Kirk Hammett

K I R K  H A M M E T T

Korai évek

Kirk Lee Hammett 1962. nov. 18-án született San Fransiscóban, a St. Luke's Hospitalban. A városhoz közeli, El Sobrante nevű völgyben nevelkedett. Édesanyja filippínó, édesapja pedig ír, és akkoriban kereskedelmi tengerészként dolgozott. Két testvére van, Rick és Tracy. 11 éves korában zongorázni kezdett, ám három lecke után abba is hagyta, mert nem szerette tanárát. Kirk a De Anza Középiskolába járt, Richmondba. Gondolkodó, komoly gyerek volt, de ez nem akadályozta a keményebb műfajokért való rajongásban. Bátyja, Rick (később ő biztatta öccsét gitározásra is) nagy lemezkollekciójából merített zenei érdeklődést, és többek között Jimi Hendrix, a Led Zeppelin és a UFO alapozták meg szenvedélyét. 15 éves korára ő is gitárt ragadott, ezáltal közelebbinek érezte magához a bálványozott előadókat. Első hangszere egy Montgomery Ward volt, melyhez egy cipősdobozba szerelt kisebb hangszórót használt erősítőként. Miután beszerzett egy 1978-as Fender Stratocastert, elkezdte begyűjteni a tartozékokat is, mielőtt végleg beleszeretett egy 1974-es Gibson V szárnyúba. Mindent megtett felszerelésének frissítése érdekében, például a Burger Kingnél elvállalt egy műszakot, hogy összekaparhassa a pénzt az első Marshall erősítőhöz.

Karrierkezdet (Exodus), majd Hammett csatlakozik a Metallicához
(1981-1983)

Paul Baloff és Kirk 1980-ban megalapították az Exodus nevű zenekart, mellyel Hammett 1983-ig aktívan dolgozott. Munkájuk során koncerteztek is a Metallicával, '82 és '83 végén került sor egy közös fellépésre. Ők is a keleti parti thrash metal irányzatot követték, csakúgy, mint a Metallica. San Franciscóban hatalmas népszerűségnek örvendtek, azonban Kirk nem volt elégedett a zenekarral, elakadtak, kazettáik nem igazán fogytak. Ráadásul a tagok közt is problémák ütötték fel a fejüket. Leálltak a próbák, konfliktusaik akadtak. Azonban a Metallica tagjai felfigyeltek Hammettre, és Mark Whitaker telefonos nyaggatására Kirk elfogadta az ajánlatot, hogy az együttes tagja legyen. Az Exodus tagjai ugyan eleinte nem örültek barátjuk távozásának, később megbékéltek a helyzettel, Hammett pedig hivatalosan is csatlakozott a Metallicához.

Az első év a Metallicával
(1983 - 1984)

Kirk hamarosan megérkezett New Yorkba, ahol azonnal be is vették a Metallicába. Csakhogy egy esemény nehezítette ezt az időszakot: a tagok korábban a Zazula házaspár lakásában éltek, és menniük kellett, hiszen nem maradhattak ott örökké a viselkedésük miatt. Bár a pár nagyon megértőnek bizonyult az éjszakába húzódó bulizásokkal kapcsolatban is, egy idő után elfogyott a türelmük - az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor egyik napról a másikra "valahogy" nyoma veszett egy értékes pezsgőnek, amit különleges alkalmakra tartogattak. Következő "otthonuk", a Music Building ugyan próbateremként remekül funkcionált, lakásnak nem volt túl megfelelő, ugyanis koszos volt, meleg vízről pedig álmodni sem lehetett. Az Anthrax tagjait korábbról viszont már ismerték, ők segítették ki a Metallica tagjait néhány használati tárggyal. Hamarosan a környéken is rajongókat szereztek, valamint megismertek akkoriban nagyon híresnek számító együtteseket is, mint a Venom, aminek tagjaival jó kapcsolatot ápoltak, és közös koncerteket is adtak, melynek egyikén az öröm- és alkoholmámorban úszó Hetfield elvágódott egy üveg vodkával - hat öltéssel varrták össze a kezét.

Kirk munkájával Lars és James is elégedettek voltak, szorgalmasnak tartották a fiút, akinek élete a zene, és rengeteget gitározik. Ötleteit értékelték, Hammett pedig olyan együttműködőnek bizonyult, ugyanis képes lett volna lecserélni a gitárját is, mivel Hetfield is Flying V-n játszott. Egy Gibson Explorerre esett a választása, később azonban James vásárolt ilyen hangszert, ő pedig maradt még egy ideig a V-nél. Minden adott volt, hogy elkezdjenek dolgozni egy debütáló albumon, amihez Zazula lett a menedzserük.

A Kill 'Em All felvételei döcögősen lezárultak, hiszen a csapat ilyen téren még rendkívül tapasztalatlan volt, és a producerük sem fáradozott sokat a tanítgatásukkal, ő csak túl szeretett volna lenni az egészen. Az album borítójára egy véres kalapács került, és eredetileg ugyan a Metal Up Your Ass címet viselte volna, ezt Kill 'Em All-ra kellett változtatni, ugyanis az eredeti ötletet elutasították. Egy, a zenekarról készült fénykép is helyet kapott a borításon, ugyan próbáltak felnőtteknek látszani, még bőven kamaszok voltak.

 

A dalokat közepes tempóban akarták feljátszani a közönség véleményétől tartva, azonban az akkoriban nagy méreteket öltő ivászattól a számok is felgyorsultak. Állítólag a No Remorse pedig a Focus "Hocuspocus" c. dalának riffjét használja fel, ez azonban sosem lett megerősítve, így nem is foglalkozott vele senki. A koncertezések folytatódtak, és találkoztak a Mercyful Fate tagjaival is, akik a szintén dán Ulrichon keresztül ismerték meg az együttest.

Ride the Lightning
(1984 - 1985)

A tagok egyre profibbak, gyakorlottabbak lettek, ekkortájt azonban Dave Mustaine is felbukkant, és ellenük - főleg Hammett ellen - próbálta hangolni az embereket. Mindez hidegen hagyta a Metallica srácait, őket inkább az foglalkoztatta, hogy rejtélyes módon az összes felszerelésük eltűnt a kisbuszukból, ami inkább Jamest érintette érzekenyen, ugyanis így nyoma veszett a különleges, évek munkája alatt felturbózott erősítőjének is.

