miregondoltokmost?

Remélem nem csak én vagyok teljesen kiakadva, amikor valaki egy legendát ócsárol, csak mert egyetlen egy számát ismeri.

Nem, én is csak így néztem, hogy ember, normális vagy?

Mondjuk az még a jobbik eset, mikor legalább egy számát ismeri. De mikor úgy ócsárol és ír le valakit tehetségtelennek, hogy egy szem dalát sem hallotta, na az már tényleg felháborító. Bár azt sem tudom, milyen rádiót kell ahhoz hallgatni, hogy ne fusson bele az ember legalább egy Xtina-dalba. Csak mert múltkor pölö őt nem ismerte.

On:
Holnap állásinterjúra vagyok hivatalos, amivel csak egy gond van: iszonyúan vizsgadrukkos vagyok, az állásinterjú meg lényegében olyan, mint egy vizsga. Már most iszonyatosan ideges vagyok, mi lesz itt még holnap. Ajjajaj. Az a gond, hogy hiába próbálom kiverni a fejemből, hogy ez egy interjú, ott motoszkál a fejemben, hogy az és tökéletesnek kell lenni, meg minden. Pedig nem kellene elszúrnom, mert már ígyis itthon vagyok március óta. Ha bírnám a piát, eskü ledöntenék egy kupicával előtte.

Nincs is nemesebb tevékenység eme verőfényes nyári napon, kellemetlen, magas hőmérsékletben, mint a teraszon szőnyeget mosni. Az hagyján, hogy a hőmérő mutat 37 fokot, de hogy még a vizes szőnyeg darabonként van vagy húsz kiló, az végképp egy másik. Az időjárásnak viszont egy piros pontja van: életemben nem száradt meg még ilyen jól a hajam, mint most a napon

Egy kalappal!

Én mondjuk annyira nem izgulok állásinterjún, mint ahogyan anno az érettségin vagy a tavalyi szakmás vizsgáimon. Jó tipp, ha nem úgy öltözöl fel, mint egy csöves, de azért ne is ünneplőbe menj és az sem árt, ha a sminked szolid. Eddig az alapozó + szempillaspirált választottam, és bejött. Pluszban saját tapasztalat, ha nő lesz a főnököd és ő is interjúztat, lehet számítani diszkriminációra. Engem diszkrimináltak már amiatt, hogy legjobb esetben is húsznak nézek ki és a női főnökök nem komálják, ha a beosztottja csinosabb, mint ő. Én még itthon lábadozok és a mostani munkahelyem olyan sz*r, hogy szerintem nem is fogok visszamenni, ám állásajánlatot kaptam ott ahol operáltak. Elhihetitek, baromi bizarr volt, hogy csövek lógtak ki belőlem, és közben arról igyekeztek meggyőzni, hogy azon a bizonyos osztályon sok szeretettel várnak a felépülésemet követően. Igazából több kórház is felkerült a képzeletbeli listámra, és egy marhára vonzó (gyermek kardiológia), de nem tudom, hogy be merjem e vállalni. Szóval 1-2 hónap múlva azt hiszem én bennem is lesz egy kis para ezzel kapcsolatban.

Köszönöm szépen! A sminkemre mondjuk nem lesz panasz, nagyon szolid lesz... mert nem lesz rajtam. Nem bírom elviselni magamon a vakolatot. Egyébként elvileg férfi lesz az interjúztató, de abból nekem is lehet bajom, hogy nem nézek ki 24 évesnek. Sőt, halál komolyan, engem elég sűrűn néznek 16-18-nak.
Egyébként én a helyedben bepróbálnám a munkahelyáltást, ha már úgysem tetszik a jelenlegi, na meg a kollégákat sem szíveled. Ha pedig ott, ahol megműtöttek mondták, hogy számítanak is rád, akkor végképp. Ahogy olvastam a leírásodat az ottani környezetről, valószínűleg jobban éreznéd magad, mint a jelenlegi helyeden.

