Megmagyarázhatatlan történetek

Sok hátborzongató, rejtélyes, megmagyarázhatatlan dolog történik a világban, melyekre a tudomány még nem képes választ adni.

1.
Sötét este volt, David Lowe és felesége belefeledkezve bámulta a TV-t. Az asszony hamar ráunva a filmre, felment aludni, a férj azonban nem tartott vele: úgy döntött végignézi a filmet.
Nagyjából egy óra múlva véget ért a mozi, a férfi feltápászkodott és felesége után indult. Amint belépett a szobába észlelte, hogy valami nem stimmel. Rendkívül csönd volt, felesé szuszogását sem hallotta. Felkapcsolta a villanyt és megpillantotta összeaszott feleségét, aki mintha már évek óta ott heverne a szobában (amely egyébként aránytalanul viselte az eltelt idő nyomait. Olyan volt mintha már évek óta senki sem járt volna ott. A bútorokat vastagon lepte a por. A boncolás fényt derített néhány dologra. Az elhunyt egy 80 év körüli nő volt, kihullott fogait megtalálták a szájában. Ami meglepő, hogy a férfi azonosította (?) a hullát. A kérdés azonban megmarad : Hogyan lehetséges, hogy egy óra alatt mintegy 30 évet öregedett a hölgy?


2.

1949 december elsején James Tetford egy emberekkel teli buszról tűnt el. A volt katona, hazafelé tartott Benningtonba, egy katonaotthonba. 14 utastársa tanúsította, hogy Tetford valóban a buszon volt, békésen aludt az ülésén. Amikor megérkeztek, Tetfordnak nyoma sem volt. Csak egy nyitott menetrend volt az üres ülésen. A csomagjai mind a buszon voltak, ő maga azonban soha többé nem került elő.


3.

Benjamin Bathurst, brit diplomata, 1809-ben tűnt el. Egy kisebb társasággal tartott Hamburg felé. Útközben megálltak ebédelni egy perelbergi fogadóban. Amikor befejeztélk az ebédet, kimentek a hintóhoz. Benjamin megkerülte a hintót, hogy ellenőrizze a lovakat... és nem látták többé.

4.

Thaiföld északi részén van egy falu: Nan, amely arról híres, hogy nincs temetője. Látszólag semmi sem különbözteti meg a környékbeli falvaktól. Lakóinak száma megközelíti a 400-at, és sok közöttük az idős ember. Évente körülbelül 5-8 személy távozik el az élők sorából, és soha nem rendeznek temetést. Nincs rá szükség. Az itt élő emberek ugyanis haláluk után 3-3,5 órával eltűnnek. Tetemük nyomtalanul felszívódik.

A hozzátartozóknak csak annyi idejük marad, hogy felravatalozzák az elhunytat, és rendezzenek egy gyors búcsúztatót. Mire a siratóasszonyok megjelennek, már jóformán véget is ér a szertartás. Sietni kell, mert a halott hamar dematerializálódik. Miközben a hozzátartozók körülállják, elkezd beleolvadni az éterbe. 10-15 perc után teljesen eltűnik, fizikailag megsemmisül. Ez a jelenség kizárólag ebben a faluban lép fel.

Már kutatók is vizsgálták a környéket. Egy orvoscsoport érkezett a faluba, hogy végére járjon a nem mindennapi eseménysorozatnak. Először azt hitték, hogy a a földből kiáramló rejtélyes sugárzás okozza a dematerializálódást. Ezért más falvakból hoztak ide idős, haldokló embereket. Ők azonban nem szívódtak fel a haláluk után. Erre alaposan megvizsgálták az ott lakókat, azokat, akik a faluban születtek. Mindhiába. Semmi különöset nem találtak rajtuk.

