Egy igazi ritkaság a film.
Húzós dráma, mindenféle amerikai nyál nélkül.
Egy jóbarát ajánlotta anno, és azóta is toplistás nálam.

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?...=1&i_where_tv=1

http://www.origo.hu/filmklub/20031119vegytiszta.html

A Lilja4ever bemutatja a borzalmat, a poklok-po másfél órás nyomasztás mégsem lesz több egy humanista kiáltványnál. klát. A szereplõk hitelesek, a helyszínek reálisak, a történet sem hazudik. AMindent jól megfontolva patikamérlegen kiszámoltak az alkotók, ezért a mocsok nem kenõdik a nézõre.

A totális reménytelenség és az elviselhetetlen szörnyûség kockái peregnek felváltva a Lilja 4-ever címû svéd drámában. A volt Szovjetunióból ismeretlen vidékérõl nyugatra eladott kislány prostituálódásának és végsõ tönkretételének története a dokumentumfilmes és a lírai elemeket keveri. Rothadó lakótelep maradékon botorkálnak ragasztóval teli zacskóikkal a gyerekek, otthon meg az alkoholista, reménytelenségtõl püffedt lelkû felnõttek kidobják õket. Aztán szárnyuk nõ az ártatlan áldozatoknak.

Lilja filmjében valódi a díszlet. Tökéletesen hitelesek a karakterek, a gonosz nagynéni herpesztõl rikító szája sarkából vodkaízû böffentésekként marnak a szavak. A kisfiú üvegcseréppel játszik a széttört padon, mellette sár. Akinek van pénze, az gyereklányokat erõszakol meg. A nyomor elhülyít és kiszolgáltat. A sok jól szerkesztett háttér elõtt iskolapélda játszódik. A történet teljesen tipikus, az általánosítást erõsíti, hogy keveset tudunk meg a szereplõkrõl, tudatosan ismeretlen a helyszín és egy pillanatig sem kételkedhetünk a végkifejletben, amit elõre meg is mutatnak

Épp ettõl unalmas a Lilja, annak ellenére, hogy valóban nyomasztó. Feladatra készültek az alkotók: egyszerre hitelesen és ízlésesen bemutatni a pedofil erõszakot. A feladat iskolai szempontból jól sikerült. Miközben véletlenül sincsenek pornográf jelenetek, minden egyértelmûen kiderül, szemünkbe rágják, hogy ki és miért és hogyan lesz áldozat. A folyamatot ismerjük a hírekbõl. Tudjuk, hogy igaz, de ehhez nem kapunk több segítséget. Nem lehet átélni a hõsök sorsát, mert csak annyit tudunk meg róluk, amennyit a probléma részletes bemutatása megkövetel. A szereplõk azért vannak, hogy szenvedjenek, és nem a szereplõk szenvedésébõl értjük meg az üzenetet.

Nincs spontán jelenet, nincsenek kiszámíthatatlan reakciók, mert tudatosan arról a problémáról szól a film, amit be akar mutatni. A jeleneteknek kiszámítható ívük van, nem lepõdünk meg azon, amin a szereplõk. Nem engedi a film, hogy a konfliktusok élõvé váljanak, szabadon csapongjanak, mert az emberi kiszámíthatatlanság gyengítette volna az üzenetet. Itt pedig az üzenet volt a fontos, a kerettörténet.

A tökéletesen kicentizett borzalom elveszi a traumát, amit a nézõ személyesebb filmet nézve élhetett volna át. Mint amikor olvassuk a hírekben, hogy mi történt Ruandában: hiába sorakoznak a nullák hátborzongatóan egymás után az áldozatok listáján, ha senkit sem ismerünk, csak a történések ritmusáról tudunk, akkor nem vág saját húsunkba más égõ sebe. Hiába izzad Lilja fölött a gusztustalan pedofil, ha verejtékét nem látjuk rácsöppenni a fájdalomtól feszülõ testre. Ha nem tudjuk, hogy Lilja mit gondolt a testérõl a film elején, közepén és végén. Hiába jók a színészek, ha a párbeszédek nem segítenek abban, hogy megismerjük õket, mert csak a problémát ismerjük meg, amit viszont minden különösebb gond nélkül el tudunk helyezni eddigi ismereteink alapján is.

Az alkotók is érezték, hogy valamit hozzá kell tenniük a pokoljárás tablójához, és a lírai romantika mellett döntöttek. Lassított felvételen sárba esõ térdek, angyali szárnyak és megindító tekintetek mellett. Ezek azonban éppen tovább távolítanak és épp azt gyengítik a filmben, ami a legnagyobb erénye: a tökéletes díszleteket és szereplõket. A figurákat stilizálja épp úgy, mint a helyzeteket. Sade márki Justinje halálosan komollyá válik. Természetesen nem az a baj, hogy halálosan komolyan vették a katasztrófát. Ízlésesen azonban dokumentarista igényû bemutatót nem lehet tartani ízléstelen témáról. A helyzeteket hiába látjuk, ha azok csak peregnek, ijesztõ képek maradnak fogcsikorgás zaja nélkül.