Placebo

Placebo are back with their first album in four years. Frontman Brian Molko chats to Mark Hebblewhite about the dangers of the virtual world and being attracted to the “melancholic aspects of existence”.

"We’ve all been very aware that’s it’s been a while since we did a full album but this time around we were determined not to rush anything. We really wanted to focus on the quality of the record without feeling like we had to compromise on what we were doing.”

So what have Placebo been up to since 2009’s Battle For The Sun? “Well of course we released the B3EP last year – and that was really just to give the hardcore fans some new sounds to tide them over until we finished the new album proper,” says Molko.

“But really what we did was put our heads down and tour the world. After Battle For The Sun we were on the road for 18 months. After that I really wanted to take some time off and focus on parenting – so I took a year off to be with my son – and then after that we signed a new deal with Universal Records for the latest album which we’ve finally finished.

“The break was really good for me. I find parenting to be the perfect antidote to the crazy whirlwind, sometimes fulfilling but often superficial, world of rock’n’roll. My son is eight now and things are just getting more interesting every day (laughs). I’ve found that I’ve had to challenge all the things I used to take for granted in my own mind.”

It will only take you a moment to realise that Loud Like Love has been worth the wait. The album’s magic lies not only in the band’s seemingly effortless ability to concoct an almost endless parade of infectious hooks and hummable melodies. Also impressive is the way the ten songs form a detailed case study into that greatest of human dichotomies: hope versus cynicism and despair. Where the title track sees Molko soar, proclaiming the joys of being alive and having the ability to give and receive love, Too Many Friends, which deals with the insidious creep of ‘online existence’, immediately sends him spinning downwards into bitterness and disbelief. According to Molko this dichotomy was not contrived for artistic effect – in his view that’s just the cost of existence.


“I see life as very bittersweet and I also believe that a lot depends on your attitude to life. My lyrics reflect this view and also the fact that I believe you have to live in a place of acceptance – that life isn’t always fair. Yes – life can be filled with joy if one is open to it but life is also invariably filled with challenges and sadness. To go through life thinking that we don’t deserve to feel sadness at any point in time is I think a form of self-sabotage. Naturally as a band we are attracted to the more melancholic aspects of existence – well, we find it more interesting to write about. The record is called Loud Like Love but it doesn’t have ten love songs on it: this is Placebo World so of course we’re going to explore the more dark recesses of emotion – obsession, jealousy, alienation, heartbreak, abandon – and even the absence of love and the effect that has on a human being.”

Molko goes on to point to the aforementioned Too Many Friends as the perfect example of Placebo’s willingness to get deep into the recesses of human negativity.

“Too Many Friends is based on real events. One day I was at my computer – and I don’t know what I typed into Google… what dodgy porn I was watching… and all of sudden my computer started advertising to me. Like, you know, I was a gay man into the fetish thing. And I remember saying to myself, ‘My computer thinks I’m gay today’ – what a ridiculous line to start a song (laughs). Around the same time, some friends of mine who use social media, and I should say that I don’t myself because I have enough trouble keeping up with my real friends, said they had to stop taking friend requests because they had too many friends. I started thinking ‘How can we ever have too many friends? Then I wondered how many ‘real’ friends do I actually have and how is the virtual world humans are creating affecting the way we interact with each other?

“Is it creating a new society founded on togetherness or is it simply creating a new form of social alienation? I think it’s very dangerous. People don’t have to communicate face to face anymore – you can do it from behind a screen. You no longer have to have the courage of your convictions – you don’t have to justify what you feel and what you really mean. The virtual world creates an amazing platform for the spineless. It’s both a fascinating and dangerous proposition to consider.”

imádom, hogy mostanában mindig megemlíti Codyt.

na most ez a szám eddig nem győzött meg.

Na most is van olvasmányom.
Nos, nagyon engem sem. :S

majd kiderül, ha kijön a teljes dal. hátha ezzel is úgy leszek, mint a Loud Like Love-al voltam.

istenem, ahogy a legelején elkezd énekelni, az egyszerűen gyönyörű.
ez a szám eddig tetszik. melankolikus Placebo. úgyis ezt hiányolom.

Hmm, jól indul. Mennyire látszik, hogy minden albumukkal egyre érettebb, kifelé irányló problémákat akarnak kommunikálni.

imádtam a koncertjét - de így nem igazán tetszik egyelőre. nincs meg benne az az energia.

Hm, jóóóó!

