Wuthering Heights - Üvöltő szelek (2009) Egyszerűen oda meg vissza vagyok az irodalomért, a magyar, orosz és angol különösebben közel állnak a szívemhez. Legtöbbször ragaszkodok is a klasszikusokhoz, a filmes adaptációkat pedig 99,9%-ban végigbőgöm. A Bronte nővérek munkásságát mindig is csodáltam, hihetetlen romantikus lelkek lehettek. A Jane Eyre mellett nekem az Agnes Grey és a Vilette voltak, illetve még most is nagy kedvenceim, de ez a mű minden szempontból, a többinél is közelebb került a szívemhez. Érdekes módon, és ez mondjuk az én szegénységi bizonyítványom, hogy a művel kapcsolatos ismereteim kimerültek abban, hogy a férfi főszereplőről nevezték el Heath Ledgert. A könyvet pár éve nagyon kedvező áron megtaláltam egy antikváriumban, de olyannyira, hogy már-már majdnem utánam dobták, megjegyzem tökéletes állapotban volt és van a mai napig, annak ellenére, hogy két országot már biztos megjárt velem is. Mindenhova cipeltem magammal, de a 100. oldalig nem jutottam el soha, mert mindig akadt valami tanulnivaló, több részletben kiolvasni egy könyvet pedig gyűlölök. Végül most gyakorlatilag elém ugrott ez az adaptáció, nagyon kíváncsivá tett, mert kedvelem Tom Hardyt, az ilyen korszerű feldolgozásokat, főleg a BBC jóvoltából készülteket legtöbbször szeretem.
Na, eddig a Thomas Hardy féle Tess of The D'Urbervilles magyarul Egy tiszta nő volt a kedvenc könyvem és adaptációm is egyben, a filmnek viszont itt sikerült elbitorolnia a trónt. Én már a film 10. percében bőgtem mint egy hülye, be is készítettem a százas zsepit a biztonság kedvéért.
. A történet is hiteles és megható volt, néhol ugye a Bronte nővérekhez híven, irreális, de összességében romantikus és egy igazi örökzöld. Tom tökéletesen ráillett a karakterére, nem az az igazi angyalarcú tökéletes szépfiú, hanem pont a hibái révén, (de alapvetően is jóképűen) sármos pasi. Szinkronosan kezdtem nézni, majd pár perc után átváltottam angol nyelvre és feliratra, mert katasztrófa volt Tom Hardy szinkronja, a többieké elment, némelyik színészé kivételesen találó is volt. Ugyan a könyvet nem olvastam, mégsem éreztem hiányosnak a filmet, mindent megtértettem és nem maradtak félbehagyott kérdések. Viszont azonnal neki is kezdek az olvasásnak. Annyira magával ragadott az egész hangulata a filmnek. Gyönyörű volt a filmzene, a főszereplők életútja és igaz szerelme, a monológok, az "opening" és természetesen a színészi alakítások. A kémia véleményem szerint olyan brutális volt a két főszereplő között, hogy szikrázott a levegő.
Tom zseniálisan hozta Heathcliff karakterét, egyszerűen nem tudom még mindig eldönteni, mit érzek a karaktere iránt, gyűlölöm, kedvelem, vagy szánom, vagy éppen mindhármat egyszerre. Majdhogynem az új favoritommá avanzsált a karaktere, annyira bonyolult és komplex jellemmel rendelkezik. Az alapvetően rosszindulatú, szűk látókörű és kicsit gonosz Heathből a végére egy teljesen eltorzult, begyepesedett személy lett, akit csak a bosszú éltetett. Őszintén szólva rettenetesen sajnáltam amiken keresztül ment, neki tényleg Cathy volt életének egyetlen értelme, konkrétan minden cselekedete a lány miatt történt. Együtt nőttek fel, minden idejüket együtt töltötték, együtt vészelték át az élet nehézségeit, a gyerekszerelemből igazi, tiszta és örök szerelem alakult ki, ami viszont valljuk be, már nem volt egészséges. Heathcliff élete, miután a lány nem szökött el vele, pálfordulatot vett és átment az önző, bosszúvágytól égő monstrumba, aki bármit megtett volna azért, hogy szerelme vele legyen, nem számít, hány ember életét és boldogságát kell elpusztítania. Konkrétan több, mint 5 embert tett tönkre, használt ki és alázott meg a bosszúja miatt, vagy csak részben, vagy halálosan, semmi bűntudatot nem érezve. Ugyanúgy Cathy is beleszámított ezen személyek közé, akit szintén nem tudok hova sorolni. Meg is és nem is értettem a döntéseiket amiket hoztak, és el is gondolkoztattak egy-egy a való életbe teljes mértékben átruházható jeleneten. Az tény, hogy a szerelmesek kiegészítették és egyértelműen jobbá is tették egymást, a másik nélkül érezhető volt, hogy nem "teljes emberek." Huh, annyi mindent írnék még a karakterekről, annyi gondolat kavarog a fejemben, valószínűleg több is, mint kellene.
Elképzelhető, hogy csupán a reménytelen romantikus szól belőlem, de nekem átjött a mondanivalója, legalábbis én eképp értelmezem. Bárcsak ebben a korban élhetnék, így a film után visszatérve a való világba, elborzaszt a közösségi oldalakon látott pávák, és hasonlóan unintelligens díszpinty léte a bolygónkon. Mindegy. Azért természetesen tisztelet a kivételnek, mint mindig.
A másik dolog, amit a film után is megkönnyeztem, a felismerés, hogy Tom Hardy és Charlotte Riley, a film főszereplői a való életben is egy párt alkotnak évek óta, a kémia pedig nemcsak a kameráknak szólt. Hihetetlen édesek, annyira örülök, amikor két színészt összehoz egy, pláne egy ilyen remek film.
Végezetül, nagyon nagyon tetszett, már ma este is újra akarom nézni, de meglátjuk, akarom e az én kis lelkecskémet terhelni egy ilyen nehéz és szívszorító alkotással.
Szerintem abszolút megérdemli a max pontot.
10/10