Jørn Lande

Jorn Lande 1968 május 31-én látta meg a napvilágot Norvégia szívében, Rjukában. Ott is nőtt fel, és már egészen kisgyerek korában érdeklődést mutatott a zene iránt. Nem is csoda, hiszen édesapja is zenész volt. Különösen a 70es évek zenei világa tetszett meg neki, a Deep Purple, Rainbow, Whitesnake, Free és még rengeteg más zenekar tett igen mély benyomást az ifjú Jornra. Kisfiú korában állt először színpadra, szóval már egészen fiatal korában tudta, hogy ez a neki való világ. Ő is átesett a szokásossá vált suli zenekarokon, különböző amatőr csapatokon, mígnem 1994-ben a Vagabond nevű formációval megjelent első lemeze. (Ebben az évben foci vébét rendeztek, és az erre készülő norvég futball válogatott „indulóját” is felénekelte, aminek címe „Alt For Norge” volt, ami magyarul annyit tesz kb. „Mindent Norvégiáért”). A Vagabondban együtt dolgozott 2 ex-TNT muzsikussal, a gitáros Ronnie Le Tekrö-vel, és a basszer Morty Black-el. A csapatban billentyűsként szerepelt Dag Stokke (aki szintén közreműködött a TNT-ben) és a doboknál az ex-Stage Dolls tag Steiner Krokstad.

Igen erős, nívós nevekkel került egy csapatba az akkor még ismeretlen Jorn, de kiválóan megállta a helyét. A Vagabond címet viselő debütáló album 1994 októberében jelent meg egy kis kiadónál, majd a sikereken felbuzdulva az EMI is kiadta. A lemez is visel néhány Whitesnake stílusjegyet, de megtalálhatók rajta a TNT hatásai is. Mindent egybevéve, igen jó bemutatkozás volt. 1995-ben kijött a második Vagabond album, a Huge Fan On Life, aminek elsősorban Japánban lett hatalmas sikere. 1996 -ban a Vagabond befejezte működését, a tagok különböző formációkban zenéltek tovább.

1998 -ban jött az igazi áttörés az akkor 30 éves Jorn számára. Mick Moody, Bernie Marsden megkereste, hogy szálljon be egy új zenekarba. Ez a csapat volt a The Snakes. Ez év augusztusában megjelent a Once Bitten-re keresztelt album. A lemez Japánban jelent meg a Pony Canyon gondozásában. Az albumon közreműködött még Sid Ringsby basszusgitáros (ex-Diezel, jelenleg Finnero) és Willy Bendicksen dobos. Decemberben pedig megjelent a Live In Europe című koncert lemez. A csapat nem sokkal később átalakult, immár Jorn nélkül, és Company Of The Snakes néven zenélt tovább

Az 1998 -as évben Jorn nemcsak a The Snakes-el jelentetett meg albumot, hanem a már nevében is igen bizarr Mundanus Imperium-al is. Társai Bent E. Holm billentyűs, Peter Tahuve gitáros és Lars Wiik basszusgitáros voltak. Zeneileg az album már-már extrémen progresszív, szövegvilága a  sci-fi műfajt idézi. 
 Ezután Jorn következő állomása az ARK nevű formáció volt. Ez a csapat progresszív metalt játszott, a legjobb fajtából: itt is nagyon tehetséges zenészek verődtek össze.A csapat rögzítette 1999 tavaszán az Ark című albumot.  A 2000-es év igen mozgalmas volt Jorn számára. A Millenium nevű csapattal készített egy remek melodikus rock albumot, Hourglass címmel. Itt együtt zenélt Ralph Santolla (Death, Iced Earth, Eyewitness Monarch, Sebastian Bach) gitáros mágussal, Shane French gitárossal, Manfred Binder basszerrel, Oliver Hanson dobossal. Szerepel még a lemezen Don Airey is, egy interjúban elmondta hogy Jorn volt a legjobb énekes akivel együtt zenélt.

Ugyanebben az évben megjelenik első szólólemeze, a Starfire. Saját és feldolgozás nóták is szerepelnek rajta, például a Journeytől az Edge Of The Blade vagy éppen a Foreigner Break It Up című slágere..

2001 márciusban megjelenik az Ark második albuma, a Burn The Sun.Ugyanez év júliusában az örökmozgó Jorn részt vesz az akkor induló Beyond Twilight első lemezének, a The Devils Hall Of Flame munkálataiban. Ez a csapat is prog. zenét játszik, Jorn hangja remekül illett ide is. Szintén ebben az évben lát napvilágot Worldchanger című szólólemeze. Méltó folytatása ez a Starfirenek. Jorn megkapja az inkvizítor szerepét a bolgár származású gitáros Nikolo Kotzev Nostradameus-ában. Itt olyan legendákkal játszik együtt, mint Joe Lynn Turner, Glenn Hughes, Doogie White vagy éppen Goran Edman. És köztük is remekül szerepel.

2002 ismét változást hoz Jorn számára. Csatlakozik a Roland Grapow és Uli Kusch nevével fémjelzett Masterplanhoz. A Masterplan első albuma azonban csak 2003 tavaszán jelenik meg. Zeneileg leginkább a power metal jelző illik a csapat zenéjére, de az igényesebb fajtából. Ahogy addig mindenhol, Jorn itt is igazolja hogy remek választás volt őt szerződtetni.

A másik nagy eseménye a 2003-as esztendőnek, hogy Nikolo Kotzev megkeresi Jorn-t a soron következő Brazen Abbot lemez miatt, az esetleges szereplés miatt, - a Guilty Is a Sin c. számban kellene énekelnie, Jorn rábólint. Ismét együtt dolgozik Joe Lynn Turnerrel és Goran Edman-al. Az album zenei részeit Mic Michaeli billentyűs, John Levénn bőgős és Ian Haugland dobos játszotta fel. Ők a 80-as évek egyik legnagyobb hatású zenekarának a Europenak a tagjai. Szóval Jorn ismét illusztris társaságba került. Ekkora már a bőven ismert a neve a szakmában, és kezdték a legnagyobbak között emlegetni.

2004 viszonylag nyugodtabbra sikerült, nem is csoda, hiszen az évek alatt Jorn életében turnék és lemezfelvételek váltogatták egymást. Nagy megterhelés ez egy énekesnek, szerencsére Jorn hangszálai jól bírták és bírják a kiképzést. Ebben az évben „mindössze” csak az Out To Every Nation című lemez lát napvilágot. Társai ezúttal Jorn Viggo Lofstad – gitár (Pagans Mind) Magnus Rosén – basszusgitár (ex-Hammerfall) Stian Kristoffersen – dobos (Pagans Mind, Firewind) voltak.

Ismét mozgalmas év következett, hiszen Aeronautics címmel megjelent a Masterplan második albuma. Újabb koncertek a csapattal, és ezáltal Jorn neve még inkább elterjedt.

 A 2005 egy különleges együttműködés kezdete, Russel Allen-el a Symphony X énekesével elkészítik a The Battle-t. Álomszerű alkotás, talán a legjobb lemez, amin Jorn közreműködik. A dobok mögött egy Pazar képességű ritmusember Jamie Salazar ült, aki olyan bandákban fordult meg mint a Midnight Sun, Opus Atlantica, The Flower Kings, Reingold, Timeless Miracle vagy éppen a Blakk Totem. A többi hangszert pedig Magnus Karlsson játszotta fel, aki szintén megfordult a Midnight Sun soraiban, de emellett a Last Tribe-ban és a Planet Alliance nevű super groupban is.

2006 -ban Jorn kihozza következő szólólemezét a The Duke-ot. Ismét sikerült túlszárnyalnia saját magát. Felbukkan a lemezen a régi harcostárs Morty Black, egy szintén régi kedves ismerős Willy Bendicksen, a gitárokat pedig a Moren-Lofstad páros kezeli. 

