Mire vagy a leginkább büszke?

A feladat egyszerű: ez lehet egy saját készítésű alkotás, testrész, valamilyen eredmény, bármi, amit büszkén elmondasz országnak-világnak

szóval amire én a legjobban büszke vagyok az az érettségi bizonyítványom (ami mellé heteken beül remélhetőleg kerül egy másik bizi is), a nyelvvizsga bizonyítványom, a családom, a barátom, a legjobb barátnőim és az 5-ös szakdolgozatom

A legbükészkébb a Sims családjaimra vagyok.

bármennyire is nagyképűen hangzik, talán az egyéniségemre és az életfelfogásomra vagyok a legbüszkébb.

Én talán az ötletességemre és a megérzéseim beteljesedésére.

Én arra,hogy smink használata nélkül is ki tudok lépni az utcára.

Arra, hogy sokat fejlődött a személyiségem. Magamon is észreveszem, de mások is mondtak már pozitív dolgokat. Régebben sokszor kaptam meg azt, hogy bunkónak tűnök, de valójában rendes vagyok, ezért mostanában próbálok olyannak tűnni, amilyen tényleg vagyok, nyitni mások felé, érdeklődni (bár nem megy könnyen, mert nem az a fecsegős, "cserfes csajszi" vagyok, inkább az, aki jól el van a saját kis világában).

Arra hogy van egy szakmám már, és napokon belül át is veszem a bizonyítványomat. Arra hogy vállalható arcom van smink nélkül is. Arra hogy soha semmit nem toltak a s*ggem alá amit eddig elértem az életben azt csak saját magamnak köszönhetem és senki másnak. Végezetül arra hogy van önkritikám, reálisan látom Magam a nagyvilágban.

Én nagyon büszke vagyok a családomra, nem is tudom mi lenne velem nélkülük. A testvéreim egyszerűen fantasztikusak, és mind a 4 szülőm remek, imádok mindenkit teljes szívemből!!


Emellett büszke vagyok arra, hogy még soha életemben egy szál cigit sem szívtam el, jó lehet ez valakinek semmi, de én erre akkor is büszke vagyok..

Mire vagyok a legbüszkébb? Hát így most hirtelen nem tudom, hogy őszinte legyek. Büszke vagyok arra, hogy a kamasz koromat úgy kezdtem el és úgy fejeztem be, hogy nem a lecsúszott, drogos, alkoholista diszkós tinik közé tartoztam, és ezt a hedonista életmódot még a mai napig teljes mértékben elítéltem. Nagy büszkességgel tölt el engem is az, hogy még soha életemben nem gyújtottam rá, nem iszom semmilyen formában sem alkoholt, s nem nyúltam drogokhoz. Büszke vagyok arra, hogy a párommal ilyen hosszú ideje vagyok együtt, valamint arra, hogy úgy egy jó másfél éve lassan a menyasszonya is vagyok. Örülök, hogy karakán személyiségem van, ami az idő folyamán hol a szenvedéstől, hol a boldogságtól, de kiforrott. Őszintén mindenkinek a szemébe belemondom az igazságot, és messze álljon tőlem a kétszínűség gondolata. Büszke vagyok még arra is, hogy egy olyan hivatást választottam magamnak, amire tíz emberből tíz nem lenne képes, valamint arra, hogy a suliban keményen tanulok, nem nyalizok a tanároknak és amit tudok az mind saját kútfőből van, s nem egyéb puskákból. Nem utolsó sorban pedig büszke vagyok a páromra, aki szintén nem egy elkallódott senki. Egy fiatal felnőtt férfi, aki keményen melózik hétfőtől péntekig csak azért, hogy nekem örömet szerezhessen és a tenyerén hordozhasson. Önzetlen, bátor, alázatos és szeretetreméltó. Soha életemben nem voltam még annyira büszke, hogy büszkén mondhassam el azt, hogy bizony ő az én vőlegényem.

Én talán arra, hogy nem vagyok olyan, mint a sok velem egykorú. Mit értek ezalatt? Este 9-kor nem csavargok kint az utcán, nem iszom magamat full részegre, nem szívtam még életemben egy darab cigit sem el - nem is fogok soha!, nem buktam meg vagy 6-szor, nem kenek magamra 3 kiló vakolatot, és nem öltözöm kihívóan. Ebben az a poén, hogy amiket itt felsoroltam, hogy nem teszek, minden második 13 éves ezeknek az ellentétét és még durvább dolgokat tesznek, és ez borzalmas. Persze tisztelet a kivételnek! Valamint még arra is büszke vagyok, hogy én vagyok a legjobb tanuló az osztályban.

