Mi leszek, ha nagy leszek

Érdekes cikk. Viszonylag fiatal vagyok ehhez a kérdéshez, de szüleim már csak makacsságuk miatt is, előszeretettel kínoznak ezzel a kérdéssel. De majd csak lesz valami. (:

Szuper cikk lett! Én sosem akartam kislányként énekesnő, vagy színésznő lenni, sem pedig táncos. Mindig a divat, a kifutó világa érdekelt. Most jelenleg nagy álmom, hogy stylist legyek. És leszek is, mert kitartok az elhatározásom mellett! Most középiskolában, egy biosztagozatú osztály tagja vagyok, de érettségi után még bármi kialakulhat, bárhova mehetek tovább. )

Én néha azon akadok fel totálisan, hogy minden 3. velem egykorú, vagy 1-2 évvel idősebb gimnazista azzal jön, hogy ő bizony világhírű énekesnő vagy színésznő akar lenni...Mire fel? Magyarországnak egyetlenegy világhírű celebe sincs(oké, persze, nincs kizárva hogy az épp most 8 éves Kis Marika lesz az), de azért na. Nézzük a dolgok reális oldalát..
Az a baj, hogy a legtöbb gyerek ma már vagy kétes nézetekbe ringatja magát pályaválasztási szempontból, vagy érettségi előtt nemsokkal teszi fel magának a kérdést, hogy most akkor merre és hogyan és mikor és miért..
Tulajdonképpen még én sem tudom hogy merre, de folyamatosan gondolkodok rajta. Mindenkinek jogában áll eldönteni hogy mi SZERETNE lenni, de azért amellett sok minden mást is figyelni kell...

én pszichológus szeretnék lenni

Becsülöm a cikkírót érte, mert nagy meló van benne, az tuti, de a tartalma egy nagy adag sallang és a közhelyek netovábbja. Valamint az illető nagyon nincs képben Magyarországgal, a gazdasági helyzettel és a munkavállalással. Ez az a nagy mese kérem szépen, amit tavaly nekem is lenyomtak a tanárok a tovább tanulást illetően.



Ööö... tudod, hogy hány és hány diplomás ember sepri az utcát és pucolja a WC-t, mert kutyánaksekell, vagy olyan diplomája van, amiből nem alkalmaznak annyit, mint amennyit adnak? Ha otthon a két gyerekednek kéne enni adni, akkor hidd el, te is elvállalnád az utcaseprést. Párom vigasztalt nyáron azzal, hogy nem baj, hogy nem vettek fel egyetemre. Miért? Nagy ám a szegénység az országban, és valóban ELŐBB alkalmazzák azt, akinek OKJ-s szakképesítése van, mint akinek diplomája. Miért? A válasz egyszerű: a szakmásnak csak a havi 80-90 000-et kell megadni, míg a diplomásnak 100 000 felett. Ez nagyon nagy közhely volt, ne haragudj. Az ember általában örül annak, ha egyáltalán kap melót, mert az azt jelenti, hogy van miből megélni, nem hogy még válogass is wazze...



Na, ezen csak néztem, hogy WTF man?!!! Akárcsak Toto, én is úgy gondolom, hogyha mindenki olyan magasan kvalifikált egyén lesz, akkor valóban ki fogja elvetni a búzát, learatni, gazdasággal foglalkozni, zöldséget-gyümölcsöt termeszteni, takarítani mondjuk a sulit? Ezeket a munkákat valakinek meg kell csinálnia. Most én is egy OKJ-s szakképesítésen veszek részt, és igen valószínűleg napi 12 órát fogok gürizni a kórházban havi 80 rugóért, de azért van heti 42 óránk, és olyan tankönyveink, amikből akár már a Dr.-t a nevem elé is lehetne tenni. Tényleg, műveletlen leszek, mert az anatómiától át, egészen jogot, gondozástant, kórtart, dietetikát meg egy csomó mindent kell tanulnunk, olyanokat, amiket egyetemen is kell, csak kicsit bonyolúltabban a dolgot. Ennyit a műveletlenségről - csak egy papírt adnak majd a diploma helyett. Ne általánosítsunk, kérlek! Attól, hogy valaki nem diplomás, még egyáltalán nem lesz műveletlen! Amúgy azért lettek idén visszafogva, illetve elvéve a jogi karon az állami helyek, valamint azért szigorítanak az érettséginél és viszik felfelé az egyetemi ponthatárokat. Így is sok a diplomás, hova akarsz még többet?



