London: akik szeretik

Oda is megyünk, szóval lesz részünk a kilátásban.
Nem annak szurkolnak, de egyébként is olyan kis puhányak és nem nyitottak a dolgokra. De az ő bajuk. Én csak a német focit szeretem, de azért bemegyek, mert mikor jut el az ember egy ilyen stadionba?
Aki nem jön a stadionba vagy a Tussaud's-ba az ott a környéken fog járkálni az osztályfőnökünkkel, aki szintén alig akar valahova bemenni.. Csak tudnám, hogy akkor minek jön... Egyébként a Sherlock Holmes múzeum engem érdekelne, de arra már nem valószínű, hogy lesz időnk még szabad program során sem.

Tényleg furcsa... nem lehet, hogy az osztályfőnök már többször is járt arra és már unja? Én ezt tudom elképzelni. Nálunk a suliban is van 1-2 kolléga, aki rendszeresen (= 2 évente) jár a gyerekekkel... Mondjuk nincsenek pontos infóim, de szerintem nem mennek be huszadszorra is ugyanoda, főleg, ha még belépős is a dolog és nem olcsó. Legalábbis én sem mennék be 1-2 alkalomnál többször, akkor sem, ha megfenyegetnek. Viszont ha neki is ez az első útja, akkor magam is értetlenül állok ezelőtt...
Az mondjuk igaz. Ha érdekelne a foci, akkor biztos megnézném. Vagy hát nem tudom hirtelen, mennyi a belépő, de mondjuk 5 fontért bevállalnám.

Arra egyébként megkérhetlek majd, hogy a Tussaud's-ba, ha bemész, akkor megjegyzed nekem, hogy róluk most van-e kint bármiféle szobor..? : Benny Hill, Rowan Atkinson, Hugh Laurie, Jeremy Brett, David Suchet..? Szerintem maximum Benny Hillről lesz, bár gondolom szegényt lepakolták a pincébe, hogy legyen hely még több cölöbnek. Köszi előre is!

Engem egyébként a Tussaud's-ból a történelmi személyek érdekelnének egyedül. Henrikkel például szívesen készítenék közös képet. Esetleg Oscar Wilde mellé is beállnék...

Soha nem volt még az osztályfőnök Londonban, de ő egyébként is annyira negatívan tud hozzáállni a dolgokhoz, hogy az valami hihetetlen, szóval túlzottan nem lepődtem meg, hogy egy csomó mindenért húzza már előre a száját.
Felírtam őket és ha nem felejtem el, akkor mindenképpen figyelni fogom őket és majd megmondom, hogy mi a helyzet.
Hát a honlapon lévők közül én Vasemberrel akarok egy közös képet mindenképpen, a többi meg majd ott elválik.

Na, akkor fura osztályfőnököd van.
Köszönöm, ha megnézed!
Akkor sok szerencsét a fotóhoz. De majd ne ess bele abba a hibába, mint sokan, hogy nem néznek ugyanarra, vagy ahhoz hasonulva, mint a bábu... Még kevéssé tűnik úgy élethűnek végeredmény. Ha meg nagyon csillog adott figura, ne szégyelld kicsit kezelésbe venni fotóstoppal. Csak hogy természetesebb hatást keltsen. Én legalábbis így tennék.

Valóban az, de az elmúlt három év alatt már volt időnk hozzászokni a furcsaságaihoz.
Köszönöm a tanácsot, majd igyekszem megfogadni.

Sziasztok!
Régen írtam már ide, de mostanában nem megyek olyan gyakran Londonba, szóval csak helyi dolgokkal tudok szolgálni, és szerintem a múlt estit megéri megosztani. Szóval tegnap húgom jóvoltából végig néztem egy iskolai darabot, mivel rajtam kívűl senki sem tudta elvinni, ezeken megjelenni meg ugye kötelező. Ilyen ballagói-búcsúnak is lehetne tekinteni,mivel most hatodikos, Szeptemberben megy a Denbigh Schoolba (ahova engem nem vettek fel, höhö) - lényegében ezzel a játékkal búcsúztak a tanároktól és valamilyen szinten egymástól is. Amúgy Robin Hood-ot adtál elő,amiben ugye hugom is szerepelt, vmi katona volt,de inkább a kórus tagja. Meglepő módon nekem meg nagyon tetszett, írtó aranyosak voltak. Gondoltam ide is felteszek néhány felvételt a Loughton Scchool színész zseniiről.
Btw, némelyik gyerkőcnek egész jó hangja volt, bár itt nem ez a lényeg - csak azt bánnom tesóm osztályából mindenki a kórusban volt. Enjoy!







Ésss a kreditek

Misao nagyon szépen köszönöm a képeket, nagyon tetszik. Én is London b vagyok. Nagyon imádom a várost, csak 1 a bökkenő, hogy még nem voltam kinn és valószínű, hogy nem is fogok tudni kijutni (pénzhiány) miatt.

Oh, the old London eye...

Imádom Londont, meg egész Nagy Britanniát. Igaz, hogy még sosem voltam kint, deviza hitel mellett a külföldre való utazgatás eléggé nehezen megoldható, de nagy álmom, hogy kint élhessek. Anyum fülébe, úgy tűnik, egy kicsit beleültettem a bogarat, mert eléggé elkezdett nyitott lenni a külföldi munka iránt. Remélem, hogy rövid időn belül végleg beadja a derekát és beiratkozik egy nyelvtanfolyamra és jövőre az érettségim után már itt sem vagyunk.

Ma sikeresen hazaértem a nagy útról. Felejthetetlen egy élmény, azt hiszem, hogy ha lesz rá lehetőségem, akkor még mindenképpen vissza fogok menni. Arra a tömegre ami ott volt nem készültem fel eléggé, számítottam rá, hogy nem lesznek kevesen, ettől függetlenül megint elő jött az ember iszonyom. A buszon való alvás kikészített kicsit, jó ha egy órát tudtam odafelé meg visszafelé is aludni, szóval már alig várom, hogy itthon alhassak egy jót. A szállás nem volt rossz és a programok is fantasztikusak voltak, szóval egy rossz szavam nem lehet. Ráadásul az idő is remek volt, amíg kint voltunk addig több napon is hőségriadó volt, amit meg is éreztünk, de én úgy gondolom még mindig jobb megsülni, mint szakadó esőben sétálni a városban.
Sally a Tussaud's-ban rengetegen voltak, így elég nehéz volt megnézni a figurákat, minden esetre az általad felsorolt személyek közül egyik sem volt a kiállítottak között.
Képeket meg majd hozok a későbbiekben, most ahhoz túl lusta vagyok.

Isten hozott itthon!
Természetesen pihend ki magad és ha már feltöltődtél, várjuk a tartalmas élménybeszámolód!
Köszi, hogy körülnéztél a Tussaud's-ban a kedvemért!

Nem vagyok még annyira otthon az élménybeszámolók írásában, úgyhogy azt hozom nektek egy kicsit átalakítva amit a blogomra írtam.

Első napunkon útközben Linzben álltunk meg, ahol egy templom nézésen kívül lényegében semmi említésre méltó nem történet, járkáltunk a városban és nézelődtünk. Második nap aztán elérkeztünk a határhoz, majd a sikeres csekkolás után elindultunk a Csalagút felé, amin átkelve végre megérkeztünk Angliába. Itt első utunk Doverbe, a tengerpartra vezetett, ami igazán festői látványt nyújtott még nekem is, aki soha nem rajongtam túlzottan a tengerpartokért. Innen továbbmentünk Canterburybe, ahol megnéztük a katedrálist, majd egy kisebb városnézés következett és ezek után az esti órákban megérkeztünk a mi kis szállásunkra. A kis mobile home-ok elég viccesek, de ezek mellett kissé szűkösek is voltak, de a célnak megfeleltek, főleg, mivel majdnem hogy csak aludni jártunk ide. A harmadik napot a London Eye nyitotta meg, majd pedig felfedeztük Londont egy kb. 9 km-es séta keretein belül. Utunk során a következőket volt szerencsénk megcsodálni: Parlament, Big Ben, Lovas testőrség laktanyája, Whitehall, Downing Street 10, Buckingham palota, St. James’ Park, The Mall, Piccadilly Circus, Soho, Kínai negyed, Trafalgar tér, National Gallery és a Covent Garden. Igaz a fáradtság miatt a National Gallery számomra kimaradt, én egyik barátnőmmel és az angol tanárnőnkkel a St. James’ Park egyik árnyékos kis zugában üldögéltünk, de ez már csak részletkérdés. Negyedik napunkon meglátogattuk az Aveburyben található köveket, ezek után pedig a Stonehenge következett. Bevallom ezek engem nem hoztak lázba, pár kődarab nekem nem túl nagy látványosság. Ezen a napon még elmentünk Winchesterbe, hogy megnézzük Arthur király legendás kerek asztalát, de ez sajnos elmaradt, mert éppen filmforgatás volt, ezért nem mehettünk be az épületbe. Helyette volt egy kis városnézés, majd pedig visszatértünk a szállásra. Az ötödik napon Birghtonba mentünk, ahol megnéztük IV. György palotáját, majd pedig szabad programunk volt, amit a városban, majd pedig a Palace Pieren töltöttünk. A hatodik napon Aylesfordba mentünk, ahol egy karmelita kolostort néztünk meg. Igazából itt nem töltöttünk túl sok időt, pedig szenzációs kis park tartozott az épülethez és az emberek is nagyon kedvesek voltak. Ezek után Boleyn Anna várkastélyába, a Hever Castle-be mentünk. A kastély nekem annyira nem tetszett, legalábbis a belseje. Kívülről és a hozzá tartozó park rész lenyűgöző volt, csak belül volt számomra kicsit unalmas. Hazafelé még megálltunk Royal Tunbridge Wells, ahol igazából csak üldögéltünk amíg az idegenvezetőnk elvitte borozni a tanárokat, szóval ez a része nem hagyott túl nagy nyomot bennünk. A hetedik napot a British múzeumban kezdtük, ahol egy kis kvíz kitöltésével telt el az idő. Aztán azzal, hogy kijussunk abból a hatalmas múzeumból, amit végül egy kisebb tekergőzés után sikerült is. Innen az Oxford Street felé vettük utunkat, ekkor még nem is tudva mire vállalkoztunk. Sejtettem, hogy Londonban még több ember lesz, mint amennyi itt Pesten megszokott, de az az ember áradat egy kissé lesokkolt, eléggé előjött az ember iszonyom. Itt pár órát töltöttünk el, majd pedig a Madam Tussaud’s panoptikuma felé vettük az irányt, ahol folytatódtak a megpróbáltatások. Majdnem egy órát álltunk sorba a napon még úgy is, hogy már előre le voltak foglalva a jegyeink, majd pedig az épületben is álltunk még legalább 20 percet. Aztán mikor beléptünk egy újabb embertömeg fogadott minket, aminek következtében elég keveset tudtunk látni. A figurák egyébként annyira nem nyűgöztek le, a London történelme a kis fekete taxikban ülve, majd pedig a 4D-s mozi jobban tetszett, szóval azokért már megérte bemenni. Nyolcadik napunkon ellátogattunk a Chelsea a stadionjába. Nem vagyok nagy focis, ha nézem akkor is csak a németeket, szóval nem sok közöm a Chelsea-hez, de azért ez is egy élmény volt, elvégre az ember nem sok alkalommal tud eljutni egy ekkora stadionba. Ezután a Tower felé vettük az irányt, ami nem volt olyan egyszerű, mint ahogyan az a tervek szerint volt, mert a város elég sok helyen le volt zárva, ezzel meggátolva minket a haladásban, de végül sikeresen eljutottunk a Towerhhez. Itt is eltöltöttünk egy kb. 2 órát, megnéztünk mindent amit csak tudtunk, majd a Tower Bridge-en keresztül átmentünk a buszunkhoz. A kilencedik napunkon elindultunk hazafelé. Nehéz szívvel pakoltam fel a cuccomat a buszra, jó lett volna még pár napot maradni. Útközben megálltunk Brüsszelben, ahol megnéztük a várost, természetesen a Manneken Pis-t is, majd pedig a nagy népszerűségnek örvendő gófri megkóstolása és belga csoki vásárlása után visszamentünk a buszhoz, hogy folytassuk utunkat. Németországig el is jutottunk, amikor is kaptunk egy jó kis defektet ami miatt kb. 1 órát várakoztunk egy parkolóban. A 10. és egyben utolsó napunkon megálltunk még Melken az apátságnál. Ezt már csak gyorsan néztük meg, mert már mindenki eléggé kikészült a busz úttól, majd pedig továbbindultunk Budapest felé.
Röviden tömören ennyi lett volna, ha valami érdekel valakit részletesebben is kérdezzen nyugodtan.

