Idézet (Rap4ever8 @ 2011.10.21. 21:50)
Sziasztok!
Végre itthon. Szívesen maradtam volna Pesten, de bulizni és nem dolgozni. Jó volt ez a hét csak fárasztó. A mai nap viszont nyugis volt. Délelőtt nem is volt dolgunk, feleslegesen mentünk be. A bőröndök már nálunk voltak, mert el kellett hagyni a hotelt, ezért én unalmamban befejeztem az üvegfestést.
Már csak meg kell tölteni az üvegeket és jövő hét szombaton átadni a szülinaposoknak.
Eleinte egyáltalán nem tetszett, de a végére egész jól sikerültek szerencsére.
Rég csináltam már ilyet, de azért belejöttem. Alig várom, hogy újra Veszprémben lehessek.
Hiányzik már nagyon, de közel van 29.-e.
Barátnőm totál finnmániás. Egy ideje tanulja is. Fogalmam sincs hogy áll vele, de ha Finnországban akar élni kénytelen lesz megtanulni.
A Borzalmak városa nekem is ott figyel a polcomon.
Azon kevés könyvek közé tartozik, amit többször is olvastam. Általában egy könyvet csak egyszer olvasok, mert bőven van olyan, ami érdekel és lehetetlen mindent elolvasni, ezért időpazarlásnak tarom az újraolvasást, de azért van olyan könyv, ami annyira a szívemhez nőtt, hogy többször is képes vagyok elolvasni.
Szerk.: Visszaolvastam. Érettségihez hozzászólva nyelvtant mi se tanultunk. Jó, ha havonta volt egy óránk, aminek a felét eldumáltuk. A többi helyett irodalom volt. Biztos voltam benne, hogy nem érünk a könyv végére így sem, mivel az irodalomtanárom, aki az ofő is volt és mellesleg művészetet is tanít képes volt akár egyetlen képre két teljes órát szentelni pedig csak mint illusztráció volt a könyvben.
Szerencsére a magyarral soha nem volt problémám, így nem származott belőle semmi problémám.
Matekból annál inkább. Franciául érettségiztem belőle, de miután tanárváltás volt két évig csak másodfokú egyenleteket vettünk ráadásul alig szólalt meg franciául a tanár. Kb a köszönés és az elköszönés volt francia. Néha kitértünk a logaritmusokra, de mindig a másodfokú egyenletekhez tértünk vissza. Egy idő után alig jártam órára, mert semmi értelme nem volt. Utolsó évben új tanárunk lett, akivel pótolhattuk 2 év anyagát + az azévi tananyagot egyetlen évbe sűrítve. Élveztük... Végül 3-as matek érettségit írtam, de nagyon féltem az egyestől, mert borzasztó nehéz volt. Az egyik szövegértési feladatot még a tanárunk se értette. A megoldókulcsból tudta meg, hogy a két lehetséges értelmezésből mire gondoltak, mert nem volt egyértelmű a szöveg.
Én is majd ki akarok költözni, ma volt egy előadás dániai továbbtanulásról, ha nem lesz semmi svéd, akkor megpályázom ezt. Onnan már könnyebb átkerülni a szomszédba, mint innen szvsz. A svédet tanulom is, csak sajnos mióta elkezdődött az iskola se időm, újabban meg energiám sincs rá.
A Borzalmak városát azért vettem meg mert régóta érdekelt, a Ragyogás a cikkem után kezdett foglalkoztatni
Egyébként meg a True Blood könyveket olvastam az elmúlt időszakban, de azok nekem túl lightosak voltak, vágytam valami horrorisztikusabbra
Majd lehet az Állattemetőt olvasom újra - ha lesz annyi időm, mert aaz újraolvasást én is időpazarlásnak tartom, főleg most, amikor több könyv is arra vár, hogy először olvassam el. Majd maximum akkor, ha nem lesz "raktáron" semmi
Magyarból most úgy vagyok hogy az érettségim ha hármas lesz, bőven jó. Csak az a baj, hogy egyébként meg nem jó, mert elég sok pontot kell összekaparjak ha mondjuk Pestre skandira be akarok kerülni, de az SZTE sem minimális pontokat kér... Szóval megszívtuk, állítólag művelt a tanár, csak átadni nem tudja.
Matekból a harmadik tanárunkat fogyasztjuk, mondjuk egész okés, ettől most nem félek, viszont ha odakerülök, hívő leszek, és a 20 pontért fogok imádkozni. Nekem matekból az a legfontosabb, hogy ne kelljen szóbelizni, meg hogy ne emeljék ezt a százalékot.
Emellett készülnöm kellene a májusi emelt angolomra, de fogalmam sincs, hogy. Ha hazaérek, annyira van erőm, hogy beesek az ágyba, és alszok, majd fölkelek, tusolok, és visszafekszek. Hétvégente van valamennyi időm, de az angol mellett ott van a november eleji spanyol OKTV, amire ugyan elkezdtem készülni, de az az ismétlés körülbelül egyenlő a nullával. Szóval van egy erős érzésem, hogy a 30-ba nem kerülök be
És akkor ugye készülök valamennyit az iskolára is, a svédet meg nem hanyagolom, szóval elég sok minden van. Nem is ez lenne a baj, hanem fönt már írtam, hogy leszívják az agyam, az ilyen biológia és hasonló f@szságok, amiket emelt szinten tanítanak, de senkit nem érdekel. Minek? Adja le az anyagot, mert aláírom valamennyire fontos, de ki a tökömet érdekel, hogy milyen színű a klorofill A meg B, meg a xantofill, meg hogy mi a képlete a fotoszintézisnek. Jobb esetben megtanulom témazáróra, de amint kicsöngettek, garantálom, hogy úgy elfelejtem, mintha életembe nem hallottam volna róla.
Emellett a legújabb kedvencem az ének, tanuljam meg a szolmizációját a mittudomén milyen dalnak. MIÉRT? Nem konzervatóriumba mentem, elém rendes szöveget tegyen, ne betűket
Az egyetlen normális tantárgyunk a töri, tanít a tanár, mi is tanulunk, probléma egy szál se.
JAG, én így szeretlek