Idézet (Beyla @ 2013.11.25. 20:56)
Van ráció abban, amit mondasz, az igaz, hiszen egy csomó mindent nem tudunk, nem ismerünk, és bizony - ott van az orvoslás. Egy csomó betegséget nem tudunk gyógyítani, sőt van olyan is, hogy az orvosok egy-egy betegséget egyszerűen képtelenek diagnosztizálni, mert annyira ritka. Mindezek ellenére hülyeségnek tartom azt, hogyha valamit nem látsz, akkor nem is létezik. A szeretet is létezik, mégsem tudod megfogni és megtapintani. Pluszban a hit az iszonyatosan sokat tud ám számítani. Pár hete voltam CT vizsgálaton, és összeakadtam egy nénivel, aki Jehova tanúja volt. Annyira hitt Istenben, hogy kigyógyult a rákból. Na, ezt hova teszed? Ha nem lett volna meg a hite, akkor lazán belehalt volna. A hit egy baromi érdekes dolog egyébként, hiszen, ha hiszed azt, hogy meg fogsz gyógyulni és nem hagyod el magadat, akkor már elindultál a siker felé vezető úton. Nem vagyok vallásos, de amikor nagy gondok vannak, akkor Istenhez szoktam imádkozni, hogy segítsen meg, mert most minden annyira sz*r. Te nem szoktál ilyet csinálni? Persze, mindenkinek szíve joga eldönteni azt, hogy miben hisz és miben nem, de bizonyított tény az, hogyha valakinek van hite, van reménye, ergó, van miért élnie, akkor egyrészről sokkal könnyebben veszi az akadályokat, másrészről pedig jobbnak érzi az életét, hiszen úgymond "nincs egyedül". Nem bírom az ateistákat, mert túlságosan szűklátókörűek, és nem képesek befogadni azt, ami egy picit másabb és eltérőbb a megszokottnál. Ebből kifolyólag, gondolom a szellemekben sem hiszel, holott én úgy érzem (vagyis inkább tudom), hogy rám például a nagypapám lelke vigyáz - ezer és ezer megmagyarázhatatlan dolgot tapasztaltam a házunkban az elmúlt években. Azzal meg teljesen egyetértek, hogy az ember, mint faj nem igazán az intelligens élőlények közé tartozik. Két éve volt is szó erről bioszon, hogy a homo sapiens azért maradt fent, mert túl agresszív volt. Állítólag a neandervölgyi sokkal intelligensebb faj volt, de szelíd, ami ugyebár rólunk ez nem mondható el. A Földön az élőtvilágot tekintve csak egy fajban van meg az agresszivitás - az emberben, pedig a biodiverzitást illetően azért elég széles a paletta.
Ott a pont nálad, én kihagytam az okfejtésemből a hitet. Én teljes mértékben ateista vagyok, de nem szkeptikus, és teljesen nyitott. Nem akarok olyan lenni, mint azok az emberek, akik szerint a föld lapos, és védik az igazukat. Én még nem tapasztaltam meg annak a bizonyos istennek a szeretetét, vagy épp létzését, bár lehet, hogy már rég elütött volna egy busz, vagy bármi más, és Ő segített. A lényeg az, hogy számomra a hit sokkal inkább a blacebó. Az, amikor az ember hinni AKAR valamiben, olyannyira, hogy az tudatosan vagy tudatlanul, de beleég az elmédbe, az agyadra kihatással lesz. Engem sohasem érdekelt, pontosabban nem éreztem jogot magamban arra, hogy bárkit is megsértsek a hitével szemben, nem kritizálhatom a hívőket, a gyakorlókat, a pogányokat, vagy akárkit addig, amig ők sem teszik ezt az én életstílusommal. Én soha nem mondtam, hogy nem hiszek abban, amit nem látok, hiszen az emberi szem eleve már képtelen a negyed miliméternél kisebb dolgokat észlelni, mégis ott vannak.