába csinálja, nem ér el vele semmit. Ezzel érheted el a legjobb pozitív kapcsolatot, mivel belátja, hogy csak magát meríti ki feleslegesen és mi nem harcolunk vissza, ugyanúgy próbálkozunk... Így elindulhat valami.

Cindy Ebsen, operációs vezető vezet körbe a Mendota északi részén. Ahogy ellépünk az ajtók mellett, a fiúk kinyúlnak és kiabálni kezdenek:

Cindy, Cindy, tudnál nekem cukorkát adni” „Cindy, én vagyok a kedvenced, nem igaz?” „Cindy, miért nem látogatsz meg többet?

Mindegyik zárkájánál megáll. Ezek a fiatal fiúk gyilkoltak, raboltak és megcsonkítottak, azonban ő ezt mondja:

Még mindig gyerekek. Szeretek velük dolgozni és próbálok sikereket elérni

Ezek mind fontosak, de a Mendota igazi feladata és eredménye az, hogy a pszichotikus gyermekek új otthonra találhatnak. Azok, akiket kiutasítottak az iskolából, kirúgtak otthonról, lecsuktak és bebörtönöztek nem egyszer. Itt azonban eredményeket érnek el velük, az agyuk kimutathatóan reagál rájuk.

A klubok reményt adnak az élethez?

Akik ügyesek, azok kiváltságosabb „klubokba” léphetnek be (Club 19, Club 23, és a VIP club). Ahogy különböző státuszokat érnek el, ajándékokat és privilégiumokat kapnak – cukorkát, baseball kártyákat, pizzát szombatonként és még Xbox-szal is játszhatnak néha. Azonban, akik másokat ütnek, szart dobálnak vagy csúnyán beszélnek a személyzettel, rossz pontokat, büntetéseket kapnak és eleshetnek a jutalmaktól. Ez azonban, relatívan nézve, rövid ideig tart, hiszen az érzéketlen gyermekek nem affektálnak a büntetésre, sőt, még jobban „megkeményíti” őket.

Szkeptikus vagyok. Hogy lenne egy gyerek, aki lelökött egy idős hölgyet a lépcsőn és ellopta a TAJ-kártyáját motivált a Pokémon kártyáktól? Ahogy az északi oldalon sétálok Ebsennel, megáll és beszól:

Internetes rádiót hallok?

– kérdezi.

Igen, igen. A VIP-ben vagyok. Megmutassam a kosárlabdakártya-gyűjteményem?

– szól egy hang.

Ebsen kinyítja a cellát, és egy sovány 17 éves fiú néz vissza rám, aki büszkén mutatja a jutalmait felsorakoztatva.

Van vagy 50. Nekem vannak a legjobb kártyáim a központban!

Megismerem a sztoriját. A nevelőanyja rendszeresen verte, a mostohatestvére pedig szexre használta. Amikor alig érte el a pubertáskort, molesztálni kezdte a fiatal lányt a szomszédban.

Tudtam, hogy rossz, amit teszek, de nem érdekelt. Én is akartam valamilyen élvezetet

– mondja.

A Mendotában rájött arra, hogy a rövid élvezet börtönbe juttathatja és szexuális ragadozó válhat belőle. Családot akar, rendes munkát és mindenek felett szabadságot. Bármennyire is furcsán hangzik, ehhez az első lépés számára a kosárlabdakártya, hiszen ezek mutatják meg, hogy van esélye a javulásra.

A srác levezeti számomra a bonyolult, már-már követhetetlen pontrendszert. Így látja a világot is. Pontok alapján működik. A jó viselkedéssel kártyákat kaphat és rádiót hallgathat, akár a valóéletben:

Ha jól főzöl, a pincérből szakács válhat egyszer

– magyarázza.

Rám néz, megerősítést vár. Bólintok, és azt remélem, az élet így fog működni számára. Amiben pedig ennél is jobban bízom, az az, hogy megmarad a kitartása.

Tény, hogy a Mendota sok fiatal fiút megváltoztatott, legalábbis kisebb időre. Nézzük a számokat: 248 fiatalkori bűnözőt szabadon engedtek. 147 javítóintézetben volt, míg 101, a nehezebb, pszichésebb esetek a Mendotában. 4,5 évvel később a Mendota-i srácok 64%-a nem esett vissza, míg a másiknak 94%-a igen. Emellett 36%-ra csökkent a veszélyességi faktoruk a 60%-os képest. A legmeggyőzőbb mégis: a javítóintézetesek közül 16-an öltek, míg a fiúk a Mendotából? Nulla.