Ebben az évben, égész pontosan májusban Jorn kiszáll a Masterplanból, zenei okokra hivatkozva és így energiáját saját szólókarrierjére fordítja. (Utódja egyébként Mike Dimeo lett).

A 2007-es év Jorn bombákkal indul, megjelentet egy válogatás lemezt The Gathering címmel legnagyobb slágereiből (pl. Sunset Station, Bridges Will Burn, Gates Of Tears stb.) és ezzel párhuzamosan megjelenik egy feldolgozás albuma Unlocking The Past névre keresztelve. Ezen az albumon Jorn példaképeitől válogat olyan slágereket, mint a Whitesnake Fool For Your Loving, (megtévesztésig hasonlít Coverdalere),a Rainbowtól a Kill The King vagy a Purple két mega-nótája a Burn és a Perfect Strangers.

És még koránt sincs vége a 2007es esztendőnek: májusban jön ki az Allen/Lande második albuma a The Revenge.

A legendás Ronnie James Dio halálát követően 2010. júliusában Lande egy teljes albummal tisztelgett a példaképének tartott énekes életműve előtt, melynek nyomán a Heaven and Hell tagjai az egyetlen Dio-emlékkoncertre (London, 2010. július 24, High Voltage Festival) is Lande-t kérték fel énekesnek.                           Jorn 2011-ben kiadta második koncertalbumát (Live in Black), melynek anyagát a 2010-es Sweden Rock Festival-on rögzítették. Ezt követően sem pihent azonban: 2012 júniusában ismét új szólóanyaggal jelentkezett Bring Heavy Rock To The Land címmel, majd alig egy évvel később Traveller cím alatt adott ki stúdióalbumot.
 Jorn munkásságát összefoglalva elmondhatjuk hogy végig járta a rock „szamárlétráját”. Az évek alatt eljutott arra a csúcsra, amit csak kevesen tudtak elérni. Elképesztően erős, dinamikus és mégis bárki számára könnyen hallgatható hangjával minden lemezbe, minden nótába belerakta a lelkét. Amihez hozzányúl, arannyá változik. Legyen szó progresszív rockról vagy progresszív metalról, melodic rockról, power metalról vagy az általa annyira kedvelt hard rockról, mindenből kihozta a maximumot, és elérte hogy napjaink legjobb hard rock énekeseként tartsák számon.

Jorn szólólemezek

Starfire (2000)
Worldchanger (2001)
Out To Every Nation (2004)
The Duke (2006)
The Gathering (Greatest Hits) (2007)
Unlocking The Past (2007)
Live in America (2007)
Lonely Are The Brave (2008)
Spirit Black (2009)
Dukebox (Greatest Hits) (2009)
Dio (2010)
Live in Black (2011)
Bring Heavy Rock To The Land (2012)
Traveller (2013)

Vagabond
Vagabond (1994)
A Huge Fan of Life (1995)

 

Mundanus Imperium
The Spectral Spheres Coronation (1998)

The Snakes
Once Bitten (1998)
Live in Europe (1998)

Millennium
Hourglass (2000)

ARK
ARK (2000)
Burn The Sun (2001)

Beyond Twilight
The Devil's Hall of Fame (2001)

Brazen Abbot
Guilty As Sin (2003)

Masterplan
Enlighten Me (kislemez) (2002)
Masterplan (2003)
Back For My Life (EP) (2004)
Aeronautics (2005)
Time To Be King (2010)

Russell Allen / Jørn Lande
The Battle (2005)
The Revenge (2007)
The Showdown (2010)

Ken Hensley
Blood On The Highway (2007)

Rockoperák
Nikolo Kotzev's Nostradamus (2001) - mint inkvizítor
Genius - Episode 3: The Final Surprise (2007) - mint Apikor
Avantasia: The Scarecrow (2008)
Ayreon: 01011001 (2008)
Avantasia: The Wicked Symphony / Angel of Babylon (2010)