Könyvajánló: Rebecca Yarros – Vasláng

Rebecca Yarros világsikerű regényének a folytatása új perspektívába helyezi az első könyv cselekményeit. VIGYÁZAT, ENYHÉN SPOILERVESZÉLYES!

hirdetés

Múlt hónapban írtam egy kis összefoglalót a Rebecca Yarrosnak világhírnevet és elismerést hozó Negyedik szárny című kötetéről, ezúttal pedig annak folytatása, a Vasláng került terítékre. A sorozat első részének sikere után óriási érdeklődés és várakozás övezte e kötet megjelenését, mely külsejében igen nagyban hasonlít az elsőre. A történet cselekményének ismeretében egyébként felismerhetőek a borítón elhelyezett jelek, melyek arra utalnak, mi is áll a középpontban ezúttal – igen, a varázsvédelem felállítására és annak módozatára utalok. Nekem személy szerint nagyon tetszik ez a letisztult, egyszerű és mégis színekben gazdag design, de nem vagyok kibékülve a ténnyel, hogy ebben az esetben a kiadó sokkal vékonyabb, sérülékenyebb lapokkal dolgozott, ami már akkor feltűnt, amikor a kezembe vettem az egyébként 1151 oldalas műremeket.

Azt érdemes tudni, hogy a regény két nagy részre van osztva – ez mindenképpen változást jelent a Negyedik szárnyhoz képest. A regény első fejezetei – az első könyvhöz hasonlóan – rögtön beszippantják az olvasót és ismét Basgiathban találjuk magunkat, ahol minden változatlan, de valójában már érezhető a változások és nagy események elősze. A keményvonalas fanatikusok számára jó hír, hogy a fordítás készítésekor a lektor és / vagy a fordító úgy döntött, sutba dobja a Xaden által Violetre használt Kicsike becenevet és az eredetit használja, így már a Violence megnevezéssel találkozhatunk a lapokon, ami üdítő változatosság lehet azoknak, akik angolul kezdték meg az utazásukat ebbe a különleges világba.

No, de vissza a történethez! Noha ekkorra Violet már túl van az első nagy ütközeten, hiszen túlélte a Ressonban történteket, látszólag nem sokat változott: ugyanolyan törékeny, sérülékeny, se ügyesebb, se magabiztosabb nem lett. Kissé olybá tűnik, elevickél a csata sikerének farvizén, de jellemének fejlődéséhez még ez az egyébként nagy teljesítmény, a győzelem sem segítette hozzá. Ezt a hiányosságot ellesúlyozandó Rebecca elkezd bedobni egy rakás új karaktert, akik elsőévesekként épp csak megkezdik a kiképzésüket a hadiiskolában. Mivel főhősnőnk már a kezdet kezdetekor eldönti, hogy nem kerül közel az elsőévesekhez, hogy ne fájjon annyira az eseteges elvesztésük, így viszonylag keveseket ismerünk meg. Ezen kevesek közé tartozik Sloane (a néhai Liam húga) és Aaric (Tauri király álnéven jelentkező fia). Ők némi színfoltot hoznak a történetbe és jó érzés ezúttal kívülről látni azt, milyen is az újoncok sorsa Basgiathban.

Rebecca gyengesége ezúttal a karakterek megismertetésének elnagyolása mellett a lelassult világépítés. Úgy tűnik, mintha kissé felszínesebb lenne, már nem ad annyira arra, hogy helyeket, helyzeteket ismertessen és nem szolgál plusz töltettel a meglévő karakterek számára. Nem bontja ki jobban azokat, nem mélyed el a hátterükben továbbra sem. A rengeteg mellékszereplő mozgatása a jellemfejlődés hátrányára válik: látszólag a közös sors, a közös ellenség legyőzése a szereplők egyetlen kapcsolódási pontja, így személy szerint én sokáig szkepticizmussal álltam a legtöbb szereplőhöz, mert úgy éreztem, Violetnek nincsenek igazi barátai és mindig bennem volt a gondolat, hogy vajon mikor és ki fogja őt elárulni, feláldozni egy önös cél oltárán. Szerencsére az aggodalmam (egyelőre) alaptalannak bizonyult, ugyanakkor nem mehetek el amellett sem, hogy ebben a könyvben főhősünk, az olvasók által hőn szeretett Xaden mintha visszalépne – egész egyszerűen mellékszereplő válik belőle. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az, hogy immár elvégezte tanulmányait és elhagyta az iskolát. Érthető, de nem feltétlenül szükséges lépés volt az ő visszaléptetése, mivel így még kevesebb rálátásunk van tettei és megnyilvánulásai miértjeire. Határozott véleményem az, hogy a történetnek jót tett volna ezen a ponton a váltott nézőpont alkalmazása annak érdekében, hogy az olvasónak legyen némi elképzelése és fogalma arról, mi is vár pontosan egy képzett (ráadásul magas rangú) lovasra a kiképzés teljesítése után.

