Fogalmam sincs hogyan keveredtél ide, de örülök, hogy benéztél.
Gondolom azért vagy itt, hogy kicsit jobban megismerhess, mert talán szimpatikusnak találtál az egyik hozzászólásom vagy véleményem alapján, de lehet, hogy csak idekeveredtél. Mindegy. Akkor mondok is pár dolgot magamról. Egy elég félelmetes kis utcában lakok, aminek a neve Elm Utca. Elég sok medvemondát hallottam már az itt élő fiatalokról, akikkel álmában végzett valami Freddy. Én szerencsésnek mondom magam, mivel még egyszer sem kapott el álmomban, pedig szeretek álmodni. Rengeteg álmom van, aminek a többségéről hiszem, hogy meg is fog valósulni. Az egyik ilyen például az, hogy egy szép napon majd el fogom hagyni az országot, és valamelyik angol anyanyelvű országban fogom leélni a hátralévő életemet. Az a fajta vagyok, aki mindent megtesz az álmai megvalósításáért, vagy akár csak a kitűzött céljaiért is. Éppen ez miatt van az, hogy képtelen vagyok feldolgozni a vereséget. Az én szótáramban nem szerepel a veszíteni szó. Egy kicsit ezmiatt amolyan diktátor féle is vagyok. Ha nem az van, amit szeretnénk akkor megrendezem a harmadik világháborút. Persze nem vagyok hisztis - akkor fel is akasztanám magam! Bár, lehet, hogy Fredd azt majd elintézi...
Erről jut eszembe egy jó kis szori. Egyik este a kedvenc sorozatomat néztem, ami a Pretty Little Liars. Már végeztem is vele, de még mindig nem voltam álmos, ezért gondoltam, akkor a másik kedvenc sorozatom is megnézem, ami a Teen Wolf. Ennek a végére már el is fáradtam.
Az álommanó rámtalált, és elvitt magával egy csodálatos utazásra. Legalábbis az elején azt hittem, hogy csodálatos utazás lesz. Tévedtem. Ezen kaland során ugyanis egy játszótéren sétáltam. Megláttam a kedvenc könyvem, a Szent Johanna Gimit a padon heverni. Boldogan ugrándoztam oda, hiszen olvasni akartam. Imádok olvasni. Mikor olvasok, akkor egy teljesen új világba kerülök. El tudok vonatkoztatni a külvilágtól, a szürke hétköznapoktól, és egy teljesen más, egy szebb, és jobb helyre kerülök, és az írással is ugyan így érzek.
Amint azonban odaértem ahhoz a padhoz, az eddigi napsütés eltűnt. Helyette minden besötétedett, és köd borult a játszótérre. Az eddig zöldellő fák hirtelen korhadni kezdtek, a virágok elhervadtak, a tó kék vize pedig elmocsarasodott. A szél süvített, és fogalmam sem volt, hogy mi történik. Később viszont rájöttem. A sűrű ködfelhő mögül egyszercsak előbukkant az az alak, akitől mindenki fél ezen a környéken. Fred Krüger volt az. Ronda, égett arca a frászt hozta rám. Ilyen ronda embert én még sosem láttam. Az én külsőm sem tökéletes, de az övé horrorisztikus volt. Egyébként külsőleg eléggé átlagos kinézetem van. Tömeg barna színű a hajam, ami a vállam alá ér. Szemem kávébarna, amikkel néha úgy tudok nézni, hogy ott helyben meghalsz, máskor pedig úgy, hogy nekem adnád a fél életed. A 156 centimmel elég alacsony vagyok, bár még mivel csak négy számjeggyel léptem át az első x-emet, ezért ez nem olyan nagy baj. Szóval teljesen átlagos kinézetem van, amit gyűlölök. Nem szeretem az átlagot. Az unalmas. Mindig is szerettem kitűnni a tömegből. Itt nem arra gondolok, hogy az osztályomban én vagyok a lázadó csaj, aki mindig fekete szegecses cuccokban jár, nem úgy mint a többi rózsaszín hercegnő. Szó sincs erről. Nem kinézettel, hanem viselkedéssel és ízléssel lógok ki a sorból.
Visszatérve a történetre, nagyon megijedtem Fred-től. Közeledett hozzám, és ekkor pár kislány énekelni kezdett.
