Könyvajánló: Rebecca Yarros – Negyedik szárny

Újrainduló cikksorozatunk ezen részében a világszerte nagy népszerűségnek örvendő sárkányos kalandregényt vesszük górcső alá. VIGYÁZAT, ENYHÉN SPOILERVESZÉLYES!

hirdetés

Rebecca Yarros regénye azóta döntöget rekordokat, hogy 2023. május 2-án a könyvesboltok polcaira került. A mind külföldön, mind belföldön hatalmas népszerűségnek örvendő történet körüli hatalmas hype volt az, ami engem első körben megijesztett, mivel alapvetően dolgozik bennem a „csakazértse”, így hosszú ideig ellenálltam neki, ám barátnői nyomás hatására mégis úgy döntöttem, rászánom magam és igenis elmerülök ebben az izgalmasnak tűnő világban és a tapasztalataimat megosztom itt, veletek is.

Először szeretném kiemelni, hogy egy igen vaskos regényről beszélünk, ugyanis a szóban forgó mű 796 oldalt foglal magában, ami önmagában számomra azt vetíti előre, hogy az író nem volt rest olyan részletgazdag világot felépíteni, mely ilyen hosszú időn át képes lekötni az olvasóit – vagy legalábbis megpróbálni. Ez pedig nem kis teljesítmény! A kötet maga puhaborítós, a borító szépen szerkesztett, azt a hatást kelti, hogy férfiak és nők figyelmére egyaránt szomjazik, ugyanakkor nem praktikus. Egy ilyen vastag könyv esetén célszerűbb lett volna keménytáblás verziót gyártani (ahogyan azt külföldön is tették), hiszen a mű igen sérülékeny, ráadásul így is egy költségesebb kategóriába tartozik, mivel a sima, élfestetlen verzió is 6990 Forintba kerül (akció nélkül). 

Ami a külcsínnél azonban még fontosabb, az maga a belbecs. Rögtön az első két oldalon a történet helyszínéül szolgáló Kontinens térképét láthatjuk, noha a könyv nagyrészt Basgiathban, a hadi iskolában játszódik. Az iskolában négy különböző kvadráns kapott helyet: a lovasoké, a gyalogságé, az írnokoké és a gyógyítóké. Különböző szárnyak alá tartoznak a rajok – szárnyvezetőkké a végzős, harmadévesek legjobbjai; rajvezetőkké pedig a másodévesek legjobbjai válhatnak. Az alaptörténet szerint ebben az intézményben kezdi meg tanulmányait az apja nyomdokaiba lépő Violet Sorrengail, aki mindig is írnoknak készült, ám hadnagy édesanyja parancsára mégis a lovasoknál kell szerencsét próbálnia, ahogyan azt korábban bátyja, Brennan és nővére, Mira is tette.

Az már a kezdetek kezdetén is nyilvánvalóvá válik, hogy Violet bizony nem olyan, mint a többi lovasjelölt: alacsony, intellektuális és nem túl sportos alkat, ami magában rejti annak veszélyét, hogy esetleg elbukik a halálmegvető bátorságot követelő próbákon, arról nem is beszélve, hogy nem tűnik alkalmas jelöltnek egy sárkány figyelmére. Ennek ellenére mégis sikerrel veszi az akadályokat: időnként titkon fondorlathoz folyamodik annak érdekében, hogy előrébb léphessen, de még így is sokak ellenszenvét váltja ki, köztük a rettegett szárnyvezető Xaden Riorsonét és a hozzá hasonlóan ugyancsak elsőéves Jack Barlowe-ét – többek között.

A Rebecca teremtette világ igen könnyen magába szippantja az olvasót, hiszen nem nehéz elképzelni, amint a kissé esetlen, de éleseszű Violet a Mellvéden egyensúlyozik vagy épp a páston vívja meg olykor kiegyenlítetlennek tűnő harcait, miközben szépen lassan kiábrándul gyerekkori legjobb barátjából, a rajvezető Dainből és ezzel egyidőben vágy ébred benne a szárnyvezető Xaden iránt. A történet tovább bonyolódik, amikor a Csépléshez elérkezve a történetbe bekapcsolódnak a sárkányok, Violethez pedig a szokásostól eltérően nem egy, hanem rögtön két sárkány kapcsolódik. Míg a félelmetes Tairn igyekszik egyengetni az útját és védeni őt a veszedelmekkel szemben, addig Andarna már a kezdetektől kezdve megajándékozza őt a tudományával. A két sárkánnyal az oldalán máris nagyobb tiszteletnek örvend az addig igencsak alulértékelt lány, mindazonáltal továbbra is vannak olyanok, akik az életére szeretnének törni annak érdekében, hogy elcsábítsák és a maguk oldalára állítsák a mind méreteiben, mind tudásában hatalmas Tairnt – persze, sikertelenül.

