Starity

Shodeinde Dorka igazi maximalista

2010. november 18. 21:09   |   Szerző: Lindsay019

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Nők Lapja riportere, Kövér Balázs nemrég interjút készített a gyönyörű tehetséggel. Nehéz volt időpontot egyeztetnie vele, hiszen a 19 éves lány egyszerre friss feleség, anya, és emellett az X-Faktor döntőse is.

hirdetés
Shodeinde Dorka igazi maximalista

Shodeinde Dorkának sűrű a programja mostanság. Mióta kislánya megszületett, természetesen kevesebb ideje marad az X-faktoros készülődésre. Egy kisebb mélypont után azonban múlt szombaton ismét elkápráztatta a nézőket tehetségével. A Nők Lapjának arról mesélt, hogy a párja és a mamája nélkül biztosan nem élné most túl ezt a nehéz időszakot.

– Pelenkázás közben énekelsz Lizának? 
– Hát persze! Ez az alap, mindig dúdolok, ha együtt vagyunk, vagy énekelek. Tudom, most azt akarod hallani, hogy ha elénekelek egy altatódalt, az megnyugtatja és abbahagyja a sírást. De egyáltalán nem sírós baba. A fotózáson is láthattad, mennyire jól viselte a felhajtást.

– Te hogyan viseled, hogy ennyire megváltozott az életed? 
– Férjhez mentem, szültem, most pedig itt vagyok az X-Faktorban, ez az elmúlt évem mérlege. Hidd el, sokkal jobb ez így egyszerre, mintha külön-külön történne. Így időm sincs megrettenni, mondjuk az anyaságtól vagy a versenytől.

– Mennyi időd van a kislányodra?
– A próbaterem és az X-Faktor-lakás egypercnyire vannak egymástól, a szüleim tíz percre laknak. Liza jön velem minden próbára. Két olyan nap van, amit nagyon okosan meg kell szervezni: a pénteki főpróba és a szombati verseny az, amikor hosszabban távol kell lennem tőle. Előre fagyasztok neki anyatejet. A párom és anyukám vigyáznak ilyenkor a kislányomra, de ők rengeteget segítenek hét közben is. Nélkülük bele sem vágtam volna a műsorba. Nappal mindig rohanásban vagyunk, a nap legszebb része, amikor este hazamegyek és Liza fent van még, egy kicsit együtt vagyunk vele, a szüleimmel, a párommal. Most ez a boldogság.

– Erre gondoltál, amikor a Boldogság, gyere haza című dalt énekelted a döntőben?
– Ott, abban a pillanatban mindez előjött. Arra gondoltam, hogy mennyit segít a családom, a párom mennyi mindent tesz meg értem, mennyire szeret, és persze az is eszembe jutott, hogy mennyire fontos ez a verseny... Ezek miatt csuklott el a hangom. Egyébként a szülés előtt soha nem voltam hamis, de most olyan furának hallom a hangomat. Mintha nem tudnám kezelni.

– Maximalista vagy? 
– A verseny tett azzá. A párom találta ki, hogy benevez, én meg azt mondtam, ne vicceljen, nyáron szülni fogok, nem próbákra járni. Mégis beküldte a nevemet. Az első válogatásra úgy mentem el, hogy mindenki azt mondta, úgyse sikerül. Sikerült. Utána meg én gondoltam azt, hogy a másodiknál úgyis kiesem. Vagy majd a harmadiknál... Végül amikor bekerültem a legjobb ötvenbe, akkor fogtam fel, hogy mi történt, hogy most már tétje van a válogatónak, hogy keményen rá kell kapcsolnom. De például korábban a suliban nem voltam maximalista. Most meg minden héten azzal futok neki a daloknak, hogy jobbnak kell lenni, többet kell gyakorolni!

– Mindig visszakanyarodunk a párodhoz. Hogyan ismerkedtetek meg?
– Kimentem Bécsbe a barátnőimmel, ő pedig ott ült a sétálóutcában a barátaival. Szerelem volt első látásra. Rögtön megakadt a szemem rajta, rámosolyogtam, de mentem tovább. Ő utánunk jött, megszólított, beszélgettünk, megadtam a számom. És persze arra gondoltam, hogy este hazamegyek és elfelejtem. Ehhez képest még aznap felhívott, egy hét múlva pedig találkoztunk. Hol én mentem Bécsbe, hol ő jött. Végül összeköltöztünk itthon, és összeházasodtunk.

– A családod viszont nem támogatott...
– De nem azért, mert ő nigériai. Egyszerűen nem azt tervezték, hogy a lányuk tizenkilenc évesen férjhez megy. Azt kérték, gondoljam át, mit csinálok. De én nagyon szerelmes vagyok, ezért sem hallgattam rájuk. Sok boldogságot kívántak, ám nem jöttek el az esküvőre. Most már nagyon jó a viszonyuk a férjemmel. Sokat nevetnek, viccelődnek együtt.

– Mi a közös nyelv otthon?
– Kettőnknek az angol. Emelt szinten érettségiztem, nagyon szeretem ezt a nyelvet. Folyékonyan beszéltem, de mivel a nigériaiak nem törődnek a nyelvtannal, abból sokat felejtettem, és az akcentusom is kicsit nigériai lett.

– Találkozol rasszizmussal a hétköznapokban?
– Igen. Gafar szerint Ausztriában is erős a rasszizmus, de ott ezt nem mondják ki. Itthon simán kimondják, beszólnak. Eléggé megviseli, de nagyon jól kezeli. Egyszer futotta el a méreg, amikor már várandós voltam, látszott a pocakom és a skinheadek nekem szóltak be, nem neki. Na, akkor majdnem odament megverni őket.

– Férjed mohamedán...
– ...most az jön, hogy nem félek-e emiatt? Nem. Még az elején tesztelgettem, hogy hogyan gondolkodik. Mennyire fontosak neki az előírások, csadorba akar-e öltöztetni... De azt szeretné, hogy úgy öltözzek, mint Beyoncé, nagyon szexis  ruhákat vesz nekem. Azt is megkérdeztem az esküvőnk után, hogy akkor lesz-e második felesége. Nevetőgörcsöt kapott. Fontos számára a vallása, imádkozik naponta ötször. Minden előírást betart de ezt nem várja el tőlem. Sőt! Megvan a magam hite, keresztény vagyok, és ez neki kifejezetten tetszik. Örül, hogy nekem is fontos Isten.

– Mi lesz, ha Liza húsz év múlva  eléd áll, hogy ő most kiköltözne Nigériába a nagyszüleihez?
– A párom nyolc éve nem látta a szüleit, azt tervezzük, hogy jövőre elutazunk, megmutatjuk Lizát nekik is. Nagyon fogok sírni, amikor látom, hogy majd' egy évtized után megölelik egymást. De mégis, természetes lesz, ha Liza meg akarja ismerni az édesapja kultúráját. És bármennyire is fáj, el kell majd engednem.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek