"Elmo szívesen meghallgat!" - A Szezám utca Elmojával beszélgetett Andrew Garfield

Andrew Garfield nemrégiben elhunyt édesanyjára emlékezve osztotta meg gondolatait és tapasztalatait a gyász kapcsán - beszélgetőpartnere a Szezám utcából ismert Elmo volt.

hirdetés

A Szezám utca (eredeti címen Sesame Street) valószínűleg nem szorul bemutatásra: gyerekek milliói nőttek fel a mókás megjelenésű bábok oktató jellegű videóin. A műsor 1969. november 10-e óta van adásban, és elsősorban kis- illetve növésben lévő gyerekek a célközönsége: elsődlegesen alapműveletek elsajátítását akarja segíteni, úgy, mint az írás, olvasás, számolás, és mindezt humoros formában, aktuális és popkulturális utalásokkal fűszerezve. 

A műsor a Sesame Workshop elnevezésű nonprofit szervezet égisze alá tartozik, amely szervezet a zászlajára tűzte a gyermekek mentális fejlődésével és egészségével kapcsolatos edukációt is. Ennek a törekvésnek volt képviselője a híres brit színész, Andrew Garfield is, aki nemrégiben elvesztett édesanyja kapcsán beszélgetett Elmoval a gyászhoz köthető ellentmondásos érzésekről, a szép emlékek felelevenítéséről és a hála fontosságáról.

"Elmo kíváncsi rá, hogy érzi magát Andrew!" – kezdi Elmo a beszélgetést. A színész őszintén, kendőzetlenül válaszolt:

Sokat gondolok ma az édesanyámra. Nem olyan rég hunyt el, és tudod, nagyon hiányzik. [...] Tudod, tulajdonképpes teljesen természetes dolog, ha valaki nagyon hiányzik. Én is mindig szomorú vagyok, ha hiányzik valaki, de belegondolva, ez a szomorúság valójában ajándék: azt jelenti, hogy nagyon szerettél valakit, ha hiányzik, amikor nincs veled. Amikor nekem hiányzik az anyukám, felelevenítem az összebújásokat, az öleléseket, amiket kaptam tőle - furcsa módon ettől közelebb érzem őt magamhoz. Szóval örülök neki, hogy ilyen boldog emlékeim lehetnek anyukámról és arról az örömről, amit szerzett nekem élete során. Nekem, a testvéreimnek, édesapámnak, és mindenkinek, akik körülvették őt. Szóval tudom, hogy ha hiányzik nekem, az azért van, mert annyi örömet okozott nekem. Így egyszerre tudom ünnepelni és hiányolni őt.

 A gyász komplex, sokszor felnőtteknek is nehezen kezelhető érzelem tapasztalat, egy folyamat, amit gyakran kísérnek nehezen feldolgozható vagy kifejezhető, olykor pedig egymásnak ellentmondó érzések is. Egy számunkra fontos, szeretett személy elvesztése alapjaiban rengetheti meg világképünket, érzelmi világunkat és a hiedelmeinket, amellett, hogy ráébreszthet saját múlandóságunkra, és az élet végességére is. Nemcsak valaki halálakor élhetünk meg ilyen jellegű veszteségélményt: egy kapcsolat megszakadása, váratlan változások, kudarcok is előidézhetik a gyász élményét. A gyászoló embert sokszor a környezete sem tudja, hogyan közelítse meg, így inkább elkerülik: ez tovább ronthat az elszigeteltség, a meg-nem-értettség és a reménytelenség érzésén. Éppen ezért kiemelkedően fontos, hogy a környezet ne hagyjon magára senkit a gyászában: a feldolgozást támogatja, ha értő fülek és megfelelő empátia veszik körül a veszteségüket feldolgozó személyeket. (Részletesebben a témáról itt olvashatsz: Mindest Pszichológia: Hogyan tudnék élni nélküled? - A gyászfeldolgozás és annak stádiumai)

Különösen fontos ezt a témát a gyermekek számára is érthető nyelvezettel, egyszerűen, de lényegretörően megragadni, hiszen egy gyermek ugyanakkora eséllyel találkozik veszteséggel élete folyamán, mint egy felnőtt, a gyászfolyamat pedig egy életre nyomot hagyhat egy fejlődő gyermek lelkén. Ezt a szempontot szem előtt tartva valósulhatott meg Andrew Garfield beszélgetése a kedvesen, érdeklődéssel, odafigyeléssel és empátiával közeledő Elmoval, aki hozzáállásával nagyszerű példát szolgáltat mind gyerekeknek, mind felnőtteknek arra, hogy közelítsenek meg és kérdezzenek nemcsak egy gyászoló személyt, hanem bárkit, akin úgy érzik, hogy szükségük lehet egy kis beszélgetésre, vagy arra, hogy valaki egyszerűen csak meghallgassa őket. A kulcs tehát minden esetben az odafigyelés, az őszinte közeledés és az empátiás, értő odafigyelés - sokszor többet jelent minden szónál, ha egyszerűen meghallgatjuk és megértjük a velünk szemben ülő fájdalmát, tapasztalatait vagy helyzetét.

Andrew Garfield édesanyja, Lynn Garfield 2019-ben hunyt el, miután elvesztette a küzdelmet a hasnyálmirigyrákkal szemben. Garfield ebben az időszakban forgatta Jessica Chastain színésznővel közös projektjét, a Tammy Faye szemei című filmet: ahogy később felevenítette a People magazin hasábjain, örökre hálás lesz Chastain-nek, amiért neki köszönhetően tudták úgy szervezni a forgatást, hogy haza tudjon utazni édesanyja utolsó napjaira:

David Greenbaum és Jessica az utolsó pillanatban szervezték át a teljes menetrendet - néhány napra leállították a forgatást [Észak-Karolinában], így én haza tudtam utazni [Angliába] és 10 napot tudtam tölteni édesanyámmal.

A gyász legszélsőségesebb lefolyása során a szenvedő gyakran küzd önygilkossággal kapcsolatos gondolatokkal. Ha úgy érzed, segítségre szorulsz vagy nem találsz kiutat egy helyzetből, kérj segítséget a krízishelyzetben lévők részére fenntartott, ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámon! 

hirdetés

hirdetés