Definiáljuk a strébert: a stréber azaz egyén, aki eminens teljesítménye mellett hihetetlenül sokat nyal a tanároknak. Ebben igazad van, de tudod, hogy kik tudnak továbbjutni, és kik tudnak tovább tanulni a felsőoktatásban? Hát kérem szépen azok, akiknek rengeteg lóvéjuk van. Köze nincsen ahhoz, hogy te most milyen tanuló vagy. Ha nem teszel le két nyelvvizsgát, nem érettségizel le mindenből ötösre, amiből kettő emelt, akkor esélyed sincs állami részre. Ne haragudj, egy 240 pontos önköltséges közgazdászira én is bejutottam volna, de ahova menni akartam, ott ugyanez 340 volt. Kápizs? Egyébként az érettségi már egy alapműveltséget ad, úgyhogy ez megint csak hülyeség.

Úgyhogy magyarán szólva az egész cikk egy rakat hülyeség. Ugyanazt a sallangot adja elő, mint amit egyébként a pályaválasztási tanácsadó. Ma már nem a diplomások vannak előnyben, hanem azok, akik szakmát tanultak. Tanuljatok szakmát gyerekek! Az én esetemben beteg gyerek (sajnos) mindig lesz, éhes ember mindig lesz (szakács), hajat mindig kell vágni (fodrász), bőrt pedig mindig kell tisztítani (kozmetikus). Ne rugaszkodjunk el ennyire a valóságtól!

A cikk újabb nagy eszményi szavakat tár elénk, sablonokat, hülyeség benne, mint a tenger...

Én Zoológus szeretnék lenne!

én színésznő szeretnék lenni.

Érdekes cikk, gratula hozzá bár nekem is van véleményem ezzel kapcsolatban. Az nagyon szép és nagyon jó, amit leír a cikk de szakmából sok van már. Nem értem miért képeznek ki annyi tanárt, könyvelőt és informatikust, ahogyan azt sem értem hogy miként is képzelik el honatyáink a továbbtanulást, úgy látom manapság már semmi sem jó. Magam is tapasztalom hogy a sok, kormány által biztosított kedvezmény ellenére sem alkalmaznak fiatalokat (és időseket sem), mert manapság a megváltozott munkaképességűek kellenek, utánuk több kedvezmény jár. Ha bejutsz egyetemre, kitesznek vagy fizethetsz a zsebed mélyéről, diplomád lesz és utcán seperhetsz vele, mintha szakmát tanultál volna. Itt nálunk semmi sem jó, tanuljatok gyerekek amennyit akartok, szakmát, aztán menjetek külföldre, ott az oktatás is olcsóbb, ott járjatok egyetemre. Itt nem éri meg sem szakmát tanulni mert mindenből sok van, sem egyetemre járni mert ha nincs protekciód, nem vesznek fel, hiába van start kártyád és minden egyéb hülyeség, egyszerűen nincs értelme.

