miregondoltokmost?

Egy részem nagyon szeretné megnézni az új Trónok harca részt, másrészt viszont halogatnám, mert ez az évad utolsó része, és most megint ki kell bírnom nélküle jövő tavaszig

Úgy érzem, hogy ma elértem a személyes mélypontomat az életemben, mikor délelőtt 20 óra nemalvás után hello kitty-s pizsamában és fekete bakancsban mentem le a boltba venni egy csomag zacskós levest. túl sok kávét iszok

UPDATE: Jó, ez is megvolt, megnéztem. És ÁÁÁÁÁÁÁ, jajj, annyira imádom ezt a sorozatot még mindig *w* de mostmár biztosan megbolondulok amíg az új évadra várok, nem tudom mit kezdjek most az életemmel

Mélyen átérzem a helyzetet. Ez az éved is veszélyesen jó volt, imádtam.

Én úgy érzem magam, mint Tommen az ablakban. :'D De szerintem elkezdem addig olvasni a könyveket, mert azokat még nem kezdtem el.

De ez az utolsó két rész annyira művészien gyönyörűen lett megcsinálva, teljesen megéri, ha ennyi pénzt költenek egy rész elkészítésére. Szerintem ha ennyit kell várni a következő évadra, és csak 7 része lesz, cserébe ugyanilyen jó minőséget várhatunk tőle.

Világéletemben a hideget kedveltem jobban, így elmondhatatlanul örültem a hajnalban érkező hatalmas esőnek, és a pár fok lehűlésnek, mert így végre nem szakadt rólam a víz egész munkaidő alatt, és a gyerekek sem gyulladtak meg a délutáni alvás közben. Szegényeket múlthéten át is kellett költöztetni a tornaszobába, mert a csoportokban nem lehetett megmaradni.. Éééés már csak 3 napom van hátra a szünetig, így az utolsó napokra a köpenyt is mellőzhetjük, ami kapcsán az egyik szemfüles gyerkőcöm meg is jegyezte azonnal, hogy "Szandi néni, te ma nem vagy óvónéni" Kellett pár másodperc mire leesett mire gondol.

Bogikám pedig úgy döntött, hogy a nyár közepén megajándékoz egy karácsonyi rajzzal.

ui: munka után első dolgom volt Trónok harcát nézni, ami megint sikeresen tönkretett érzelmileg.

Ma is megmutattam, mennyire meg tudom szívatni magamat.
Reggel hangos mennydörgésre ébredvén, semmi kedvem nem volt elgyalogolni a pékségig kajáért,ezért még épp időben szóltam anyumnak, hogy kérnék egy fuvart, elmennék vele egy darabon melóig. Miután végeztünk a pékségnél, csöveznem kellett egy darabig anyám munkahelyén, mert úgy szakadt, mintha muszáj lett volna, esernyőm meg persze nem volt, hisz minek azt. Ami után vállalható lett az időjárás, útnak indultam hazafele, kezemben az ebédre szánt sajtos párnával. A probléma ott kezdődött, hogy az ajtóba érve azt tapasztaltam, hogy a táskám nem tartalmaz ajtónyitásra alkalmas kulcsot, így fordulhattam vissza az egyre jobban neki eredő esőben. Visszaérkezvén elkértem anyám kulcsait, és megint neki vágtam a hazaútnak, a most már igencsak istenesen szakadó esőben, - esernyő nélkül nem volt egy jó buli- ám félúton ráébredtem, hogy kulcsom már van, de a kajámat sikerült ott hagynom. Ami után meggyőződtem arról, hogy nem hagytam ott semmit anyámék irodájában, újból hazafelé vettem az irányt. A sajtos párnát jobbnak láttam megenni, mivel nem akartam, hogy az ebédem teljesen elázzon, az ilyenkor nem túl praktikus papírzacskóban. Szóval ebéd híján, mehettem el a pékségbe a szakadó esőben.

A kínos pillanat, mikor anyós előttetek parkol a kocsival, anyádék meg épp jönnek ki a házból. Mi meg párommal riadt arccal forgunk jobbra balra, belátván, hogy bizony a két anyuka most találkozni fog egymással, mert elkerülhetetlen. Hát ennek is meg kellett történnie, közel fél év után. Egyébként nem volt vészes kicsit sem.