Hát én nem vagyok egy tökéletes emberke,próbáltam már kia cigit,alkoholt is iszom néha DE NEM SZOKTAM RÁ EGYIKRE SEM! ez is egy fajta böszkeséggel tölt el.Büszke vagyok arra is hogy elég jó ember ismerő vagyok,nem könnyű átverni,aki emg megpróbálja azzal csúnyán össze tudok veszni(nem lehetetlen persze útána békülni velem de a feltétlen bialmam már mindeképp elveszti).És lehet ez miatt bunkónak tartank néhányan de nem érdekel inkább tartsanak annak mint hogy hülyére vegyenek.És mivel nem vgayok egy zseni enm mindenhez van thetségem sőt elég kevéske dologhoz,de ezek közt a rajzolás ott van szóvla büszke vagyok a sok-sok rajz díjamra,oklvelemire

Magamra túlságosan nem szoktam büszke lenni, sosem voltam egy túlságosan önimádó személyiség. Talán arra, hogy már harmadikban, nyolc-kilenc évesen több mint kétszáz könyvet olvastam, vagy hogy igazán nem illek bele abba az átlagba, amibe nagyon sokan. Azzal nincs bajom, ha valaki nem olyan mint én, inkább az előttem felsorolt dolgok "képviselőit" ítélem el. A tanulmányi eredményeim elég jók (félévkor 4,6 vagy 4,7 volt az átlagom), nem vagyok stréber, egyszerűen komolyan veszem a tanulást és tudom, hogy önmagamnak tanulok, csak így lehet belőlem valaki. Büszke vagyok még talán arra is, hogy a felfogásom érettebb, mint a kortársaimé például. Na meg büszke vagyok arra is, hogy magyar vagyok, hiszen akármennyire is olyan az ország ma, amilyen, mégis, a történelmünk páratlan.

Számomra ez nem túl bonyolult kérdés, tudom, hogy egyesek mit fognak gondolni, miután elolvassák, de ez azzal jár Szóval a legbüszkébb arra vagyok, hogy tiszta szívemből féreg vagyok, egy olyan féreg, aki a maga útját járja, büszke vagyok arra, hogy szeretem a Slipknotot, s belekeveredtem egy olyan világba, ahol igazán boldog vagyok, s mindig tudom, hogy kikre számíthatok, arra, hogy SOHA, SENKI sem tud engem manipulálni, vagy eltéríteni utamról, de minden apró hibámra is, mert az is Én vagyok, s azok a hibák nélkűl én nem létezhetnék, so I am a proud maggot, s engem senki meg nem állít.

Legfőképpen az anyukámra, aki a világ legeslegjobb anyukája és örülök, hogy van nekem. Aztán büszke vagyok még magamra, pontosabban arra, hogy mindig a magam útját járom és fiatal korom ellenére elmondhatom magamról, hogy talpraesett, független személyiség vagyok, aki minden helyzetben képes feltalálni magát. Valamint büszke vagyok arra, hogy nem tartozom a generációm söpredékei közé, akik sajnos egyre többen vannak

Egy oklevél, egy aranytoll és tábormeghívó, amiket azért kaptam, mert a Dunaújvárosi Hírlapnál megnyertem a SÉTA(Sajtó és tanulás) versenyt.

a kezemre vagyok büszke,és még büszkébb leszek ha végre rákerül a tetoválás xD

Talán a szememre és a találékonyságomra.

A talpra esettségemre és a hangomra.

A családomra. Elég kacifántos a családi hátterem , sok mindenen mentem már keresztül , de édesanyám családja mindig is ott voltak nekem . Akár a nagynénéméket vesszük vagy a nagyszüleimet. Nem tudom felfogni ép ésszel hogy valakik hogy szerethetnek ennyire olyan valakit mint engem , aki nem a legjobb természetű ember ...
Elmondhatatlanul hálás vagyok nekik !
Valamint az akaraterőmet szeretem , és azt hogy komoly, érett, valamint gyerekes és bolondos is tudok lenni , attól függ mit kíván meg a helyzet ...
Örülök hogy a pár évvel ezelőtti "megbuggyanásom" ellenére azzá válok amivé , és abba a suli járhatok ahova.

En sok miindenre.. .