Jelenleg most csak a Végzet ereklyéit, de bátran kimerem jelenteni hogy a(z egyik) legjobb könyv a világon. Pár nap alatt kiolvastam 4 részt, az 5.-et meg elkezdtem lefordítani magyarra, ilyet sem csináltam még, szóval ez nálam nagy szó.
Egyszerűen tökéletes könyv. Nagyon izgalmas, humoros, egy percig sem unatkoztam olvasás közben. Az első rész vége szó szerint sokkolt, merész dolog volt az írónőtől hogy ezt beleírta (nyugi, nem tervezem lelőni a poént annak aki még nem olvasta). Ezután pedig muszáj volt tovább olvasnom hogy kiderítsem az igazat. A többi rész sem okozott csalódást, sőt. Kedvenc részt nagyon nehéz választani, szinte már lehetetlenség, de ha muszáj lenne, talán az Üvegváros lenne az...vagy a Hamuváros..vagy.. á, mondtam hogy lehetetlenség.
Jace-be azonnal beleszerettem, ki nem? Imádom az egóját, azt hogy nem fél semmitől, és hogy a szeretteiért bármit megtenne. Vagyis nem csak értük, Simont nem igazán sorolhatjuk a szerettei közé. Na de azok a párbeszédek köztük, azokat nagyon birom. És hogy semmi közös nincs bennük, csak hogy mindketten szeretik Clary-t.
Kedvenc jelenteim egyike mikor magát fényezi, vagy Simont szekálja. Vagy mikor azt mondja hogy márpedig érte bizony minden nő odáig van. Ebben mondjuk tutira igaza van.
Szóval Jace Wayland, Morgenstern, Lightwood, vagy Herondale, (alias kacsautáló xD) mind1 mi a neve, akkor is kell nekem.
Isabelle (Izzy, Iz) a második kedvencem Jace után. Az első rész elején még azt hittem csak egy önző liba lesz, de benne kellemeset csalódtam.
Clary-t néha szívesen megdobálnám valamivel, de ennek ellenére őt is szeretem, ahogy Alec-et és Magnust is, Simon-t pedig nem is lehetne utálni. De érte mindig aggódnom kellett, csomószor azt hittem hogy meghal.
Szóval ez tipikusan olyan könyv amit bármennyiszer eltudnék olvasni, és ajánlom mindenkinek.