Placebo

bármi összeszedettet nehéz írni még egyelőre. az egyetlen biztos az az, hogy egyszerűen beleszerettem a Too Many Friendsbe. Angliából Ausztria: 17 órás kocsikázás, végig azt hallgattam, arra bámultam a tájat, arra gondolkoztam, arra aludtam... másnap újabb 7 óra Olaszba... szintén csak az. ott is ha valamiért bedepiztem, csak az ment. most is a hazaúton. pedig az elején hogy kritizáltam basszus. és természetesen most is az szól a háttérben. kissé talán belebolondultam.  
viszont beszámolót írni tényleg nehéz. Anglia egyszerűen gyönyörű, bár nem láttam sokat. voltam Londonban, szerelem első látásra. mindenhol emberek, pörgés, ott tényleg élet van. utcazenészek, akik tudják is mit csinálnak, rohadt tehetségesek, élőszobrok, döbbenetes. egyszerűen gyönyörű. emellett Poole-ban és Bournemouth-ban "laktam", mindkét hely csodaszép. az emberek aranyosak, mosolygósak, segítőkészek és megértőek. alig várom, hogy visszamehessek, sőt, kiköltözzek, csak azt bánom, hogy nem sikerült Brianbe belefutnom. Londonban City of  Londonon kívül jártam még Camdentownban, az szintén nagyon tetszett, úgyhogy most váltam bizossá abban, hogy nekem ott kell laknom. tudom, hogy csak valami lepukkant negyedecskét fogok tudni megoldani, de akkor is London.  
ezen kívül voltam Olaszban, Horvátországban, de nekem ehhez semmi sem ért fel, a legnagyobb álmom volt a legelső, így a többi már nem tudott úgy lenyűgözni. Velence undorítóan mocskos, és meglehetősen büdös, az olasz emberek érdekesek, bár ők is rendesek voltak - legalábbis az első városban ahol voltunk. Velence érdekes... mindenhol koldusok, az épületek omlanak össze... filmeken gyönyörű - élőben kevésbé. de persze azért ez is egy élmény marad.

Mi is megyünk Londonba novemberben, uh. kíváncsi leszek rá.

biztosan tetszeni fog, gyönyörű.  
vagy legalábbis számomra, mondjuk nekem London már láttatlanban is nagy szerelmem volt, biztos voltam benne, hogy ez nem fog változni, hiába izélt barátom, hogy jajj, mekkora shithole és blablabla... drukkolok, hogy te még Brianbe is belefuss, bár 12-én már kezdik a turnét. mikor mész pontosan?

Bocs elnéztem, decemerben megyünk kb két ünnep között. Remélem így lesz.

de ha így lesz, mindenképp csinálj a mi gyönyörűségünkről képet.

Renden. Előtte kigyönyörködöm magam. Kíváncsi lennék mennyire lenne zárkózott és távolságtartó,

arra én is. az a baj, hogy jobban belegondolva, bármennyire is imádom és megőrülnék, ha találkozhatnék vele, lehet, hogy nem mernék odamenni hozzá, mivel az elmúlt időszakban eléggé visszahúzódó, ha meg tegyük fel, irritálná, hogy a magánéletében zavarom, amikor valamiért lemegy a városba és csak úgy letámadom, és tegyük fel, kiakadna és elküldene a picsába, félek, hogy csalódnék. mármint megérteném, de mégis ott lenne az a rohadt szar és fájdalmas érzés... csak emellett ott lenne az is, hogy mi van ha nem megyek oda, és közben tök rendes lett volna, beszélgetett volna velem... kellemetlen helyzet... :/
Én odamennék és elkapnám. Lesz ami lesz alapon. Oh, még nem láttam ügyes vagy. Hát igen. Ideje lenne már az ügy érdekében.  
bár neked szerencséd van, mire te mész, és talán találkozol vele, megkezdődik a turné, látni fogod, hogy áll a rajongókhoz, így már egyszerűbb. remélem, nem csak hajviseletben, hanem nyitottságban is visszatért 1996-ra.  
hülye érzés a saját cikkem linkelni, de ezt láttad?

Na írtam, de nem jelenítette meg. Ügyes vagy. Lájk a facera is ment.
Egyébként simán letámadnám lesz ami lesz alapon.

bátor vagy. bár ha ott lenne előttem, tényleg teljes életnagyságban, szerintem én is, úgysem tudnék neki ellenállni. aztán berángatnám egy kihalt utcába és leteperném.