Ezután a Venom előzenekaraként indultak turnéra, karrierük pedig folyton felfelé ívelt, egyre több rajongóra tettek szert. A következő album megjelenéséhez időre volt szükség, addig pedig fent kellett tartani az érdeklődést, így kiadtak egy néhány dalt tartalmazó kislemezt. Miután elbúcsúztak a Venomtól, Koppenhága felé vették az irányt, ahol Flemming Rasmussen hangtechnikusi vezetésével hozzáláttak legújabb lemezükhöz. Ugyan arrafelé a legtöbb ember nem, Rasmussen kifejezetten jó véleménnyel volt az együttesről. James azonban úgy gondolta, nem elég jó énekes, ami szintén problémákat okozott, de végül nem kerestek új frontembert, Hetfield maradt a mikrofonnál.

Az új számok változatosabbak lettek a Kill 'Em All óta: bibliai témák, irodalmi képek jelentek meg a heavy metalt dicsérő sorok helyett, valamint Fade to Black címmel helyet kapott egy ballada is, ami megdöbbenést váltott ki, de ettől függetlenül lelkesen fogadták. A legenda szerint Hetfield a Fade to Black szövegéhez az eltűnt felszerelésük esetéből merítette. Zenésztársaik is nagyra értékelték új munkájukat, többek között Jeff Becerra, a Possessed énekese is jó véleménnyel volt róla, ahogy Martin Popoff is - az új Sad Wings of Destinynek (Judas Priest) vélték a lemezt.

A banda szekere még jobban beindult, ők pedig aláírtak egy szerződést az Elektrával, így búcsút kellett venniük Zazulától és csapatától. Külsejüket tekintve pedig felnőttek, elérték azt, amik szerettek volna lenni. Sor került életük első nagyobb szabású turnéjára is, ahol a NWOBHM lelkes képviselője, a Tank vált előzenekarukká. Európában és Amerikában (ahol már az Armored Saint lépett fel előttük) is hatalmas sikereket arattak, illetve kínálkozott előttük egy másik nagy lehetőség: felléphettek a Bon Jovi és a Ratt mellett. Ugyan a két glam metal-együttes stílusát Hetfieldék nem szívlelték túlzottan, elfogadták az ajánlatot. Ezután pedig a Day on the Green fesztiválon játszhattak kilencvenezer ember előtt, és melléjük szegődött későbbi fotósuk, Ross Halfin is.

Alcoholica

Eleinte viccesnek tűnt. Aztán már nem annyira. A Ride megjelenését és a Master of Puppets munkálatainak kezdetét elválasztó hajszálvékony vonal többek között hozzájárult ahhoz, hogy a banda a rajongóitól megkapja eme becenevet. A mértéktelen partizás és ivászat eredményeként ugyanis a Metallica és az alkohol angol megfelelője, az alcohol összeolvasztva megalkotja az Alcoholica nevet. A srácok rájátszottak a címre, fotók is készültek róluk, sőt, megjelent a Kill 'Em All borítójának átalakított változata is, amin vértócsa és kalapács helyett kifolyt vodka és az üvege látható.

A legendás Master of Puppets elkészülése, megjelenése
(1985 - 1986)

A fiúk kitombolhatták magukat a koncerteken, így újult erővel tértek vissza a stúdióba. Míg a Ride elkészülése mindössze néhány hetet, a Puppetsé három hónapot vett igénybe, szóval költségeik is megnőttek. Az Elektra szárnyai alatt megjelent lemez azonban eszméletlen sikert aratott, az egyik legkiválóbb thrash metal-albumnak tartják a mai napig a Slayer Raining Bloodja mellett. A keverésért ismét Flemming Rasmussen felelt, és az amerikai, hangszigetelt stúdiók helyett visszatértek Koppenhágába.

A hangzás ismételten fejlődött, precízebb lett, már-már tökéletes, ám kissé halványabb, mint a Ride esetében. A dalszövegek ezúttal gyakran szóltak háborúkról, drogról, esetleg elmegyógyintézetbe zárt egyénekről. Olyan remek dalok jelentek meg a lemezen, mint a Welcome Home (Sanitarium) ballada, a vészjósló Battery, vagy a címadó szám. A borító legdominánsabb színe a vörös: tűz, pokol, háború, düh, káosz. Egy katonai temető bontakozik ki a szemünk előtt, mely felett a bábmester mindenható, hatalmas keze látható.

A tagok harmonikusan dolgoztak együtt, továbbra sem akadtak nézeteltéréseik, remekül kiegészítették egymást. Karrierük abszolút sínen volt.

Habár egyfolytában koncerteztek, kisebb-nagyobb malőrökkel is kellett számolniuk. Például egyszer Hetfield deszkázás közben (ami egyébként Hammettnek is hobbija volt) eltörte a kezét, így egy ideig csak énekesként tevékenykedhetett a színpadon, helyette pedig Kirk egyik roadja játszotta le a színfalak mögött a részeit. Ő volt John Marshall, aki a végzetes buszbalesetnél is jelen volt.

