miregondoltokmost?

Ezt a cikket már másodjára írom meg, de még mindig nem publikálták. Most várok a csodára....
http://www.kephost.com/images/2016/08/27/Screenshot_2016-08-27-11-59-42.png

Nem rég panaszkodtam a barátnőm miatt, aki semmibe vesz. Írtam neki egy nagyon hosszú levelet arról, hogy megváltoztam miatta, és a csicskája voltam egy évig, és nem csinálom ezt többé. Ő pedig bszott válaszolni. Semmi gond, már megszoktam tőle, csak azért ha egy regényt írok arról, hogy mennyire elcssztem egy évet az életemből miatta, azért arra illene legalább egy 'xD'-t válaszolni, őt ismerve.

ilyenkor mindig lepereg a szemem előtt az élet...

Anyu 35 éves volt, mikor az öcsém született. Ő volt az utolsó gyerek, ha akart volna se lett volna több, viszont arról nem szeretnék beszélni, hogy miért. Szóval neki, mint az utolsó gyereknek megpróbál megadni mindent, próbálja kiélvezni, hogy már csak ő kicsi, csak őt tudja puszilgatni és babusgatni, ami amúgy érthető, de egy cseppnyi nevelést nem kap, úgyhogy akkora egy buta p.raszt öcsém van, hogy azt el sem lehet mondani. Tudom, hogy nem szép dolog ilyet mondani a saját öcsémről, de ez az igazság. Eleve nem normális, hogy a hét éves gyereket a kulcsokon, zárbetéteken, kábeleken és lakatokon kívül semmi nem érdekli. Na de ez még semmi. Olyan kedves és okos szüleim vannak, hogy még meg is vesznek neki minden szart, szóval a gyerek szobája tele van a lakatokkal és egyéb cuccokkal. Viszont ezzel még mindig nem lenne baj, ha nem nekem kéne állandóan összerakodni abban a kib.szott szobában. Egyszerűen hányingerkeltő már csak belépni is. Megcsapja az orromat annak a sok rozsdás kulcsnak és lakatnak a szaga és szívem szerint olyankor elhánynám magam. Nem beszélve arról, hogy valószínűleg ez az édes drága kisfiú nem tudja, mi az a szemetes, ezért a joghurtos poharak heteket állnak az ágy alatt, ahova rejti őket, így mikor megtalálom, még nagyobb hányingerem lesz. De ez még mindig semmi. Állandóan a YouTube-on néz videókat, ilyeneket, hogy Herby, aki úgy káromkodik, hogy még a nagybátyám is megirigyelné. Viszont ettől a felettébb okos embertől még el is tudnék tekinteni, de persze mellette még rengeteget tizenéves buta p.csát is néz, akik 20 perceket beszélnek a semmiről, ez pedig csak még jobban butítja az amúgy is hülye gyereket.
A nyárra az egész osztálya kapott egy újságot, hogy gyakorolják az írást és olvasást, ma pedig én segítettem neki tanulni....... Komolyan mondom, nem tudtam eldönteni, hogy őt akasszam fel vagy magamat. Az nem nagyon izgat, hogy rondán ír, de el kell gondolkoznia, hogy néznek ki a betűk, megmagyarázza nekem, hogy az k betű és nem h, az l betűk csak e betűk lesznek, ha valamit kiradírozok, mert mondjuk rohadtul nem úgy van, akkor azt üresen hagyja és megy tovább, majd mikor szólok neki, hogy ezt meg kéne még csinálni, akkor szó szerint elküld a büdös f.szba. Ezután leordítottam a fejét, hogy most már térjen észhez, de igen gyorsan, mert szájon találom vágni, mire hozzám vágta, hogy r.banc vagyok, elküldött a k.rva any.mba és remélte, hogy valaki majd jól fejbe b.sz, hogy ne neki kelljen. Na itt telt be a pohár, adtam neki akkorát, hogy belefájdult a kezem is, erre nekiállt verekedni velem. Anyu meg bejön, erre mit mond? Hogy miért bántom azt a szegény gyereket, miért nem tudok vele rendesen tanulni és ha ennyire buta vagyok, akkor inkább menjek innen.
Megmondjam őszintén? Nem augusztus közepén kellett volna nekiállni egy 30 oldalas újságnak, ami szeptemberre kell. Meg nem kéne mindent elnézni ennek a hülye p.csnek. Komolyan, alig várom, hogy elköltözhessek innen....
Bocsánat a panaszkodásért, de ezt ki kellett írnom magamból.

Nini, ez a 2016 jó évjárat. Csomó engem jó banda jön Magyarországra. (Pontosabban 2, ami engem érdekel.)

- Első sorban azt hiszem, szerelmes lettem a Mark Pellegrino-féle Luciferbe. Minap néztem az Odaát hetedik évadját, s az egyik részben Sam hallucinálta őt folyamatosan. Na, akkor jutott eszembe, hogy mekkora lenne már egy fanficet írni róla. Poénból felraktam a Merengőre. A két fejezetemre összesen öt értékelhető kritika érkezett, és a harmadik is (amit tegnap hajnalban küldtem be) elbírálás alatt van már. Pedig a célom eredetileg egy ömlengős nyálas izé lett volna, amiket alapból sem szoktam egyébként írni. Viszont már több mint 150-en nyitották meg, ami azt jelenti, hogy sok embert érdekel, pedig amúgy egy tök átlagos (lehetőleg nem Mary Sue) saját karaktert vittem bele a történetbe. Arra tökéletes, hogy cukorbeteg legyek a sok romantikus, olykor - ízléses - erotikus fejezetektől, ami mellett másokat is szórakoztathatok. Most egyelőre erre van szükségem, lassan amúgy is meló van, amit egyébként nagyon várok már, de addig is, próbálom értelmes dolgokkal kitölteni még ezt a pár hetet, amit semmittevéssel tölthetek.

- Írás mellett az elmúlt pár napban felnőtt színezők vásárlására adtam a fejemet. Amikor megláttam a könyvesboltban Johanna Basford Mágikus dzsungel című színezőkönyvét, egyszerűen beleszerettem. Annyi szép rajz van benne, hogy hirtelen nem is tudtam, hogy hol kezdjem. Végül egy egyszerűbbre esett a választásom. Bár őszintén megmondom nektek, ezzel is két teljes napot dolgoztam. Hihetetlenül élveztem, teljesen kikapcsolta az agyamat, közben pedig hallgattam a Skillet legújabb albumát (ami nem is volt kérdéses szerintem ). Tökéletes arra, hogy az ember stresszmentesítse és elzárja magát a külvilágtól. Engem speciel sikerült is megihletnie. Először amikor olvastam róla, hülyeségnek tartottam, ám a véleményem gyökeresen megváltozott, hogy kipróbáltam. Csak ajánlani tudom mindenkinek, nekem nagyon begyere. Íme az első alkotásom, gondoltam felrakom nektek, hátha valakinek megjön a kedve hozzá.

hogy lehet ennyire gusztustalan a családom? elkezdtem ismerkedni egy sráccal, nagyon kedves, figyelmes, cukipofa, de tény hogy nincs adonisz külsővel megáldva. ma arra kelek, hogy a famíliám röhögve és szánakozva nézegeti a srác fb profilját, és vihorászva közlik velem hogy szigorúan maradjunk csak barátok mert a gyerekkel ijesztgetni lehetne, ilyen rondát se láttak még (...), meg amúgy is könyörögjem vissza magam az exemhez, hátha visszafogad még, mert ő sokkal szebb...... csak valahogy nem tudják hogy a volt barátom egyben a legjobb barátom is, mindent megbeszélünk egymással, és komplette hány a családomtól, velem egyetemben. mégis hogy lehetnek ennyire undorítóak, hogy csak a külsővel foglalkoznak? és persze azzal sem törődnek, hogy ez engem (és a srácot ha tudná) mennyire megaláz és mennyire fáj..
megyek a kertbe ásni a gödröt, sziasztok

