Kiss Ádám aggódik új könyvének sikere miatt

Kiss Ádámról talán kevesen tudják, hogy egy érző lelkű srác, pedig a viccek mögött bizony sok minden más is rejlik. A Showder klub humoristája most a stop.hu-nak nyilatkozott.

hirdetés

–  Imádnak az emberek, hiszen többezres rajongótáborod van. Szerinted ez minek köszönhető?

Kiss Ádám: Valamilyen szinten nyilván nekem köszönhető, de nem tudom, mert ezért a sok emberért, akik kedvelnek a közösségi oldalon, nem tettem semmit, és persze ellenük sem: aki akar, csatlakozik. Talán azért jelölnek be, mert estéről estére vicces vagyok, látnak a televízióban... Örülök nekik, hiszen másfél szegednyi, vagy most már majdnem egy miskolcnyi ember van a hátam mögött és ez jó!

– A napokban jelenik meg a könyved, aminek a fülszövegében azt írtad, hogy a közönség szeretett volna belőled egy részt és te segíteni akartál nekik, hogy mindenkinek legyen egy "Kiss Ádámja".

– Tényleg így van. Nem tudom, hogy miért éreztem így, de azt mondtam, hogyha valamit kiadok, ami Kiss Ádám, akkor az inkább legyen könyv! Rengeteg ember szeretett volna még valamit. Nem volt elég, hogy eljött és megnézett, volt egy jegye, vagy kapott egy aláírást, szeretett volna még valamit, ami Kiss Ádám, amit hazáig vihet és mondjuk örökre. Akkor találtam ezt ki és most megszületett.

– Milyen szeletet tudtál adni nekik magadból?

– Ugyanazt az arcomat, ami színpadon is vagyok, csak leírva. Egy előadás persze más és bevallom, hogy egy kicsit aggódom is, mert ott mindig azonnal átlátom a reakciót az emberek arcán, hogy valami vicces vagy sem. De itt nem látom, és meg is vagyok bolondulva, hogy mi lesz, tetszeni fog-e nekik? Hiszen, aki megveszi, hazaviszi, mondjuk Kecskemétre, elolvassa a kisszobában és nem tudok róla semmit. Ez zavar, de úgy érzem, hogy egy újabb szeletet kapnak belőlem és ez még mindig én vagyok! Sőt!

– Nem leplezel le semmit, nem mesélted el az életed. Akkor mégis, mit írtál meg a Szütyiőben?

– Nem véletlenül Szütyiő. Beledobáltam az elmélkedésim, mint egy szütyőbe: 33 kis különálló novella, ami önmagában is sztori, nem egybefüggő történet. Elmélkedések a dublini kukásautótól elkezdve az univerzum időjárás jelentésén át a parafenoménig. Annak ellenére, hogy viccesek az írások, rengeteg olyan apróságot tettem bele, amik általában nincsenek könyvekben: pont azért találtam ki őket, hogy az emberek meglepődjenek és olyat kapjanak, amit idáig nem. Szerepel benne például egy olyan írás, amit fejjel lefelé kell elolvasni, vagyis ehhez meg kell fordítani a könyvet: már lelki szemeimmel látom, ahogyan a metrón kormányozzák a könyvet. /nevet/ A tartalomjegyzék például a könyv közepén van, és azt hiszem, hogy a két hófehér oldalon is rágódni fognak egy picit. Szerintem ezek az apróságok egyedivé teszik a könyvet.

– Hogy érzed, "Nagy Dávid" után, most már Kiss Ádám lettél? Már felismernek?

– Eléggé: tízből kilenc ember. Mi egy unikumot szerettünk volna teremteni minden hétfő estére a Showder Klubbal, de miután a Cool TV átvette és reggel, délben, este is játszottak minket, már a hajléktalanok is felismernek, hála Istennek. Így eljutottunk olyan társadalmi rétegekhez is, akikhez eredetileg nem akartunk. Nem Kiss Ádámot, hanem a Showder Klubot szereti mindenki. Mi nem vagyunk annyira megosztóak, mint Fábry Sándor, akit vagy gyűlölnek, vagy szeretnek. Olyanok vagyunk, mint a társadalom: van kövér apuka, szemüveges mérnök, fiatal vagy vidéki srác... Mindenki megtalálja a maga kedvencét és ennek hangot ad. Például, amikor megyek a boltba, vagy jön a kiránduló osztály és kialakul a spontán „Kiss Ádám simogató”.

– Fiatalon kerültél rivaldafénybe, honnan tudsz ötletet, vagy témát meríteni?

– Ezek ugyanúgy jönnek, mint 4-5 évvel ezelőtt. Úgy élek már 0-24 órában, hogy „na ebből milyen poén lesz majd?" Így megyek moziba, így nézek tv-t, így adok interjút, így ebédelek, az az életem, hogy poént kell csinálni. Mindig azt mondom, hogy az élet írja, meg én, csak a jogdíjakat még nem tisztáztuk, ki mennyit kap (nevet). Ha látok valamit, ami számomra vicces, vagy úgy érzem, hogy kifordítható, akkor elmondom. Olyan dolgok ezek, amik mást is foglalkoztatnak, vagy szúrják az ember szemét. A nép „gyermeke” vagyok: egy a sok közül, aki csak elmondja... Lehet, hogy ezért szeretnek...

– A családi vagy baráti összejöveteleken is te vagy a nagydumás?

– A mikrokörnyezetemben mindenki tudja, hogy hülye vagyok, de már csak a baráti társaságomben lehetek úgy fiatal, mint bárki más. Tudják, hogy szeretem, ha együtt vagyunk, ha ökörködünk, de lehet, hogy az egyik haverom kétszer annyi baromságot mond aznap este, mint én – mi nem ezt számoljuk.

hirdetés