strange queen. profilja

Egy elhagyatott, kihalt úton sétáltam a városon kívül. Nem jár arra senki, csak én, mikor egy kis friss levegőre vágyom. Ma egy egészen különleges dolog volt az út szélén. Valaki ledobta, és otthagyta. Ez egy könyvecske, pontosabban egy napló. Azon gondolkoztam, vajon ki az, aki egy ilyen szép kötetet az út szélén hagy. Illetlenség vagy nem, beleolvastam. Ez volt odaírva az első oldalra, gyönyörűen megformált betűkkel:

"Kedves idegen, ki a naplómat olvasod, tudatom veled, hogy itt nincsenek titkok, sem rejtélyek, ez csupán pár oldal, ami rólam szól. Nem vagyok híres feltaláló, festő, még csak egy szerepelni vágyó celeb sem, ám ha érdekellek, kérlek olvass tovább."

Természetesen továbbolvastam, érdekelt, hogy ki ez a lány. Az első fejezetben saját magát jellemzi.

 

Abban a csodálatos, 1997-es esztendőben jöttem világra, tehát már tizenhat éve szívom előletek a levegőt. Elég zárkózott vagyok, nincs ötszáz barátom, ám teljesen meg vagyok elégegve, hiszen akiket a barátaimnak mondhatok, ők nagyszerű emberek, és tudom, hogy mindig számíthatok rájuk. Elég agresszív tudok lenni, ha felidegesítenek, talán ez az egyik legrosszabb tulajdonságom. Elég hamar felkapom a vizet, és ami a szívemen, az a számon, rosszabb esetben az öklömön, haha. De ne ijedj meg, nem kell tőlem félni.  

Elérkeztünk a második fejezethez, ami a zenei stílusomról szól. Zenei téren elég válogatós vagyok, nem hallgatok meg bármit, és vannak olyan dalok, amitől a falra mászok. Most nem ezeket említeném meg, inkább azokat az együtteseket és énekeseket, akiket a legjobban szeretek.

Paramore; The Pretty Reckless; Lana Del Rey; OneRepublic; Linkin Park; Green Day; 30 Seconds To Mars;  Fall Out Boy; The Script; Kings Of Leon, Imagine Dragons; Birdy; Guns N' Roses; Red Hot Chili Peppers; Nirvana; Pink; Nickelback.

A Paramore az az együttes, amit a legnagyobb kedvencemnek mondhatok. Ugyan nem vagyok a kezdetektől rajongójuk, de már jópár éve hallgatom őket, és egyre jobban bebizonyítják nekem, hogy náluk nincs jobb banda. Hayley stílusa egyszerűen lenyűgöz, merészen, feltűnően öltözködik, mégsem lesz közönséges. Bár vannak hajviseletei és szettjei, amik nem tetszenek, mégis jól áll neki, szinte minden. A színpadon pedig egyszerűen imádnivaló, ahogy az egész koncertet végigugrálja. Ha az ember ránéz, egyszerűen nem tudja azt mosolygás nélkül tenni, ő az egyik legkedvesebb személy a zeneiparban. Nem szállt el a sikertől,megmaradt annak a lánynak, aki anno még a Paramore megalapításánál volt. Tény, hogy a Farro-testvérek kiválásával picit más irányba mentek, sokkal több pop elem van a dalaikban, ám nem kell félni, az új dalokat is rongysra hallgatom. Lost the battle, win the war, i'm bringing my sinking ship back to the shore.