Azt hittük, a szabadulásuk után ámokfutásba kezdenek egy-két héttel később. Aztán az eredmények és számok visszajöttek, és ez nem történt meg.

Caldwell hisz a srácokban, de tudja, hogy a valóság nem mindig így működik. Azonban minél több és több adat visszaérkezett a szabadultakról, látták, hogy valamit nagyon jól csinálnak.

A kérdés most a következő: a Mendota-i kezelés nemcsak a viselkedésüket segíti, hanem az agyukat is formálja? A kutatók optimisták, hiszen az agy fejlődő és változóképes egészen a 20-as évek középéig.

Ezek kis lépések az emberiségnek, de hatalmasak a mi világunknak

– mondja.

Azonban mennyi tud így maradni élete végéig? Caldwell és Van Rybroek nem tud erre válaszolni. Bíznak és figyelemmel kísérnek minden kiengedettet.

Carl, a temetkezési vállalkozó

Carl (a nevét megváltoztattuk) köszönőlevelet küldött nekik 2013-ban. Amióta elhagyta a Mendotát, kimaradt a balhékból és elindította saját vállalkozását Los Angelesben.

Carl egy kisvárosban született Wisconsinban. Középső gyermeke volt egy programozónak és egy különleges gyerekekkel foglalkozó tanárnak.

Folyton mérges volt

– mondja az apja telefonon.

Az agressziója először kicsiben mutatkozott meg: az óvodában megütötte a csoporttársait, azonban hamar eldurvult a helyzet: levágta a fejét a kedvenc macijának, összekarcolta a család kocsiját, gyújtogatott, és megölte a kishúga hörcsögét.

A húga elárulja, hogy mikor Carl nyolc éves volt, megforgatta a macskát a farkánál fogva majd a falhoz vágta. Carl csak nevetett.

Emlékszem, mikor megharaptam anyámat, és vérezni, majd sírni kezdett, örültem. Annyira boldog voltam, hogy majd kicsattantam

– kezdi telefonon.

Nem arról volt szó, hogy valaki megrúgott és vissza akartam adni... Furcsa, meg sem tudom magyarázni, de hatalmas gyűlölet tombolt bennem.

A viselkedése megdöbbentette és megrémítette a szüleit. „Egyre rosszabb lett, ahogy cseperedett” – folytatja az apja. „Mikor tinédzser lett és időnként bebörtönözték, örültünk. Tudtuk így, hogy biztonságban van és nem bánt senkit. Akkoriban limitáltak voltak a lehetőségek, nem tudtunk kihez fordulni, pedig mindent megpróbáltunk”.

1995-ben vonult be a frissen nyílt Mendotába, mikor csak 14 éves volt. Korábban volt már pszichiátriai kórházban, csoportterápián, gyámnál, és börtönben is. A rendőrségi papírja szerint 18 tetten érték, beleértve fegyveres rablást és verekedéseket.

Carl nem egyszerűen kezdett a Mendotában: bántalmazta a személyzetet, ürüléket kent a falra, kiabált éjszakánként, nem volt hajlandó fürödni vagy elhagyni a szobáját és a többiekkel sem vegyült együtt.

A terápiát rövidesen el kellett kezdenie és hamarosan lenyugodott. Megkötötte az első emberi kapcsolatát a 15 éve alatt.

A tanárok, ápolók, a személyzet... Mindenki úgy gondolta, hogy változást érhetnek el bennünk. Elhitették velünk, hogy van potenciánk

– magyarázza.

A megváltás azonban nem rögtön érkezett meg Carl számára. 18. születésnapja előtt kiengedték, megházasodott, majd 20 évesen lecsukták, mert megvert egy rendőrt. A rácsok mögött öngyilkos levelet írt, amit időben megtaláltak az őrök egy random cellakutatás során, így megfigyelés alá helyezték. Ott elkezdte a Bibliát olvasni és elmondása szerint valami erőteljesen megcsapta. Istenhívő lett, és belátta a 10 parancsolat alapján, hogy az életvitele nem egyezik a keresztény ideológiával. Most minden héten templomba jár és hálát mond a Mendotának, hogy valamit elindítottak benne az emberi kapcsolatok irányába. 2003-ban elvált a feleségétől és elköltözött Wisconsinból. Kaliforniában telepedett le és temetkezési vállalkozást indított, ironikus módon.

Carl lelkesen be is vallja, hogy a halállal kapcsolatos dolgok állnak hozzá a legözelebb.

