eszthör profilja

Nem vagyok a néhány soros bemutatkozás híve, ezért nem is írnék sablonos bemutatkozó szöveget. Tulajdonképpen csak arról írnék, hogy miért vagyok itt.
Eléggé otthon érzem magam a könyvek, filmek és a sztárok világában, ez annak köszönhető, hogy 11 éves korom óta szerkesztek rajongói oldalakat, kisebb-nagyobb sikerrel. Ez alatt az idő alatt szerintem hatalmas tudásra tettem szert, amit ugyan csak hobbiként tudok hasznosítani, de mégis jól esik, ha egy random társaságban szóba jön egy-egy film és mindenki hebeg-habog a színészekről, esetlegesen a film történetéről vagy annak mondanivalójáról. Nem szeretem, ha valaki csupán azért rajong egy filmért esetleg egy művészért, mert azt olyan sokat teszik. Akkor hiszem el, hogy valaki tényleg rajong valamiért, ha tud mondani legalább egy, de meghatározó okot. Természetesen a "cuki, jó a zenéje, jó teste van, nagyon helyes" nem számít szerintem valós oknak. Szerintem, aki kicsit is igényesebb ilyen tájon, az nagyon jól tudja, miről beszélek, aki meg nem az vegye úgy, hogy el sem olvasta, amit írtam! :) Egyébként foglalkozásom: médiafaló : D
A médiafaláson kívül szeretek sok időt tölteni a családommal, a barátaimmal. Szabadidőmben szívesen eljárok moziba (ami az előbb leírtak után nem hiszem, hogy meglepő) , gyakran járok bulizni vagy éppen összehozok spontán bulikat. Nagy társaságom van, de abból a 40 főből csupán 5-6 embert mondanék igazi barátomnak. Ennek a 6-7 embernek is a döntő többsége fiú, akiket a testvéremként szeretek és tudom, hogy ők is. Hogy miért? Valahogy mindig is jobban kijöttem a fiúkkal, ovis korom óta és ez a mai napig megmaradt. Barátnőm is akad, de mégis is fiúkat érzem közelebb magamhoz. A lányok kegyetlenek, nagyon tudnak haragudni, megbántani a másikat. A legjobb barátnőkből lesznek a legnagyobb ellenségek, akik hihetetlen módon tudják egymást bántani, ismerik a másik gyengepontját. Nem bírom, ha sok lány vesz körül. Legyen inkább 2-3 barátnőm, de a legjobb fajtából. 
Nagyon szerencsének érzem magamat, hogy ilyen családom van amilyen. Nagyon szeretem őket és a jövőben próbálom majd viszonozni azt a sok szeretet és törődést, amit tőlük kaptam. Persze ők sokszor érzik azt, hogy hálátlan vagyok, pedig csak éppen a lázadó-korszakomat élem és keresem a helyem a világban! 

Tulajdonképpen ennyit szeretnék csak írni magamról, köszönöm annak, aki elolvasta mindezt!