Cliff Burton tragikus halála
(1986. szeptember 27., Svédország)

26-án, éjszaka Kirk és Cliff még vitatkoztak, végül kártyázással döntöttek arról, ki hol aludjon. Cliff nyert egy pikk-ásszal, és Hammett ágyát választotta. Másnap reggel, fél hét körül mindenki mélyen aludt, semmi sem utalt a balesetre. „Elég hideg volt...” - idézte fel John Marshall. - „Egyszer csak elkezdtünk sodródni. A sofőr próbálta visszakormányozni a járművet az útra, mire a hátulja kicsapódott jobb oldalra. Nagyon rázkódtunk, én ekkortájt tértem magamhoz, mert kiestem az ágyból.” Egyszer csak megálltak, csakhogy az út jobb oldalán, a menetiránnyal szemben. Rácsúsztak egy kavicsos részre, ahonnan már nem volt visszaút. Az ágyak összecsuklottak, és összenyomták az alul alvókat. Végül jobbra dőltek. „Emlékszem, ahogy másztam ki a buszból, és leültem a földre. Teljesen lesokkolódtam. Vártam, hogy valaki segítsen. De ők még bent mentették a többieket a járműből...” Hamarosan kiürült a busz. James és Kirk együtt érkeztek, és mindketten remegtek, ők csak kisebb sérüléseket szenvedtek. Lars sántított, eltört a lábujja. Rövidesen a gitártechnikusok, a sofőr, és az egész személyzet megjelent, és remegve ültek az út szélén segítségre várva. Hirtelen James szédelegve, még mindig sokkos állapotban felállt, és odabotladozott a busz végéhez, ahol néhányan integettek és kiabáltak neki kétségbeesve.
Cliff Burton a busz alatt vesztette életét.
A hamarosan megérkező mentők elszállították a többieket, hamarosan pedig egy darut is hoztak, és felállították a buszt. James egyfolytában sírt és káromkodott, mindenki próbálta feldolgozni a baleset és Burton halála okozta sokkot.

kép a baleset helyszínéről. a buszt már felállították

Spastik Children

A Spastik Children 1985-től 1990-ig tartó "karrierje" fontos része a Metallica történetének, hiszen Hetfield, Burton, Hammett, később pedig Jason Newsted is ebben a hobbizenekarban (tulajdonképpen supergroupnak is nevezhető) vezette le a munka alatt őket érő stresszt. A banda punk-rockot játszott, alapítói pedig Fred Cotton, James McDaniel és Rich "Jumbo" Sielert voltak. Sielert helyére később Hetfieldet vették be dobosnak, illetve néha a Faith No More-tag, Jim Martin is fellépett velük. Főleg kis klubokban, bárokban adtak koncertet, és sosem jelentettek meg felvételeket, albumokat, csupán egy demót rögzítettek 1986-ban. A kizárólag koncertzenekarként "üzemelő" Spastik Children célja elsősorban a szórakozás volt, általa az összes tag megélhette a zenei élet komolytalanabbik, humoros oldalát is. A fent említett egyéneken kívül olyan zenészek is gyarapították a csapatot, mint Gary Holt (Exodus), Paul Baloff (Exodus), Doug Piercy (Heathen). A Metallica tagjai közül Hetfield dobolt, Burton basszusgitáron játszott és énekelt, Hammett pedig szintén bemutathatta basszusgitárosi tudományát.

Classic Albums: Metallica – Metallica (2004)

A film a Black album felvételeibe, a kulisszák mögé enged bepillantást.

Some Kind of Monster (2004)

A film Newtsed kilépésétől a St. Anger elkészüléséig mutatja be az együttes mindennapjait, ezenkívül az akkori konfliktusok megoldásának módját is láthatjuk a tagok között, akik az alkotásban többször is őszintén mesélnek gondolataikról.

The Big Four - Live from Sofia, Bulgaria (2010)

A film a Slayer, az Anthrax, a Megadeth és a Metallica, vagyis a Big Four (“Nagy Négyes”) bulgáriai koncertjét örökíti meg.

Through the Never (2013)

Az Antal Nimród ötletei alapján készült film Tripről, a fiatal fiúról szól, aki a zenekarnak szokott hozni ezt-azt, ám az egyik koncert ideje alatt halaszthatatlan feladattal bízzák meg, amit teljesítenie kell...

Gyűjtötte: jawbreaker
A filmográfiai adatok egésze megtalálható Lars Ulrich adatlapján, valamint részleteiben Robert Trujillo és Dave Mustaine lapja is felhasználja.

 
K I L L  'E M  A L L

A zenekar 1983 tavaszán New Yorkba utazott Jon Zazula hívására. A férfi felajánlott nekik 1500 dollárt a demók miatt már sokak által követelt album felvételére. Áprilisban a The Rods mellett bonyolítottak le egy miniturnét, azonban 11-én kirúgták Dave Mustaine-t az együttesből - főleg - nehéz természete és rendszeres drog-, valamint alkoholfogyasztása miatt. Ilyenkor állandóan verekedett, kötekedett társaival, például Adrian Vandenberget, a Whitesnake későbbi gitárosát is súlyosan inzultálta, ráadásul egyszer Hetfieldet is megverte. Helyére Joe Satriani tanítványa és az Exodus zenésze, Kirk Hammett került. Mustaine sokáig nem tudta feldolgozni kirúgását, így gyakran tett a későbbiekben megjegyzéseket egykori zenésztársaira, főleg Hammettre volt dühös (bár mára elásták a csatabárdot). A basszusgitárosuktól, Ron McGovney-tól is megváltak, és a helyére Cliff Burton került. Az albumot 1982-ben kezdték el készíteni, '83-ban pedig a Zazulától kapott pénz segítségével megjelentették és jobban kidolgozták. Eredetileg a Metal Up Your Ass címet tervezték lemezüknek, azonban egy ilyen nevű és botrányos borítójú albumot mindenki elutasított. Burton ennek hallatán csak annyit mondott, hogy “Ezek kib*szott szemetek, öljük meg mind!”. Ebből a mondatból származik a korong véglegesített elnevezése, a Kill 'Em All, borítóját pedig egy vértócsában heverő kalapács és egy kéz díszítette. Kereskedelmileg nem aratott túl nagy sikert, azonban az undergroundban imádták, főleg különleges, agresszív hangzásvilága miatt. A legenda szerint ez az album az első thrash metal lemez, ez azonban nem igaz, a Venom már megelőzte őket. Először 1500 darab készült belőle, mely pár perc alatt elfogyott, majd a következő 3500 példányt is hamar elkapkodták. Hammett szerint azonban ez csupán legenda, ugyanis 15.000 volt az indító példányszám. 1988-ban a 120. helyet szerezte meg a Billboard 200-as listáján, a Rolling Stone magazin "A '80-as évek 100 legjobb albuma"-gyűjtésén 35. lett, a metal-rules.com pedig a 20. legjobb lemezének minősítette. 1999-ig 3 millió példány kelt el belőle világszerte.