én filmsztár szeretnék lenni!
nemám. isten ments.
igazából szívesen lennék tolmács, vagy marketingmenedzser.

sőt, inkább tolmács. minél több nyelven tudni akarok!! spanyol, francia, angol és német(utolsó kettőből felsőfok), jelenleg egy gimnéziumban tanulok, angolt és németet egy huzamban. szerintem jó helyen vagyok ahhoz, hogy elérjem a célomat, csak szorgalom és kitartás kell hozzá. nyelvérzékem van.

remek a cikk, gratulálok hozzá ^^,

semmi más nem érdekel, csak a nyelvek. rühellem a kémiát meg hasonló szarságokat sőt, irodalmon is alszok... ami talán még kicsit érdekesebb, az a töri

Hasznos cikk! A sztár akarok lenni korszak nekem is megvolt Bár igazából, a fodrászt felé húz a szívem óvodás korom óta. Szóval arról semmi pénzért nem mondanék le, de az idegenforgalom és az informatikai ág is elkezdett érdekelni, szóval az is lehetséges, hogy nem fodrász suliba megyek, hanem amint végzek majd valamilyen iskolában, elmegyek egy fodrász tanfolyamra, sosem árt ha az ember több dologhoz ért. Bár manapság már így is nehéz elhelyezkedni. Nem pályázok egyetemre, fősulira, sokszor, hogy pont azok nem tudnak mit kezdeni akik ezek közül jártak valamelyikbe, mert azt mondják, hogy túl képzett.

Én királynő akartam lenni és édesanyám összetörte a szívem gyerekként mikor közölte hogy nem lát sok esélyt ennek megtörténésére. Akkoriban nem értettem miért áll ennyire negatívan a dolgokhoz, mikor én ragaszkodtam ahhoz hogy keresek magamnak egy királyt és elvetetem magam vele, ketten uralkodunk majd a férjemmel. Utána azt mondtam hogy hercegnő leszek. Arra is azt mondta hogy nem kislányom, nem lesz belőled hercegnő sem.

mrs.styles93: Indulj ki abból, hogy milyen jellegű munkát szeretnél magadnak. Ha elmész egy közgazdasági szakközépbe, akkor egyetem 1. és akár 2. évében sokkal könnyebb dolgod lesz, hisz már kaptál alapokat, közgáz, üzleti órákon például. Mondjuk most példának a Budapesti Gazdasági Főiskolát: a gimnáziumnak egyik nagy előnye, hogy onnan tényleg mehetsz jogra, külkereskedelmi vagy pénzügy és számvitel szakra, hisz mindhez megadja az alapot. Egy hátránya van: ha elkerülsz erre a BGF-re, tényleg nagyon keményen kellesz hajtanod az elejétől, mert minden új anyag neked. Egy szakközépben második évedben megjelenik a gazdasági ismeretek óra, következő évben, üzleti, közgáz és taniroda, egészen míg el nem ballagsz. Azért egy szakközepes diák nagyobb biztonságérzettel megy el egy gazdasági főiskolára, mert van fogalma róla. De fordítva is igaz ez: egy szakközepes nem biztos h tudja mire számítson egy jogi karon, mert a humán nem feltétlenül olyan erős - legalábbis nálunk nem -, mint egy gimnáziumban. Inkább ezen gondolkozz el, hogy a két irány közül melyikre mennél szívesebben: humán vagy reál irányzat. Szerintem ott el fog dőlni, melyik középiskola. A többit pedig elég kitalálni a gimnáziumban/szakközépben. (:

én gazdasági suliba járok (bett drága, nekem első szakközepes évembe volt már gazdasági ismeretek, tehát az ismereteid tévessek) ahol nagyon nyomják ugye ezeket a gazdasági tantárgyakat (hiszen ez is a cél) de ott van mellette a matek, amire nagy hangsúlyt fektetnek, továbbá az informatika is. azt hiszem ebből leszűrhető, mennyire reál beállítottságú iskola.
már ezerszer megbántam, hogy oda jelentkeztem, mert eszem ágában sincs gazdasági részen tovább tevékenykedni (bár a tantárgyak rettentő fontosak lettek - így rájöttem menetközben - mert van egy alapon, el tudok igazodni a bankok világában példuál). teljesen humán beállítottságú vagyok, tehát az irodalom, nyelv, történelem, ami nekem fekszik, plusz ugye van az írás nálam, tehát én nagyon elszúrtam a középiskolát...
író lennék a legszívesebben, de írásból nem lehet megélni hazánkban (bár mostanából miből lehet?), tehát kell mellé valami más, amiből el tudom tartani majd magamat, de ezen téren egyelőre feketelyukban mászkálok...