Majd' egy teljes órát töltöttem azzal, hogy beragasztózzam a kezem, hogy aztán leszedjem. Welcome back 3. osztály, hiányoztál

Az utóbbi hónapokban komolyan megfogadtam, hogy soha többet nem beszélek a szerelmi életemről, vagy legalábbis diszkréten. Ebből végülis az lett, hogy tegnapelőtt este, a Tankcsapda és a Hollywood Undead között, oldott hangulatban és fennhangon tárgyaltuk a barátnőimmel az aktuális eseményeket (persze neveket is említve), és csak a végén tűnt fel, milyen elmélyülten hallgatott minket a körülöttünk növekvő, koncertre váró tömeg... mert nincs is jobb a két banda közötti holtidőben, mint vadidegen tinilányok szerelmi életét hallgatni, nem?

Milyen krva kínos az, amikor valaki annyi pénzért vásárol egyszerre ruhát, amennyi egy havi fizetésem... Pofám leszakad, komolyan.

Nem rosszindulatból írom, de ameddig nem a te fizetésedet költik el, miért lenne a te dolgod? Mindenki arra költ, amire akar. Ha netán a fiatalokra gondolsz, akik valszeg a szülőktől kapnak pénzt, az a szülő dolga mennyit szán a gyerekre. Meg lehet az is, hogy gyűjtöttek rá egy ideig, én mivel utálok vásárolni mindig gyűjtök, hogy egyszerre letudjak mindent és ne kelljen gyakran járni.

Bevallom: a turi a legjobb. ócsó és a stílusomnak megfelelő ruhákat csak egy vagyonért találok külföldi oldalakon máshol.
Annyit fűznék még hozzá, hogy ilyenkor mindig elfelejtjük, hogy egyszer még barlangban éltünk bundaruhában, a pénzt nem is ismerve.

már délután óta próbálom kihajtani / megölni ezt a kib*szott lószúnyogot, ami úgy gondolja, hogy neki jó az, ha itt repked és rám hozza a szívbajt. szerintem nagyon jól szórakozik rajtam, ahogy párnákkal, papucsokkal és minden egyéb eszközzel felszerelkezve próbálok túlélni. már a lelkemet eladnám egy démonnak, hogy vigye ki innét, mert már a tököm kivan vele, és biztos nem fogok úgy aludni, hogy ez életben van és arra vár, hogy mikor csaphat le. nagyobb, mint a térdem, basszus.

világi problémák. legyen már tél könyörgöm. de úgy iskola nélkül, mert amúgy az a második problémám, hogy borzalmas az órarend. aki kitalálta, hogy hétfő első óra tesi legyen, azt szívesen belefojtanám a Balatonba.

Jelentem, már megint kis semmiség miatt aggódtam. Bármennyire fostam, az este odamentem, és elnézést kértem a viselkedésemért, ő meg csak nevetett, hogy ugyan már, nincs semmi gáz.. Hát én elmondani nem tudom, mekkora kő esett le a szívemről..

Roppant mód elegem van abból, hogy már online ügyintézéskor is kib*szott rendszerüzenetekkel bombázzák az embert. Felrakok nekik két kérdést, erre ők a copypaste beb*szák a szabályzatot vagy tudjam én minek nevezik ezek azt.
Nyilván azért tettem fel két kérdést egy élő személynek mert nem értek egyet a leírtakkal és ajánlanék egy másik megoldást. Beszélnék egy elő személlyel és elég lenne egy "igen" vagy egy "nem, mert ..." válasz. Nem kérem a hat bekezdéses sz*rt, amit elolvasva jutottam el odáig hogy levelet írjak.

Szerk.: Természetesen biztosan nekik is ki van adva az, hogy a már előre megfogalmazott szabályzatra kell hivatkozniuk, de meg lehetne úgy oldani, hogy a kérdéseimre megadja a választ (normál ember módjára megfogalmazva, hogy érezzem tényleg ül ott egy élő, nem sík hülye személy) és aztán odabiggyeszti, hogy "de ez le is van írva: *és ide jön a másolt szöveg*".

