Mike Patton

Mike Patton talán az egyik legsokoldalúbb, legtehetségesebb énekes a rockzenészek között. Eklektikus stílusáról ismert, széles skálájú éneklési technikáinak köszönhetően kiérdemelte a kritikusok dicséretét.  A könnyűzenei színtéren ő a legmagasabb hangterjedelemmel rendelkező énekes, hat oktávval.
 

1968. január 27-én született a californiai Eurékában. Itt nőtt fel, és itt is alapította meg mindössze 17 évesen, Trey Spruance és Trevor Dunn társaságában első zenekarát, a Mr. Bungle-t. Ez a formáció leginkább kísérleti rock volt, mindenféle zenei stílussal keverve, így egy egyedi műfajt létrehozva.

Faith No More
1989-ben csatlakozott a Faith No More-hoz, mikor annak egyik tagja, Jim Martin meghallgatta a nekik szánt demojukat, és felkérte őt, hogy töltse be zenekaruk énekesi posztját. A rá következő évre adták ki a The Real Thing c. albumukat, ami nagy sikert hozott a banda számára. Az Epic-hez készült klipjükkel bekerültek az amerikai top 10 listákba. Az Epic és a Falling To Pieces c. legismertebb dalaikon is érezhető a stílusok kevertsége, kísérleteztek még az Angel Dust lemezen a szimfonikus poppal (A Small Victory) és a soullal (Easy) is. Ezt követően még kiadtak három albumot, majd 1998-ban a zenekar feloszlott.
2009-ben azonban pletykák indultak el a Faith No More esetleges visszatéréséről és egy turnéról az  Album of the Year lemez korszakát visszaidézve. Ez aztán igaznak is bizonyult, majd kiadtak egy Greatest Hits albumot is.
2015-ben megjelent Sol Invictus című új albumuk, és a zenekar azóta is működik.

Egyéb zenei projektek
Ezen kívül még számtalan projektben szerepelt, példának okaért a Fantomas-ban, Tomahawk-ban, de leginkább a saját avantgárd műfajú szólókarrierjében mutatta meg vokalitásának sokszínűségét.
A Faith No More 1998-as feloszlásakor megalapította saját lemezkiadóját, az Ipecac-ot. Az első kiadás a Fantomas volt, amiben közreműködött a Slayer ex-dobosa, Dave Lombardo, a Melvinsgitárosa, Buzz Osbourne és a Mr. Bungle basszusgitárosa, Trevor Dunn.
Ezt követően visszatért a Mr. Bungle-be, ahol megalkotta egyik legremekebb kiadását, a California-t.
2004-ben együtt dolgozott Björkkel és a beatboxos Rahzellel a Medúlla című Björk albumon.
 

Színész karrier
Ahogy minden igazi reneszánsz ember, Patton sem korlátozta le magát csak a zenére. Első szerepére az 1990-es Saturday Night Live keretein belül való "Firecracker" c. mozgóképes thrillerben került sor, amit egyébként jelöltek a legjobb filmnek a Raindance filmfesztiválon. Ezen kívül szinkronként működött közre olyan videojátékokban, mint a The Darkness, a Bionic Commando, a Portal és a Left 4 Dead, valamint a "Legenda vagyok" c. filmben is hangját adta különböző lényekhez. 

Magánélet
1994-ben összeházasodott az olasz művésznővel, Cristina Zuccatostával, de 2001-ben elváltak. Pattonnak volt egy háza Bolognában, és folyékonyan beszél olaszul.
Mike jobb keze érzéketlen lett egy színpadi baleset során - a harmadik koncertjén a Faith No More-ral, egy törött üveggel elvágta a kezét, amely elszakította az inakat és az idegeket benne. Használni tudja a kezét, de nem érez vele semmit (habár az orvosa azt mondta neki, hogy ennek az ellenkezője fog történni).
Patton sok kritikusi dicsérettel büszkélkedhet, és egy igazi heavy metal ikon, azonban rendhagyó véleménye van a hírnévről. Ellenszenvet érez a hírhedt rocksztárok életmódja iránt, valamint ügyel a magánéletének óvására.
Nem használ drogokat, nem iszik alkoholt, Roddy Buttom (Faith No More billentyűse) elmondása szerint az egyetlen drog, amit Patton használ, az a koffein. Ez utalás a Caffeine c. dalukra is, amit az énekes egy alvásmegvonó-kísérlet közepén írt.

Faith No More
1989: The Real Thing
1992: Angel Dust
1995: King for a Day... Fool for a lifetime
1997: Album of the Year
2015: Sol Invictus


Mr. Bungle
1991: Mr. Bungle
1995: Disco Volante
1999: California


Fantômas 
1999: Fantômas 
2001: The Director's Cut
2004: Delìrium Còrdia 
2005: Suspended Animation


Tomahawk
2001: Tomahawk
2003: Mit Gas
2007: Anonymus
2013: Oddfellows


Peeping Tom
2006: Peeping Tom


Szóló
1996: Adult Themes for Voice
1997: Pranzo Oltranzista
2010: Mondo Cane