Filippo Inzaghi

Filippo Inzaghi 1973. augusztus 9-én született Piacenzában, az AC Milan és az olasz válogatott egykori csatára. 2006-ban világbajnok lett az olasz válogatottal és kétszeres BL győztes a Milannal.

Pályafutása

A kezdetek

Első komoly klubja a másodosztályú Piacenza volt. Itt 1992-ben, 17 éves korában mutatkozhatott be a nagyok között, de a szezon alatt csak 2 alkalommal léphetett pályára, kölcsönadták a 3. ligás Leffének. Itt 13 gólt lőtt. Szerencséjére edzőjét hívta a 2. ligás Verona, így az ifjú tehetség is követte Mutti mestert. Első 8 meccsén 6 gólt lőtt, majd 13 találattal zárta az idényt. Erre már a nevelőegyesülete is felfigyelt és visszavásárolta. A Piacenza csapatában is folytatta a gólgyártást és 15 alkalommal mattolta az ellenfelek védelmét. A jó idény után nem is maradt a klubnál. 

Parma és Atalanta

Az akkoriban fénykorát élő Parma együtteséhez igazolt. Itt indult el Inzaghi Serie A-s karrierje, bár a kezdet nem sikerült fényesre. Nem sikerült kiharcolnia a kezdőcsapatba kerülést, mert posztján olyan vetélytársak voltak, mint Asprilla, Zola és Stoicskov. Ráadásul az idény során még el is törte a lábát. Ennek ellenére így is szerzett két gólt, a Piacenza és a Bari ellen. A következő évben az Atalantába került. A kék-feketéknél, első évében 24 találatával gólkirály lett. 

Juventus

Ezek után a Juventus csábította el. Első szezonjában a olasz bajnok, a góllövőlistán 7. lett. A következő két évben is 10 gól felett teljesített a klubcsapatában. A jó teljesítmény és a sikerek ellenére a Juventusban ingataggá vált a helyzete, mert összekülönbözött Del Pieróval, másrészt 2001-re Trezeguet kiszorította őt a csapatból. 

Milan

Így került jelenlegi klubjához az AC Milanhoz. Itt aztán ismét magára talált. Remekül érezte Ancelotti mester főleg védekezésre és váratlan ellentámadásokra épülő játékát. Két év alatt átlagban minden második bajnokiján gólt szerzett. A Bajnokok Ligájában 12 találatot ért el. Az elkövetkezendő két évben összesen 25 bajnoki meccsen tudott pályára lépni és 3 gólt szerzett. Amikor az egyik sérülésből felépült, máris jött az újabb. Ennek ellenére a klub és a szurkolók kitartottak mellette. Népszerűsége nemhogy csökkent volna, hanem kitartása és elszántsága miatt, még nőtt is. A 2005/2006-os idény előtt úgy nézett ki, hogy Inzaghi végre teljesen egészséges, de újra megsérült, és ismét hónapok teltek el, mire újra épnek lehetett tekinteni a zseniális, ám rendkívül sérülékeny támadót. Fontosságát azonban mi sem jelzi jobban, minthogy gyakori és sok sérülése ellenére a klubhoz igazolása óta olyan támadók "hullottak ki" mellőle, mint Jon Dahl Tomasson, Andrij Sevcsenko, Rivaldo, Hernán Crespo vagy épp Alberto Gilardino, míg Pippo újra meg újra megújlni kész formájával ugyanazon stílusban, ám talán még hatékonyabban használja ki gólszerzési lehetőségeit. Ancelotti mester ebben bízva, Berlusconi klubelnök akaratával dacolva a 2006/07-es Bajnokok Ligája döntőjében is SuperPipponak szavazott bizalmat, és a lesipuskás csatár két góljával meg is nyerte a finálét a Milan. A 2007 decemberében játszott klubvilágbajnokságon szintén kettőt lőtt a döntőben, majd újra megsérült, ám a szezon végén visszatérve 7 mérkőzésen 10 gólt szerezve igazán nem rajta múlt, hogy a Milan nem érte el a Bajnokok Ligája-indulást jelentő negyedik helyet a bajnokságban. 2008 novemberében meghosszabbította a szerződését 2010. júniusáig. 2009 március 8-án mesterhármast szerzett Atalanta ellen a San Siroban, meg is nyerték a meccset 3-0-ra. Hamarosan megszerezte 300. gólját is a Siena ellen, ez egy győztes meccs volt, amit 5-1-re nyertek meg, majd a következő fordulóban 3 gólt szerzett a Torino ellen. A 2009-10-es szezonban, amikor Leonardo volt az edző, kiszorult a kezdőcsapatból, mivel a szerződése lejárt 2010. júniusában. 2010. május 21-én egyéves szerződést ajánlottak neki, ami 2011. június 30-ig szólt. 2010. november 10-én súlyos sérülést szenvedett a Palermo ellen. Később hivatalosan is bejelentették, hogy kereszt szalag szakadása van. Mindenki azt gondolta, hogy itt ért véget a karrierje, azonban 2011. május 7-én vissza tudott térni. Ezen a napon ünnepelték meg a Scudettot, ugyanis a Milan ebben az évben megnyerte a bajnokságot. A szezon végén aláírt mégegy évre, 2012. június 30-ig. 2012-ben azonban bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul.  Utolsó mérkőzését a szezon utolsó fordulójában játszotta, ahol a már kiesett Novara Calcio ellen játszotta, ahol csereként beállva a 82, percben győzes gólt szerzett, ami 2-1-re végződött.

Válogatottság

Azon a nyáron mikor még a Parmaba igazolt, játszott az olasz utánpótlás válogatottban is, és Európa-bajnok lett. Itt kötött Vierivel örök barátságot. A válogatottban 1997-ben a brazilok ellen mutatkozott be. Nyáron ott volt a 98-as vb-n is, ahol alulmaradtak a későbbi győztes franciákkal szemben. Ott volt a 2000-es Eb-én is, ahol ezüstérmesek lettek. A 2002-es vb-selejtező 6 meccsén 7 gólt szerzett. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőin, a szerbek elleni idegenbeli meccsen fontos gólt szerzett. Valamint a 2006-os világbajnokságon is pályára lépett, a csehek elleni csoportmeccsen csereként beállva körülbelül fél órát töltött a pályán, de ez is elég volt neki, hogy mattolja az ellenfél védelmét. Ezzel a góllal elmondhatja, hogy a világon minden említésre méltó versenysorozaton ért el gólt, amin pályára lépett. Ebben az évben Világbajnokságot nyert az olasz válogatottal. Azóta viszont már nem nagyon lépett pályára a válogatott mezében.

Edzői karrier

A 2012-13-as szezonban már edzőként dolgozott. Két éves szerződést írt alá a Milan Allievi Nazionali (U17) csapatánál.

Magánélet

Édesapja Giancarlo Inzaghi, édesanyja Marina. "SuperPippo" még nőtlen. Öccse, Simone Inzaghi ugyancsak labdarúgó volt és jelenleg szintén edző, csak ő a Lazio Allievi Nazinali csapatánál edzősködik, neki van már egy fia, Tommaso, az ő keresztapja maga Filippo.