A God of War-széria indulása 2005-re datálható, ugyanis ekkor kezdte meg Kratos a bosszúhadjáratát először Arész, a harc istene, majd mostanra már az olimposziak ellen.

A God of War első képsoraiban Kratos éppen meghalni készült, miután egy sziklaszirtről lelépve halálos nyugalommal zuhant a mélybe. De mi juttat ide egy ilyen bivalyerős spártai hadvezért? Minden ott romlott el, mikor Spárta hírnevét öregbítendő hadjáratában a vakmerő Kratos elképesztő barbár fölénnyel került szembe, ám belement a kilátástalan harcba, s a vég torkában -- illetve a koponyáját szétloccsantani szándékozó barbár harci kalapács lendületétől kétségbe esve -– felajánlotta életét és hűségét Arésznak (balra), a harc istenének, ha elpusztítja ellenfeleit. A Hadak Ura épp jó passzban lehetett, mert testet öltött a spártainak, sőt mi több, cukros bácsi módjára hatalmas erővel és egy dupla láncos karddal ajándékozta meg a szorult helyzetben lévő harcost, megkérdőjelezhetetlen hűségért cserébe. Kratos eddigi életviteléhez simán passzolt a világ legrettegettebb harcosává válni, akinek egész városokat kell leigáznia, nőket és gyerekeket gyilkolnia Arész nevében. A kegyetlenség, brutalitás, elvakult harcimádat mindig is Kratos fő jellemvonásai közé tartoztak, de volt egy másik énje, aki imádta feleségét, az egyetlen embert, aki nem félt tőle, illetve gyermekét. Ők voltak számára minden, még Spárta dicsőségénél is többet jelentettek, ami Kratosnál már tényleg jelent valamit. Árész ezt nem nézte jó szemmel, hiszen ő egy vadállatot akart földi képviseletének, és ha egy hatalommániás isten kombinálni kezd, abból jelen esetben az sült ki, hogy úgy tekerte a sors kerekét, hogy Kratos családja pont abban a faluban legyen, amit éppen elpusztítani készült a hatalomtól és harci dühtől se lát, se hall Kratos.

A tragédia megtörtént, Kratos saját kezűleg végezte ki családját (jó, tényleg nagy és misztikus füst volt a teremben), Arész „jó szándékú” cselvetésének következtében, mire az isten csak azzal érvelt, hogy ők csak visszatartották attól, hogy egy lélektelen halálosztó, a leghatalmasabb harcos váljék belőle. Árész elképzelése tökéletesen bejött, csupán azzal nem számolt, hogy akit teremtett, innentől egyetlen cél élteti tovább; megölni a háború istenét. Egy halandó egy isten ellen... remélem, nem csak én érzem ezt arcpiritóan vakmerő elhatározásnak Kratostól, mindenesetre ő halálosan komolyan gondolta.

A halott családjának hamvaitól kifehérített bőre és az emlékek átka elkezdte elevenen felemészteni Kratost, véget nem érő rémálma szörnyű tettének látomásával kínozta ébren is, így hát az elkövetkezendő tíz évben a többi isten szolgálatába állt, remélvén, hogy eltüntetik a kínzó látomásokat egyszer s mindenkorra. Pallasz Athéné volt olyan kedves és elárulta ennyi idő után, hogy Pandora szelencéjében lakozik az Erő, hogy megölhessen egy istent, sőt mi több, megkérte, hogy pusztítsa el Arészt, mert Zeusszal összevesztek, de az istenek nem háborúzhatnak egymással, így nem tudják személyesen lerendezni. Kratos tökéletes a feladatra, Pandora szelencéjének feltárásával pedig képes is lenne rá, így a mágikus ládikáért a száműzött titán, Kronosz hátára láncolt templomba kellett eljutnia, hogy kieressze az isteni erőt. A feladat majdnem olyan lehetetlennek tűnt, mint megölni egy istent, főként, hogy Zeusz titánapukája azért meglehetősen befordult, amióta véletlenül életben hagyott fia legyőzte őt és a hátára szerelt egy templomot. Kratos ezúttal is megvillogtatta problémamegoldó képességét: megszerezte a ládát –- előtte még tett egy rövid kitérőt Hadész poklában is --, majd magáévá tette erejét, s elpusztította Arészt. A bosszú beteljesült, viszont az istenek nem tüntették el kínzó látomásokat. Ezután jött el a pillanat, amivel a cikket kezdtem, hogy a megállíthatatlan spártai nem bírja tovább a fájdalmat és leveti magát egy hegyről.

