Ma éppen mivel van tele a tököd?

Ne haragudj, hogy hozzászólok, de egy dolog fúrja az oldalamat: Nem vonták vissza anno a jogsiját? Nem azért, csak nekem az egyik szomszédomnak többször is bevonták ittas vezetésért vagy nyolc éve a jogosítványát, azóta vonattal jár dolgozni, mert vissza sem kapta. Most meg talán, ha jól tudom az a törvény, hogy nem veszik el, de nagyon megb*sznak ittas vezetésért. Elkeserítő, hogy minket megbüntettek egy húszasra, mert anyámék nem kötötték be magukat, de az ilyen meg nem csak, hogy vezet még, de büntetlenül is megússza, valamint nem csak önmaga, de mások életét is veszélyezteti. Ki tudja aztán, hogy hány és hány ilyen ember van a világon, aki piásan vagy betépve ül be a volán mögé.

On:

A kardiológiával, de rendesen. Nem megy, nem tudom megtanulni és úgy érzem, hogy semmit sem tudok. Nem akarok holnap dolgozatot írni belőle, egyszerűen sz*r az egész úgy ahogyan van. Aztán jövőhéten meg jön az újabb, mert lassan szemeszterzárás van. Nem akarom!

Ugyan már soha senki nem jött rá. Apám még ma is váltig állítja, hogy ő kiválóan tud vezetni és soha senkit nem ütött el. Aha...Anyám nyomozott hetekig utána, hogy miért lett ilyen az autó és ő derítette ki...

Az iskolával, pedig még el sem kezdődött. Holnap lesz az első nap, és már előre stresszelek miatta, meg az egész félév miatt, ugyanis márciustól májusig jönnek a felvételi tesztek, gimnáziumot kell választani, ráadásul pár héten belül le kell adnom a lapot a megjelölt iskolákkal (az meg azért nem mindegy, hogy hol fogom eltölteni a következő 3 évemet). Fogalmam sincs, itt kint milyen típusú tesztekre számíthatok, mert azt mondják, másra fektetik a hangsúlyt, mint az otthoniakban.
Ráadásul azért sem nagyon repesek visszamenni, mert nem vagyok oda az osztályomért (tavaly januárban újként érkeztem, teljesen tudatlanul, azt sem tudtam, mi merre található, ki kicsoda, és a tanárokon kívül sokáig egyik sem közeledett, hosszú hónapokba telt, mire egyáltalán elkezdtünk ismerkedni, de még most is csak a "megvagyunk" mércét üti a kapcsolatunk).
És meg is szoktam, hogy szünet van, pihenés, és egyáltalán nincsen erőm tanulni és újra a mókuskerékbe kerülni.

A nyilvánosan csókolózó párokkal... Szépek vagytok, meg minden, de azért mindennek van határa...

Az iskolával (megint). Tudni illik, hogy ezen a héten majdnem minden napra besűrítettek 3-4 félévi vizsgát. Holnap 7 órám van, abból 5-ön vizsgázni fogok. Ezt még is hogyan képzelték amúgy? Azt se tudom, hogy melyikre tanuljak a legjobban. Holnap meg fogok szakadni az biztos, és még mindig beteg vagyok, de nem maradhatok itthon, mert ennyit az életbe be nem pótolok. De elvileg 5 írásbeli vizsgám nem is lehetne egy nap, de nem baj ám, hiszen kit érdekelnek a gyerekek érdekei, de most komolyan.. Csütörtökön pedig, szóbeli irodalom és angol is lesz és nagyon félek tőlük. Még soha nem voltam ilyenen, és ahogy magamat ismerem nagyon, de nagyon stresszes vagyok az ilyenekben. Alig várom a hétvégét, hogy tudjak pihenni, és vasárnap már tudjak több időt fektetni a töri szóbelimbe, mert az most nagyon, jónak kéne, hogy sikerüljön.

A tesitanárommal, nem csináltam semmit, de azért beszól, és megaláz az egész osztály és még más osztály előtt, hogy szíve szerint ha húsz évvel ezelőtt éltünk volna, akkor felpofozna... Pedig nem csináltam semmit, csak nem tudtam elég magasra emelni a lábam, a másik 'bűnöm' pedig az volt, hogy messze állt, nem láttam a feladatot, és nem hallottam, ezért véletlenül nem a harmadik, hanem a második fokra tettem a lábam. Én kérek elnézést, kb. 15 ember állt köztünk és motyogva mondja.

