→ Köszsönés helye ←
"I WAS BORN TO BE REAL, NOT TO BE PERFECT"
Kezdhetném azzal, hogy "átlagos tini lány vagyok..." vagy úgy is, hogy "unalmas vagyok"... vagy a kedvencem, "Ne lopj!" . Az első, hogy nem vagyok átlagos. Sőt... senki sem lehet átlagos. Ha komolyan belegondolunk, az átlagos nem is rendes szó... vagy legalábbis nem azt jelenti, amire a legtöbben használjuk. Lehet valaki szép, okos, vagy tökhülye...de átlagos nem. Mindenkiben van valami, ami másban nincs meg. Még azokban a "tucatbabákban" is... Másodszor, unalmas se lehet senki... Lehet, hogy én nem jövök ki valakivel, vagy nincs közös témánk, de attól még a másik nem lesz unalmas, csak nem bírjuk egymást... A harmadik... attól, hogy valaki kiírja: NE LOPJ! Ugyanolyan nyugodt szívvel lementem az egyik képét... bár, igazából ilyet nem igazán szoktam csinálni, felhasználni meg ezen az oldalon pláne nem...viszont, azt a képet őmaga is "ellopta"... szóval, nem igazán értem néha ezeket a dolgokat... nah, mindegy... Szóval, én kezdem úgy, hogy... egy szabály van: nincs szabály... és egyszerűen csak olvasd el ezt a részt, mert hamarosan valszeg úgyis átszerkesztem, és... ennyi...
Egy átlagos tini lány vagyok (milyen meglepő...tekintve, hogy az az aprócska rózsaszín bigyó láttán már valszeg úgyis rájöttél...). Van két öcsém, az egyik mostoha... a legkisebb hat, a középső pedig 3 évvel fiatalabb mint én. Igzán szívás legidősebbnek lenni, de persze mint mindennek, ennek is van jó oldala... Azzal igazából nincs semmi bajom, hogy én vagyok az egyetlen lány, mivel mikor négy éves voltam, apám lelépett... így hát, én lettem a "férfi" a háznál... gondolom, ezért vannak főként fiú barátaim, vagy mi... Mikor hétéves voltam, anyum összejött egy Imi nevű fószerrel, így Szegedre költöztünk... az egész két évig tartott, aztán szétmentek. Nem sokkal később (miután visszaköltöztünk) anyum összejött a mostani párjával, akit igazság szerint nagyon bírok... így kaptam meg, a legkisebb öcsémet...Van egy koromfekete kiscicám, akit a buszmegállón találtam kóborolni... rendesen láttam a bordáit, olyan vékony volt, szóval hazahoztam, és azóta itt van velem. Igazság szerint Jackey-nek neveztem el, de anyumék Blacky-nek hívják... érthető okok miatt...
"BLACK IS MY HAPPY COLOUR"
A stílusom... nos... hm... fogalmazzunk úgy, hogy egy picit nyers... Általában, ha valami nem tetszik, azt elég érthetően az emberek tudtára adom...aminek általában, nem örülnek annyira... Nem szeretem, ha megakarnak változtatni... Képes vagyok alkalmaszkodni, egy bizonyos határon belül... Nem fogok valakivel kedvesen beszélni, csak mert az illem azt diktálja. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy "Szerinted ez a ruha kövérít?" ;-és a válasz igen, nem fogom azt mondani, hogy "Deeeehogyis! Csodásan áll!". Nyíltan megmondom, hogy "Jah." És kész. Most őszintén... mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha az emberek mindig azt mondanák ki, amit gondolnak? De nincs igazam?... Ruhatéren... hát, szinte mindig fekete póló, farmer, bakancs. A nyakamban ott a "tetkónyaklánc" meg egy egyszerű ezüst vékonyka lánc, amit a szüleimtől kaptam karácsonyra... És ennyi. A tanárok, és a szüleim gyakran piszkálnak, hogy néha hordhatnék színeket is... de hát, eddig nem sok sikert arattak ezzel kapcsolatban...
I'LL STOP WEARING BLACK, WHEN THEY MAKE A DARKER COLOUR"
Zene. Egy szó... mégis... tudod, mindenkinek van valami, amit ha meghall, rögtön izgalomba jön... (ebben az esetben, maradjunk a 18 karika alatt...). Nos, számomra ez a zene. A fülhallgató folyton, de tényleg... szinte mindig a fülemben van. Zenei stílusom nincs... mindenevő vagyok. Az, hogy mit hallgatok, mindig a hangulatomtól függ. Néha vannak számok, amikre rákattanok... és szinte mindig azt hallgatom pár napig... aztán találok egy másikat, és minden kezdődik előlről. A zene az, amit egszerűen nem lehet nem szeretni. A zene az, ami megmenti az emebert, vagy épp boldoggá teszi. Ami megvigasztalja, vagy visszarepíti a múltba. Egyetlen dolog, ami állandó, az a zene...
"Néhány ember azt hiszi, hogy szereti a zenét, de fogalmuk sincs, hogy valójában mi a zene. Becsapják önmagukat. Aztán vannak olyanok, akik rajonganak a zenéért, de nem a megfelelő dolgokat hallgatják. Ők félre vannak vezetve. És aztán vannak olyanok, mint én.
Olyanok, akik a zenéért élnek, és állandóan azt keresik, ahol csak lehet. Akik nem tudják elképzelni az életüket zene nélkül. Akik felvilágosultak."
Nem vagyok nagy filmimádó. Jobban szeretem a sorozatokat, na meg a könyveket. Persze, van egy-két film, ami tetszik, de főleg akció;- horror;- dráma;- krimi kategóriákban. A sorozatok közül egyik nagy kedvencem az AHS, meg még egy rakás krimi. Egy időben néztem a "The Walking Dead"-ot is, de valahol a harmadik évad környékén elakadtam, és azóta nem sikerült felzárkóznom. Viszont a könyvek között mindenevő vagyok... legyen az önéletrajzszerű, tudományos, történelmi, szerelmes, dráma, krimi...akármi. Ha tehetném, szerintem mindig olvasnék...de... hát, ugyebár... ezt nem tudom megvalósítani...
"I LIKE BOOKS BETTER THAN PEOPLE"
"IGAZI BEFEJEZÉS NINCSEN. CSAK VALAHOL ABBAHAGYOD A TÖRTÉNETET."