Dalok:

1. Hit The Lights (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:17
2. The Four Horsemen (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 7:08
3. Motorbreath (James Hetfield) – 3:03
4. Jump In The Fire (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 4:50 [kislemez]
5. (Anesthesia) Pulling Teeth (Cliff Burton) – 4:14
6. Whiplash (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:06 [kislemez]
7. Phantom Lord (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 4:52
8. No Remorse (James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:24
9. Seek & Destroy (James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:50
10. Metal Militia (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 5:11

R I D E  T H E  L I G H T N I N G

1984 februárjában hozzáláttak a második albumukhoz. Július 27-én jelentették meg. Egy francia nyomdai hiba miatt a lemeznek megjelent néhány zöld színezetű példánya is, amelyek már gyűjtők féltett kincsei. Az album hangzásvilága fejlődött, sokkal kifinomultabbá vált. A lemezre egy lassú ballada, a Fade to Black is felkerült. A Kill 'Em All-on nem kaptak helyet lassú számok, tehát ezt nagy érdeklődést keltett. A kísérletezést tovább fokozta az instrumentális zárószám, a The Call of Ktulu. A dalszövegeik is változtak: a heavy metalt dicsérő sorok mellett felbukkantak irodalmi, történelmi témák is. A Creeping Death c. számuk például a zsidók Egyiptomból való kivonulásáról szól, valamint a tíz csapásról. A For Whom the Bell Tolls pedig Ernest Hemingway Akiért a harang szól c. regénye alapján íródott. A szövegek laza kapcsolatban állnak, valamilyen megközelítésből mindegyik a halálról szól. Az album címe is a villamosszékes kivégzésre utal, és a "riding the lightning"-kifejezésből származik. Kereskedelmileg messze túlszárnyalta a Kill 'Em All-t, a Billboard 200-as listáján 100., az UK Albums Charton pedig 87. lett. Az album főleg Európában fogyott, ami által az Elektra kiadó felfigyelt rájuk, és szerződést ajánlott. Az együttes elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő ajánlatot, így novembertől már ez a kiadó terjesztette a korongot. 1987-ben aranylemez lett, 2003-ra 5 millió példányban kelt el szerte a világon. A metal-rules.com Mindenidők 100 legjobb metal albumai gyűjtésén 3., az IGN Music Top 25 listáján pedig az 5. helyet szerezte meg. 1988-ban nekiláttak első komolyabb turnéjuknak (Ride The Lightning Tour), és olyan együttesekkel is felléptek, mint a Bon Jovi, a Ratt vagy a ZZ Top. Nyár végén visszatértek Európába, ahol további zenekarokkal is koncerteztek.

Az album nyomdahibás borítója

Dalok:

1. Fight Fire with Fire (Cliff Burton, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:45
2. Ride the Lightning (Cliff Burton, James Hetfield, Dave Mustaine, Lars Ulrich) – 6:41
3. For Whom The Bell Tolls (Cliff Burton, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:09 [kislemez]
4. Fade to Black (Cliff Burton, Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:59 [kislemez]
5. Trapped Under Ice (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:08
6. Escape (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:24
7. Creeping Death (Cliff Burton, Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:35 [kislemez]
8. The Call of Ktulu (Cliff Burton, James Hetfield, Dave Mustaine, Lars Ulrich) – 8:55

M A S T E R  O F  P U P P E T S

1985. szept. 1-jén kezdődtek az album dalainak felvételei, és december 27-én fejeződtek be. Különféle erősítőkkel és hatásokkal dolgoztak, így hosszú ideig munkálkodtak a lemezen. Michael Wagener végezte a keverést a hollywoodi Amigo stúdióban. Végül 1986. március 3-án került a lemezboltok polcaira Master of Puppets címmel. Az előző lemezhez képest nem jelentett komoly előrelépést, inkább annak kristályosodását nyújtotta. Összetett, epikus témák jellemezték, ezek keveredtek a thrash metal dinamizmusával, azonban a végeredmény érettebb és kidolgozottabb lett. Ismét helyet kapott a korongon egy ballada Welcome Home (Sanitarium) címmel, azonban a The Thing That Should Not Be is egyértelmű eltávolodást jelentett a thrash metaltól. Ettől függetlenül agresszív tételek is találhatók a lemezen, például a Battery vagy a Damage, Inc. Hetfield a szövegekben is bátrabban fejezte ki magát, ezek főleg a hatalomról, a félelemről, valamint az addikció és a düh által megvezetett gyenge emberekről szóltak. Az album különlegessége az instrumentális lezárás, az Orion, mely Burton basszustémáira épül. Az album borítóján egy apokaliptikus katonatemető található a sírköveket irányító bábmesterrel. Hammett szerint ez egy szélesebb látásmódot közvetít, valamint a manipulációról szól. A Billboard 200-on 29., a UK Albums Charton pedig 41. lett. Amerikába 72 hétig szerepelt a listákon, több magazin pedig maximális pontszámmal illette, köztük a Rolling Stone és a Q is. Ezután turnéra mentek, ahol Hetfield gördeszkázás közben eltörte a kezét, így több koncerten csak énekesként lépett fel. 1986 novemberében aranylemez lett. Csakhogy Cliff Burton 1986. szeptember 27-én életét vesztette egy buszbalesetben. A Metallica a folytatás mellett döntött, és a 40 jelentkező basszusgitáros közül Jason Newstedre esett a választásuk.