Lana napjaink egyik legmegosztóbb személyisége, van aki utálja, és van, aki imádja. Én a második csoportba tartozom, ezt a csodálatos énekesnőt a legnagyobb kedvenceim közt tartom számon. 2012 elején ismertem meg őt a Video Games című száma által, és egyből belopta magát a szívembe. Egyedi, összetéveszthetetlen stílus, kellemes hangzású dallamok, mégis mi kell még? A stílusa egyedi, és a rohanó világunkba kellenek olyan személyek, mint ő, aki visszarepít minket a múlt századba, a hatvanas évekbe. Sokan kritizálják és rengeteg utálója akad, mert állítólag megműtette a száját és műkörmei vannak. De ez kit érdekel? Nem modellnek ment, hanem énekesnek, ne a kinézetét nézzük, hanem hallgassuk meg ennek az elbűvölő énekesnőnek a dalait, és utána ítélkezzünk és szóljuk le őt. Choose your last words, this is the last time, cause you and i, we were born to die.

Taylor Momsent a The Pretty Reckless kapcsán ismertem meg, emlékszem, először a Miss Nothing című számukat hallottam, és napokig azt dúdoltam. Egyáltalán nem zavar a merész stílusa, sőt tetszik az öltözködése, bár sokszor tényleg túl kihívó. Viszont megtalálta az egyéniségéhez illő ruhákat, és mégis mit várunk egy rockénekesnőtől? Taylort azelőtt is nagyon kedveltem, mielőtt láttam a Gossip Girl-ben, ám a sorozatban való szereplése miatt még nagyobb kevdencemmé vált. Bebizonyította, hogy színészkedni is nagyon tud, amellett, hogy tökéletesen énekel. Továbbá azt is érdemes megfigyelni, hogy mennyire látszik a sorozatban a stílusa alakulása: egy évadon belül is sokat változott a szerény kislányból a vad szőkeséggé. Just tonight I will stay and we’ll throw it all away, when the light hits your eyes, it’s telling me I’m right.

Szerintem aligha van olyan ember, aki nem ismeri a Linkin Parkot, vagy még nem hallott tőlük egyetlen számot sem. Ezt az együttest talán három éve ismertem meg jobban, a From The Inside-dal indult meg a rajongásom feléjük. A sokak által ismert Numb és a Braking the Habit is a favoritjaim között van, és az új lemez dalai is elnyerték a tetszésemet. A kedvenc dalaim tőlük az előbb már említett From The Inside és az In The End, ami szintén egy eszméletlenül jó szám. I tried so hard, and got so far, but in the end it doesn't even matter.

A Fall Out Boy-tól először az I Don't Care-t hallottam, és azon gondolkoztam, hogy hogy lehet ennyire idióta videoklipet csinálni ennek a dalnak. Persze nevettem rajta, főleg amikor Patrick és Pete apácának öltözve lopnak a boltból. Azt a dalt szerettem, viszont a FOB dalait idén kezdtem el hallgatni, mikor is megjelent az új lemezük, a Save Rock And Roll. A címadó dalt imádom, viszont az albumról vitathatatlanul a Just One Yesterday a kedvencem. Sokan mondják, hogy sokkal jobb volt a régi Fall Out Boy, ám ezzel én nem értek egyet. Picit változott a stílusuk, viszont szerintem ugyanolyan jók, mint voltak pár évvel ezelőtt. One night and one more time, thanks for the memories, even though they weren't so great.

A Green Day az az együttes, akiket a legrégebb óta hallgatok és szeretek. A rajongásom az American Idiot albummal kezdődött, és mára már az összes dalukat szinte kívülről fújom. A dalaik olykor vidámak, olykor pedig nagyon meghatóak. A kedvenc számom már a kezdetektől a Wake Me Up When Septemer Ends, ez örök favorit marad nálam szerintem. Imádom Billie Joe Armstrong stílusát, azt, hogy nagy a szája, és nem fél kimondani a véleményét, és az sem zavar különösebben, hogy csúnyán beszél. Miután pedig Justin Biebert kicikizte, csak még jobban szeretem.This is the dawning of the rest of our lives on holiday.

 

A OneRepublic-nál egyedibb és eredetibb együttest nem gyakran hallani. Őket az All The Right Moves és a Secrets című számaikkal ismertem meg, és azóta a rajongójuk vagyok. Az új lemezre pedig csak egy szó létezik: tökéletes. A számok egytől-egyig elbűvölőek, és az album borítójáért is odavagyok, ez a vadállatos megoldás hihetetlenül tetszik. A Native-ról egyébként a Counting Stars a kedvencem, és a klipben pedig legszívesebben átölelgetném azt a krokodilt. :D Don't care if critics ever jump in line, i'm gonna give all my secrets away.

Imádom őket. A 30 Seconds To Mars-ot nem olyan régóta hallgatom, körülbelül egy vagy másfél éve. Mégis a kedvenc együtteseim közé kerültek be, hiszen annyira egyediek, tökéletes a zenéjük, és nagyon kedvesek a rajongókkal, ezt az is mutatja, hogy már két hivatalos videóklipjükben is a koncerteken készített felvételeket mutatják. Jaredet azért is imádom, mert színészkedik is a zene mellett, és ebben a szakmában sem utolsó. No, I'm not saying I'm sorry, one day maybe we'll meet again.

Mint a legtöbb ember, én is szeretem a vígjátékokat, ám van két műfaj, amiért teljesen odavagyok: és ez nem más, mint a horror és a thriller. Most biztos azt gondolod, hogy hogy lehet ilyen vacak és gusztustalan filmeket szeretni. Imádok borzongani, bár nem tagadom, ha megnézek egy horrorfilmet, néha én is rossz érzéssel fekszem le aludni. A thriller pedig a legizgalmasabb műfaj, ezért is szeretem nézni. Két kedvenc filmem van, az Eden Lake-Gyilkos kilátások és a Viasztestek.

Sorozatok terén elég sok kedvencem van, bár mindig van olyan, ami picit háttérbe szorul a többi miatt.

The Simpsons; Married With Children; Gossip Girl; Pretty Little Liars; Vampire Diaries; Bones; Cold Case; Full House.

Imádok utazgatni. Szerintem az egyik legjobb dolog az, ha eljutsz egy olyan helyre, amit addig csak fényképeken láttál, most pedig ott van előtted. Ha felnőtt leszek, és persze lesz is mit elköltenem (arra a nyomtatott papírdarabra gondolok), akkor biztos, hogy számos országban megfordulok majd. A kedvenc városaim: Párizs, London, New York, Amszterdam, Velence.

Bevallom, elég lusta vagyok a sportokhoz, illetve inkább úgy mondanám, hogy csak akkor mozgok szívesen, ha a kedvenc sportjaimat űzhetem. Ez a kettő pedig a síelés és a tollaslabda. Nyolc éves korom óta síelek, és nagyon megkedveltem ezt a sportot. Ha valakit síelni látok a tévében, elmosolyodok, és tíz percig nem hagyom abba a vigyorgást. Tervezem, hogy megtanulok snowboardozni, mert nagyon tetszik ez a sport is, és ugyan sokan azt hiszik, hogy veszélyesebb mint a síelés, ez nem igaz. Úszni is járok, bár azt nem szívesen, sőt inkább utálattal, de muszáj, mert az gyógyúszás.

Szívesen írnék még, ám sajnálattal veszem tudomásul, hogy ez az utolsó oldal ebben a füzetben, így rövidre kell fognom a mondandómat. Szeretnélek megkérni, hogy ne jelölj barátnak, ha egy szót sem beszéltünk, hiszen úgy sem jelöllek vissza. Örülök, ha szavazol, bár nem életcélom, hogy tízezer szavazatom legyen, ha nem egy hófehér valami az egész, és van rajta legalább egy mondat, akkor visszamegy. Minden jót, ja, és a naplómat nyugodtan elviheted, csinálj vele, amit akarsz. Tudom, hogy mostanában elléggé felment a rezsi, de légy szíves ne dobd a tűzre, ha megkérhetem. 

Természetesen nem dobtam tűzre a naplót, sőt, a könyvespolcomra kiállítottam, hadd lássák mások is, és hadd ismerjék meg ezt az ismeretlen lányt, akit csak úgy hívnak: Vandi.