Ian McKellen

Korai évek:

1939. május 25-én a Lancashire-i Burnley-ben jött világra Ian Murray McKellen néven. Születése után nem sokkal kitört a második világháború, ami benne is mély nyomot hagyott. A családját nem érintette személyesen a németek harca, de Ian majdnem meghalt egy vírusfertőzésben, amikor acéllemezekkel biztosított házukban bujkáltak. A diftéria nevű vírusos fertőzés a torkában lévő hangszálakat örökre megváltoztatta. Ez később segít karrierje alakulásában. Ian elmondta egyszer egy interjúba, hogy azért viselte el hideg fejjel a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat.
Gyerekként Wiganban élt. Keresztény családból származik. Nem voltak gazdagok, de szegények se. Az apja építészmérnök volt és laikus prédikátor. A neve: Dennis Murray McKellen. Ian 24 éves volt, amikor édesapja meghalt, míg az édesanyját, Margery Lois-t kicsiként elvesztette, akkor még csak 12 éves volt. Az anyja halála után lett egy mostohaanyja. Elsőnek a szülei vezették be a művészet világába. Az apja zongorázni tanította, de gyakran jártak moziba vagy színházba is. Első színházi kiruccanása 3 évesen történt meg, amire Ian úgy emlékszik vissza, hogy nem keltett benne túl nagy benyomást. A Pán Pétert nézték meg a Manchesteri Operaházban.
Ian a Wigan Grammar iskolába járt. Ott gyakran fellépet színházi darabokban és drámaszakköre is járt. Itt sok önbizalmat gyűjtött, főleg első debütálása után a Vízkereszt című darabban.Wigan Kis Színházba is játszott. Volt olyan darab, ahol nővérével, Jean-elszerepelt együtt (Szentivánéji álom).
Amikor Ian 11 éves volt a család elköltözött Boltonba, és ott még közelebb került a színészethez. Itt beíratták egy iskolába, ahova csak fiúk jártak. Ideje Ideje nagy részét Bolton's Grand Színházban töltötte és nyaranta pedig Stanfordban táborozott.
1957-ben volt egy időszaka, amikor felhagyott színészi ambícióival és inkább újságíró vagy szakács szeretett volna lenni, de végül sztöndíjat nyert a St. Catharine's College-ba. Itt az egyetemen elkezdett megint előadásokban játszani. Miután elvégezte az iskolát Cambridge-ben 1960–1961 között a Marlowe Társaság tagja lett, így komolyabban is elkezdhette színészi karrierjét. McKellen hozzájárult egy fejezettel Charleston 1990-es Ian Charleston: A Tribute című könyvéhez.

Magánélete:

12 évesen már tudta, hogy homoszexuális és ezt be is vallotta mostohájának. Első szerelmét Derek Jacob-ot St. Catharine's College-ba ismerte meg, de mivel nem vallotta meg neki érzelmeit ezért nem lett semmi viszonyuk. 1964-ben találta meg az első komoly partnerét Brian Taylor-t, aki történelemtanár volt. Londonban éltek együtt, de kapcsolatuk 8 év után véget ért. Utána második párját, Sean Mathias1978-ban ismerte meg az Edinburgh-i Fesztiválon. A 10 évig tartó heves kapcsolat tele volt összezörrenésekkel, mert a szintén színész Mathiasnak állítólag nem tetszett, hogy Ian karrierje sikeresebbnek tűnt.
McKellen 48 éves volt, amikor bevallotta a világnak, hogy a saját neméhez vonzódik. A BBC Rádió 3-nak adott interjújában vallott ki mindent. 1989-ben egyik társalapítója lett a Stonewall befolyásos brit meleg csoportnak, valamint az LMB jogi lobbi csoportnak is az Egyesült Királyságban.

Színházi Karrier: 