Dalok:

1. Battery (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:11
2. Master of Puppets (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett, Cliff Burton) - 8:34
3. The Thing That Should Not Be (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) - 6:35
4. Welcome Home (Sanitarium) (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) - 6:26
5. Disposable Heroes (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) - 8:16
6. Leper Messiah (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:38
7. Orion (Instrumentális) (James Hetfield, Lars Ulrich, Cliff Burton) - 8:25
8. Damage, Inc. (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett, Cliff Burton) - 5:30

. . .A N D  J U S T I C E  F O R  A L L

A következő lemez munkálatai 1988. január 28-án kezdődtek meg Los Angelesben, a One in One stúdióban. Az album ...And Justice for All címmel jelent meg 1988. augusztus 25-én, az Elektra gondozásában. A Ride th Lightning és a Master of Puppets által lefektetett zenei vonal megmaradt, de ezen a korongon komplexebb formában találkozhatunk vele. Gyakran nevezik az együttes "progresszív metal albumaként", és több szám is található rajta, amit nem játszottak koncerteken bonyolultságuk miatt. A hangzás meglehetősen szárazra sikeredett, ugyanis a basszusgitár a háttérbe szorult a keverésnél. Egyesek szerint szándékosan, ugyanis a többiek rendszeresen bántalmazták, megalázták Newstedet, akinek zenei ötleteit figyelmen kívül hagyták - ugyanis nagyon mély sebet ejtett rajtuk Burton halála. Szövegileg valóságosabb gondolatok fogalmazódtak, mint például háborúk, jogi és politikai igazságtalanságok, társadalomkritikai felhangok. A lemezt óriási várakozás előzte meg, és elsöprő sikert aratott. A Billboard listáján 6., a UK Albums Charton pedig 4. lett. Az album kilenc héttel a megjelenése után platinalemez lett, és 2003-ig több, mint 8 millió példány kelt el belőle csak az Egyesült Államokban. A kritikusok szerint az ...And Justice for All mérföldkő a metal történelmében. Érdekesség, hogy a korong önálló turnéja a budapesti Hidegkuti Nándor Stadionban kezdődött 1988. szeptember 11-én.

Dalok:

1. Blackened (James Hetfield, Jason Newsted, Lars Ulrich) - 6:42
2. …And Justice for All (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 9:45
3. Eye of the Beholder (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:25
4. One (James Hetfield, Lars Ulrich) - 7:26
5. The Shortest Straw (James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:35
6. Harvester of Sorrow (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:45
7. The Frayed Ends of Sanity (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 7:43
8. To Live is to Die (Cliff Burton, James Hetfield, Lars Ulrich) - 9:48
9. Dyers Eve (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:13

M E T A L L I C A  (B L A C K  A L B U M)

Ötödik nagylemezük munkálatai 1990. október 6-án kezdődtek, és 1991. jún. 16-ig tartottak. Az album költségvetése drágább volt az előzőknél, több, mint egymillió dollár (kb. 220 ezer forint). A munka során a producer, Bob Rock, Lars Ulrich és James Hetfield között több heves vita bontakozott ki. A felvételek közben Hetfieldnek azonban elment a hangja, ezért énektanárhoz küldték, tehát az eddigieknél érettebb énektémák kerültek fel a lemezre. 1991. augusztus 13-án került a boltok polcaira. A korongot gyakran emlegetik "Fekete Lemezként" borítója miatt. A korábbi thrash metal szinte teljesen eltűnt, helyette egy modern metal album született rövidebb dalokkal, kevésbé depresszív szövegekkel. A thrash metal rajongók ugyan elutasították a lemezt, a kritikusok és a média jó véleménnyel volt róla. Több magazin maximális pontszámot adott rá, ezenkívül az albumon található két balladát, a Nothing Else Matterst és a The Unforgivent, valamint a szintén népszerű alkotásukat, az Enter Sandmant már a rádiók is játszani kezdték. Rengeteg új rajongót szereztek a lemez által, ezenkívül elképesztő kasszasikernek bizonyult. A Billboard 200-as gyűjtésén és a UK Albums Charton is első helyre került, ráadásul már az első héten 650 000 példányban kelt el. Mára több, mint 30 millió példányban fogyott el szerte a világon, és az Amerikai Egyesült Államokban a 26. legjobban fogyó albumnak számít. A zenekar legsikeresebb munkájának tartják. A hozzá tartozó turnén pedig olyan együttesekkel is felléptek, mint az AC/DC, a Guns N' Roses vagy a Pantera.

Dalok:

1. Enter Sandman (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:29
2. Sad But True (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:24
3. Holier Than Thou (James Hetfield, Lars Ulrich) - 3:47
4. The Unforgiven (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:26
5. Wherever I May Roam (James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:42
6. Don't Tread on Me (James Hetfield, Lars Ulrich) - 3:59
7. Through the Never (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 4:01
8. Nothing Else Matters (James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:29
9. Of Wolf and Man (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 4:16
10. The God that Failed (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:05
11. My Friend of Misery (Jason Newsted, James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:47
12. The Struggle Within (James Hetfield, Lars Ulrich) - 3:51

L O A D  &  R E L O A D

 

A Black hosszú turnéja után kisebb szünetet tartottak, majd 1994. május 30-án kezdetét vette újabb koncertkörútjuk, ami augusztus 21-én zárult. Fénypontja a Woodstock '94 fesztiválon való fellépés volt. 1995. májusában kezdtek dolgozni Load lemezükön, amely '96 februárjában készültek el. 1996. június 4-én került az üzletek polcaira. A tempóból visszavettek, kicsit blues-os hangzást kölcsönözve a daloknak, és érezhető az akkori alternatív rock befolyása is. A régi rajongók negatívan fogadták, inkább csak azok álltak hozzá pozitívan, akik ezzel a lemezzel ismerték meg az együttest. A dalok nagyon hosszúak lettek, és ezáltal a Load vált a zenekar leginkább elnyújtott anyagú lemezévé a maga 78 perces játékidejével. A kritikusokat is megosztotta: a Rolling Stone négy, az Allmusic kettő csillagot adott rá az ötből. Kereskedelmileg azonban sikeresnek bizonyult, a Billboard 200-on és a UK Music Charton is első lett, Amerikában pedig 40 hétig tartotta pozícióját. A lemez fordulópont volt az együttes életében: levágatták hajukat, gyakran kerültek ki róluk olyan képek, amelyen alkoholt fogyasztottak, megbotránkoztató ruhákat viseltek vagy erősen ki voltak sminkelve. Az új stílus Ulrich és Hammett öltete volt, Hetfield nem tudott velük szembeszállni, Newsted felvetéseit pedig már korábban is figyelmen kívül hagyták. Hetfield elmondta, hogy őt és Newstedet is idegesítette az új imázs, de a béke megőrzése érdekében inkább nem ellenkeztek.