úristen. fent van neten az egész lemez. oké. nem bírom kivárni, hogy megérkezzen. amint kivégeztem, élménybeszámolok. ááááá.

Hool?

végeztem. ismételten nem okoztak csalódást. nem megszokott, teljesen más mint a BFTS, vagy akár bármelyik azelőtti lemez, ismételten sikerült valami teljesen újat alkotniuk, ez most nagyon tetszik. szerencsére inkább a melankolikus vonal van előtérben, amit én annyira szeretek, ha a hangzásból nem is, dalszövegből nyilvánvalóvá válik. a Hold On To Me elejénél rázott a hideg, annyira gyönyörű Brian hangja. ezen a lemezen nagyon sok fejlődés érezhető az ő részéről, nagyon tiszta és tényleg csodálatos.

jelenleg mindenféle belemélyedés illetve különösebb szövegértelmezés nélkül ha pontozgatnom kellene (igyekszem kritikus lenni, és elfelejteni azt az elvem, miszerint amit Brian csinál, csak tökéletes lehet);
Loud Like Love
10/8 - a tökéletes kezdet, jobb dalt nem is választhattak volna ide.
Scene Of The Crime
10/7 - nem tudom, hogy állok ezzel a számmal. semmi gondom nincs, amíg nem jön a refrén. aztán ott nem tudom... elveszti a varázsát.
Too Many Friends
10/9 - erről már annyit áradoztam, hogy fölösleges bármit is mondanom, azt hiszem.
Hold On To Me
10/8 - melankólia. ismételten. még mindig ez áll a legjobban Briannek, ehhez ért a legjobban, és így tudja a legjobban kifejezni magát - ez érződik is a dalban.
Rob The Bank
10/6.5 - ez nem tetszik. a hangzása nem rossz, a gitár kifejezetten tetszik benne, de mégsem fog meg. egyelőre legalábbis.
A Million Little Pieces
10/9.5 - na igen, itt már elsőre éreztem, hogy ez kiemelkedő lesz. egyszerűen csodálatos a szövege.
Exit Wounds
10/8 - a hangja ismételten simogató, a zenei alap viszont számomra fura, bár tetszik ez a suttogósabb stílus, akárcsak az, ahogy a refrénre beindult, tetszik az energiája.
Purify
10/8 - az egyetlen hely, ahol kritizálhatom az éneket. egyszerűen hiába beszélünk egy pörgős számról, hiányzik belőle az az energia, ami a koncertfelvételes verzión átjött. mintha Brian csak úgy mindenféle beleélés nélkül felénekelte volna, hogy túl legyen rajta... de az a basszus rész még mindig lenyűgöző.
Begin The End
10/9.5 - érthetetlen. ahol nem tetszik a zenei alap, ott Brian olyat énekel, hogy imádom már most. talán ez volt az, aminek a szövege a leginkább megnyert, valamint tényleg nagyon őszintének tűnik, és kiérződik, hogy ez tényleg egy személyesebb anyag. de a legeleje amíg nem kezdődik az ének, furcsa, meg számomra úgy az egész alap. Bri hangja nélkül nem feltétlen mondanám meg, hogy ez Placebo, nincs benne semmi jellegzetes. azt leszámítva, hogy ezalatt a 6 perc alatt a sírás kerülgetett. i don't enjoy to watch you cry...
Bosco
10/10* - amikor elindult azonnal eszembe jutott, amikor Brian arról beszélt, hogy ez élete legszemélyesebb dala, és hogy ez a lemez mennyire sebezhetővé teszi, de nem hittem volna. aztán amikor elindult, ledöbbentem. i love you more than any man but something's getting in the way - ennyi elég volt ahhoz, hogy én elkezdjek sírni ezen, innen kezdve végigbőgtem. and when i get drunk you take me home and keep me safe from harm... gyönyörű. azt hiszem, ezzel a számmal ismételten maradandót alkottak.

és vége... kár, ismételten minőségi lemez lett, szívesen hallgattam volna még tovább.
lehet, hogy csúnya dolog hogy rajongóként a kiszivárgott, kalózverziót hallgatom ahelyett, hogy türelmesen várnék arra, hogy a kezemben tarthassam a lemezt, de már egyszerűen nem bírtam Brian hangja nélkül. ismételten megmutatta, miért imádom.
azt hiszem, ez a lemez fel fog zárkózni a Meds-hez a kedvenc Placebo-lemez listámon.

http://www.gmx.at/themen/unterhaltung/musik/58alsvi-placebo-liebe
fú de utálom, hogy folyton átfordítják a saját nyelvükre azt, amit mond, és szinte semmit nem értek semmit abból, amiről Brian beszél. miért nem lehet egyszerűen feliratozni, hogy a németül nem beszélők is érthessék?