Lehet, hogy pár homofob patkány ismerősöm törölni fog. hihihi

Ha lekapnám mennyire lenne ideges?

haha, de értük nem is hiszem, hogy olyan nagy kár.
ha már homofóbia. pfff. Velencében "poénból" barátom és a haverja elkezdtek kézenfogva sétálni, gondolom ez egyfajta kigúnyolása akart lenni annak, hogy én védem a melegeket, de nem is ez a lényeg. az emberek mutogattak rájuk, fujjogtak, mindenki megfordult utánuk. egyszerűen undorító volt... főleg csak úgy állni, és látni azokat a tekinteteket. ijesztő, milyenek az emberek... de pozitív! Angliában láttam egy transzvesztita férfit, barátomék röhögtek rajta, de nem igazán szólogattak be neki. ott legalább elfogadóak. vagy legalábbis elfogadóbbak.

A barátom sem szereti a melegeket.Semmi baj nincs velük. Ellenkezőleg én viszont a kigyurt hülyegyerekeket nem szeretem zéró aggyal.

basszus, a pasik miért ilyen melegellenesek? bár ő mindenellenes. mikor közöltem vele, hogy biszex vagyok, majdnem szakított velem miatta, mert ez mennyire abszurd és természetellenes, a pasik esetében meg milyen undorító. hát gratulálok a csodás, széles látóköréhez és érett életfelfogásához. utálom az ilyet.

Na és mióta? Én nem tudom eldönteni, mert nekem életemben először tavaly nyáron volt az, hogy vonzódtam egy lányhoz, az több hónapig tartott, aztán most nyáron megint. De azokból nem lett semmi, mert volt barátnőjük. Mondjuk nekem a fiús lányok tetszenek.

mióta voltak először érzéseim, vagy mikor sikerült rájönnöm, mi is ez az egész? három-négy éve kezdődött, de maximum másfél-két éve, ha tudom, hogy tényleg, mi is az amit érzek, azt is Briannek köszönhetően sikerült bevallanom magamnak. azóta sajnos sikerült már beleszeretnem egy-két hetero lányba, ami nem kevés fájdalmat okozott, de legalább már eljutottam arra a szintre, hogy felvállalom. jó, facebookon persze nem rakom ki, mert nincs szükségem a támadásokra, de a barátaim, családom tudja, és ha rákérdeznek, nem tagadom. 
az a baj, hogy eddig bárkivel is kerültem kapcsolatba, hamar vége lett, mert ő erre nincs kész, neki pasi kell, meg aggódtak, mit fognak szólni mások, blabla... nővel lenni ezerszer jobb, csak nehéz olyat találni, aki meg is marad... itt legalábbis. Londonban láttam egy-két leszbikus párt sétálni az utcán, irigyeltem őket. látszott rajtuk hogy boldogak és kiegyensúlyozottak.

Érzékenyebb kapcsolat szerintem. Ha szakítok barátommal ami hááát, szerintem hamarosan, mivel nem akar családod megy ilyesmit akkor ki tudja, de nehéz, mert kevés lány jön be.

Egyébként engem nővérem agyonverne, és egyből a Placebo lenne a hibás.

nekem sajnos túl sok is. sajnos vagy szerencsére, nem tudom, de a nők felé hajló biszex vagyok. és sajnos hosszúnak mondható párkapcsolatban élve is csak egyre feléjük hajlok...  
és igen, sokkal érzékenyebb, sokkal mélyebb. van benne valami különleges, ami pasival nem jön vissza. jó, ha úgy van, ők is tudnak aranyosak meg érzékenyek lenni, de a kettő teljesen más. esetleg ahhoz lehetne hasonlítani, ha biszex pasival vagy, bár nem tudom, azt még nem próbáltam. de ők emberileg teljesen másak, sokkal megértőbbek, elfogadóbbak, érzelmesebbek, ez szerintem párkapcsolatban is így van, nem csak barátságban.
most így ahogy eszembe jutott. ez volt az, ami nagyon sokat segített. egy perctől. fogalmam sincs, miért, de nagyon feltöltött és a mai napig is változatlan minden ezzel a tanáccsal kapcsolatban.
igen, ez természetes. én is azért vagyok biszex, mert Briant akarom kopizni. természetes, hogyha a kedvenc énekesem és példaképem biszex, akkor hirtelen én sem fogok undorodni attól, hogy egy velem azonos neművel legyek. az emberek annyira szűklátókörűek...