Noha a regény igen sok szereplőt mozgat, elhamarkodottnak tűnik megkedvelni a karaktereket, hiszen az írőnő „fogyó eszközökként” bánik velük, és látszólag még a közönségkedvencek sincsenek biztonságban. Megkedvelni egyébként nem is könnyű őket, mivel a karakterépítés lehet Yarros gyengéje: nem igazán kidolgozottak a karakterei, végig egyszerűek, kétdimenziósak maradnak és őszintén szólva némiképp olybá tűnik, azért szereti meg őket az olvasó, mert ott vannak, ismerősek és életben maradtak a Mellvéd, a Vesszőfutás, majd a Cséplés után is. Nem kaptak igazi mélységet – sajnálatos módon a főszereplők sem! –, ebből adódóan nehéz eldönteni, hogy az írónő hosszútávra tervez-e velük vagy csak amolyan mellékzöngékként funkcionálnak a főszereplők, valamint a sárkányok mellett. Ennek hátterében minden bizonnyal az állhat, hogy nem igazán kapunk betekintést a hátterükbe, a motivációikba, így kissé darabosnak, esetlennek tűnik a felépítésük, még Xadené is, akit Rebecca amolyan titokzatos, lelkileg mélyen sérült férfiként próbál leírni, de inkább hiányérzetet ébreszt az olvasóban és nem kapunk betekintést a belső vívódásaiba, ebből adódóan nem derül ki, hogy ki is ő valójában.

Személy szerint számomra úgy tűnik, nagyobb hangsúly van azon, hogy az írónő elhúzza a kissé erőltetetté váló „tiltott szerelem” beteljesülését a hadnagy lánya és a felkelésereklyét viselő, szeparatista leszármazott vezető között, ahelyett, hogy megmutatná, miért is olyan fontos az ő egymás iránti vonzalmuk, miért is szeretnek egymásba. Összecsapottnak, mindenfajta logikától mentesnek érződik kettejük viszonya: egész egyszerűen csak két felszínes karakter egymás iránti vonzódásának lehetünk szemtanúi, miközben mindenki ellenvetésekkel kezeli ezt a szerelmet. Az nem derül ki, mitől is válnak vonzóvá egymás számára azon kívül, hogy kívánatosnak találják a másik megjelenését és mintha ezzel a kapcsolattal akarnának bemutatni mindenkinek, aki szerint nekik kettejüknek nem lenne szabad együtt lenniük.

Míg a Mellvéd-Vesszőfutás-Cséplés mesterhármasa izgalmas hátteret szolgáltat a kibontakozóban lévő románc és a sárkányokkal, valamint a velük járó varázserő megismerése számára, addig az ezen események után történtek látszólag teljesen random kerülnek bedobásra szoros egymásutánban, hogy tovább nyújtsák a történetet abban a reményben, hogy minél nagyobbat szóljon az egyébként túlmisztifikált szexjelenet. Ekkor az olvasó úgy érezheti, hogy elérte a csúcsát a történet és innen már csak a nagy csavart várja a történetben, a nagy lezárást, ami majd felteszi a pontot az i-re, hogy legyen miért várni a már megjelent Vasláng címet viselő második részt.

Joggal kérdezhetitek, hogy végül beérik-e a nagy finálé, amire a válasz egyértelmű igen. Végre megtörik a jég, figyelmünket a beteljesült szerelemről ismét a történet velejéül szolgáló nagy események felé fordítja Yarros és egy parázs izgalmakban bővelkedő harci tusának lehetünk tanúi, melynek során levonhatjuk a végső tanulságot egyes karakterekről: ki az, aki az élete árán is védelmezi hősnőnket; ki az, aki beáldozná őt az általa nagyobb jónak hitt oltárán és ki az, aki végül mellette marad a szükség órájában.

A tanév végi Háborús Játékok során ugyanis a diákok bemutathatják tudásukat és azt, hogy milyen sokat fejlődtek a képzés során. A végső nagy megmérettetés az ágyban köszönt rá Violetre és Xadenre, akiknek gyorsan kell cselekedniük és már eszük ágában sincs titkolni egymáshoz fűződő gyengéd érzéseiket, amit nem mindenki néz jó szemmel. A Negyedik Szárnyat határon túli vidékre vezénylik az utolsó próbán, ahol Violet több megdöbbentő dologgal is szembesülni kényszerül: egyrészről csalódnia kell azokban, akikben vakon megbízott; megtudja, hogy a mesék nem csak arra valók, hogy álomba ringassák a naiv navarre-i gyermekeket és hogy nem a várt irányból és forrásból támad az ellenség, aki már a kapukat ostromolja; ráadásképp egy halottnak hitt karakter támad fel hamvaiból, hogy alaposan megkavarja az elvarratlan szálakat.

Vajon Violet hogyan birkózik meg a sokkal, hogy elárulták? Képes túllépni a csalódásokon és traumákon? Mi vár rá a Basgiath második tanévében? Alighanem ezekre a kérdésekre csak a Vasláng lapjain találjuk meg a válaszokat, de egy biztos: az ütős lezáráshoz lélegzetelállító folytatás dukál.

Olvastátok a könyvet? Nektek hogy tetszett? Írjátok meg kommentben!

Egy kis érdekesség: A Variety jelentette be, hogy az Amazon vásárolta meg a regény megfilmesítésének jogait, ráadásul sorozat készül az ötrészesre tervezett könyvszériából. A televíziós műsor készítői ráadásul megszerezték a produkcióhoz magát az írónőt és szerkesztőjét, Liz Pelletiert is, akik executive producerekként fogják kivenni a részüket a történet megfilmesítéséből.

hirdetés

hirdetés