Ian kisiskolás szerepekben kezdte. Az első komoly színházi debütálása 1958-ban volt, az Applecartban. Utána több kisebb-nagyobb színházi szerepeket kapott. Az '50-es évek végére Ian csatlakozott a Marlowe Társasághoz, ahol megismerkedett Derek Jacobival, David Frosttal, Margaret Drabble-val és egyben akkor szerepelt először Shakespeare darabban.  A '60-as években már szerepet kapott a Marlowe Társaságban mint eddig. Sőt más színházak is szerződtették.
Az 1960-as évek mozgalmas volt Ian számára. Rögtön egy Shakespeare darabban kezdett, a Cymbeline műben. 1960 és 1961-ben amatőr színházakban játszott, olyan előadásokban, mint Vízkereszt, VI. Henrik, A pacsirta, A vadkacsa vagy Dr. Faustus.
1961 szeptemberében McKellen befejezte az egyetemet, de utoljára még fellépett a Caesar és Kleopátrában. 1961 nyarán felvették a Derby Játékházba és a Hornchurch Színházba, azonban Anthony Richardson a Belgrád Színház igazgatója felajánlott neki akkor egy Ian számára remek összeget, de azért is elvállalta, mert tökéletesnek találta az új munkahelyét. Ott gyakran fellépet és több híres író művének a feldolgozásában szerepelt.
1964-et a Notthingham Játszóházban töltötte, ezután átköltözött Londonba és ott megkapta első színházi elismerését, mint legjobb férfi mellékszereplő. Ezek után elhíresült a színházakban és nagy szerepeket is kapott. 1966-ban megkapta a Plays & Players-díjat, mint „a legígéretesebb színész”. 1966-ban az Az ígéretben Judi Dench-csel és Ian McShane-nel volt látható. A 1969-ben már rendezett is: a The Prime of Miss Jean Brodie és a Három hónap elmúlt is az ő nevéhez fűződik. Az 1960-as évek végére a brit színház egyik legmeghatározóbb, legelismertebb színésze lett.
Az 1970-es években lépett fel és már Anglián kívül is, különböző városokban vállalt szerepeket. 1971-ben a Hamlet című darab főszerepét kapta, mely európai turnéra ment. 1972-ben megint rendezett két produkciót: Az igazi Kopó felügyelő, Epringham Camp. 
Első alakítása Mexikóban volt A Sas Új-Mexikóban című darabban. Ezután jött élete talán legnagyobb alakítása, az Amadeus, amit Peter Hall rendezett. Ennek a műalkotásnak hála bezsebelt színház Oscar-díjat és egy Tony-díjat. Ezután két évig nem is játszott színházakban, mígnem elfogadta a The Short Listet és a Gyávaságot. Az 1990-es években Chip in the Sugarban játszott, ami akkori szerelme Sean Mathias rendezett. Ezután a Lyttelton Színházban ismét két Shakespeare darab következett: a III. Richard főszerepe, melyért újabb díjat tudhatott maga mögött, majd a Lear király Kent grófja követte. Ezután szerepelt az első színházi élményében, a Pán Péterben. A híres Hook kapitányt alakította.
A '90-es évek után kevesebbet játszott színházakban, de ha akadt szabadideje rögtön szerepelt valamelyik színpadi darabban. 2001-ben a Sean Mathias által rendezett A haláltáncban is szerepelt a a Broadwayn. 2004-ben Twankie, a transzvesztitát alakította az Aladdinban. 2006-ban A vágóban szerepelt, amit a kritikusok szerint döbbenetes volt. 