És végül plusz egy furcsaság:

Lincoln-Kennedy párhuzam

Első „hasonlóságnak”, nyilvánvaló, hogy Lincoln és Kennedy is, mindeketten az Amerikai Egyesült Államok elnökei voltak.
Úgy Lincoln, mint Kennedy is, gyilkosság áldozatai lettek: Lincoln elnököt egy pénteki napon ölték meg, és Kennedy elnököt úgyszintén egy pénteki napon ölték meg.
Lincoln elnököt hátulról lőttek le, miközben egy színházi páholyban ült. Kennedy elnököt hátulról lőtték le, miközben egy autóban ült.
Mindannyian olvashattuk, hogy Lincoln elnök, a feleségével együtt, sok ember közt volt egy színházi előadáson a gyilkosság pillanatában. Kennedy elnök Texasba látogatott, Dallas-ban volt. Őt is a felesége kísérte, és sok ember közt volt, akik őt köszöntötték, amikor meghalt.
Lincoln elnököt egy Johnson nevű követte. Johnson lett az elnök Lincoln után. Miután Texasban megölték Kennedy elnököt, Johnson alelnök esküdött fel az USA elnökének egy repülőgép fedélzetén, amely a halott elnök testét szállította a fővárosba. Tehát mindkettejüket egy Johnson nevű elnök követte.
Andrew Johnson, aki Lincoln elnököt követte, demokrata volt, az USA déli részéről, és Lindon Johnson, aki Kennedy elnököt követte, szintén déli, Texas-i demokrata volt.
Folytassuk az „egybeeséseket” a Johnson-ok közt. Mindketten szenátorok voltak, mielőtt elnökök lettek volna.
Könnyedén ellenőrizhetjük a történelem könyvekben, hogy Lincolnt 1860-ban választották elnökké. És itt egy újabb „egybeesés”, Lincoln 1860-ban lett elnök, Kennedy pedig 1960-ban, száz évvel később.
Lincoln utódja, Andrew Johnson, 1808-ban született, és a Kennedy elnököt követő Johnson pedig 1908-ban született.

Lincolnt egy nagyon különös személy ölte meg, egy túlérzékeny ember, ha hihetünk a híreknek, amelyek ma már a történelmet alkotják; ez a gyilkos John Wilkes Booth volt, aki 1839-ben született. Lee Harvey Osvald, aki Kennedy elnököt megölte, az elbeszélések alapján, szintén egy nagyon elégedetlen, érzékeny ember volt, aki gyakran került nehéz helyzetbe. 1939-ben született.
Booth gyilkosság áldozata lett, mielőtt bíróság elé kerülhetett volna, ami megfelel Oswald történetének, akit megöltek, miközben a rendőrség szállította, még mielőtt bíróság elé kerülhetett volna.
Láthatjuk, hogy ezek az egybeesések nem csak az elnökök személyére vonatkoznak, hanem a gyilkosaikra is és a feleségeikre is, mivel Lincoln asszony, Lincoln felesége, elveszítette egy gyermekét, mialatt a Fehér Házban laktak; és Kennedy asszony, Kennedy felesége, szintén elveszítette egyik gyermekét, míg a Fehér Házban laktak.
Lincolnak volt egy Kennedy nevű titkára. Kennedy titkár élénken figyelmeztette Lincoln elnököt, hogy ne menjen el a színházba, ahol megölték. Kennedynek is volt egy titkára, akinek a neve Lincoln volt. Lincoln titkár figyelmeztette Kennedy elnököt, hogy ne menjen Dallasba.
John Wilkes Booth hátulról lőtt Kennedy elnökre a színházban és egy raktárépületben rejtőzködött el. Lee Harvey Oswald egy raktárépületből lőtt Kennedy elnökre és egy színházba menekült. Ha figyelmesen elolvassa ezt ismét, rájöhet, hogy milyen különös is: az egyik gyilkos egy színházból egy raktárépületbe menekül, a másik pedig egy raktárépületből egy színházba.
Lincoln és Kennedy elnökben volt még valami közös: a magasságuk (1,83m magasak voltak).
L.I.N.C.O.L.N. - hét betűből áll. K.E.N.N.E.D.Y. - szintén hét betűt számolhatunk össze.
Ha ugyanezt megnézzük JOHN WILKES BOOTH esetében, tizenöt betűt találunk. LEE HARVEY OSWALD neve szintén tizenöt betűből áll.
Úgy gondolják, hogy Oswald ölte meg Kennedy elnököt, de voltak társai. Ebből valójában semmi sem bizonyított teljesen; a bizonyítékok arra utalnak, hogy Booth ölte meg Lincolnt, de valójában senki sem bizonyította be. Mondhatjuk úgy is, hogy van olyan bizonyíték, ami egy másik bizonyíték, ami Boothra és Oswaldra utal, azonban mennyire hihetünk annak, amit a sajtó ír, és mennyi kell ahhoz, hogy előítéletek miatt elítéljenek egy embert? A két esetből egyik sem biztos, ez is egybeesés.
Volt egy Ruby nevű egyén, aki egyféle fanatikus volt és megölte Oswaldot a tévékamerák előtt: hirtelen a rendőrök elé lépett, fegyvert rántott és meghúzta a ravaszt. Boston Corbett szintén egy kissé fanatikus volt; ő is azt gondolta, hogy helyesen cselekszik, mikor megölte John Wilkes Booth-ot. Mindkét esetben, Corbett és Ruby, megölték az elnök gyilkosságával gyanúsított személyt és mindketten fanatikus, az elnök iránti túlzott hűségérzésből cselekedtek, de valójában egyik esetben sem derült ki az igazi indíték.

Érdekes ezt így olvasni, de ennek ellenére szerintem ez mind kitalált kamu. Hogy miért gondolom így, annak egyszerű oka van: a legtöbbször azt nem lehet tudni, hogy néhány éve mi hogyan történt – egyértelmű bizonyítékok hiányában –, akkor honnan tudnák, hogy valóban megtörténtek-e ezek az események, éppen pl. 1809-ben.

Az emberek sok mindent kitalálnak, halucinálnak, elveszthetik a józan eszüket (szegény nagymamám szerint pl. "idegenek mászkálnak a lakásában", amikor csak a férje van ott, akivel már 30 éve együtt él), arról nem is beszélve, hogy ahogy ezek a történetek terjednek generációról generációra, úgy változik meg bennük minden.

Szóval én ezeket mind fenntartásokkal fogadom.

Egy szolnoki hölgy elmesélte honlapunknak, hogy mindig megérzi ha valaki meg fog halni a családjában. Ezt onnan tudja, hogy előtte nap mint nap mindig fával álmodik.

— Most hirtelen három ilyen eset jut eszembe, de van több is — kezdte el mesélni a hölgy. — Egy hete történt, hogy meghalt a bátyám. A halál előtti éjszakán egy kicsavart fával álmodtam. Amikor felébredtem, kaptam a telefont, hogy elhunyt a testvérem. A másik eset az volt, amikor az egyik idős hölgy rokonommal beszélgettem álmomban. A hölgy egy fa kerítésre támaszkodott a beszélgetés alatt. Másnap itt is kaptam a telefont, hogy meghalt ez a hölgy ismerősöm. Egy másik alkalommal pedig a férjem nagymamájával álmodtam, aki egy fahídon sétált át. Másnap neki is a halálhírét hozták — zárta szavait a nő.

A hölgy azt is elárulta, hogy azt is megérzi, ha valaki súlyos beteg a családjában, ugyanis akkor gödörrel, pocsolyával, sáros vízzel álmodik.
Egy szolnoki gimnazista egy egyszerűnek tűnő, de a mai napig megmagyarázhatatlan történetét osztotta meg velünk.
— Az egyik nap kereste apukám a pulóverét — kezdte a diák. — Testvéremmel mi is besegítettünk neki. Átkutattuk a szekrényt, de sehol semmi. Ekkor anyukám is csatlakozott hozzánk, mert szerinte nem létezik, hogy ne találjuk azt a pulóvert. Kipakolt a szekrényből minden cuccot, még a táskákat is átvizsgálta, de ő sem találta. Már vagy egy hónap is eltelt az eset óta, amikor anyukám benézett a szekrénybe és csodák csodájára ott hevert a táskák tetején az elveszettnek hitt pulcsi. A mai napig nem tudjuk, miként került oda, ugyanis senki nem járt a lakásban rajtunk kívül.

Egy nagykörűi középkorú hölgy egy ufóélményről számolt be nekünk. Hozzátette, hogy ez a dolog már nem mostanában történt és nem szívesen beszél róla, mert eddig furcsának nézte mindenki, akinek elmesélte, pedig többen is szemtanúi voltak az esetnek.
— Egy kis településen történt az eset már körülbelül tíz éve. Egy férfi már jó ideje fájlalta a lábát. Egyik este vendégek mentek hozzá. Már jócskán beesteledett, amikor fényesség szűrődött ki a férfi házából. Erre figyelmesek lettünk páran, hiszen rendkívül vakító volt az a fény. Pár perc elteltével megszűnt a fényesség. Később annyit hallottam, hogy ezek a valamik, amik kibocsátották a fényt magukból — feltehetőleg ufók — meggyógyították a férfi fájós lábát. A férfi azt állítja, látta, amint az ufókban utazó lények dolgoznak a lábán, akiket a vakító fény miatt sajnos nem tudott megfigyelni. Másnap viszont állítólag semmi baja nem volt a férfinak.

Legalább ennyire különleges története van egy szolnoki középiskolás lánynak, aki egyszer gyermeksírást hallott a Balatonból, amikor a tó partján volt iskolai táborban.
— Még általános iskolás voltam, amikor elmentem egy balatoni táborba. Egyik éjszaka sírásra ébredtem. Hallottam, amint a Balaton hullámzik és a gyerekek meg sírnak. Valami olyasmit kiabáltak, hogy segíts, mert megfulladunk. Rögtön lementünk a partra, de senkit sem találtunk a vízben, s tudomásom szerint akkoriban senki nem is tűnt el a tóban arrafelé. Úgyhogy szerintem azok a gyerekek voltak, akik annak idején belefulladtak a Balatonba. Nagyon rémisztő volt.

Egy huszonéves megyeszékhelyi lány egy rendkívül különös esetet idézett fel. Amikor a nagymamája már idős volt, elköltözött a házából, és helyére egy fiatal pár költözött. A nagymama pár hónap múlva elhunyt. Amikor ez megtörtént, onnantól kezdve a fiatal pár hölgy tagja minden este a tévézésnél látott a fotelban egy idős hölgyet üldögélni, aki azonban fizikai valóságában sohasem volt ott. Valószínűleg visszajárt a nagyi lelke a régi házába, vélekedik a fiatal nő.

Egy kunhegyesi idős férfi azt mesélte, halott egy történetet, amely még a hetvenes években történt, bár nem vele, de mélyen az emlékeiben él. Lakott Kunhegyesen egy idős ember, aki nagyon erős volt, de mindenki hibbantnak tartotta. Magányos volt és nagyon félt a haláltól, illetve a szellemektől. Ezért az ágya mellett tartott egy szuronyt és egy kést is, önvédelmi okokból. A házán minden nyílást, ablakokat, ajtókat berakatott vályogtéglával, hogy a szellemek vagy a halál nehogy érte menjenek és elvigyék. Egy ajtót nyitva hagyott magának, amin ő ki-be járkált, de persze a kulcsot ott is mindig a zárban hagyta, hogy ott se maradjon rés. Egyik nap nem jött ki a házából az öreg, ami mindenkinek feltűnt. Öt napig tartott ez az állapot, mire valaki kihívta a rendőrséget. Ők betörték az ajtót és látták, hogy az idős ember holtan feküdt az ágyában. Azt mondták a helyiek, hogy úgy vitte magával a halál, vagy a szellemek, hogy még a szuronyt sem tudta használni. Az idős úr rokonai kiírták a házra, hogy eladó, de senki nem akarta megvenni a kísértetházat. Bármennyire bolondnak tartották az öreget a szellemek miatt, mégis mindenki félt a házba beköltözni. Végül elkelt a ház sok évvel az eset után, de az új tulajdonos lebontotta az egész házat és felhúzott egy másikat.

Persze nem mindegyik lidérces történet valdi kísértetjárás.
— Emlékszem, órákig nem mertem kidugni az orrom a takaró alól, mert azt hittem szellemet látok — kezdte el mesélni egy szolnoki lány a maga történetét. — A szüleim elutaztak és egyedül maradtam a lakásban. Már épp lefekvéshez készülődtem, a tévét is kikapcsoltam, majd bebújtam az ágyamba. Ekkor jött a halálfélelmem. Az erkélyen egy alakot láttam homályosan, aki kalapban és szivarral a kezében állt és mereven nézett engem. Bevallom nagyon féltem, azt hittem egy szellem áll ott, vagy egy idegen, aki valahogy bejutott a lakásba. Igazából attól féltem, hogy meg fog ölni. Fél óra múlva, amikor még mindig nem mozdult a fazon, akkor úgy gondoltam, csak kimerészkedek és megnézem ki lehet az. Felkapcsoltam a villanyt, de már akkor láttam, hogy nincs baj. Odamentem az erkélyhez és nevetve vettem tudomásul, hogy egy fogastól paráztam be. A fogas úgy volt felöltöztetve, hogy rá volt akasztva egy kabát, egy kalap volt a fejére téve és egy sál a nyakába, ami a szája elé lógott, amire azt hittem, hogy egy szivar. Az utcai lámpák fénye úgy világította meg, mintha egy férfi állna ott. Mondanom sem kell nagyon megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy nincs ott semmiféle szellem.

Egyszerű magyarázatok a furcsa esetekre

A szellemek a halott személyek állítólagos testetlen lelkei. A szellemeket gyakran ábrázolják lakatlan kísértetházakban, főleg olyan helyeken, ahol korábban gyilkosság történt.A legendák szerint a legtöbb kísértetjárás régi, huzatos épületekben történik.

A tudósok, akik megvizsgáltak már kísértetjárta helyeket, az állítólagos szemtanúk elbeszéléseiben szereplő hőmérsékletváltozásnak és különös hangoknak is megtalálták a magyarázatát a huzat forrásának felderítésével. Az említett jelenségekért olyan dolgok felelősek, mint például üres rések a falak mögött vagy alacsony frekvenciájú hanghullámok mozgása, amiket olyan közönséges objektumok hoznak létre mint például a ventillátor.


Forrás: http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/bulvar/egy-idos-halott-not-latott-tevezni-a-nappalijaban-a-...-a-holgy-257642

Ami engem illet én meglehetősen szkeptikus ember vagyok, mindent a tudomány szemszögében próbálok nézni, ennek ellenére érdeklődéssel olvasom az ilyen és ehhez hasonló történeteket. Hiába mondhatni "kilóg náluk a lóláb", de mivel hiteles módon se bizonyítani, se cáfolni nem tudom ezeket kellő információk hiányában így bekerültek nálam a képzeletbeli "bizarr" cimkét viselő fiókba. A bennünket körülvevő világ ugyanis olyannyira furcsa és memagyarázhatatlan, olyannyira nem nőtt még fel a tudomány bizonyos dolgokhoz, hogy balgaság lenne egy kézlegyintéssel elintézni mindent, ami ma még hihetetlennek, esetleg egyenesen kamunak tűnik. Többek közt ezért is húzom a szám a "természetfeletti" szó hallatán; az emberek előszeretettel illetik ezzel a jelzővel azokat a történéseket, jelenségeket, melyek mibenlétére még nem rendelkezünk kézzel fogható magyarázattal. Pl. ötszáz évvel ezelőtt azt tartották, hogy a madarakon kívül semmi sem képes repülni, ma pedig el sem tudnánk képzelni az életünket jóformán nélküle.

Egyfajta megközelítésben a dolgok önmagukban semmiféle tulajdonsággal nem rendelkeznek: minden az ember agyában születik (született). Következésképpen minden létezik, amit az ember agya létre tud hozni. Pl. kérdés, hogy mit tekintünk valóságnak? Amit látunk? Azt csak mi látjuk úgy. Honnan lehet tudni, hogy más is úgy látná? Ezekről a dolgokról egyébként hosszasan el lehetne filózni, érdekes következtetésekre jutnánk.