Violet és Xaden kapcsolata látszólag ekkorra olyanná válik, mintha csak a légyottjaikról és a marakodásaikról szólna. Az írónő a makacsság álarcába bújtatja Violet sértődékenységét, ami némileg infantilissé teszi a karaktert, mintha egy dacos kamasz volna, noha a maga 21 évével már aligha nevezhető tinédzsernek. A történet másik nagy gyengepontja, hogy a diákok tanulmányaiba csak hézagosan látunk bele, alig-alig kapunk betekintést, hogy mit is tanulnak, de a tanulmányaik megismerését és megértését nyilvánvalóan az sem segíti elő, hogy oktatóik és tanáraik bizonyos, a történet egy pontján kiderülő okokból kifolyólag hazudnak a kadétoknak, megvezetik őket. Ennek ellenére a sztori ismertetése egyre dagályosabbá válik: sok olyan jelenet került elhelyezésre e kötetben, aminek látszólag semmi szerepe nincs, csupán annyi funkcióval bír, hogy két nagyobb jelenet között kitöltse az űrt és összekösse a részeket, hogy az olvasó úgy érezze, egy egybehangzó egészet kapott. Ez azért válik hátrányává a könyvnek, mert nehéz kihámozni a lényeget és az izgalmas jelenetek (mert egyébként jócskán akadnak ilyenek, gondoljunk csak a könyvtárban lejátszódó jelenetre, Violet Varrish általi megkínzatására vagy a Tecarusszal való találkozásra) elvesznek a rengetegben és nem hatnak olyan katarzis-jelleggel, mint amennyire fontosak a cselekmény felépítésének szempontjából. Ki kell mondjam: a történet maga jó, de egyszerűen túl van írva.

Essen még néhány szó egyik új szereplőnkről, Catről, aki véleményem szerint egy rendkívül színes egyéniség és szerethető karakter, bár érezhető, hogy Rebecca maga nem szimpatizál vele és igyekszik az olvasó előtt rossz színben feltüntetni őt. Az, hogy Cat nem kedveli Violetet és élvezetét leli az ő lelki terrorizálásában bizonyos szinten érthető, hiszen Xaden fájdalmat okozott neki, megbántotta őt és anélkül lépett túl rajta, hogy őszintén és nyíltan kommunikált volna vele. Cat Violettel szembeni ellenérzései teljesen validak, elvégre Xaden szerint egy rendes szakítást és magyarázatot sem érdemelt. Ez így nagyon nem helyénvaló és ebből adódóan téves azt a következtetést levonni Catről, hogy rossz oldalon áll, csupán büntetni akar, revansot venni önnön sérelmeiért. Amikor azonban az újabb harcszíntéren a szükség úgy hozza, hogy segíthet, megteszi. Ez is az igazi jellemét mutatja: hogy képes félretenni a gőgöt és a megbántottságot azért, hogy jót cselekedjen, amennyiben a körülmények megkívánják.