Szikrázik a konnektor. Most ez mi? Nem merem a laptop töltőjét kihúzni
Pont ilyenkor kell egyedül lennem itthon, oh god

Úgy látszik ez a meleg már a főnökömnek is elvette az eszét. Azt írja, "... itt a 2016. 07. 14-i beosztás...", aztán meg "...szóljunk azoknak, akik ezt nem látják, de beosztottam őket holnapra...". Most akkor 14.-e vagy holnap???

Férfi interjúztatónál szerintem azért lesz könnyebb dolgod, mert egy férfit néhány kedves szóval, bájos mosollyal simán le tudsz venni a lábáról. Maximum akkor nem, ha egy nőgyűlölő soviniszta, de a legtöbb pasi szereti a fiatal lányokat. Még, ha más miatt nem is, majd harminc évesen le tudunk tagadni öt évet. Nem tudom, hogy mivel fogsz foglalkozni, de az én szakmámban nem mindig előny. Valamiért - fogalmam sincs az okáról - az emberek azt hiszik, hogy egy fiatal nem tudhat annyit, mint egy olyan, aki már 30 éve a szakmában van. Nyilván nem fogom feketére festeni a hajamat meg erősen sminkelni, de nem szeretem amikor ennyire előítélkeznek, pláne úgy, hogy nem tudják hogyan dolgozom. Amúgy ne aggódj, fehér ruhában szőkésvörös hajjal szolid sminkkel én is maximum a 18 évest súrolom. Amikor betoltak műtét előtt a posztoperatív őrzőbe, a műtősfiú kemény 16 évesnek nézett engem, és nem akarta elhinni, hogy én vagyok az a bizonyos "vesés" beteg, akit negyed órája kajtattak. Csak akkor győződött meg róla, amikor megnézte a papíromat, hogy valóban én vagyok az, de még így is megjegyezték, hogy '91-es születésű vagyok. Milyen fiatal.

Munkahelyváltáson mindenképpen gondolkodom, nem szeretnék visszamenni, pedig szívesen dolgoznék ott, de nem megy. Bosszúból amiért eljöttem nyáron betegállományba, be fognak rakni egy teljesen idegen osztályra, ahonnan mindenki menekül. Valamiért a mostani munkahelyem úgy működik, hogy dolgozol x osztályon, de, ha y osztály dolgozói el akarnak menni nyaralni, akkor téged odapakolnak. Utál engem mindenki, a nagy főnök pláne. Írtam is múltkor, hogy az egyik kolléganőm hazudozott összevissza rólam, és amikor kikértem magamnak, hogy nem hanyagolom a munkámat, amit meg tudok csinálni, azt igen is megcsinálom, majdhogynem hazugnak voltam nevezve. Megalázott azaz ember csak azért, mert marha mulatságosnak talált. A nagy főnök meg neki hitt, mert tapasztaltabb és idősebb, mint én. Lehet valami a korban, ugyanis a szomszéd osztályon van egy nálam sokkal kezdőbb, sokkal bénább nővér is, akivel együtt kezdtünk, ám édesanyámmal egyidős, szóval közeledik az ötven felé. Tőlem kérdezte, hogy hogyan kell szívót összerakni, mert még azt sem tudta. (funfact: alap követelmény, nekem pl. vizsgatétel volt tavaly) Vért nem tud levenni, branült nem tud beszúrni még egy jó vénásnak sem és nincsen kritizálva. Én meg meg mertem kérdezni egy idősebb kolléganőtől, hogy egy deci infúzióba mehet e 5 ml kálium, ki volt csapva a hisztéria, hogy mégis hogyan szereztem meg a végzettségemet, ha ezt sem tudom. Kálium szívmegállást is okozhat, úgy voltam vele, hogy inkább megkérdezem, mielőtt valakit kinyírok emiatt. Szóval valami tényleg van abban Szandi, hogy a kor miatt diszkriminálják az embert. Én az urológián feküdtem, ami ugye felnőtt osztály, ám a PIC (koraszülött intenzív) részlegre csábítottak többen is. A kórház nagyon felszerelt, a babákkal való foglalkozás nem terhelné le a vesémet (ha megemelem magamat ismét leszakadhat bármikor) és az intenzíves pótlék gyanánt a fizetésem több lenne, pluszban beléphetnék a seregbe, ami még több fizut vonna maga után és ingyen megtanítanának lőni, ami mint tudjátok, nekem szinte orgazmust okozna a fegyverimádatom miatt. Gondolkozok rajta erőteljesen, pluszban az egyik nővér az urológián velem egy idős, nagyon jól kijöttünk és mondta nekem, hogy tök király lenne, ha itt dolgoznék, mert akkor összefuthatnánk csevegni meg ilyenek. Még ez egy hatalmas kérdőjel a fejemben egyelőre.