Én úgy gondolom, hogy mindenki eldönti magában, hogy elhiszi-e ezeket a dolgokat vagy nem. Nem mondhatjuk azt a másiknak, hogy elment az esze, csak azért mert nyitottabb az elméje és nem olyan realisztikusan látja a dolgokat. Felesleges okoskodni, én nem változtatnám meg a véleményem akkor sem.
Egyébként én is érdekesnek tartom ezeket a sztorikat (van is egy ilyen könyvem) és nem hiszem, hogy minden ilyen történésre muszáj tudományos magyarázatot adni. Elképzelhető, hogy a válasz nem is annyira tudományos.

Az emberiség ősidők óta keresi a választ a legalapvetőbb kérdésekre miszerint kik vagyunk, honnan jöttünk, miért vagyunk itt. Ezért fejlődik a tudomány, hisz a teljes mértékben racionális ember is igyekszik választ kapni ezekre, képleteket alkotni. Mások a vallásban keresik a megoldást, ez a megközelítés egyfajta biztonságérzetet is nyújt, hogy nem vagyunk egyedül, van valaki aki velünk van, segít, mindent lát, úgymond egy lelki támasz. Vannak elrugaszkodottabb elméletek is, például, hogy mi valójában korántsem vagyunk önállóak, nem mi alakítjuk az életünket, hanem egy, a legmerészebb gondolatainknál is nagyobb játszma részeseiként élünk, miközben egy felsőbbrendű faj figyel, tanulmányoz bennünket, mint kísérleti egerek a laboratóriumokban, csak mi nem veszünk észre ebből semmit, mert nem vagyunk erre képesek a -hozzájuk képest- alacsony fejlettségi szintünkből adódóan. Lásd a hangyaboj esetet; a kis hangyák szorgosan dolgoznak egy mikrotársadalom részeként, s fogalmuk sincs arról, hogy felettük egy számukra óriási faj éli életét. Ha pedig eme faj egyik egyede rátapos a kis bojukra az számukra egyenlő a világ végével.

"Sajátot" is lehet mesélni?

Még sok évvel ezelőtt a nagynéném kint volt Londonban egy rokonnál. Életében először járt ott, stb.
Este aztán arra lett figyelmes, amikor felébredt, hogy egy idős néni áll az ágya mellett és őt nézi.

Másnap aztán előkerültek családi képek, és kiderült, hogy a nagynéném előző este a vendéglátója édesanyját látta, aki már elég régen meghalt... Tegyük hozzá, hogy azelőtt még soha nem látta a nénit, még csak képről sem.

ez tiszta para..

Az agy-érelmeszesedés tud ilyeneket produkálni. A nagyamámnál is ugyanez van: a férjében vmikor a saját anyját látja, mostanában meg szerinte idegenek vannak a lakásban. És az a furcsa, hogy egyébként meg minden másban teljesen "normális".

De akkor a nagynéném kb. 30 éves volt. 30 évesen agyérelmeszesedés? Egyébként azóta sem tapasztalt hasonlót. Én legalábbis nem tudok róla.

Ja... hát akkkor lehet, hogy csak álmodta az egészet. Van olyan álom, amikor az ember azt álmodja, hogy alszik, és az álmában ébred csak fel.

De akkor honnan tudta, hogy nézett ki a még soha nem látott néni?

Hm... hát innentől passz. Biztos erre is van tudományos magyarázat, csak még sok mindent nem tudni az agyműködésről.

Szerk.: Ezek általában a tudatalattival magyarázhatóak. Lehet, hogy mégis látta vhol azelőtt a nénit (pl. gyerekkorában), csak nem tudatosult benne, viszont az agyban elraktározódott.

Nem valószínű, mert amikor a nagynéném gyerek volt, még nem is ismerték az ismerőst. Hát ez már rejtély marad...

Na én is mondok egyet (bár ez szerintem pusztán véletlen egybeesés és nem furcsa történet):

Az utcánkban volt egy rossz lámpa (tehát nem égett rendesen, csak fel-felvillant). Két egymást követő napon, amikor mentem haza este a munkából, kigyulladt rendesen, amikor a közelébe értem (és attól kezdve rendesen égett).

Szerk.: Szóval szerintem én parafa noném vagyok.