Filmes Karrier

Filmes karrierje lassan indult be, bár ekkor már elismert színházi színész volt. Első szereplése a The Indian Tales of Rudyard Kipling című brit sorozat egy epizódjában volt. Aztán az 1965-ös Sunday Out of Season című tv-film egyik főszerepét kapta meg. 1969-ben megkapta első három filmszerepét is: Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, Nagy Alfréd, Az ígéret.
1970-ben három Shakespeare tv-filmben volt látható: II. Edward-ban, The Tragedy of Richard II-ben és végül a Hamletben. Ezek után inkább színházakban lépett fel, még végül 1978-ban feltűnt a Sportkocsis nyár című vígjátékban. A filmben nem tüntették fel a nevét, mivel akkor nem volt nagy tévés jelenség és egy akkori nagyobb sztár reklámoztak. 1979-ben megkapta első nagyobb szerepét a Macbeth-ban, melyben Judi Dench-csel volt látható, akivel már színházakban is együtt játszott.
1980-ban szerepelt a népszerű brit sorozatban, a Play for Today-ben, melyben rengeteg nagyobb sztár feltűnt már. Egy év múlva a t A szerelem oltárán című életrajzi drámában szerepelt, majd 1982-ben a Walter c. film főszereplője volt. Nem sokkal később megcsinálták a Walter folytatását, a Walter és June-t.
1984-ben elutasított egy elég nagy szerepet, amiért akár Oscar díjat is kaphatott volna: az Amadeus című darabba kérték fel Antonio Salieri ként - akkor a filmadaptációnál is rá gondoltak, azonban Ian visszautasította. 1985-ben szerepelt a Zina című drámában, majd a Bőség-ben. Három év filmes kihagyás után 1988-ban tért vissza az Istenek malmai című thrillerben. 1989-ben Adolf Hitlert alakította a Hitler végső döntése – A háború küszöbén című életrajzi tv-filmben, majd a Botrányban is szerepelt. 
 1993-ban több produkcióban is szerepelt: Tales of the City, Az utolsó akcióhős,  Little Jo balladája, És a zenekar tovább játszikban. Utóbbiban Emmy-díjra jelölték Ian-t is, de végül nem neki ítélték. Nem sokkal később játszott a Hatszoros ölelés c. filmben, ahol már több figyelmet kapott. 1994-ben a Bármit megteszek könnyed vígjátékban, majd Az Árnyék című filmben játszott. NEm sokkal később a Jack és Sarah-ban ismét Judi Dench-csel játszott. Aztán jött a III. Richárd című Shakespeare feldolgozása, melynek forgatókönyvírója és ügyvezető producere is volt. McKellen modernizálta a történetet, aminek meg is lett az eredménye: megnyerte az Európai Film-díj - Legjobb európai színész díját, valamint begyűjtött két BAFTA jelölést, köztük a legjobb adaptált forgatókönyvet és először jelölték Golden Globe díjra, mint a Legjobb férfi színész (dráma) kategóriában. Ezután egy kosztümös filmben játszott a Változások kora című történelmi filmben. Az 1996-os év sikeres McKellen számára, mivel szerepelt egytv-filmben, méghozzá a Raszputyin című történelmi drámában, amiért el is nyerte a Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) kategóriában a Golden Globe díjat. 1997-ben szerepelt Rachel Weisz-szel az Érzelmek hullámain-ban, majd egy évvel később az Érzelmek tengerében című életrajzi-drámában, amiért Oscar díjra is jelölték, és a kritikusok egyik kedvence lett. Később Stephen King művéből készült Az eminensben Brad Renfro partnereként, melyben szintén lenyűgözte a kritikusokat.
A 2000-es évek elején McKellen elvállalta Magneto karakterét az X-Men – A kívülállók-ban. A film kasszasiker lett.
Utána megkapta talán élete legmeghatározóbb és legsikeresebb szerepét a Gyűrűk ura: A gyűrű szövetsége c. filmben, amit Peter Jackson rendezett. Gandalf szerepére eredetileg nem őt szánták, de végül pénz híján ő rá került a választás, hisz a körülményekhez képest nem kapott sok gázsit. Érdekes, hogy Ian már gyermekkora óta Gandalf akart lenni. A film után Jackson elmondta, hogy McKellen helyett nem is találhattak volna jobb színészt, aki tökéletesebben játszotta volna el a varázsló szerepét. A forgatás 274 napig tartott Új-Zélandon. A film folytatásaiban is játszott: A Gyűrűk Ura: A két torony; A Gyűrűk Ura: A király visszatér. A film trilógia összesen tizenhat Oscar-díjat kapott.
A nagy sikerek után két nem nagy sikerű filmben is játszott: 2005-ben két kissé érdektelen filmben szerepelt: az Asylum-ban és a Sohaország-ban. 2006-ban a Da Vinci-kód c. filmben szerepelt, ami nem oszlatott nagy sikert a kritikusok körében.
Ezután másik nagy trilógiája zárult le számára, az X-Men: Az ellenállás vége. Ezután két évig ismét szinkronhang volt: Varangy az Elvitte a víz-ben, Ionek Byrnison Az arany iránytű-ben és narrátor a Csillagpor-ban.   2008 ismét tv-film-ben szerepelt, Lear király-ban, majd 2009-ben egy "két évados" minisorozatban játszott, a The Academy és a The Academy Part 2: First Impressions-ban. Ebben az évben egy újabb minisorozatban, a The Prisoner-ben is játszott. 2010-ben megint narrátorként tűnik fel, a E'gad Zombies! című kosztümös zombi produkcióban, majd a Small-Time Revolutionaryban.
2011-ben elkezdték forgatni Peter Jackson rendezése által a A Gyűrűk Ura előzményét, A hobbitot. Két részes lesz a film, az első 2012-ben mutatják be, a másodikat 2013-ban.