Sziasztok! Nem tudom, hogy még lehet e csatlakozni a London rajongók táborához, mert amint látom elég régóta él ez a fórum. Viszont ma este nem tudtam aludni (talán nem kellett volna hétkor még kávét innom...) és csak úgy nézegettem a fórumokat. Aztán megtaláltam ezt. Gondoltam nem lehet rossz, hiszen nagyon nagy rajongója vagyok Londonnak, annak ellenére hogy soha nem voltam ott. De őrülten elolvasok minden cikket róla vagy fórumot, sőt néha ha nagyon unatkozom, akkor rámegyek az interneten a térképre és utcai nézetbe megyek Londonban. Igazából egy éve már, hogy New Yokban élek és most még annyi lehetőségem sincs, hogy kijussak Londonba, mint amennyi lett volna még Magyarországról. Pedig mindent megtennék, hogy láthassam életem első számú kedvenc városomat. Bár kicsit félnék elmenni, mert vannak olyan ismerőseim akik jártak ott is és New Yorkban is, majd Londonban maradtak, viszont még is hiányolják New York-ot. És anyukám mindig azt mondja, hogy lehet ha elmennék, a nagy rajongásomból csalódás lenne az egész. Ő igazából sosem volt Anglia embere, főként mivel nem szereti az esős időt. De hiába szeretem őt annyira, nem tud befolyással lenni rám, bár azért kicsit félek, hogy csalódnék benne. Viszont ahogy itt olvasom a hozzászólásokat, látom hogy akik ott jártak, azok nagyon imádják. Ha befejezem a középiskolát és lesz elég pénzem rá, akkor biztos, hogy elfogok majd menni Londonba és bízom benne hogy számomra is olyan pozitív hatással lesz, mint Rátok. Igazság szerint kétszer volt szóbelim (egyszer csak felelés, másodszorra év végi vizsga) angolból és mind kétszer Londont húztam és ötösre feleltem. Sosem voltam olyan ideges és egyben boldog, mint mikor láttam a London feliratot. Igazából az otthoni angol óráimon az volt a kedvenc részem, mikor Londonról tanultunk. Az biztos, hogy azzal a leckével mindent megjegyeztem róla, sőt még többet mint kellett volna... Minden ami Brit vagy London-hoz kapcsolódó, én annak rajongója vagyok. Akartam festeni egy Big Bent a szobám falára, de a szüleim leállítottak, ugyanis nem akarták újra festetni a falam. Így csak egy apró angol zászló került rá. Amikor elmentünk a Central Parkba, volt ott egy utcai árus, aki zászlókat adott el, kicsit meglepődött, hogy magyarok, akik Amerikában élnek, angol zászlót vesznek tőle. De hát ő nem tudja, hogy én milyen megszállott vagyok.
Olvastam még a legelső hozzászólásaitokat is, és nagyon jó volt Londonról olvasni, képeket és videókat nézni. Fantasztikus egy város. Sőt külön köszönet Mizi-nek a részletes élmény beszámolóért. Egészen beletudtam élni magam a helyzetbe. És persze nagy köszönet Sally Sparrow-nak ezért a fantasztikus fórumért.
Remélem nem fárasztottalak titeket ezzel a hosszú hozzászólással!

Sziasztok!

Hogy eltűnt mindenki. Mi újság veletek?
Azóta volt már kint valaki?

