Három hónapja itthon poshadok a négy fal között, eltiltva a munkámtól, így hát úgy gondoltam, hogyha már annyira hiányzik a kórházas meló, akkor talán égető vágyamat kielégítem és még nosztalgiázni is tudok. Ez a sorozat még most is briliáns!
Hihetetlen, hogy a mai futószalagon gyártott sorozatok fele ennyire sem képesek lekötni. Persze egyrészről a szakmai dolgok teszik nekem érdekessé, hisz bőven dobálóznak benne szakmai szakszavakkal és kajakra élvezem, hogy megértem, és tudom, hogy pontosan mire is gondolnak.
A karakterek még a mai napig kedvelhetőek. Benton doki stílusa iszonyúan emlékeztet a legtöbb magyar orvos stílusára (pfff), de Greene dokiról szinte egyből az a lelkiismeretes sebész ugrott be, aki nemrég műtött engem. Pluszban a betegek marhaságait is teljesen életszerűen ábrázolják - gondolok itt arra, amikor bemennek a kórházba egy torokfájással vagy értetlenkednek, türelmetlenkednek és nem értenek a szép szóból. Mondhat akárki akármit hiába régi sorozat, hiába klasszikus, még most is veri az ilyen Trinity kórház féléket. Most, hogy benne vagyok az egészségügyben, rálátásom van szinte mindenre ami a kórházban folyik, így már biztosra állíthatom, hogy a Vészhelyzet 90%-ban reális képet ad az ellátás folyamatáról. Ha időközben nem sokallok be - hisz lassan munkába állhatok -, akkor szerintem bedarálom az egész sorozatot. Nem hiába volt gyermekkorom egyik legmeghatározóbb szériája, és, ha anno nem kezdem el nézni, akkor lehet, hogy nem is ezt a pályát választottam volna.
offline
1 felhasználónak tetszik:
