Yukio Mishima

Yukio Mishima (三島 由紀夫 ) volt az írói álneve a híres japán írónak, akinek eredeti neve: Kimitake Hiraoka (平岡 公威 ), aki nemcsak íróként aratott elismerést, hanem költőként, színdarab-íróként, színészként és rendezőként.

1925. január 14-én született Tokióban, a Yotsuya negyedben (ma Shinjuku része). Édesapja, Azusa Hiraoka, kormánytisztviselő, édesanyja, Shizue, a Kaisei Egyetem ötödik igazgatójának a lánya volt. Shizue apja, Kenzō Hashi a kínai klasszikusok tudósa volt, és a Hashi család nemzedékeken keresztül szolgálta a Maeda klánt.  Mishima apai nagyszülei Sadatarō Hiraoka és Natsuko (leánykori nevén Natsu) Hiraoka.
Volt egy húga, Mitsuko, aki tífuszban hunyt el 17 évesen (1945-ben), és egy öccse, Chiyuki.  Sem az apai, sem az anyai rokonsága nem tartozott az előkelő családok közé.

Mishima gyermekkorát uralkodó természetű nagyanyja, Natsu, árnyékában töltötte, aki elvette őt az anyjától és éveken át elválasztotta a családjától. Nem engedte emberek közé, a kisfiú még a szobáját sem hagyhatta el, legfeljebb a lány unokatestvéreivel és babákkal játszhatott. Natsu Matsudaira Yoritaka, Hitachi provinciájának földesurának unokája volt, büszke arisztokrata nő volt, aki lenézte tisztviselő férjét. Hajlamos volt az erőszakra és a morbid kitörésekre, amiket Mishima is megörökített a műveiben.

Mishima csak 12 éves korában térhetett vissza a családjához. Az édesapja nem pártolta a fiú érdeklődését az irodalom iránt, összetépte a kéziratait és katonás fegyelmet követelt meg tőle.

Hatévesen az elit Peers Schoolban kezdte a tanulmányait (Gakushuin 学習院). 12 évesen kezdett el történeteket és waka stílusban verseket írni, miközben a japán klasszikus írókat, valamint Oscar Wilde és Rainer Maria Rilke műveit olvasta. Ekkor ő lett az iskola irodalmi társaságának szerkesztői bizottságának legfiatalabb tagja.  

Felkérésre megírt egy történetet az iskolai magazinnak (Hanazakari no Mori (花ざかりの森 The Forest in Full Bloom), ami annyira megtetszett a tanárainak, hogy beküldték a rangos irodalmi magazinnak, a Bungei-Bunka-nak (文芸文化 Literary Culture). A történet 1944-ben jelent meg könyv formájában, 4000 példányban (a papírhiány miatt ilyen csekély számban) - hogy megvédjék az iskolatársai esetleges támadásától, írói álnevén, mint "Yukio Mishima".

A Tabako (煙草 The Cigarette) című története 1946-ban jelent meg, ebben elmeséli, milyen fizikai és lelki terrort kellett elviselnie az iskolai rugby csapat tagjaitól, akik az irodalmi érdeklődése miatt támadták. Ugyanez a témája egy későbbi írásának, a Shi o Kaku Shōnen-nek (詩を書く少年 The Boy Who Wrote Poetry), ami 1954-ben jelent meg.

Mishima a második világháború alatt megkapta a behívóját a japán hadseregbe, de a vizsgálat idején éppen meg volt fázva és azt hazudta, hogy tüdőbajban szenvedett, így alkalmatlannak nyilvánították és elbocsátották.

Habár az apja megtiltotta neki, hogy folytassa az írást, ő mégis minden éjjel írt. Édesanyja támogatta őt és mindig ő olvasta el először a kész írásokat.
1947-ben végzett a tokiói egyetemen. Tisztviselőként helyezkedett el a pénzügyminisztériumban és szép karrier előtt állt. Azonban hamarosan annyira kimerült, hogy az apja beleegyezett, hogy feladja a munkáját és minden idejét az írásnak szentelhesse.