Megkésve ugyan, de eljutottam odaáig, hogy reagáljak. Olvastalak már a kezdetek kezdetén, de annyi minden volt, amik körül forogtak a gondolataim, hogy elnapoltam, aztán valahogy kimaradt a válasz. Gyenge mentség, tudom, de most igyekszem reagálni. Hmm, akkor tényleg sok mindent láttatok, ez szuper! Azt viszont sajnálom, hogy a National Galleryt nem vállaltad már be. Csodaszép gyűjteményük van és minden teremben van kényelmes fotel / kanapé. Tudom, milyen érzés képeket nézegetni, miközben majd' leszakad a lábad. Sokszor éltem meg én is hasonlót. Ilyenkor le szoktam huppanni mindig 1-2 percre és így elviselhető volt a jelentős talpfájdalom. Azért legközelebb ha arra jársz, áldozd fel magad a cél érdekében egy kicsit, megéri. Sőt, ha marad idő a szomszédba is át lehet sasszézni, a National Portrait Gallerybe.
A Stonehenge engem sokáig érdekelt, de aztán megcsappant nálam is az érdeklődés, plusz mesélték, hogy tényleg csak pár kődarab, semmi extra. Ráadásul pont ugyanolyan élmény a kerítésen kívül is, mint belülről, ahol már fizetni kell érte, szóval még csak nem is éri meg belépőt váltani.
Mázlista. Elment Brigthonba. Úgy terveztük, hogy idén mi is megyünk, de én lefújtam. Találtam még sok mást, ami kitölti a londoni tartózkodási időt, szóval majd legközelebb. Meg én jobban szeretnék ősz helyett mondjuk inkább egyik tavasszal lemenni. És egyébként megnéztétek Brightonban a Choccywoccydoodah-t is?
Tanárok boroztak? Angliában sörözni kell pedig.
Ne is mond, a British Museum egy hatalmas "erődítmény". Azért guide map-ot szereztetek gondolom, a biztonság kedvéért. Mi volt a kedvenced itt?
Én is utálom a tömeget, Londonban viszont kivételesen élvezem. Persze nem a tömeg közepén, hanem mondjuk egy buszból kuksolva. London egymaga akkora, mint Magyarországon egy nagyobb megye, ráadásul csak Londonban élnek kb. 10.000.000-an, ami már-már több, mint egész Magyarország lakossága. Nem csoda, hogy sokkolt. (én is pislogtam először) Én csak akkor szoktam kiborulni a tömegtől, amikor a munkaidőnek vége és hirtelen elözönlik az emberek a metrót, a buszokat, meg úgy az egész várost. Nagyon durva.
Hát igen, valahogy nem lepődtem meg a Tussaud'sról alkotott véleményeden. Túl van értékelve. Ha rajtam múlna, akkor a vasutat meg a mozit egye-fene, meghagynám, de a viaszfigurák tekintetében csak híres történelmi alakokra és kizárólagosan brit hírességekre szorítkoznék. Ha már... Mondtad is, hogy se Hugh Laurie, se David Suchet, se Jeremy Brett, se Rowan Atkinson... Sőt, se Benny Hill, akiről egyébként van szobruk, de ezek szerint lepakolták porosodni a pincébe, hogy legyen hely a cölöböknek. Durva, hogy ennyire marketingszemlélet van. Szép dolog, ha az ember - tisztességesen - próbál pénzhez jutni, de van egy határ. Minden szemetet nem kellene betenni... Szerintem.
Akkor ezek szerint be is mentetek a Towerbe..? Az hogy tetszett?
És mi mindent ettetek odakint? Hogy ízlett a brit koszt?

Londot ki nem szeretné?Én legalább is 100%-ig Imádom

Kellett nekem sokáig "nem ide dugni az orrom", mindenki elfeledkezett a topikról. Azért ne hagyjatok teljesen magamra.

