-Szerkesztés alatt-
A cirkusz váratlanul érkezik.
Jövetelét nem jelzik hangszórók, nincsenek plakátok városszerte a falakon és hirdetőoszlopokon, nem tesznek közzé hirdetést a helyi újságokban, sőt azok még csak meg sem említik a cirkusz várható érkezését. Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt.
Az égbe nyúló sátrak fekete-fehér csíkosak, sehol semmi arany vagy bíbor. Egyáltalán, a közelben álló fák lombjának és a cirkuszt körülvevő mező füvének zöldjétől eltekintve minden színtelen. Fekete-fehér sátrak rajzolódnak a szürke égre: számtalan, különböző formájú és méretű, és ezt a színtelen világot bonyolult mintázatú kovácsoltvas kerítés zárja el a külvilágtól. Ami keveset a sátrak közötti csupasz földből láthat a bekukucskáló, azt is fekete-fehérre festették, de lehet, hogy csak felszórták fekete-fehér porral, vagy valami cirkuszi trükköt alkalmaztak.
De az előadások még nem kezdődtek el. Még nem. A városban órák alatt terjed a híre, hogy megjött a cirkusz. Délutánra már a szomszédos városok többségében is tudnak róla. A szájról szájra terjedő hír sokkal hatákonyabb reklám, mint a temérdek felkiáltójellel megtűzdelt, nyomtatott szavak plakátokon vagy reklámfüzetekben. Végtére is egy titokzatos cirkusz váratlan felbukkanása lenyűgöző és szokatlan esemény. Az emberek álmélkodva néznek föl a legmagasabb sátrak csúcsának szédítő magasába. Megbámulják az órát, amely odabenn áll, közvetlenül a bejárat vaskapuja mellett, és olyan fura, hogy senki sem tudná leírni, milyen is voltaképpen. És megbámulják a kapura függesztett, fekete táblát, amelyre ezt írtákfel fehérbetűkkel:
(Sötétedéskor nyitunk
Hajnalban zárunk)
-Ugyan miféle cirkusz az, amelyik csak éjszaka tart nyitva? -kérdezgetik egymástól az emberek. A kérdésre senki sem tudja a választ, és mégis, amikor esteledni kezd, jó néhány bámészkodó verődik össze a kapunál.
Természetesen te is ott vagy közöttük. A kíváncsiság erőt vett rajtad, mert a kíváncsiságnak már csak ilyen a természete. Ott állsz a fogyatkozó alkonyati fényben, a sálladat föltekered az álladig, hogy megvédjen a fagyos esti széltől, és vársz türrelmesen, hogy megtudd, miféle cirkusz az, amely csak naplemente után nyitja meg a kapuját.