Egyre erősebben gondolkodok ,hogy mi is lesz szeptemberbe. Sulik vannak ,de nem tudom hova fognak felvenni. Egy tuti: Buszozni fogok. Igazából nincs sok gondom a busszal. Bár kemény 4 óra az út oda-vissza, de igazából egy hatezres kisvárosból megyek fel a fővárosba, a majdnem 2 millió ember közé. Azért ez elég nagy változás, viszont bármely más nagy város viszont távolabb van tőlem, mint a a főváros. Különben talán megfontolnám a kolesz gondolatot. Bár anyám azt mondja, hogy még a végén ott fogom találni magamat nagyobb koromba, mert erre felé nincs nagy munkalehetőség. Való igaz, itt az északi térségben nagyon sok nincsen, de ettől még nem fogok ápolónőnek menni, ahogy anyám szeretné. Már egy ideje amúgy néha felveti, hogy menjek el ápolónőnek, mert azt itt is tanítanak a megyében, ráadásul már egészségügyiben egyre több embert keresnek. Nem is tudom mit kezdjek, mert tuti ezzel fogja bökni a csőrömet miután leteszem a grafikusit. A cukrászat érdekel ,viszont anyám szerint azzal nem tudok elhelyezkedni.
Ezért akarná ,hogy ápolónőnek menjek ,de ilyenkor úgy érzem, mintha rajtam keresztül akarná megvalósítani az álmát. Ő ugye későn lépett be ebbe az egészségügyi szakmába, alig 10 éve és most is ápolónőként dolgozik. Imádja a munkahelyét. Mondja, hogyha fiatalabb lenne, akkor elmenne fősulira továbbképzésbe. Viszont értelmetlen már ez számára, mert 6 év és úgyis nyugdíjba megy. És hát sokszor úgy érzem, hogy ezzel azt akarja mondani ,hogy itt vagyok én, a lánya: tökéletes arra ,hogy megjárja az OKJ-t és a fősulit is.
Na most, nekem nincs semmi gondom az ápolónői szakmával ,tisztelem őket meg minden, de én egyszerűen nem bírom elképzelni magamat ezen a téren. Tőlem az egészségügy távol áll. Mikor egy időben járnom kellett a kórházakba, mert bőrproblémáim voltak onnantól fogva meg is utáltam a kórházba járást. Szép szakma persze, meg megértem ,hogy anyum azért szereti, mert végül is jó a betegeknek segíteni. De mondom ,né nem tudom elképzelni magamat. Ráadásul irtózok a vértől meg félek, ha pedig injekciót kéne beadnom én előbb ájulnék el attól ,hogy beadom, mint a beteg.
Egy szó, mint száz, tervezek második szakmát a grafikus mellé, de mindenképpen olyat akarok, ami érdekel is. A cukrászat meg tényleg érdekel, de a családom elbizonytalanított kissé. A bátyám, aki tudja, hogy írok (az egyetlen a családban) ő azt mondja, hogy adjam ki a regényemet. Hát kösz, először pénz kéne hozzá.
Van ugyan két év gondolkodási lehetőségem, plusz elhúzhatok még fél évet, ha angol nyelvvizsgára megyek(célom ,hogy legalább egy idegen nyelvet beszélni tudjak). Mindenképp szeretnék olyan második szakmát, ami érdekel. A tesóim támogatnak benne, bár anyám az anyagiakat és az elhelyezkedést nézi és hát elég nehéz eldönteni ,hogy most merre essen a mérleg nyelve.
Oké ,végre ezt kiírhattam magamból ,már is jobban érzem magam. Ha másnak nem, utcaseprőket mindig keresnek ráadásul szakma nélkül. Mondjuk ez nekem nem életcélom ,de egy osztálytársam ezzel nyugtatott minket érettségi előtt.

Ez annyira ismerős. Nekem sok esetben már azt mondják, hogy írjam le inkább én... pedig igazán nincs egy hűdenagyon bonyolult vezetéknevem. Tényleg nincs. Azon viszont csodálkozni szoktam, hogy még kiolvasni sem tudják.

Sokszor nem értik meg, hogy alapjáraton kicsit hiperaktív vagyok meg bolond, de vannak olyan időszakaim, mikor egyszerűen a szobámból sincs kedvem kijönni.
Bejönnek hozzám, annyit lehet észrevenni, hogy full sötét van a szobában, én meg csak fekszek meg kockulok. Holott igazából zenét hallgatok és a fejemben ez zajlik.

Most például arra,hogy nyaralni akarok menni,utazni akarok,de majd csak augusztusban megyünk... És bűntudatom van,hogy várom az augusztust,mert ha hazajövünk a nyaralásból,alig lesz már a nyárból és ezért annyira nem várom de amúgy tűkön ülök... nem tudom lehet érteni? Bocsi,ha nem...
Mindenkinek csodálatos nyarat,hetet és napot!

Ahhoz, hogy valaki jó ápolónő legyen és ne égjen ki pár év alatt, ahhoz hivatás tudat kell. Magyarán szólva szeresd csinálni, különben évek alatt jelentkezni fognak rajtad burnout tünetei. Édesanyád valószínűleg olyan elvetemült állat, mint én, hisz nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a munkámat iszonyúan szeretem. Én pl. imádok vért venni és branült szúrni, míg mások rosszul vannak a vér látványától. Tény és való, abban igazad van anyukádnak, hogy egészségügyben mindig találsz munkát, sőt válogatni is tudsz! Én is azt csinálom jelenleg - három kórház, három különböző osztálya közül vacillálok, mert mindegyik keres embert. Nem tudom, hogy anyukád mennyit keres. Én most kaptam 5%-os fizetésemelést, és májusban 190 óráért kaptam 130 ezret + a vidéki bérlet, ráadásul úgy, hogy több volt az éjszakám, mint a nappalom. Szabadnapjaim alig voltak, és mint mindig, most is be lettem rángatva egy párszor. Egyáltalán nem jövedelmező, és nincsen hétvége, karácsony, ünnep, semmi. Amúgy jelzem, hogy a továbbképzésre tud járni, ezért kötelező benne lenni a pontokkal, kreditekkel működő kamarában, a MESZK-ben. Ők konkrétan kötelezik az egészségügyi szakdolgozót arra, hogy tovább képeztesse magát, hisz az orvostudományban mindig van előrelépés és ezzel együtt nekünk is haladni kell. Főiskolát maximum fizetésemelés okán érdemes elvégezni, hisz a diplomás ápoló is kb. ugyanazt csinálja, mint az aki OKJ-n szerezte meg a szakmáját. Esetleg főnővér lehet belőle, de amekkora felelősség nyugszik a vállukon, én biztosan nem vállalnám. Ha távol áll tőled ez a szakma, nem is érzed magadénak, akkor valóban nem ajánlatos ebben elhelyezkedni. Rengeteg gusztustalan dolog van, ami ehhez tartozik, és mivel ezért kapom a fizetésemet, meg kell csinálni, ám képes vagyok az ápolás szebbik részére koncentrálni. Számomra felbecsülhetetlen, amikor egy gyerek gyógyultan, boldogan, mosolyogva indul haza, és ha még csak egy kicsit is, de én is hozzá tehettem a felépüléséhez. Van akinek való ez a szakma, van akinek nem, és ez így van rendjén.

nekem is sose értettem, hogy az emberek miért nem látják meg, hogy a vezetéknevem két része közt van egy kibacott krva kötőjel. emiatt rendszeresen leangéláznak, mikor a közelében sem vagyok a névnek. retardáltak.

Ma ebédeltünk barátommal és megtudta, hogy nagyon szeretem a céklát, ezért közölte, hogy majd névnapomra azzal fog meglepni. Szeretem mikor előjön a romantikus oldala...

Így egy kis gondolkodás után rájöttem, hogy mindent sikerült elb.sznom és semmi nem esne most jobban, mint egy teljesen idegen környezet, ahol könnyes szemekkel végigsétálhatok és senki nem nézne hülyének miatta. Ahol hozzám hasonló emberek vannak és nem, itt most nem a hasonló stílusra gondolok. Ahol megértenek és nem nevetnek a nekem fontos dolgokon.
Amúgy teljesen elfelejtettem, ki is vagyok, eddig pedig olyat tettem, amit k.rvára nem kellett volna. Gyűlölöm magam az utolsó másfél évért, de mostantól megpróbálok jobb ember lenni.

Osztálytársaim hívnának, hogy talizzunk. Én nagyon értékelem, hogy életemben először nyáron is gondolnak rám, de éppen elég nagy probléma, ha addig emberek közelében vagyok, ameddig a boltban is. A sulikezdést nem fogok túlélni, kajak beszerzek valahonnan egy láthatatlanító köpenyt.
Kicsit elmegy a még megmaradt életkedvem, amikor háromszor próbálok normális szelet kenyeret vágni, de mind szrrá megy. Főzni meg utálok.

Világi ötlet volt nekilátni a körmöm csinosításának ilyenkor, főleg, hogy a végeredmény közel sem lett olyan, mint amilyet terveztem.

Undorító, hogy mi volt a helyzet ma a munkában. Próbafülkéztem 12 órán keresztül. Én ezt szeretem csinálni, mert pörög, lehet kommunikálni az emberekkel (még ha ez ki is merül egy "Hány darab lesz?" és "Jó lett valamelyik" mondatokban), de ez a ma este katasztrófa volt. Képzeljetek el annyi embert, mintha karácsony és Glamour-napok lett volna egyszerre. Kimentem 3 és fél percre pisilni, visszatértem és -nem hazudok- egy 60 centis ruhakupac tornyosult előttem. Kevesen voltunk, nem tudták vinni vissza a helyükre a ruhákat, ezért már különválogatva és szépen felvállfázva is foglalták a helyet az állványokon.

A plot twist ott jön, amikor zártunk. Kb. 9 fülke volt. Ezek a jóemberek olyan dzsuvát és rendetlenséget hagytak maguk után, hogy csak kamilláztam. Ha 150 vállfát és 100 ruhát nem hoztunk ki, akkor egyet sem. Kérdem én: hogy lehet valaki akkora tuskó és tahó, hogy amit bevitt magával, azt nem hozza ki? Vagy ha valaki előtte bent hagyott valamit? Vagy szól nekünk, a dolgozóknak? Még ha nem is teszi fel a vállfára, csak elém leb.ssza sokszor még az is jobb, mint ez így... Na mindegy, még megnézek egy Orphan Black részt és elteszem magam holnapra.