,,Egy, kettő, Freddy érted eljő,
három, négy, bezárt ajtók mögött légy,
öt, hat, a feszület sem óvhat,
hét, nyolc, mindig velem álmodsz,
kilenc, tíz, az álmodba ne bízz! "
A helyzet egyre hátborzongatóbb lett. Ezután Freddy is elkezdett énekelni.
,,Álmok mélyén lapulok, nem hívtatok itt vagyok
Fém karmom csikorog, én Fred Krüger vagyok!
Elégett ocsmány arcom tükörből vigyorog rád,
őrült bosszú álmai jönnek, a vér borítja az Elm utcát!
Nevető szadista gyerekgyilkos, nem menekülhet senki sem,
ócska kalapom megemelem, Fred Krüger a nevem!
Bábjáték lesz belőled, előlem senki nem menekül el,
meglelem a félelmedet, aztán nevetve végzek veled!
Szüleitek elégettek, bosszút állok rajtatok,
vér folyik az álmotokban, én Fred Krüger vagyok!"
Egyre csak közeledett felém, és nem tudtam mit tenni. Valahogyan el kellene őt ijeszteni. De hogyan? Sehogyan sem jöttem rá a válaszra. A zsebemhez nyúltam, hátha akad benne valami, amivel meg tudom védeni magam. Akadt is. Ez pedig nem más volt, mint a telefonom. Gondolkodás nélkül kapcsoltam be a lejátszási listám. Ezen pedig különböző rock zenék voltak, mint például a KoRn, Green Day, Fall Out Boy, Breaking Benjamin, Evanescene, Nirvana, My Chemical Romance, Linkin Park, Three Days Grace és a Nickelback. Ezektől az égett arcú szörnyeteg füle vérezni kezdett, nem bírta az ilyesfajta kemény dallamokat. A fülét fogva roskadt le, üvöltött egy nagyot, majd elnyelte a föld.
Ekkor minden visszaváltozott olyanná, amilyen eredetileg volt. Kicsit én magam is megijedtem az előbbi szituációtól, - pedig ez nem szokásom - és le akartam nyugtatni magam valami zenével. Éppen ezért a könnyed dallamokat tartalmazó előadók zenéit kezdtem el hallgatni, mint például a One Direction, Ed Sheeran, Justin Bieber, Little Mix, Nicki Minaj, Cher Lloyd, Kelly Clarkson, Avril Lavigne, és Pink.
A következő pillanatban már arra lettem figyelmes, hogy az ágyamban fekszem, és a nap sugarai bevilágítják a szobámat. Ez csak egy álom volt -gondoltam. Egy rossz rémálom az Elm utcában. Alig vártam, hogy eljöjjön a délután. Addigis bekapcsoltam a laptopom, és felmentem a kedvenc közösségimre, a Twitter-re, majd később a Tumblr-t is megnyitottam. Ezzel el is ütöttem az időt.
Nemsokára eljött a délután, ami azt jelentette, hogy találkozhatok a barátnőimmel. Ők azok, akik szinte a legfontosabbak számomra. Elmeséltem nekik az őrült álmomat, ők pedig jól kinevettek, majd elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, és persze sokat nevettünk.
Sötétedéskor siettem haza, nem szerettem volna, hogy az rémálom valóra válljon. Beszélgettem egy kicsit anyuval, apuval, és a húgommal, aztán pedig fel is mentem a szobámba, hogy újra bekapcsolhassam a laptopom, és írjak egy kicsit a blogomba. Ezt is nagyon szeretem csinálni. Az írás kikapcsol, és olyan, mintha lenne egy lelki szemetesládám, akinek mindig kiírhatom az érzéseimet.
Hát, ennyi lenne rólam. Remélem, hogy szimpatikusnak találtál, ha pedig nem, akkor az a te problémád, engem nem igazán érdekel.
Ó, és még valami. Ha szavazol, akkor azt megköszönöm, de ez nem azt jelenti, hogy én is egyből szavazni fogok rád, maximum akkor, ha tetszik a profilod.
Ha barátnak jelölsz, akkor biztosra veheted, hogy vissza fogok jelölni.
Üzenetet is írhatsz, ha úgy tartja kedved, egész biztosan válaszolni fogok rá.
Ha pedig üzenetet írsz az üzenőfalamra, akkor kérlek ne ócsárold benne az ízlésemet, akkor feleslegesen fogod koptatni a billentyűzeted, de bármi mást írhatsz.
Legyél rossz, és sose gyere az Elm utcába!
- Jessy M.' xxx
