Fiatal színészek: Tóth Balázs – egy 7-17 éveseknek szóló nyári táborban is találkozhatsz vele

„Őszintén kell beszélni magunkról és persze érteni kell azt, amit mondanánk” – interjú Tóth Balázzsal.

hirdetés

Balázs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves hallgatója még csak tanulja önmagát, azonban 2020-ban már a PEOPLE TEAM nyári színészkurzusán fogja segíteni a kezdő művészek első lépéseit. Az ígéretes színészt személyes élményeiről, a felvételiről és a távoktatás nehézségeiről kérdeztük.

– Milyen karaktertípust szeretsz a leginkább eljátszani?

– Mi még csak próbálkozunk, minél szélesebb spektrumban. Az egyetemen a képzés elején vagyunk. Az alkatunkat, a hangunkat, a tulajdonságainkat vizsgáljuk, hogy majd aztán ebből kiindulva láthassuk, milyenek nem vagyunk.

– Hogyan tanultál meg valaki más bőrébe bújni?

– Először kérdéseket teszek fel. Meg kell értsem a szereplők helyzetét és viszonyát, kibogarászom, mit, miért mondanak. Ebben nagy segítséget nyújtanak tanáraink, osztályfőnökeink. Próbáról próbára tisztul a kép. Főképp a saját életemben megélt tapasztalatokkal dolgozom.

– Van olyan szerep, ami a bakancslistádon van?

– Nincs.

– Top 3 színházi élmény? Színészként és nézőként is…

– Rangsorolni nem tudnám őket, de mindenképp köztük van az a vizsgánk, amelyiket Bodó Viktorral csináltuk: Franz Kafka, Kastély. Idén ősszel jártunk Párizsban az Arien Mnouchkine vezette Théâtre du Soleil egyik előadásán. Meghatározó még a Jurányiból az Egy őrült naplója, az volt az első előadás, amit a Katlanon láttam.

– Klasszikus vagy modern színház? És a kortárssá változtatott klasszikus darabok?

– Nincs még kiforrott, kerek álláspontom erről. Az agyam a kiforgatás és az új dolgok kipróbálása útján indul el, szeretek a meglepetés erejével operálni. Nem tudom, hogy ez melyikre igazabb, talán egyikre sem. Egy klasszikus alkotásban meg akarom érteni, hogy abba mennyi újdonság van belepakolva. Az egyetemen szerencsére megismerkedem olyan darabokkal, amelyek ma is élnek és új irányokat mutatnak. A kortárs elemek egy rendezésben pedig akkor jók, ha a megértést és a befogadást segítik.

– Melyik az a rendezés, ahol ez az adaptáció tökéletesen sikerül? Melyikben nem?

– Fogalmam sincs, tökéletes-e, vagy sem, de a Kertész utcai Shaxpeare-mosó és az Árvácska két olyan előadás, amit a generációm is érthet, anélkül, hogy teljes ismerete lenne a feldolgozott művekről. És biztos van olyan, ahol nem sikerül jól az adaptáció. Vagy máshogy sikerül. Ki vagyok én, hogy ezt megválaszoljam?

– Van olyan zenész, akinek az alkotásait szívesen adaptálnád színdarabba?

– A Freakin Disco zenekar több száma inspirál. Szívesen próbálkoznék komolyzenével és instrumentálissal is. Szeretném később a saját zenémet szerezni.

– Mióta foglalkozol színházzal?

– Már kiskoromban is érdekelt, majd gimnáziumban tudtam először belekóstolni abba, hogy mi is ez. Aztán célirányosan, érettségi előtt elkezdtem egy drámaiskolát, ahol komolyabb szinten készülhettem a felvételire.

– Ki volt rád a legnagyobb hatással?

– Édesapám.

– Ki az a híres ember, akit eljátszanál?

– Erre a kérdésre csak komolytalan válaszom lenne…

– Melyik a kedvenc filmed, és miért?

– Nincs kedvencem, ritkán nézek filmeket. Ha annak számít, akkor a Jankovics Marcell-féle Az ember tragédiája az egyik, amit rendszeresen újranézek.

– Hogyan érdemes az SZFE felvételijére készülni?

– Nem szabad az osztályfőnökök ízléséről vagy a felvételiztetési szokásokról szóló pletykákkal foglalkozni, mert ez megváltoztatja a felvételiző hozzáállását. Őszintén kell beszélni magunkról, és persze érteni kell azt, amit mondanánk, közölnénk a választott szövegekkel.

– Milyen lehetőségei vannak egy vidéki fiatal színésznek a fejlődésre?

– Nem tudom, még nem dolgoztam sem vidéken, sem fiatal vidéki színésszel. Ha pedig még – felvételi előtt álló valakiről beszélünk, akkor minden esélye megvan mindenkinek. Rengeteg jó előadást lehet online nézni, csomó versre és drámára van idő. Elsősorban kedv kell hozzá és szorgalom.

– Milyen jelmezeket hordasz szívesen?

– A sajátjaimat!

– Hogyan tudtál gyakorolni a karantén idején? Milyenek voltak az órák?

– Minden lelassult: a reakcióidő, a reflex, így nehezebb próbálni. Az oktatóink mindent megtettek azért, hogy folytatódhasson a munka. Kompromisszumok árán, de folytatódott is. Kevesebb gyakorlati feladatunk volt, többet írtunk és olvastunk. Persze egészségügyi szempontból is rossz volt a helyzet, a napi 6-8 óra képernyő előtt görnyedés nem jó dolog.

– Mit gondolsz, milyen hatással lesz ez a válsághelyzet a színházakra?

– Biztos rengeteg anyag gyűlt most, hogy mindenki a családjával volt összezárva, én legalább is igyekeztem leírni, ami ért. Sokkal megbecsültebb lett, amikor újra láthattuk egymást. Az embereknek is hiányoznak kedvenc színházaik vagy kedvenc színészeik. Másképp kommunikálunk egymással ezután.

Cikkünk a Férfinet és a Legjobbtabor.hu közreműködésével készült.

hirdetés

hirdetés