Irjunk egy könyvet :D

Ő csak nézett, mintha azt se tudná mi van.
Mikor hazaértem, csörgött a telefonom.

A megmentőm hívott, egyeztettük az időpontot. Azután le sem vettem a szemem az óráról. Minden perc egy örökkévalóságnak tűnt...

Aztán eljött az idő...

Mikor csöngettek lelkesen mentem kinyitni az ajtót. Ott állt a fiú, és eszembe jutott, hogy még csak a nevét sem tudom...

Ráköszöntem:
- Szia! Indulhatunk?

- Persze menjünk...- válaszolta, és karon fogtam.

Mikor odaértünk, hirtelen az eszembe villant valami:

Végre csak ő és én!Erről álmodom már mióta.

Amikor odaértünk a randi helyéhez egy kicsit meglepődtem, mivel azt hittem legalább valami étterembe vagy kajáldába visz. Ehelyett leült egy padra és ott megterítette az ennivalót. Mondtam magamban oké, nem baj, talán még sem lesz olyan szörnyű.

És tényleg nem olyan szörnyű! Sőt életem legszebb estéje!-erre akkor jöttem rá, mikor mindent kipakolt, és olyan volt, mint ha egy nagyon romantikus étterembe vitt volna, csak jobb volt, mert a csillagok is ragyogtak a fejünk felett.

Beszélgettünk... Észre sem vettük, hogy telnek-múlnak a percek. Aztán egyszercsak a fejembe villant ismét: vajon mi lehet a neve?

- Hogy hívnak? - bukott ki belőlem a kérdés.

(na itt az ideje, hogy valaki kitaláljon valamit.)

-Az igazi nevem sajnos nem árulhatom el, mert titkos ügynök vagyok egy cégnél, de szólíts Chris-nek.

Szóval Chris.. Civilben mit is dolgozol?

(valaki találjon már ki valamit )

-Maradjunk annyiban, hogy segítek másokon... önkéntes vagyok különböző helyeken.

-Én is szeretek segíteni másokon ezért én is végzek önkéntes munkákat!

-De!-folytattam-attól, hogy titkos ügynök vagy, előttem nem kellene titkolóznod. Tudom, hogy nem ismerjük egymást, de ha titkolózás lesz, akkor nem sokra megyünk.

-Mindennek eljön a maga ideje - mondta Chris és öntött egy kis pohár üdítőt.

- De ennek most van itt az ideje. - mondta ő.