Igazából csak írni akartam. Mindegy, hogy mit, mindegy az is, hogy miről. A lényeg úgysem a szavakban van, hanem... de ez nem is fontos.
Ami fontos az a zene. Ilyen-olyan, az a fontos, csak dallama legyen és legalább az énekhangot ne egy gép adja. Ha ez megvan akkor tőlem jöhetnek DJ-k is, csak dubstepet ne. Könyörgöm! Ha akarod akkor hallgasd, nem zavar, biztosan van jó tulajdonságod is. Igen, humorom a fellegekben. Minden előadónak van jó zenéje. Azoknak is akikkel nem értek egyet. De elítélni nem ítélek el senkit és nem az alapján határozom meg a munkásságukat, hogy a zenélés mellett mit tettek vagy mit nem. Mert nem az a fontos. Legalábbis számomra nem az. Mindenki úgy éli az életét ahogy akarja. Én is azt teszem bizonyos korlátokon belül. Csak egy kérésem lenne: a díjátadókra öltözzetek már fel normálisan! Alkalomhoz illően, mert hiába vagy hippi, a nagynénid temetésén betartod a dresscode-ot. Mert ezzel tiszteled meg. Ezzel persze nem azt mondom, hogy az a bizonyos fekete gyászruha nem lehet bőrből... Gondolom értitek.
Szóval zenék.Van egypár kedvenc. Vagy inkább sok... oké rengeteg. Először is Imagine Dragons. A régi albumot jobban kedvelem, az oka egyszerű: több emlékem kötődik hozzá. Nálam az emlékek mennyisége a mérce. Aztán BASTILLE. Egyszerűen kötődöm a szövegekhez. Tudok velük azonosulni. Ellie Goulding. Elvarázsol a hangja. Calvin Harris. Megint csak az emlékek és a csodás kollaborációk, szuper előadókkal. Coldplay. Egyszerűen annyira megnyugtatnak a számaik... Ja és tanuláshoz tökéletesek. Aztán ott van az Arctic Monkeys. Ha fülhalgatón berakom az albumor, olyan mintha egy filmben lennék. Hasonlóan vagyok a One Republic-kal is. Taylor Swift klippjei, szövegei és dallamai eszembejuttatják, hogy lány vagyok. Egy szerelmes lány és ezért muszály szeretnem a dalait. Ha már itt tartunk akkor az ellentét: Lana Del Rey. Mert ő az aki. Beyonce, mert hiába lenne feminista (ami szintén fontos számomra), ha nem ő lenne a Királynő. Nagybetűvel természetesen. Az Icona Pop-duót azóta kedvelem amióta meghallottam őket. Charli XCX, mert utánozhatatlan és szókimondó.
Persze van sok másik, ezek jutottak hirtelen az eszembe.
És még valami: a FILMZENÉK. Lehet szimfonikus zenekar, dal, bármi. De meghalok értük. Éhezek, nem kell a szerelem, de a filmzenéket nem vehetik el tőlem!
Szóval a zenehallgatáson kívül a zenehallgatás mellett olvasok. Mert az eltereli a figyelmemet a pocsék életemről és annyi életet élhetek, amennyit csak akarok.
Ott hős vagyok, nem egy szánalmas zenehallgató könyvmoly. A HP generáció része vagyok, nem is kérdés, hogy szeretem-e. És az Éhezők viadala, Gyűrűk ura... Aztán ott a Zabhegyező és a The perks of being a wallflower. No meg a John Green könyvek. És minden egyéb ami betű. Csak lehessen olvasni.
Néha fényképezek és képes vagyok órákig képeket letölteni weheartit-ról.
Végül, de nem utolsó sorban életem az evés. Most hülyének néztek, mert a sok fennkölt (jó ez azért nem igaz) gondolat után ilyet írok, de ez van.
Ez vagyok én és a szánalmas életem.