Akkor én is mesélek sajátot. Szerintem csak az agyam játszott velem, mert aznap amikor történt, szellemet idéztünk a suliban (gyerekes butaságok )
Mikor hazaértem, bezártam az ajtót, a kulcsot a zárban hagytam. Leültem a nappalinkban, a kanapéra, és írtam a leckét. Na már most, nálunk a nappalit és az előszobát egy üvegajtó választja el, ezt behajtottam, mint általában.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy csörög a kulcs a zárban. Gondoltam hazajöttek a szüleim,és próbálják kinyitni az ajtót az ő kulcsukkal, csak nem megy, mivel az enyém is bent van zárban. Épp indultam volna oda, hogy kivegyem, mikor az üvegajtó előtt elment egy árnyék. Na mondom, mégis sikerült bejönniük, szóval köszöntem. Semmi válasz. Kicsit kezdtem félni, de azért megint köszöntem. Semmi. Na rendesen megijedtem, kb. 2 percig egyhelyben ültem, vert a szívem, de nagyon, aztán kirohantam a nappaliból, át az előszobán, kinyitottam az ajtót, kikaptam a kulcsot, kívülről bezártam, és rohantam át a szomszédhoz. Gondolom a szellemidézés hatására beképzeltem magamnak ezeket, de túl valóságos volt..most is végigfut a hideg a hátamon ha erre gondolok

Az agykutatás az egyik legnagyobb fehér folt a modern tudományban; még azt sem tudjuk, hogy igazából mik is az álmok. Kvantumfizikai megközelítéssel egyes tudósok feltételezik, hogy emlékezni nem csak a már megtörtént dolgokra tudunk, hanem a jövőre is, ugyanis az idő nem lineáris. Ma már mindenki által ismert tény, hogy az egyenes a végtelenben meghajlik, igaz ez az időre (bocsánat, a téridőre; az asztrofizikában egy jelenségként kezeljük a teret és az időt) is, hiszen a gravitáció képes lelassítani az időt. Erre nagyon jó példa a GPS hálózat. A rendszert harminc műhold koordinálja, mindegyik felszerelve egy-egy elképesztően pontos atomórával. Ezek a szatelitek 250-400 km-es magassában keringenek földkörüli pályán, mely magasság elegendő ahhoz, hogy rájuk már másképpen hasson a gravitáció, mint a Földön lévő dolgokra. A műholdak órái a másodperc milliomod részének megfelelő eltéréssel működnek, vagyis ennyivel előrébb járnak az időben, mint mi itt lent a bolygón. Ez az eltérés hihetetlenül pici, mégis a jeleket állandóan korrigálni kell, mert ennyi differencia is elég ahhoz, hogy a GPS rendszer 10 kilométert tévedhessen naponta. Ezt viszont már azért megéreznénk. Ha valamilyen úton-módon megvalósulna, hogy egy fekete lyuk közvetlen közelében tartózkodjunk mondjuk egy évig, akkor a gravitációs mező téridőre gyakorolt hatásától függően (mekkora a fekete lyuk tömege), akár több ezer év is eltelhet a jelenségtől távolabb. Magyarán mi csak egy évet öregednénk, ellenben a Földön már évezredek múlnának el.
Szóval, ha az téridőt már pusztán a gravitáció is ilyen mértékben befolyásolja, akkor milyen hatással lehet arra az alig ismert sötét energia, amely olyan erővel húzza szét gyorsuló ütemben a galaxisokat, hogy egy napon azok elemi részecskékre fognak szétszakadni? Az idő tehát nagyon ismeretlen fogalom számunkra, nem ismerjük a viselkedését, ezáltal ránk gyakorolt hatását, így elképzelhető, hogy agyunk -ami kapacitásának mindössze a 10%-át használja és köztudottan okosabb, mint hinnénk - a maradék 90 százalékban olyasvalamiket őriz, amelyek ha felszínre kerülnének alapjában véve változtatnák meg a világképünket. Lehet a jövő emlékeit őrizzük, s azok rejtettsége valójában egy önvédelmi mehanizmus, mert ha mindenre emlékeznénk -még arra is, ami más idősíkban történik- az megzavarná, mi több élhetetlenné tenné az életünket nagy valószínűséggel.