Holnap én is meghallgatom, most kezdődik a suli, sokat kell rohangálnom, aztán majd leírom, mi az érésem nekem is.

ah, kíváncsi leszek, főleg arra, hogy rád is akkora hatással lesz-e az utolsó két szám, mint rám volt.

találtam egy német interjút. ugye a német tudásom ott kimerül, hogy mint elég sok nyelven, azon is tudok káromkodni, szóval érdekesen haladok, de fordítóval leálltam böngészgetni. tudod volt a 2012-es Ausztriai drogos "influenzás" fellépése. akkor állítólag tele volt kétségekkel, magánéleti problémákkal, és úgy érezte, mindent elvesztett. basszus, mi történhetett már megint vele? meg úgy érezte, nem ír jó dalokat, satöbbi.
a Bosco pedig egy bocsánatkérés valakinek, akiről nem szeretne beszélni (nem mintha Codyn kívül bárkiről is beszélne...), és azt mondja, mindig könnyek szöknek a szemébe, ha meghallja ezt a szót. hm, azt hiszem akkor ezt sem fogják koncerteken játszani...

Sajnos még ma sem volt időm.
Jhéten hétfő kedd, már meghallgatom.
Ohh, ilyenkor úgy megölelgetném, amikor ilyeneket hallok. Héééé, Brian mi szeretünk téged. Néha kétségbe ejt, hogy talán soha nem fogja megtudni.
Mondjuk az tény, hogy fizikailag és lelkileg sem volt a toppon, de szerinted drogozott is?

ah, remélem minél hamarabb összejön végre!
és ah, ne is mondd. olyan rossz az ilyeneket olvasni, főleg hogy ilyenkor mindig belegondolok, hogy elméletben egyedül van és nincs senkije. és úgy megsajnálom. komolyan, ha egyszer találkozok vele, az lesz az első dolgom, hogy elmondjam, hogy én mennyire szeretem, és milyen fontos része az életemnek, illetve mennyi mindent köszönhetek neki, csak hogy éreztessem vele, hogy fontos, és elfelejtse a hülyeségeit.
beteges vagyok, nagyon sok gyógyszert szedek, olyat is, ami már inkább drog, mint gyógyszer és számtalan országban be is tiltották. mégsem vagyok egyiktől sem olyan, mint ő volt azon a felvételen - miközben neki ott ugye az influenzája volt a baja. szóval bízom benne, hogy nem, de szerintem akkor, azon az este visszaesett. főleg, hogy a "betegsége" ellenére a pár nappal későbbi felvételen már semmi baja nem volt, és tökéletes volt a hangja. volt egy felvétel, három nappal későbbi, a B3-ról hiszen az akkoriban volt új szám, és folyton azt hallgattam, mert az összes felvétel közül ott volt a legtisztább és a legszebb a hangja. azt már letiltották, de na, az a koncert 19-én volt, a kis balesete meg 15-én vagy 16-án. annyi idő alatt nem gyógyul úgy fel az ember, érződnie kellett volna a hangján... na meg attól, hogy szarul vagy lelkileg, na meg fizikailag nem fogod teljesen elfelejteni, hol mit kell lefognod, illetve alig eltalálni egy-egy hangot, főleg egy olyan dalnál, ami négy éve nyit minden koncertet, miközben persze fájdalmasan hamisan énekelsz...
de akármi is volt, nem ítélem el miatta, bár akkor sokat bőgtem, meg kissé csalódtam is benne, hiszen pont aznap találtam meg, hogy a tetkója a megtisztulást jelképezi... de ő sosem erősítette meg, hogy az drog volt, úgyhogy igyekszem hinni neki és az influenzás monológjának.

Ejha, na erről majd mesélsz nekem.
Nem tudom, de olyan rossz volt látni ahogy összeesett.
Több Placebo-t kell szedned. Nincs mese.

tényleg rossz volt, de szerencsére ilyen nem gyakran történt meg vele, sőt, úgy tudom ez volt az egyetlen még a szar életmódja ellenére is. mivel mostmár tiszta, pozitív meg buddhista meg mittudomén, nem kell féltenünk.
a Placebót úgysem lehet túladagolni...

Buddhista, na ebben is hasonlítunk.