Írt regényeket, népszerű novellákat, rövid történeteket és irodalmi esszéket, valamint elismert kabuki színdarabokat és hagyományos nó drámákat modern köntösben. Barátságot kötött a híres japán íróval, Yasunari Kawabata-val, aki segített neki a fejlődésben. 
1948-ban jelent meg az első regénye, a Tōzoku (盗賊 Thieves), ami azonnal a legelismertebb írók közé emelte.
Ezután megszületett egyik leghíresebb műve, a Confessions of a Mask, egy félig önéletrajzi ihletésű regény, amellyel külföldön is hihetetlen hírnevet szerzett. Egyre népszerűbb lett, ahogyan újabb és újabb regényeket és novellákat írt, számos művét angol nyelvre is lefordították, ő pedig beutazta a világot.
Többek között Görögországban is járt, amely  ihletet  adott neki a Shiosai (潮騒 Sound of the Waves) című művéhez.
Korának történelmi eseményeit és társadalmi légkörét is témául választotta, például a The Temple of the Golden Pavilion (1956) és az Utage no Ato (After the Banquet, 1960) című írásaiban. Az 1962-ban megjelent Utsukushii Hoshi (Beautiful Star), ami közel járt a science fictionhöz, már vegyes kritikákat kapott.

Hihetetlen japán és külföldi népszerűsége és elismertsége miatt sokan arra számítottak, hogy elnyeri az irodalmi Nobel-díjat, de ez sohasem sikerült neki, noha három egymást követő évben is jelölték.

Mishima nemcsak íróként, hanem színészként is bizonyított. Első szerepét 1960-ban alakította Yasuzo Masumura Afraid to Die című filmjében. Ezután újabb szerepeket kapott, sőt, ő maga is rendezett (Yukoku (saját rendezés, 1966), Black Lizard (1968) és Hitokiri (1969). Ő írta és énekelte az Afraid to Die filmjének címadó dalát.

Fotómodellként is megmutatta magát: a Ba-ra-kei: Ordeal by Roses című könyvben, melyet Eikoh Hosoe írt, valamint a Young Samurai: Bodybuilders of Japan és Otoko: Photo Studies of the Young Japanese Male című könyvekben. Szamurájnak öltözve, különböző pózokban és meztelenül is lefényképezték.

1955-ben kezdett el testépítéssel és súlyemeléssel foglalkozni, hetente háromszor edzett, élete utolsó 15 évében át. 1968-ban jelentette meg a Sun and Steel című esszéjét, amelyben a testedzésről és az elme fejlesztéséről írt. A kendóban (japán botvívás) is magas színvonalat ért el.

Habár gyakran látogatta a homoszexuális bárokat, és néhány kortársa szerint a férfiakhoz vonzódott, Mishima egy ideig Michiko Shōda-nak udvarolt — aki később Akihito koronaherceg felesége lett és így Michiko császárnő—majd feleségül vette Yoko Sugiyama-t 1958. június 11-én. Két gyermekük született, egy kislány, Noriko (1959. június 2) és egy kisfiú, Iichiro (1962. május 2).

1967-ben belépett a Ground Self Defense Force (GSDF) hadseregébe és részt vett egy alap kiképzésen. Egy évvel később megalapította a Tatenokai nevű magánhadseregét, amelyhez leginkább fiatal diákok csatlakoztak. Önvédelmi és harci technikákat tanultak és rendszeresen edzettek, és a császárnak (nem az uralkodó Hirohitónak, hanem egy elvont eszmének) esküdtek hűséget. Mishima maga tanította őket.  

Élete utolsó tíz évében Mishima számtalan színdarabot írt, több filmben is játszott és rendezőként is tevékenykedett - egyik saját írását, a Patriotism, the Rite of Love and Death címűt vitte filmre. Folytatta a munkát az utolsó, három könyvből álló regényén (Hōjō no Umi (The Sea of Fertility), ami 1965 szeptemberében kezdett megjelenni. Eközben egyre népszerűtlenebb lett baloldali körökben a szókimondása és a busidóhoz (a szamurájok törvénye) való ragaszkodása miatt.