Jézusom. Ahogy olvastam a cikket egyre többször csak az a szó pattant a fejembe, hogy nem, nem, NEM. Ne haragudjatok, de szinte minden egyes bekezdéssel van valami bajom, mert ekkora hülyeséget nagyon rég nem olvastam. Már a bevezetővel is problémám akadt.

"Cikkünkben gyerekek és fiatalok egyik legfontosabb kérdésére világítunk rá."

Micsoda?! Hohó, kedves cikkíró, ha valóban úgy gondolod, hogy a továbbtanulás és karrier kérdése tartja sakkban a fiatalokat, sajnálatos módon informáljalak kell róla, hogy hatalmas tévedésben élsz.

"Ne várjunk el többet magunktól, mint amire képesek vagyunk. A legfontosabb, hogy a valósághoz mérten tudjuk felmérni képességeinket és lehetőségeinket."

És mégis ki az aki meg tudja határozni a te képességeidet és lehetőségeidet, ha nem te? Mi van akkor ha te a reál tantárgyakban vagy erős, de festő szeretnél lenni? Miért ne lehetnél akkor festő? A te választásod, a te életed. Igenis magasra kell helyezni a lécet, és igenis hiú ábrándokat kell kergetni, nem otthon tunyálni és azon gondolkozni hogy érdemes-e beteljesíteni az álmodat, miszerint például orvos leszel, vagy beéred egy érettségivel és az utcasöpréssel. Persze az már más kérdés hogy Magyarországon egy diplomával kitörölheted a hátsófertályod, de ez nem ok arra hogy ne legyen semmiféle elvárásod önmagaddal szemben.

"Érdemes azonban meghallgatni a szülői véleményt, főleg akkor, ha már bizonyítottak az életben."

Ergó, el kell nyerned az autoritás elismerését, hagynod kell hogy elvárásokat építsenek fel, és aztán pedig ne okozz nekik csalódást.

"[...] azt is tartsuk szem előtt, hogy jobb a meglátása egy tapasztalt, öregebb tanárnéninek, mint a legjobb barátnőnknek."

Fú, oké. Az első kérdésem az lenne, mégis ki ismer jobban? A legjobb barátnőd, vagy a tanárnőd? Kire hallgass inkább a jövőbeli karrieredet illetően - arra az emberre aki (remélhetőleg) arra inspirál hogy kövesd az álmaidat, vagy egy olyan személyre, aki egy olyan rendszerben dolgozik ahol a diákokat a variáns személyiségektől, intelligenciától és testfelépítéstől függetlenül számjegyekben határozzák meg a teljesítőképességüket? Ez pedig elvisz a következő pontomhoz.

"Ha belegondolsz, hogy életedből tíz-tizenöt évet eltöltesz intenzív tanulással, s utána hátralevő életedben elismert és tisztelt emberként dolgozhatsz egy jól fizető állásban, akár saját vállalkozásodban, sokkal kedvezőbb eredményt kapsz, minthogy egész gyerekkorodban rá se hederítessz a tankönyvekre és később csak viszonylag alulfizetett munkát tudsz megszerezni."

Igen ám, útközben csupán arról feledkezünk meg hogy az érettségidben vagy diplomádban szereplő számok nem mutatják meg, mennyire vagy kész az életre, nem határozzák meg hogy mentálisan, emocionálisan és/vagy fizikálisan fel vagy-e készülve arra a karrierre, amit magadnak választasz/fogsz választani a jövőben. Az iskola olyan mint egy állatkert. Odaállítanak egy elefántot, egy mosómedvét, egy aranyhalat és egy tigrist hogy másszák meg ugyanazt a fát. Nyilvánvaló hogy a tigris meg a mosómedve fog nyerni, és nem az aranyhal vagy az elefánt. Így már érthető?

nim1Kolosszus egyet értek veled teljesen

Hát ...Jó cikk