tejútlefetyelő profilja

Nem ragozom: irritál. Leginkább azért, mert tehetségtelensége ellenére azt gondolja, valaha is Michael Jackson nyomdokaiba léphet. Odaáig jutott, hogy MJ dalát lopja el, aztán a házára is fáj a foga. De szerezzen meg bármit, ő csak egy percember. Beszéljünk róla 10 év múlva! Nem hinném,h bárki is emlékszik rá. De mitől is emlékeznének: nincs egyetlen slágere sem. :) Sajnálom, hogy a mai fiatalok egy része annyira felszínes, hogy ezt nem látja!

Hmmm... Annyi mindent lehetne róla mondani, de egyetlen mondat sem adná vissza azt az érzést, azt a szeretetet, amit iránta érzek.
Számomra ő nem csak egy énekes volt, hanem megtestesítője valami sokkal nagyobb küldetésnek.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy a mai generációnak mennyivel könnyebb dolga van, de jobban belegondolva mégis boldog vagyok,hogy nem ma vagyok fiatal, hogy realtime részese lehettem annak a varázslatnak, amit ő nyújtott. A Bad-korszakban kezdődött, a 80-as években.

És persze nekem is visszább kellett menni aztán az időben, felfedezni a korábbi munkásságát, hisz ne feledjük: kommunizmus volt! Nem volt még internet, 100 csatorna sem. Volt egy Juhász Előd-féle Zenebutik és egy-két zenei műsor a tv-ben, rádióban.

Ha valami megfogott, az viszont bevésődött a retinákba, dobhártyákba! És mi megbecsültük azt, megbecsültük a zenét, fizettünk érte, hogy naponta ámulatba ejthessen a magnón lejátszva. Nem feledhető tingli-tanglik voltak, silány másolatok, hanem zenék, és nem futószalagon gyártott uniformizált külsejű és hangú sztárocskák, hanem egyéniségek. (Freddie Mercury-tól Phil Collinson, Stingen, Whitney Houstonon, Stevie Wonderen, George Michaelen keresztül Axl Rose-ig, Michael Hutchence-ig.

S ő minden más egyéniség közül kiemelkedett! A dalaival emelkedett ki először,s amikor megláttad a klipet, valódi letaglózó, katartikus élmény volt, hogy soha nem felejtetted el. (ma is garantált a libabőr a Smooth criminalnél, amit mikor megláttunk az öcsémmel, emlékszem hetekig-hónapokig erről beszéltünk. Hihetetlen volt az, hogy több évtizeddel megelőzte a korát, így a dalai, klipjei örökéletűek maradtak.)

A személyisége erre csak hab volt a tortán, egyszerűen tökéletes kívül-belül. Túl az egyéni élményeken, a társadalmi szerepe sem volt átlagos, sőt! Valódi kultikon volt, faji/társadalmi korlátokat döntött le, generációkat hozott össze, egyszerűen a zenével, saját magával a világot jobbította, humanitáriusként is példát mutatott.

De egy személyben megmentette az akkor hanyatló zeneiprat, játékipart is...stb. Megreformálta a zenét, a videóklipgyártást, a zenecsatornák zenei kínálatát.

Sokszínű volt, mégis hiteles minden dalban, az emberek érzelmi igényeit több síkon ki tudta elégíteni és nem felszínesen, hanem mélyrehatóan. Ilyen dalok ma már nem születnek. Csodás énekes, zseniális előadó, eszméletlen táncos, lenyűgöző személyiség, egy igazi példakép, aki utánozhatatlan minden szempontból. Aki mind a szakma, mind a közönség népszerűségét és elismerését joggal vívta ki!
Aki mást mond, az vagy irigységből vagy hozzá nem értésből teszi.

2009.jún.26-án (amikor értesültem a haáláról) meghalt bennem valami, egy biztos pontot veszítettem el általa. Valóban úgy éreztem, hogy a Föld kigurult a lábam alól. Sosem felejtem el azt a napot, percet, a keserves hónapokat. A teljes biztonságot adta, a tudat, hogy ő van (még akkor is, ha nem hallottam róla a médiában)nyugtatólag hatott milliókra és valamiért sosem gondoltam, hogy ez megtörténhet. Egyszerre voltunk (a mi generációnk) az ő gyerekei és volt ő a miénk. We are the world, we are the children...

Örökké a szívemben élsz, Michael Jackson!