Filmek

2014
The Curse of The Buxom Strumpet (Gerald Macklin)
The Hobbit: Az öt sereg csatája (Gandalf)
X-Men: Az eljövendő múlt napjai (Erik Lehnsherr / idősebb Magneto)

2013
A hobbit: Smaug pusztasága(Gandalf)
Farkas (Magneto)
Miss in Her Teens (The Prologue)

2012
The Curse of The Buxom Strumpet (Gerald Macklin)
A hobbit: Váratlan utazás (Gandalf)
Miss in Her Teens (a prológus)

2011
Claude et Claudette (a hang)
Lady Grey London (-) 

2010
The Egg Trick (varázsló)
A Lost and Found Box of Human Sensation (narrátor)
Small-Time Revolutionary (Hamish Miller)
E'gad, Zombies! (narrátor) 

2009
The Academy (Murray)
The Academy Part 2: First Impressions (Murray)

2008
King Lear (King Lear)

2007
For the Love of God (Jackdaw)
Az arany iránytű (Iorek Byrnison hangja)
Csillagpor (narrátor)

2006
Elvitte a víz (A Toad hang)
X-men - Az ellenállás vége (Eric Lehnsherr / Magneto)
A Da Vinci-kód (Sir Leigh Teabing)
Doogal (Zebedee hang)
Displaced (hang) 

2005
Tizennyolc (Jason Anders hang)
Sohaország (Gabriel Finch)
Asylum (Dr. Peter Cleave)
A bűvös körhinta (Zebedee hang)

2003
A Gyűrűk Ura: A király visszatér (Gandalf)
Emile (Emile)
X-men 2. (Eric Lensherr / Magneto)

2002
A Gyűrűk Ura: A két torony (Gandalf)

2001
A Gyűrűk Ura: A gyűrű szövetsége (Szürke Gandalf)

2000
X-Men - A kívülállók (Eric Lensherr / Magneto)
Cirque du Solei: A sors cirkusza (narrátor) 

1999
Copperfield Dávid (Creakle)

1998
Az eminens (Kurt Dussander)
Érzelmek tengerében (James Whale)

1997
Érzelmek hullámain (Dr. James Kennedy)
Hajlam (Freddie nagybácsi)

1996
Raszputyin (Tsar Nicholas II)

1995
Változások kora (Will Gates)
III. Richárd (lll.Richárd)
Jack és Sarah (William)
Fura farm (Amos Starkadder)

1994 
To Die For (narrátor)
Az árnyék (Dr. Reinhardt Lane)
Bármit megteszek (John Earl McAlpine)

1993
6szoros ölelés (Geoffrey Miller)
És a zenekar játszik tovább ... (Bill Kraus)
Little Jo balladája (Percy Corcoran)
 Az utolsó akcióhős (Halál)

1989
Botrány (John Profumo)
Hitler végsö döntése - A háború küszöbén (Adolf Hitler)

1988
Windmills of the Gods (elnök)

1986
Walter and June (Walter)
Zina (Kronfeld)

1985
Bőség (Sir Andrew Charleson)

1983
Az erőd (Dr. Theodore Cuza)

1982
A skarlát virág (Chauvelin)
Walter (Walter)

1981
A szerelem oltárán (D.H. Lawrence)

1979
A Performance of Macbeth (Macbeth)

1978
Corvette Summer (pornó fényképész)

1971
The Tragedy of King Richard II (King Richard II)
Edward II (King Edward)

1969
The Promise (Leonidik)
Nagy Alfréd (Roger)
Malomkő (George Matthews)

1965
Sunday Out of Season (Victor Leech)

Sorozatok

1965 - The Wednesday Play (Wolf)
1966 - David Copperfield (David Copperfield)
1968-73 - BBC Play of the Month (Plume kapitány/ George Tesman / Ross)
1970 - Solo (John Keats)
1972 - ITV Saturday Night Theatre (Lyov)
1972 - BBC Show of the Week
1972 - Country Matters (David Masterman)
1978 - Jackanory (olvasó)
1979 - BBC2 Playhouse
1980 - Play for Today
1980 - Armchair Thriller (Antony Skipling / Anthony Skipling)
1990 - Theatre Night (Iago)
1993 - San Francisco-i történetek (Archibald Anson Gidde)
2005 - Coronation Street (Mel Hutchwright)
2008 - Great Performances (King Lear)
2009 - The Prisoner (Curtis) 
2012 - Ki vagy, Doki? (Great Intelligence)
2013 - Vicious (Freddie Thornhill)

 Egyéb

2006 - Lord of the Rings: Battle for Middle Earth II - Rise of the Witch King (videojáték) (Gandalf hang)
2004 - The Lord of the Rings: The Battle for Middle-Earth (Videojáték) (Gandalf hang)
2004 - The Lord of the Rings: The Third Age (Videojáték) (Gandalf hang)
2002 - The Lord of the Rings: The Two Towers (Videojáték) (Gandalf hang)