Persze itt nem érhetett véget történet; deus ex machina -– isteni közbeavatkozás --, Pallasz Athéné kirántja a halál torkából Kratost és felajánlja neki Arész megüresedett trónját, illetve a Harc Istene titulust, amit Kratos azonnal el is fogad.

Istenként sem változott sokat Kratos hozzáállása a világhoz -- tökéletesebb Harc Istent keresve se lehetett volna találni Arész után --, csakhogy Pandora szelencéjéből más is kiszabadult azon a napon. Nem csak Arész elpusztításához szükséges Erő, hanem minden „rossz”, amit Zeusz száműzött a ládába, hogy az istenek tiszta létét ne torzíthassák el olyan dolgok, mint a félelem. Félelem, hogy a saját fiad megtöri uralmadat (ahogyan azt tette ő is saját apjával, Kronosszal), ugyanis csak később derül ki, hogy mennyire kicsi is a világ -– hát nem pont Zeusz az apja a második dacoló Harc Istenének is?! Mindenesetre az emberi gyengeségekkel elárasztott haragos Zeusz úgy döntött, maga cselekszik és megállítja a saját és Spárta dicsőségét lankadatlan terjesztő fiát, egy trükkel bezárja Kratos isteni hatalmát egy legendás fegyverbe, az Olimposz pengéjébe, és az újra halandóvá vált Kratost keresztüldöfi vele.

Hogy Kratost átrázni mennyire nem kifizetődő, annak Arész a legjobb példája, márpedig Zeusz elkövette ezt a súlyos hibát, ráadásul Spártát is lerombolta. Arra már ő sem gondolt, hogy Kratos útban Hadész felé összefut Gaiával, aki megsegíti elbukni látszó hősünket, hiszen ő maga már időtlen idők óta a Tartarosz legsötétebb bugyraiban nyomorog (szintén Zeusz cseszett ki vele). Kis csalással ugyan, de újra visszatért Kratos az életbe, birtokában a tuti tippel, miszerint csupán el kell jutnia a sors fonalát szövögető nővérekhez, visszatérni az időben és visszaszerezni az isteni hatalmat. A nővérekig rengeteg híres vagy éppen hírhedt félistennel futott össze -– legtöbben a sors nővérek szolgálatában --, de Kratosnál már meg sem lepődtünk, amikor újfent véghezvitte a lehetetlent és megváltoztatta sorsát. Visszatért, az isteni hatalmától átjárt pengét elszedte Zeusztól, és nekiment az olimposz urának. Már úgy nézett ki, sikerül beteljesíteni izzó bosszúját, mikor a városok őrzője, minden bölcsesség tudója, Pallasz Athéné Kratos pengéje elé ugrott, feláldozva magát, hogy Zeusz elmenekülhessen. Mivel Kratos „hivatalosan” már nem volt isten, így nem tudott oly könnyen utánamenni az Olimposzra, helyette visszament abba a korba, amikor még Zeusz a titánokkal háborúzott a testvéreivel vállvetve, hogy a hatalmas teremtmények uralmát megdöntse, ami sikerült és az alvilágon belül is a lehető legkellemetlenebb verembe száműzze őket. Amikor már tudatosult a titánokban a tény, hogy vereséget fognak szenvedni, megérkezett Kratos a múltba, lehetőséget ajánlva nekik a kiútra: átviszi őket a saját jelenébe, ahol együtt legyőzhetik az olimposziakat. Természetesen Gaiával, a földanyával az élen a többi Titán is Kratosszal tartott az időn át, hogy megdöntsék az Olimposz hatalmát.

A harc gigászi lesz, hiszen az Istenek időközben félretették egymás közti ellentéteiket és összefogtak az Olimposz elleni lázadást elhárítandó. A jövőidő használata nem elírás, hiszen innen kezdődik a God of War 3, egy brutális bosszúhadjárat végkifejletének a kezdetével.
(forrás:pcguru)

Idén adják ki a God of War:Ascension c. játékot, melyben az összes eddigi széria előzménye látható. Kratos családjának halála után játszódik.