A Load készítése során kétszer annyi dal készült, mint amennyit felhasználtak, így már 1997. november 18-án megjelentették ReLoad című lemezüket. A hangzás maradt hard rockos, modern, aminek fogadtatása vegyes lett. Az Allmusic három, a Rolling Stone pedig kettő csillaggal illette, azonban a Billboard 200-on ismét első, a UK Albums Charton pedig negyedik lett. A rajongók azzal vádolták őket, hogy eladták magukat, habár kereskedelmileg továbbra is jól álltak. Ehhez a lemezhez is tartozott turné, amely az Amerikai Egyesült Államokat, Kanadát és európai országokat érintett.

Dalok:

Load

1. Ain't My Bitch (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:04 [kislemez]
2. 2 X 4 (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:28
3. The House Jack Built (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:39
4. Until It Sleeps (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:30 [kislemez]
5. King Nothing (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:28 [kislemez]
6. Hero of the Day (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:22 [kislemez]
7. Bleeding Me (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 8:18 [kislemez]
8. Cure (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:54
9. Poor Twisted Me (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:00
10. Wasting My Hate (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 3:57
11. Mama Said (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:20
12. Thorn Within (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:52
13. Ronnie (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:17
14. The Outlaw Torn (James Hetfield, Lars Ulrich) – 9:49

ReLoad

1. Fuel (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:29
2. The Memory Remains (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:39
3. Devil's Dance (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:19
4. The Unforgiven II (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:36
5. Better Than You (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:21
6. Slither (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:13
7. Carpe Diem Baby (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:12
8. Bad Seed (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:05
9. Where the Wild Things Are (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:54
10. Prince Charming (James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:05
11. Low Man's Lyric (James Hetfield, Lars Ulrich) – 7:37
12. Attitude (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:16
13. Fixxxer (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 8:15

G A R A G E  I N C.

1998. szeptemberében hozzáláttak egy feldolgozásalbumhoz, amit november 24-én jelentettek meg Garage Inc. címmel. Az albumon több olyan előadó számait is feldolgozták, akik karrierjük kezdetén inspirálták őket, mint például a Diamond Head (Lars Ulruch kifejezetten rajongott az együttesért) vagy a Black Sabbath. A lemez sikert aratott kereskedelmileg és a médiában is, és a rajongók sem kifogásolták. A Billboard 200-as listáján másodikként indított. A hozzá tartozó turnén pedig olyan előadók is felléptek előttük, mint a Pantera, sőt, a brazíliában esedékes fellépéseken még Marilyn Manson is zenélt volna, de ők lemondták ezeket.

Dalok:

Disc 1. | A oldal

1. Free Speech for the Dumb (Maloney, Morris, Roberts, Wainwright) – 2:35 (Discharge)
2. It's Electric (Harris, Tatler) – 3:33 (Diamond Head)
3. Sabbra Cadabra (Black Sabbath) – 6:20 (Black Sabbath)
4. Turn the Page (Seger) – 6:06 (Bob Seger)
5. Die, Die My Darling (Danzig) – 2:29 (The Misfits)
6. Loverman (Cave) – 7:52 (Nick Cave and the Bad Seeds)
7. Mercyful Fate (Diamond, Shermann) – 11:11 (Mercyful Fate)
8. Astronomy (Bouchard, Bouchard, Pearlman) – 6:37 (Blue Öyster Cult)
9. Whiskey in the Jar (Traditional) – 5:04 (Thin Lizzy)
10. Tuesday's Gone (Collins, VanZant) – 9:05 (Lynyrd Skynyrd)
11. The More I See (Maloney, Morris, Roberts, Wainwright) – 4:48 (Discharge)

Disc 2. | B oldal

1. Helpless (Harris, Tatler) – 6:38 (Diamond Head)
2. The Small Hours (Holocaust) – 6:43 (Holocaust)
3. The Wait (Killing Joke) – 4:55 (Killing Joke)
4. Crash Course in Brain Surgery (Bourge, Phillips, Shelley) – 3:10 (Budgie)
5. Last Caress/Green Hell (Danzig) – 3:29 (The Misfits)
6. Am I Evil? (Harris, Tatler) – 7:50 (Diamond Head)
7. Blitzkrieg (Jones, Sirotto, Smith) – 3:36 (Blitzkrieg)
8. Breadfan (Bourge, Phillips, Shelley) – 5:41 (Budgie)
9. The Prince (Harris, Tatler) – 4:25 (Diamond Head)
10. Stone Cold Crazy (Deacon, May, Mercury, Taylor) – 2:17 (Queen)
11. So What (Anti Nowhere League) – 3:08 (The Anti-Nowhere League)
12. Killing Time (Sweet Savage) – 3:03 (Sweet Savage)
13. Overkill (Clarke, Kilmister, Taylor) – 4:04 (Motörhead)
14. Damage Case (Clarke, Farren, Kilmister, Taylor) – 3:40 (Motörhead)
15. Stone Dead Forever (Clarke, Kilmister, Taylor) – 4:51 (Motörhead)
16. Too Late Too Late (Clarke, Kilmister, Taylor) – 3:12 (Motörhead)

S & M

Az együttes egy szimfonikus zenekarral készített lemeze, melyen saját dalaikat dolgozzák fel klasszikusabb formában. 1999. április 21-22-én vették fel. A rövidítés (S&M) a symphonic szóra és a zenekar nevére utal. Bár kereskedelmileg sikeres volt, a Billboardon 2. lett, a kritikusok vegyes érzelmekkel fogadták. A DVD verzió szintén kelendőnek bizonyult, hatszoros platinalemez lett.