1970. november 25-én Mishima és a Tatenokai négy tagja meglátogatta a japán hadsereg keleti szárnyának főparancsnokát , megkötözték és elbarikádozták az irodát, majd Mishima az erkélyről beszédet mondott az összegyűlt katonáknak. Próbálta fellelkesíteni az embereket, hogy forradalmat robbanthasson ki, amellyel  visszaállíthatnák a császár hatalmát. Azonban a katonák kinevették és kigúnyolták, erre az író visszament az irodába és rituális öngyilkosságot követett el (harakiri, elegánsabb nevén szeppuku), majd egyik társa, a  kaishakunin szerepét ellátó Masakatsu Morita megpróbálta lefejezni (ezzel kellett volna hagyományosan befejezni a szeppukut és véget vetni a további szenvedésnek), de nem sikerült neki, így az egyik társa, Hiroyasu Koga elvette tőle a kardot és ő fejezte le Mishimát. Ezután Morita is szeppukut követett el, és Koga őt is lefejezte.

Mishima már legalább egy éve tervezte az öngyilkosságát és senki nem tudta, mire készül. Életrajzírója, John Nathan szerint a felkelés-kísérlet csak egy álca volt ahhoz a rituális halálhoz, amiről Mishima régóta álmodott. Az író a halála előtt rendezte minden ügyét és pénzt tett félre a három túlélő Tatenokai harcos védelmére. 

Fő regények, novellák:

假面の告白 （仮面の告白）Kamen no Kokuhaku - Confessions of a Mask - 1949

愛の渇き Ai no Kawaki - Thirst for Love - 1950

禁色 Kinjiki - Forbidden Colors - 1951-1953

潮騷 Shiosai - The Sound of Waves - 1954

金閣寺 Kinkaku-ji - The Temple of the Golden Pavilion - 1956

鏡子の家 Kyōko no Ie - Kyoko's House - 1959

宴のあと Utage no Ato - After the Banquet - 1960

黒蜥蜴 Kuro Tokage - The Black Lizard and Other Plays - 1961

午後の曳航 Gogo no Eikō - The Sailor Who Fell from Grace with the Sea - 1963

絹と明察 Kinu to Meisatsu - Silk and Insight - 1964

三熊野詣 Mikumano Mōde - Acts of Worship - 1965

サド侯爵夫人 Sado Kōshaku Fujin - Madame de Sade - 1965

憂國（憂国）Yūkoku - Patriotism - 1961

真夏の死 Manatsu no Shi - Death in Midsummer and other stories - 1953

鹿鳴館 Rokumeikan - The Rokumeikan - 1956

葉隠入門 Hagakure Nyūmon - Way of the Samurai - 1967

朱雀家の滅亡 Suzaku-ke no Metsubō - The Decline and Fall of The Suzaku - 1967

わが友ヒットラー Waga Tomo Hittorā - My Friend Hitler and Other Plays - 1968

癩王のテラス Raiō no Terasu - The Terrace of The Leper King - 1969

太陽と鐡 （太陽と鉄）Taiyō to Tetsu - Sun and Steel - 1968

豐饒の海 （豊饒の海）Hōjō no Umi - The Sea of Fertility tetralogy: 1965-1970

　　I. 春の雪 　Haru no Yuki -  1. Spring Snow - 1969

　　II. 奔馬 　Honba -  2. Runaway Horses - 1969

　　III. 曉の寺 　　Akatsuki no Tera - 3. The Temple of Dawn - 1970

　　IV. 天人五衰 　Tennin Gosui  -  4. The Decay of the Angel - 1971
 

1951 純白の夜 Jumpaku no Yoru

1959 不道徳教育講座 Fudōtoku Kyōikukōza

1960 からっ風野郎 Karakkaze Yarō -  Takeo Asahina

1966 憂国 Yūkoku - The Rite of Love and Death/ Patriotism - Shinji Takeyama

1968 黒蜥蝪 Kurotokage - Black Lizard - élő szobor

1969 人斬り Hitokiri - Tenchu! - Shimbei Tanaka