Irjunk egy könyvet :D

Halkan beszélt, szinte már suttogott...

- Eljössz velünk akkor? Nem voltál a házban, anyukád szólt, hogy itt vagy - suttogta Béla. - Mi történt? - folytatta.

Remegő hangon válaszoltam.-Egy baleset.

-Mi történt? És kivel? (Visszajöttem csajok! )

Ricsivel. Reméljük nem komoly a sérülés.

- Szóval.. akkor most mi lesz? - kérdezte Béla.

Szia kathleen (A három Katalin most alkot egy jót )

Visszaolvastam. Úgy értettem, hogy ezt Béla kérdezi.

Szia prézli.
Jaja. Bár, ha szigorúan vesszük én nem vagyok Katalin, csak a nicknevem alapján. xD Amúgy Dorina vagyok, csak ezt a nevet csípem. De mostantól Katalin leszek itt.

Alkossunk. Téll mindhárman Katalinok vagyunk?


Várjuk meg az orvost...

Ja, bocsi. A nevedből azt hittem

kathleen, te jössz

Semmi baj. Megtévesztő vagyok -.-

Az orvos ekkor libbent ki az ajtó mögül. Fehér köpenye suhant utána, majd megállt Ricsi szüleinél, én pedig odasiettem, hogy halljak valamit.

- Nagy a baj - szólt az orvos, majd a szülők felé nyűjtott egy fehér dossziét.

Sajnos komolyabban megsérült az agya egy része ...


(Én most lépek, "Katalinok" alkossatok tovább )

Rendben.
-Mégis mennyire komoly a sérülés?

- Az az igazság, hogy hétköznapi nyelven úgy lehet megfogalmazni... az agyából egy 1 cm-es darab eltörött.
(Csak azért mondom ezt, mert ma mesélte a statisztika tanárunk, hogy neki így van )

xD, Jééézus.
-És ennek mi lesz a következménye?-kérdeztem.

Berohantam Ricsi ágya mellé, és az orvos elé léptem.

- Nos, az eszméletét nem vesztette el, de a következő pár napban sok pihenésre van szüksége. Ha szükséges, a fejéből el kell távolítanunk azt az 1 cm-es darabkát.

Uram Isten. És ez mind az én hibám- gondoltam magamban, közben megérkezett Béla.

"Most vagy soha" - gondoltam magamban. Még mindig a két fiú között álltam. Oly' nehéz a választás.

De most Ricsinek nagyobb szüksége lehet rám, mint Bélának- gondolkoztam tovább- de az is lehet, hogy ezek után Ricsi többé nem akar látni... hmm...