Dalok:

“A” oldal

1. The Ecstasy of Gold (Ennio Morricone | A Jó, a Rossz és a Csúf filmből) - 2:30
2. The Call of Ktulu (Cliff Burton, James Hetfield, Dave Mustaine, Lars Ulrich | Ride the Lightning) 9:34
3. Master of Puppets (Burton, Kirk Hammett, Hetfield, Ulrich | Master of Puppets) - 8:54
4. Of Wolf and Man (Hammett, Hetfield, Ulrich | Metallica) - 4:18
5. The Thing That Should Not Be (Hammett, Hetfield, Ulrich | Master of Puppets) - 7:26
6. Fuel (Hammett, Hetfield, Ulrich | ReLoad) - 4:35
7. The Memory Remains (Hetfield, Ulrich | ReLoad) - 4:42
8. No Leaf Clover (Hetfield, Ulrich | korábban kiadatlan) - 5:43
9. Hero of the Day (Hammett, Hetfield, Ulrich | Load) - 4:44
10. Devil's Dance (Hetfield, Ulrich | ReLoad) - 5:26
11. Bleeding Me (Hammett, Hetfield, Ulrich | Load) - 9:01

“B” oldal

1. Nothing Else Matters (Hetfield, Ulrich | Metallica) - 6:47
2. Until It Sleeps (Hetfield, Ulrich | Load) - 4:29
3. For Whom the Bell Tolls (Burton, Hetfield, Ulrich | Ride the Lightning) - 4:52
4. ‒ Human (Hetfield, Ulrich | korábban kiadatlan) - 4:19
5. Wherever I May Roam (Hetfield, Ulrich | Metallica) - 7:01
6. Outlaw Torn (Hetfield, Ulrich | Load) - 9:58
7. Sad But True (Hetfield, Ulrich | Metallica) - 5:46
8. One (Hetfield, Ulrich | …And Justice for All) - 7:53
9. Enter Sandman (Hammett, Hetfield, Ulrich | Metallica) - 7:39
10. Battery (Hetfield, Ulrich | Master of Puppets) - 7:24

S T.  A N G E R

A Newsted távozása után kiadott St. Anger mind a kritikusok, mind a rajongók által negatív fogadtatásban részesült. A lemezben a zenekar a felgyülemlett stresszt próbálta levezetni, azonban többen gondolták a zenéből áradó dühöt céltalannak, és a legtöbb rajongónak a zene sem tetszett meg, főleg a pergődob és a gitárszólók hiánya miatt. Hiába kanyarodtak vissza az agresszív metal stílushoz, nem a Ride the Lightning vagy a Master of Puppets folytatása, hanem egy modern, itt-ott groove-okkal megcsavart lemez született meg. A producer, Bob Rock vállalta el a felvételeknél a basszusgitáros szerepét. A 2003. jún. 5-én megjelent lemezt tartják a leggyengébb Metallica-alkotásnak. Tele van csúszásokkal, pontatlanságokkal, a gitár nyers, a dob pedig erőtlen, azonban Ulrich elmondta, hogy ezeken szándékosan nem javítottak, mert egy spontán, "dühkitörésre hasonlító" munkát akartak kiadni. A felvételek azonban nem zajlottak zökkenőmentesen, egyrészt a basszusgitáros hiánya, másrészt Hetfield alkohol miatti elvonókúrája miatt. Ettől függetlenül 2004-ben az album miatt nyertek egy újabb Grammyt a "Legjobb Metal Teljesítmény" kategóriában.

Dalok:

1. Frantic – 5:50
2. St. Anger – 7:25
3. Some Kind of Monster – 8:25
4. Dirty Window – 5:24
5. Invisible Kid – 8:30
6. My World – 5:45
7. Shoot Me Again – 7:10
8. Sweet Amber – 5:27
9. The Unnamed Feeling – 7:09
10. Purify – 5:14
11. All Within My Hands – 8:47

D E A T H  M A G N E T I C

2006-ban láttak hozzá legújabb albumuk megírásához, melyet csak két évvel később, 2008-ban adtak ki, ugyanis közben turnéztak is. Bob Rock időközben bejelentette, hogy nem vesz részt a lemez készítésében, amivel megdöbbentette a médiát, hiszen 1991 óta ő volt az együttes összes korongjának menedzsere. Eredetileg 2008. 09. 12-én szerették volna kiadni a lemezt, ám egy francia üzlet eltévesztette a dátumot, így tíz nappal előbb kezdte árusítani, így még a hivatalos kiadás előtt felkerültek a dalok különféle fájlcserélő hálózatokra. A 74 perc hosszú hanganyag visszakanyarodás volt a Ride the Lightning, Master of Puppets és ...And Justice for All-lemezekhez, és többnyire pozitív fogadtatásban részesült. A rajongók kitörő örömmel fogadták, azonban egyesek szerint csak erőltetett kopírozása a '80-as években alkalmazott elemeknek. A legtöbb zenei magazin négy-öt csillaggal illette. Kisebb probléma is akadt a koronggal, ugyanis torz lett a keverés, melynek oka a keverők versengése volt, hiszen mindenki minél hangosabb albumot akart készíteni. A rajongók online petíciót indítottak a dalok újrakeverésére. Az angol Metal Hammer és a Kerrang! a 2008-as éve legjobb albumának választotta, és elégedettséget váltott ki az emberekből, hiszen felidézték a régi, agresszív és annyira szeretett thrash metal elemeket. Kereskedelmileg is sikeres volt, az első három nap alatt 490 000 példány kelt el belőle csak az Egyesült Államokban. A Billboard 200-as listáján és a UK Albums Charton egyaránt első lett, és további 32 országban került a listák élére. 2008. okt. 21-én vette kezdetét az album turnéja, mely 2010. november 21-én fejeződött be. Érdekesség, hogy Magyarországra is ellátogattak, méghozzá ötödik alkalommal pályafutásuk során.

Dalok:

1. That Was Just Your Life (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 7:08
2. The End Of The Line (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 7:52
3. Broken, Beat & Scarred (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 6:25
4. The Day That Never Comes (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 7:56
5. All Nightmare Long (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 7:57
6. Cyanide (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 6:39
7. The Unforgiven III (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 7:46
8. The Judas Kiss (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 8:00
9. Suicide & Redemption (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 9:57
10. My Apocalypse (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 5:01

Egyéb zenei projektek:

Garage Days Re-Revisited

A zenekar 1987-ben kiadott kislemeze, az első munkájuk Jason Newsted basszusgitárossal. Feldolgozásokat tartalmaz, mára igazi ereklyévé vált, ugyanis nehezen beszerezhető.