Szerk. 2.0: Nekem is ilyen melóhely kell, ami abból áll hogy ülök a gép előtt és egy dokumentumból másolgatom ki a cuccost és küldöm el szegény kétségbeesett embereknek. Én megkapom a fizetésem, mert azt tettem amire megkértek, az ügyintéző meg majd megoldja az ügyét valahogy. Szánalmas.

Én igazából mindkettőtökkel egyet értek. Én is ki szoktam akadni amikor valaki előttem 90 ezerért vásárol... Hogy ennek honnan van ennyi pénze?

De igazából én is így szoktam csinálni. Gyűjtögetek és amikor már tényleg kellenek ruhák -na meg időm is engedi- akkor elmegyek vásárolni, mert utálok vásárolgatni, így egy délután egy nagy boltba be és csókolom a következő félévre. Ilyenkor az ember alapból kicsit többet költ, ha mondjuk félévente vásárol. Így ha egyszerre elköltök mondjuk 30-at már nem olyan sok, mivel az havi 5-nek felel meg.
(Mondjuk nem szoktam ennyit költeni csak írtam egy számot.)

Tegnap éjszaka elkezdtem nézni a The tomorrow people című sorozatot, amiből végül hajnalig tartó mozizás lett. Nem rossz a sorozat alapötlete, tetszik is a megvalósítás, de az megint elég zavaró, hogy teleb*szták az egész szériát tinikkel meg egyetemista fiatalokkal. A The 100-tól pont az vette el a kedvemet, hogy tizenéves nyeglékkel pakolták tele, holott az idősebb korosztályban szerintem több a potenciál. (pl. a Walking deadnél működik) Ja, és látszik, hogy kezdek vén csotrogány lenni. Ebben a szériában is alaposan adtak a fiatal fiúcskák dekoratív megjelenésére - itt-ott olykor lekerül a póló és közelebbről megszemlélhetjük azokat a kidolgozott muszklikat. Felettébb érdekes, hogy ezek a fiúcskák engem nem hoznak lázba. Sokkal inkább a gonosz, jó pár évvel idősebb öltönyös doktor karaktere fogott meg igazán (akit egyébként Mr. Pellegrino alakít ), szóval igazából a nyálcsorgatás miatt nem kapcsoltam ki a laptopot hajnali négyig.

Meglelte a lényeget a gyerek.

Olvasgattam régi fórumos hozzászólásokat és egyszer csak... lol. Vannak emberek, akik 4 év alatt sem képesek bizonyos dolgokban megváltozni. Még mindig rendetlenség van, ideje lenne nekiállnom a takarításnak. De amúgy hiába pakolok össze állandóan, amikor valahogy fél nap alatt újra borzasztó kupi lesz, pedig csak az iskola kezdetének tudata miatt agonizálok ágyon fetrengek egész nap

Valamelyik nap kutakodtam a régi kacatok között - mert hát mit kezdjen magával az ember, amikor nincs kedve tanulni? -, és a több doboznyi cucc legalján megtaláltam azt a Polaroid fényképezőgépet, amit még kiskoromban kapott anya a testvérééktől, ráadásul az eltelt jó egy évtized alatt még egyszer sem lett használva (aminek a miértje mellesleg még mindig rejtély számomra). Annyira nagyon megörültem neki, hogy az nem igaz, anya pedig azt mondta, hogy megtarthatom, ha szeretném, elvégre, ha eddig nem használták, valószínűleg ezután sem fogják. Tegnap nekiálltunk végigolvasgatni a hozzá tartozó, kinézetre ezer éves papírokat egy barátommal, és úgy néz ki, hogy még működik a drága kincs. Annak ellenére, hogy egy csomó ehhez hasonló fantasztikus dolgot a szememben a Tumblr-ön hódító divat nyír ki, ettől nem tudta elvenni a kedvem. Amint lesz egy kis pénzem, beviszem valahova, hogy nézzék meg, biztos minden oké-e vele, illetve, filmet sem ártana szerezni bele. Jaj, már annyira várom!