Nagyon jó volt a tegnapi foci. Hihetetlen büszke vagyok a fiúkra ♥♥♥ . Tudtam,hogy tovább fognak jutnia nyolcaddöntőig !! ♥♥ Hatalmas gratu nekik !!!! Egy egész ország szurkoltnekik ♥♥♥♥ #HUN ♥♥♥ Ria ,ria Hungária !!! ♥♥

Megint én.. Már milliószor megfogadtam, hogy soha többé nem fogom magam felhúzni ilyen dolgokon, de egyszerűen van a tiszteletnek és az emberségességnek is egy bizonyos határa. Én megértem, hogy mindenkinél van olyan, hogy nem kedvel egy adott hírességet, és azt is elfogadtam, hogy az is elkerülhetetlen, hogy online irkáljanak nekik gusztustalan dolgokat - az én kedvencemnek is napi szinten kívánják a halálát, de hát ez van - de amikor ez átmegy abba, hogy már szemtől szembe is ezt kapják, hát azért na... Amióta megláttam ezt a videót azon elmélkedem, hogy egyeseknek, hogy van merszük és gerincük odasétálni egy számukra vadigen emberhez, és elkezdeni őt inzultálni, majd jót nevetni rajta? Pedig nem vagyok a hölgyemény rajongója. Mit ártott nekik szerencsétlen lány, vagy úgy általánosságban bármelyik köztudatban szereplő ember? Vajon fordított esetben mit szólnának ehhez? Ilyenkor minden tiszteletem az övék, mert hiába a milliók, én nem lennék képes elviselni, hogy napról napra úgy bánjanak velem, mint egy nyomorult lábtörlővel, megfeledkezve arról, hogy én is ugyanolyan érző lélek vagyok, mint bármely más hétköznapi ember.

Igen, ezek világméretű problémák.

Felemelő érzés volt kint állni ma a Hősök terén, és együtt ünnepelni több ezer emberrel a magyar válogatott. Idős-fiatal, férfi-nő mind együtt énekelt, ugrált, kiabált. Remélem még sok ilyet át fogunk élni.

Fáradt vagyok, brutális volt a mai nap. Éjszaka nem igazán aludtam, mert eléggé fájt a gyomrom. (kellett nekem ketchupot enni éjszaka fél kettőkor) Keveset is pihentem, aztán haza jöttem és a család azzal fogad, hogy darázsfészkünk van és befúrták magukat a konyhába. Nemrég bolhák, most meg darazsak. Mi a fene? Apám belefújta a lyukba az egész darázsirtót, de így is csak olyanok, mintha beb*sztak volna a nyolcvan fokos pálesztól. Kriptonitot zabálnak ezek, vagy mi a túró? A fejem is szétrobban és ma hívott a doki, hogy vélhetően előrébb lehet hozni a műtétet - nem jövő hét pénteken, hanem jövő hét csütörtökön fognak műteni. Állatira f*sok, de már lennék túl rajta. Szerintem még egy kicsit gépezek, zabálok valamit (lehetőleg nem ketchupot) és azt hiszem, alszok holnap reggelig.

Soha, de sohaabüdöséletbe -így egyben- nem fogom megérteni a barátnőmet. Mindig olyan ideálokat talál, aki megtestesíti a tipikus számára tökéletes kategóriát: szőke, szolis, műkörmös-műszempillás, vasalt egyenes hajú, vastag ceruzás szemöldökű emberek. De a lényeg, hogy minden mű, semmi sem eredeti. Engem k.rvára nem érdekel, hogyha valaki így néz ki, de a barátnőm még távolról sem ez a fajta. És ilyen álmokat kerget, nincs önbizalma, nehezen hisz magában, állandóan hasonlítgatja magát mindenkivel. Ez már nemcsak saját magának fárasztó egy idő után, hanem nekem is.

Kérlek, ne. Ne hagyj itt minket.

Ahhoz képest, hogy a nap első felében jöttek a szokásos szuicid gondolataim, a mai nap és ez egész eddig elég jól megy. Két nap alatt kész vagyok két képemmel, tehát megadtam a löketet a tavaszi kiállításomnak.
MadHatter és Szandi92' előbbi hozzászólásához pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy az ilyenek egy kicsi napsugarat visznek mindig az életembe.
Ahhoz képest, hogy nem is ismerlek titeket, szinte mindenkit nagyon kedvelek ebben a fórumrészlegben. Tök érdekes.
Fszbukra is írtam egy hasonlót, természetesen sokan jöttek az önmagukat szrrá aggódós üzenetekkel. Nem értem, pedig justintrovertedgoththings.

2016-ot ezennel hivatalosan is meg nem történtté nyilvánítom...