Számomra szembetűnő volt továbbá az is, hogy a felmerülő problémákat (az érékes információkat tartalmazó naplók eltulajdonítása, a varázsvédelem felállítása, veninek legyőzése) minden esetben egyetlen karakter oldja meg, szinte nulla segítséggel: Violet. Ezzel is csak azt hangsúlyozza az írónő, hogy a történet előrehaladásához istenigazából nem szükségesek más szereplők, azoknak csupán egyetlen fő feladata és célja van, mégpedig az, hogy hátteret és tömeget szolgáltassanak az élet viharaiban. Valahol ez lett a sárkányok sorsa is. Ebben a regényben különösen kevés szerep jutott a pecséterők mélyebb megismerésének és kicsit bosszantó is volt az egyébként kulcskarakterré előlépő Andarna háttérbe szorítása, mintha Rebecca így próbálta volna meg rejtegetni őt az olvasók elől, hogy azok ne jöjjenek rá, pontosan milyen szerepet is szán e különleges sárkánynak. Ezt egyébként a kötet végére sem tudjuk meg pontosan, de egy biztos: Andarnának még sok szerepe lesz a történetben, a felbukkanása és Violettel való kapcsolódása mindennek, csak épp véletlennek nem nevezhető. E gondolatmenethez tartozik az is, hogy amikor eléri a felnőttkort és társat választ majd magának, azzal jár együtt, hogy főhősnőnk újabb sárkánnyal és annak egyelőre ismeretlen lovasával lesz képes mentális kapcsolaton keresztül kapcsolódni, ami további bonyodalmakkal járhat.

Ami mellett azonban nem mehetek el, az az a felfedezés, amire ennek a kötetnek az olvasása során lettem figyelmes. Rebbecca „hozott” ötletekkel dolgozott a sztori megalkotása és felépítése folyamán. Minél inkább belemerül az ember, annál több ismert franchise elemei köszönnek vissza. Engedjétek meg, hogy felsorolásszerűen megemlítsek néhány példát, amit aztán a komment szekcióban ti magatok is továbbiakkal bővíthettek.

• A sárkányok és lovasaik kapcsolódása és harcba szállása erősen emlékeztet egyrészről az Így neveld a srákányodat!-, másrészről az Avatar-franchise-okra.
• Az erőnléti edzések, valamint a rúnák használata, az általuk közvetített erő és pluszképességek ötletei minden bizonnyal Cassandra Clare A végzet ereklyéi című könyvsorozatából jöttek.
• Az iskola, mint színtér, az ott játszódott csata, a tanulmányok és a varázslás ötlete J. K. Rowling Harry Potteréből fakadhat.
• A veninek nagyban emlékeztetnek George R. R. Martin A tűz és jég dala (Trónok harca) című könyvsorozatának „rosszfiújára”, a Mások királyára.
• A hágón való átkelés a griffekkel és röptetőikkel, valamint az egymással szorosan együttműködő raj mind-mind egy-egy J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura-sorozatbeli eseményeire utalnak.

Mindezek ellenére vagy ezzel együtt is élvezhető a fő cselekményszál, ami a könyv végére teljesen új perspektívába helyez mindent. Onnantól kezdve, hogy kiderül, Jack Barlowe visszatérésének pontosan milyen szerepe volt a történet alakulásában, szerintem sejteni lehetett, hogy nem ez a csavar az egyetlen meglepetés, amivel az írónő szolgál. Engem ebből adódóan egyáltalán nem lepett meg a végkifejlet, ugyanakkor kíváncsian várom, hová tart a történet a végső nagy cliffhanger után, ami azon túl, hogy rengeteg gondolkodnivalót ad útravalóul, egyúttal alaposan felkavarja a történet állóvizét és minden bizonnyal olyan további megoldások meglétét vetíti előre, melyekre egyelőre talán nem is számítunk.

A regénysorozat harmadik, Onyx Storm, azaz Ónixvihar címre keresztelt folytatása várhatóan 2025 elején kerül majd a könyvesboltok polcaira, így nem árt, ha a rajongók felvértezik magukat a hosszas várakozásra, mivel egy ilyen függővég után nem könnyű az olvasónak türelemmel lennie. Bízzunk benne, hogy megéri a várakozást és egy, a sorozat első két megjelent kötetéhez méltó darabbal gazdagodhat hamarosan a könyves gyűjteményünk!

hirdetés

hirdetés