Elnézésedet kérem, csak most vettem észre, hogy reagáltál...
Bevallom, hogy a múzeumok és a galériák sosem vonzottak, nagyon nagy lelki erő kellett nekem mindig is, ha ilyen helyekre mentünk, nekem azok nem elég érdekesek. De majd ha egyszer valamilyen csoda folytán visszatérnék Londonba, akkor lehet, hogy teszek egy kört.
Brightonban nem, a Choccywoccydoodah nem láttuk, ott leginkább a tengerparton voltunk, meg előtte ugye IV. György palotájában, de azon kívül nagyon máshol nem voltunk.
Sörözés is volt, bár az inkább a szálláshelyen, volt aki sört hozott szuvenírként.
A British Múzeumban nem volt guide mapunk, csak úgy tébláboltunk, miközben töltöttük ki az idegenvezetőtől kapott kvízt, szóval lényegében az alapján volt a "tájékozódás". Kiemelni nagyon nem tudnék konkrét dolgot, ami tetszett, az egész úgy volt lenyűgöző ahogy volt, már maga az előtér is olyan jól nézett ki, pedig ott ugyebár még semmi sincsen.
A Tower is szép volt, bár itt is a tömeggel meggyűlt a bajunk, sokszor alig láttunk dolgokat, mert annyian voltunk. Az udvar részen elég sokat üldögéltünk, több őrségváltást is láttunk és közben sajnáltuk a katonát, aki fel alá menetelt a tűző, 30°-os napon. Tudom, hogy ők már ehhez hozzászoktak, de én biztos, hogy nem lennék képes ezt csinálni.
Hát bevallom a brit kosztból nem sokat kóstoltam, a fish and chips megvolt, de nagyon más különlegességeket és helyi specialitásokat nem volt módunk megkóstolni. Mindenhol Mcdonaldsokba botlottunk, az meg itthon is van, szóval sokszor volt, hogy inkább a szendvicseinket ettük, mert nem volt sehol olyan hely, ahol normálisabb/britesebb kaját tudtunk volna venni.

Nem gond, én is hanyagoltam, van életünk a neten túl is.
Értem.
És mennyire volt szeles a brightoni tengerpart?
Sörözés? És ki vette meg, a tanárok? Kint elég szigorúak a szabályok az alkoholra. Nehezebb kijátszani, mint idehaza.
Az előtéren anno én is ámultam meg bámultam. Meg meglátogattam a bejárattal szembeni könyvesboltot. Lehet, hogy idén megint betévedek oda, ugyanis keresek egy könyvet. Lehet, hogy a Waterstonesban nem lesz bent, ezért...
Érdekes, amikor én mentem a Towerbe, nem voltak olyan sokan. Vagy hát nem tudom, anno mi úgy mentünk, hogy nem csapódtunk egy csoporthoz sem, hanem szépen a magunk tempójában körbenéztünk. Elég labirintusszerű belülről, annyi kis ajtó van, hogy mindig sikerült találni olyat, ahol alig voltak. És hogy tetszettek a hollók? Én olvadoztam tőlük, nagyon édesek voltak, legszívesebben hazahoztam volna egyet.
Akkor a pastyt sem próbáltátok ki. Kár, pedig az nagyon finom - szerintem. Mondjuk az is igaz, hogy pastyt inkább pályaudvarokon meg bevásárlóközpontokban árulnak... De majd egyszer kóstold meg, ha lesz rá alkalmad. Rengeteg ízben árulják, biztos találsz kedvedre valót. Ráadásul finom meleg és nem is drága.
Egyébként ha már kaja. Találtam egy nagyon-nagyon szupernek tűnő török éttermet az interneten (Londonban) és októberben ki fogom próbálni. Állítólag I. Szulejmán szultán korából fennmaradt receptekből főznek eredeti török ételeket. Találtam is kedvemre valót a menüről, csak majd bulgur helyett sima rizst kérek, mert azt már jóideje ismerem és nem szeretem.

Annyira nem volt szeles, vagy legalábbis nagyon jól esett a nagy melegben. A hullámokkal mondjuk meggyűlt a bajunk, mert mikor leültünk a kövekhez, akkor először túl közel ültünk a vízhez és sikeresen elkapott minket egy nagyobb hullám, de szerencsére a nagy meleg miatt hamar megszáradtunk.
Sally tudom, hogy hihetetlen (még néha számomra is), de már nagykorúak vagyunk, szóval nem kellett felnőtt a sör megvásárlásához azoknak, akik vettek.
A hollók nekem is nagyon tetszettek, csak képet nem sikerült jót csinálnom, mert már sietni kellett vissza a buszhoz, mikor megláttuk őket és folyton elfordultak. Na de majd legközelebb.
Ó ez a pasty elég jól néz ki, ilyennel még csak futólag sem találkoztunk, szóval ha egyszer még kijutok, akkor megkeresem hol lehet venni és mindenképpen kipróbálom.