Directioner-1Dfan profilja

El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat, éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is. S ha egyszer szívedbe költözik a tél, próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt.

Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat. Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt felorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen... és orsózz... ne add föl... kapaszkodj bele a hálóba..., s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is.. de ne engedd őket elszökni...

Akkor nősz fel igazán, amikor rájössz, hogy meg fogsz halni.

Az élet kellemes. A halál békés. Az átmenet az, ami problémás.

Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.

A boldogsághoz vezető legrövidebb út: az önismeret.

Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.

A szép mindenütt jelen van, csak kevesen veszik észre! Természetük révén az emberek közel állnak egymáshoz, csak szokásaik révén kerülnek egymástól távol.

Élj, hogy szeresd az életet, és szeress, hogy éld az életet.

Életünk csak úgy fejlődik, ha kockázatokat vállalunk - s az első és legnehezebb vállalható kockázat az, ha őszinték vagyunk magunkkal szemben.

Szeretnék nagy és nemes dolgokat véghezvinni, de a fő kötelességem az, hogy a kisebb dolgokat is úgy végezzem el, mintha nagyok és nemesek lennének.

Amikor azt mondod: 'Feladom!', gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: 'Egek, micsoda lehetőség!'

Életed útját magad választod,
Válassz hát úgy, ha egyszer
Elindulsz, nincs már visszaút.

Amíg az embernek dolga van a földön, él.

Rosszul él, aki mindig csak élni kezd.

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami, amiért érdemes élni, küzdeni.

Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket.

Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.

Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül.

Igaz, a sorsot írják, de az ember önmaga írja meg a sorsát.

Lásd a világot egy homokszemben,
A menyországot egy vadvirágban,
Tartsd a végtelent két kezedben,
Az örökkévalóságot egy órában.

A világ és minden, ami benne van, csak annyira gyönyörű, amennyit Te észreveszel belőle.

A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.

Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amilyenek valóban vagyunk, arról senki sem.

Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni.

Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.

A boldogság nagyon ritka vendég az életben.

Minden élet telis-tele van illúziókkal, valószínűleg azért, mert a valóság elviselhetetlennek tűnik számunkra.

Az ember nem boldog akar lenni, hanem olyan életet, olyan világot szeretne, amelyben oka van a boldogságra.

Az élet nem arról szól hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esőben.