Dalok:

1. Helpless (Diamond Head)
2. The Small Hours (Holocaust)
3. The Wait (Killing Joke)
4. Crash Course In Brain Surgery (Budgie)
5. Last Caress / Green Hell (The Misfits) [A szám végén elhangzik a Run to the Hills nyitóriffje az Iron Maidentől]

Live Shit: Binge & Purge

Az együttes 1993-ban kiadott koncertlemeze. Az eredeti kiadás három CD-t és három videokazettát tartalmazott, de kapható két DVD-vel is a kazetták helyett.

Dalok:

CD 1

1. Enter Sandman
2. Creeping Death
3. Harvester of Sorrow
4. Welcome Home (Sanitarium)
5. Sad But True
6. Of Wolf and Man
7. The Unforgiven
8. Justice egyveleg
9. Eye of the Beholder
10. Blackened
11. The Frayed Ends of Sanity
12. …And Justice for All
13. Szólók (basszusgitár/gitár) – 18:48

CD 2

1. Through the Never
2. For Whom the Bell Tolls
3. Fade to Black
4. Master of Puppets
5. Seek and Destroy
6. Whiplash

CD 3

1. Nothing Else Matters
2. Wherever I May Roam
3. Am I Evil?
4. Last Caress
5. One
6. So What
7. The Four Horsemen
8. Motorbreath
9. Stone Cold Crazy

VHS/DVD 1 – San Diego '92

1. Enter Sandman
2. Creeping Death
3. Harvester of Sorrow
4. Welcome Home (Sanitarium)
5. Sad But True
6. Wherever I May Roam
7. Through the Never
8. The Unforgiven
9. Justice egyveleg
• Eye of the Beholder
• Blackened
• The Frayed Ends of Sanity
• …And Justice for All
10. The Four Horsemen
11. For Whom the Bell Tolls
12. Fade to Black
13. Whiplash
14. Master of Puppets
15. Seek & Destroy
16. One
17. Last Caress
18. Am I Evil
19. Battery
20. Stone Cold Crazy

VHS/DVD 2 – Seattle '89

1. Blackened
2. For Whom the Bell Tolls
3. Welcome Home (Sanitarium)
4. Harvester of Sorrow
5. The Four Horsemen
6. The Thing that Should Not Be
7. Master of Puppets
8. Fade to Black
9. Seek & Destroy
10. …And Justice for All
11. One
12. Creeping Death
13. Battery
14. Last Caress
15. Am I Evil
16. Whiplash
17. Breadfan

Some Kind of Monster

A zenekar középlemeze, amely csak az Egyesült Államokban jelent meg. A hasonló címmel készült dokumentumfilm DVD-jével adták ki.

1. Some Kind of Monster (Hammett, Hetfield, Rock, Ulrich) – 8:27
2. The Four Horsemen [live] (Hetfield, Mustaine, Ulrich) – 5:29
3. Damage, Inc. [live] (Burton, Hammett, Hetfield, Ulrich) – 4:57
4. Leper Messiah [live] (Hetfield, Ulrich) – 6:23
5. Motorbreath [live] (Hetfield) – 3:11
6. Ride the Lightning [live] (Burton, Hetfield, Mustaine, Ulrich) – 7:29
7. Hit the Lights [live] (Hetfield, Ulrich) – 4:06
8. Some Kind of Monster [edit] (Hammett, Hetfield, Rock, Ulrich) – 4:16

The Big 4

A The Big 4 egy koncertfelvétel, amely a Metallica, a Megadeth, a Slayer és az Anthrax Szófiában adott koncertjét örökíti meg. Ausztráliában és Amerikában kétszeres platina-, Németországban pedig aranylemez lett.

Lulu

A zenekar és Lou Reed közös munkája. 2011. október 31-én jelent meg világszerte.

Dalok:

1. Brandenburg Gate - 4:19
2. The View - 5:17
3. Pumping Blood - 7:24
4. Mistress Dread - 6:52
5. Iced Honey - 4:36
6. Cheat on Me - 11:26
7. Frustration - 8:33
8. Little Dog - 8:01
9. Dragon - 11:08
10. Junior Dad - 19:28

D Í J A K

Grammy-díj:

1990: Best Metal Performance – „One”
1991: Best Metal Performance – „Stone Cold Crazy”
1992: Best Metal Performance With Vocal – Metallica
1999: Best Metal Performance – „Better than You”
2000: Best Hard Rock Performance – „Whiskey In The Jar”
2001: Best Rock Instrumental Performance – „The Call Of Ktulu”
2004: Best Metal Performance – „St. Anger”
2009: Best Metal Performance – „My Apocalypse”
2009: Best Recording Package – „Death Magnetic”

MTV Video Music Awards:

1992: Best Metal Video – „Enter Sandman”
1996: Best Metal Video – „Until it Sleeps”

American Music Awards:

1996: Favorite Artist: Heavy Metal/Hard Rock: Metallica – Load
1996: Favorite Metal/Hard Rock Song – „Until it Sleeps”

Billboard Music Awards:

1997: Billboard Rock and Roll Artist of the Year: Metallica (RIAA Diamond Award)
1999: Catalog Artist of the Year: Metallica
1999: Catalog Album of the Year: Metallica (The Black Album)

Kerrang! Awards:

2003: Hall of Fame – Metallica
2003: Best International Band – Metallica
2004: Best Band on the Planet – Metallica
2008: Inspiration Award Winner – Metallica
2009: Best Album – Death Magnetic

Ezenkívül az MTV a 3. helyre sorolta a zenekart a "történelem legnagyobb heavy metal zenekarai"-listán, és 5. lett a "világ legnagyobb hard rock előadói"-gyűjtésen (a 100-ból).

A diszkográfiai adatokat gyűjtötte, összegezte és a kiegészítéseket írta: jawbreaker
A diszkográfia egésze megtalálható Lars Ulrich adatlapján is, illetve részleteiben Cliff Burton, Robert Trujillo, valamint Dave Mustaine lapja is felhasználja.