Üdvözöllek! Kedves tőled, hogy benéztél! Kinálnálak hellyel, de úgy tűnik már ülsz. Nos rendben, miért is vagy it? Te se tudod, az jó. Kérsz valamit, inni, enni? Nem? Nem is gond, úgy sincs itthon semmi. Ja, hogy rólam akarsz megtudni dolgokat? Miért nem ezzel kezdted?! Ja, hogy féltél? Nyugalom, itt senki nem fog bántani, legalább is remélem.
Ha eljutottál idáig és még mindig nem nézel teljesen hülyének, akkor csak gratulálni tudok. Te egy nagyon kitartó ember lehetsz, ha még mindig a butyuta soraimat olvasod. Szólíts nyugottan Hannának. Hogy ez-e az igazi nevem, nos azt nem fogom megmondani, ennyi titkolózást nézzél el nekem. Majdnem nagykorú létemre egy gimnázium padjában töltöm a mindennapjaimat. Ugye, mennyien vannak még rajtam kivül, akik ugyanezt teszik? Nem sajnáltatni akarom magam, mert minek. Mindenki volt/van/lesz az én helyzetemben. Időm nagy részében tanulok, ami nem is annyira megerőltető, ha komolyan belegonolok. De isten mencs, hogy mást ne csináljak. Megpróbálok elég időt szakítani a barátaimra, hogy még se váljak antiszociálissá, vagy könyveket olvasok egy fárasztó nap után. Engem ez kapcsol ki: Egy jó könyv, zene, tea és sport. A sportban érzem azt, hogy igazán én vagyok. Nem űzök semmit versenyszerűen, de mindennap annyit mozgok, hogy megnyugtasson. Zenére visszatérve, hozzám a legközelebb a rockzene áll, bár ezt nem sokan mondanák meg. De ez van, ami nem azt jelenti, hogy más műfajt nem is hallgatok. Ha őszínte akarok lenni színte bármijen műfajt meghalgatok és sokat is szeretek, de a rock marad sz örök kedvencem. Úgy érzem ezekben a néha dühös számokban magamra találok. Én se szeretem, ha beskatulyáznak, vagy irányítani akarják az életemet. Na, nekem ott borul a bili, ha szabályozni akarnak. Szeríntem mindenkinek van annyi szabad akarata, hogy eldöntse még is ki befolyásolhatja az életet. Én saját magamat választottam és ehhez hívenen élem mindennapjaimat. Úgy vagyok vele, hogy nem kell mindenkinek szeretni, én se kedvelek mindenkit. Talán jó pár évvel ezelőt volt bennem egy kis megfelelési kényszer, de azt mára már teljesen levetkőztem. Hogy miért is írok erről, nos talán, mert ennek következtében megvan az a szokásom, hogy ami a szívemen az a számon. Úgyhogy ami nem tetszik, akkor kultúrált módon, de megmondom/leírom a véleményem. Amúgy is jobban tisztelem az egyenes embereket, mint akik a hátam mögött furkálódnak.
Ha átverekedted magad a husszú értelmetlen hablatyalásomon bemutatnám a legnagyobb példaképemet : Juliet Simms -et. Évek óta imádom őt is, meg a zenéjét. Nagyon tisztelem azért, hogy annyi támadás éri, mégis ugyan úgy mosolyog. Szeríntem ez csodálatra méltó visselkedés. Bár a stílusunk eléggé különbözik, emberileg még is felnézek rá. Előtte nem volt olyan "sztár" akire, ugyan így fel nézhettem. De a párja Andy Biersack is példaértékű számomra, amióta csak megismerkedtem a Black Veil Brides -cal. Szóval ők ketten azok, aki egy kicsit többek, mint a többiek a "Kedvenc sztárok" fülön található személyek. Akikről pesze ugyan annyit tudnék áradozni, mint róluk, de most inkább nem teszem meg.
"Szabályok" Jézusom, de hülyén hangzik ez! Na, de elmondom, hogy fognak működni a dolgok. Ha szavazol és megírod, akkor természetesen vissza megy, de könyörgöm indokold meg miért! Barátjelölésekkel az a helyzet, hogyha jelölsz, de eddig egy szót se írtunk egymásnak, akkor nem fogom elfogadni. Levelekre is válaszolok, ha nem ennyi a tartalma: "Szia, mizújjjjjs?" Ne, ezt légyszíves ne! Prapapapapam, ha mindennel végeztünk, akkor itt az ideje elköszönni.
Köszönöm, hogy itt voltál, de mostmár ideje menned! Külön öröm számomra, hogy nem fosztottad ki a hűtőmet. Ezért cserébe bármikor szívesen látlak. Majd valamikor találkozunk!