Gyerekként imádtam a késsel szórakozni, vágni, megnézni, „mi van belül”. Ez motiválja talán a sorozatgyilkosokat is, nemde? Most azonban kordában tartok mindent

Természetesen a hivatásához empátia is szükséges. Carl mondja, hogy megtanult sajnálatot mutatni a gyászoló hozzátartozók irányába, most pedig már természetesen jön neki. A húga egyetért abban, hogy emocionálisan sokat fejlődött.

Kapcsolatba lép a családokkal, elképesztő! A vállán sírhatnak akár. Ez nem fér össze az emlékemben élő képpel. Össze vagyok néha zavarodva Vajon igaz? Tényleg sajnálja őket vagy tetteti az egészet?

Carl azt mondja, hogy a Mendota és Jézus nélkül Manson-, Bundy-, Dahmer vagy Berkowitz-féle bűnöző vált volna belőle.

Azonban semmi sem olyan fényes, mint ahogy az tűnik. Mielőtt megérkeznék Los Angelesbe, Carl feleségétől dühítő e-mailt kapok. Carl rendőri felügyelet alatt áll. A férfi poliamoria kapcsolatokban hisz, és barátnőket visz fel a lakásukba.

Poliamoria, magyarul többszerelműség kettőnél több személy közötti intim kapcsolat egyidejű gyakorlata, kívánsága vagy elfogadása, melyről minden szereplőjének tudomása van és amelyhez hozzájárul. Nem tévesztendő össze a poliszexualitással. (wiki)

Legutóbb az egyik csaj a gyermekükkel játszott, mikor a felesége hazaért. Természetesen kiborult, elvette a fiúkat, mire Carl megtépte és átvette a gyermeket. A telefonját a falhoz vágta, hogy ne hívja a rendőrséget, így a szomszédból kért segítséget.

Most három kihágásért felel: családon belüli erőszak, gyermek elhanyagolása és tanú megfenyegetése.

Mégis elutazom Los Angelesbe, naivan azt hiszem, Carlt kiengedik aznapra. A feleségével várakozunk reggel 8:30-tól bíróságon. Hosszú fekete hajú nő szeme most a fián van. Carllal az OkCupido nevű oldalon ismerkedett meg, mikor LA-ben járt, és néhány hónappal később összeházasodtak. Elmondása szerint elragadó volt. Közben folyamatosan érkeznek a hívások a temetkezési vállalkozás ügyfeleitől.

Annyira belefáradtam a drámába

– sóhajt, miközben a telefonja ismét megcsörren.

Carl nehéz eset. A felesége szerint vicces és charme-os, jó hallgaót, de néha elveszti a fókuszt és nem érdekli semmi. Másokkal szexszel, még akkor is, amikor otthon van. Azt mondja, sosem verte még meg, de egy-két pofon elcsattant már.

Bocsánatot kér, de sosem tudom, komolyan gondolja-e

– vallja be.

Szerette a férjét, de már nem érdekli semmi. Szeretné magát és a fiát biztonságban tudni.

Délután 3 óra 15 perckor narancssárga ruhában kiengedik Carl-t. Két kézzel integet, mosolyog, ami elhalványul, ahogy közlik vele, ma még nem mehet haza. Három hétig bent kell maradnia.

Tudom, hogy a feleségem mellett nem kellene barátnőt tartanom

– kezdi telefonon a kiengedésének napján.

Ragaszkodik ahhoz, hogy összetartsa a családját és most, hogy részt vett a családon belüli erőszak „terápián”, megértette tetteit. Őszintének hangzik.

Elmondtam Carl új sztoriját Michaelnek és Gregnek.

Ez még a jobbik eset egy Mendotás srácnak. Nem fog sosem teljes, egészséges életet élni, de, ha már megpróbál a jogi szabályokon belül maradni, az hatalmas siker

Tehát erre mennek ki. Hogy ne raboljanak ki boltokat és ne lőjenek, kínozzanak meg embereket.

Megkérdezem Carl-t, mennyire nehéz a szabályokon belül maradni, egy 10-es skálán.

Azt mondanám... 8. Nyolc, mert nehéz. Nagyon nehéz

A végén megkedvelem Carl-t. Nagyon intelligens, belátja a hibáit és szeretne jobb emberré válni. Vajon őszinte vagy manipulál éppen? Carl példa arra, hogy egy pszichopatát meg lehet szelídíteni vagy arra, hogy csak megtanulnak beilleszkedni és mi játszunk az ő szabályaik szerint?

Őszintén nem tudom.

• Ismerd meg Samanthát – I. rész

hirdetés

hirdetés