Bigott leszek, epés, és borzasztó kicsinyes. Mint átlagember a teszkós buszon. Kivételesen nem ökörködni jöttem. Azt sem tudom, minek vagyok egyáltalán itt, de itt vagyok, és kész vagyok a nyomorult lényemmel leégetni magam, amiért ilyen dolgon fenn bírok akadni. Mert #szomorúazélet, és ez a midlife crisisom, életcélom, vagy micsodám.
Az egyik Felhasználóval tavaly volt egy (ezek szerint krva jól elsült) poénunk. Kiszel Tünde, Dévid Hásszelhoff, golyóálló mellszőr, ami csak a csövön kifér... Valamilyen szinten sztáritis trend lett, vagy nem tudom. Amit abszolút meg tudok érteni, már csak az oldalt tekintve is.
Figyeljetek, tisztában vagyunk az értékeinkkel, többé-kevésbé egészséges énképpel rendelkezünk. Kétszemélyes műsornak, önszórakoztatásnak szántuk, nem azért, hogy élősködjetek belőle. Szűkítve bizonyos Emberegyedek. Életemben ne legyen nagyobb problémám, vagy hogy fogalmazzam, jaj, de komolyan; mit éreztek ilyenkor? Igen, az előbb említett egészséges énképhez az is hozzátartozik, hogy tudjuk, hogy példás kapcsolatban állunk. Tűzbe tenném érte a leprás testemet Babilonban, sóval kiégetve mind a két retinámat. Ezért nem értem, hogy jöttök ahhoz, hogy kopizzatok, és lemásoljátok a stílusunkat, pláne azokat a momentumainkat, amik a mi barátságunk pillérei, ergo abszolút egyéni. Ha nagyon tudálékos akarok lenni, megkérdezem; tudjátok, miért nevezem "galádnak", vagy miért biccsezem', illetem viszonylag degradáló jelzőkkel? Mert abszolút nem veszi sértőnek. Ti divatból csináljátok (legalábbis az érintettek), mert ezt látjátok a "nagyoktól", vagy mi a halálom van már, mert ettől menők lesztek. Ezt sértésnek veszem, és személyes world warnak. Miért? Mert nem lesztek tőle valakik. Ugyanolyan senkik lesztek, mint bárki más. Nem felnőttes, nem eredeti, és ami a legfontosabb; nem szívhez szóló. Senkit nem áll szándékomban emiatt megbántani. Agresszív kismalac dióhéjban; no way, ha meggebedtek sem lesz olyan a barátságotok, mint a miénk, mert a lopott poénokkal erőlködtök tavaly augusztus óta, vagy mert egy degradálónak számító jelzőt rámondtok a másikra. Micsoda poén. Szép, jó, anyám csicsója, nincs benne mögöttes tartalom. És nem is ezért csináljátok. Hanem, mint említettem, "menci dolog". Így viszont abba lehet hagyni. Nem vagytok jawbreaker, nem vagytok Méri, nem hallgatjátok végig a másikat éjszakákon keresztül arról, hogy mennyire my mother sucks in hell a világ, akár az iskolai bullyingról, vagy arról, hogy szar vagy, nem értesz a kémiához, és tök véletlen Van Gogh-ot, csillagokat, meg efféle égi angyalokat kezdesz látni a sarokban. Nem vagy Mellette. Felszínesek vagytok, gyermekdedek, félreértelmezitek a dolgot.
.
.
.
Életem problémája, abszolút tanítói jelleggel, vagy nem tudom. Semmit nem tudok. De emberből vagyok, és nem bírom, ha félreértenek, és azt, amit csinálok. Többek között ezt sem. Nem szeretnék bétaverzió lenni egy deltaverziós materiális, sekélyes kapcsolatban. Nem fenyegetésből, vagy akármi. Kösz a figyelmet.

Elvesztettünk egy igazi legendát és egyesek úgy érezték még most is okoskodni kell... Hogy lehet valaki ennyire *****, hogy nem tudja hol a határ?

R.I.P. Bud

Miért keltem fel ilyen korán?

Úgy érzem, megint rám jött a szokásos kis hülyeségem, miszerint reggel, minden áldott reggel...igazándiból tényleg hülyeség. Oké, igazándiból ez pont olyan, mint a mai sikerkönyvek. Húzom annak az agyát, aki olvassa, hogy csak az utolsó sorokban találja meg az egész lényegét.
Na jó, befejezem a mély elmélkedésem a mai könyvnek titulált szennyről, és kiírom magamból a bajomat, hisz erre való ez a topik, nem igaz? A sztori a következő: Az ablakom alatt hajnali kettőkor 2 jó ember eléggé illuminált állapotban veszekedett épp valami hihetetlen fontos dologról, és ezt persze pont az ablakom alatt. Nagyjából 10 perc után feladták egymás meggyőzését, és elindultak szépen haza, esetleg a kocsmába, vagy a franc se tudja. Én, ahelyett, hogy szépen aludtam volna tovább, elkezdtem nézelődni az ablakban, ami elég volt ahhoz, hogy felébredjek. (Bezzeg, amikor nincs nyár ) Annyiszor, de annyiszor jártam már így, hogy egyszerűen hihetetlen. De nem, nem tanulok belőle.