Rendesen undorodom az osztálytársaim nagyrészétől. Nem mindenkitől, de ez után a nagyrészétől. A velünk egy évfolyamon, a másik osztályban meghalt az egyik diák apja, errefel jó pár osztálytársam átment hozzá, és az 'őszinte részvétem', 'sajnálom', és ilyenek helyett elkezdték b*szogatni, hogy mekkora csicska szerencsétlen, meg hogy annyira szánalmas, hogy inkább az apja is meghalt, tehát arra céloztak, hogy szerencsétlen miatt halt meg az apja. Én is nem rég veszítettem el egyik közeli családtagomat, és az is elég szar érzés tud lenni, emellett viszont abba bele sem tudok gondolni, milyen az, ha a saját édesapám halna meg. Szóval őszintén sajnálom azt az évfolyamtársam, ezek meg megérdemelnék, hogy egyszer őket is utól érje a sors, ilyen szempontból. Csak gondolom, ilyenkor még sértődékenyebb, így az elég nagy fájdalma mellett már ott lesz ez is. Nem tudom felfogni, hogy volt pofájuk oda menni egy emberhez, akinek pár napja halt meg az édesapja, és ilyeneket, alaptalanul vágni a fejéhez. Komolyan mondom, én szégyellem magam az elb*szott, érzéketlen, vadbarom osztálytársak miatt...

Sok-sok apró dologgal, amiből csak párat emelnék ki.

1. Dupla tesin bordásfalat mászatott velünk a tanár. Ami nem is lenne baj, ha nem több, mint 10x egymás után vagy 20 bordásfalon kell átmenni. A bal hüvelykujjam tiszta piros és nagyon fáj. Arról ne is beszéljünk, hogy az egyik srácnak mindkét kezéből ömlött a vér. (Elvileg lejött pár seb a kezéről. )
2. Tegnap végre megkaptuk a félévi vizsga-programot. Ma elkezdtünk felelni Vocabulary-ből, ami egész héten tartani fog. Holnap a lektorunk kérdezget minket, csütörtökön lesz a Headway. És, hogy a jövő hetünk se legyen unalmas szerdán egy 4(!) oldalas nyelvtan vizsga, az összes igeidővel, határozókkal stb. Komolyan ezek cyborgnak néznek minket vagy mi? Mert nagyon úgy tűnik.
3. Ez igazából semmiségnek tűnhet, az is, de nagyon bosszantó. Szóval van ugye a srác, aki tetszik. Neki volt egy barátnője, aki egy osztályba jár velünk. A csaj maga rohadt idegesítő, drogozik és annyit iszik mikor egy szórakozó helyen van ( vagyis minden pénteken és szombaton), hogy nem emlékszik mi történt a buliban. Szilveszterkor meg majdnem megerőszakolták, hozzáteszem nem volt valami józan. Mindegy a lényeg az, hogy ez a csaj folyamatosan bámul, mikor beszélek a sráccal, sőt most már akkor is mikor Ő nincs ott. Rohadt idegesítő tud lenni, mikor valaki megállás nélkül bámul téged, majd kibeszél a legjobb barátnőjével, aki történetesen az egyik legjobb barátnőm barátnője. Neki ezt nem mondhatom el, nem várhatom el tőle, hogy tanácsot adjon, mert mindkettő lánnyal nagyon jóban van. De kezd már nagyon elegem lenni. Lassan ott tartok, hogy ráüvöltve megkérdezem, hogy 'Mi bajod van b_zdmeg?!'

Suli, suli és suli mindig. Tegnap jelentette be a némettanár azt, amitől a legjobban tartottam: félév előtt még dolgozatot írunk. A német dolgozatunkat úgy kell elképzelni, hogy 4 részből áll, azaz egyszerre 4 piros jegy. Van benne egy 3, vagy 3 és fél oldalas rész, mindenféle feladattal. Utána megint köbö 3 oldalas teszt, egy szövegértés és esszé írás. Vagyis elég durva egy témazáró. Máskor már előtte másfél héttel elkezdünk rá gyakorolni, olyan is volt, hogy minden feladatot átbeszéltünk, még a teszt megoldásokat is megmondta, mi pedig jegyzetelhettünk és más nem bemagoltuk a dolgokat. De neeem, pont most fél év előtt b*szik (már bocsánat) szólni előre, de még átbeszélni sem képes velünk, pedig most van az egyik legnehezebb anyag, most vagyunk a továbbtanulás előtt, az idegennyelv jegye is beleszámít a felvételibe, most lenne a legnagyobb szükségünk a jó jegyre. Holnapi órán lesz valami gyakorlás, de az édes-kevés meg egyébként is holnap nem tudok suliba menni így még a feladatokat sem fogom látni, hogy mire készüljek. Jó vagyok németből, szeretem is, most épp sikerült kiküszködnöm azt, hogy pont megvan az ötös átlag, de ezután kötve hiszem, hogy hármasnál vagy négyesnél jobbra fogom tudni írni, ami annyit jelent, hogy nincs meg a félévi ötös. Ilyen jól kib*szni velünk... Amúgy nincs is nyelvi osztályunk, heti három óránk van csak, de az sz*rt se ér. 4 éve tanulom, de csak fordítani tudok, a beszédtudásom meg a béka s*gge alatt sincsen. Nem baj, majd jövőre. Azt se bánom, ha sokkal durvábbak lesznek a németórák,(mert azok lesznek)de úgy legalább lesz értelme, meg látszata.
De persze nem csak a német a bajom, még ott a kémia tz, amit hál' Istennek a múltkor elhalasztottak, meg a matek tz is, és már nem tudom hol áll a fejem. A legjobban az idegesít, hogyha valamelyiket még egy picit is elrontom, akkor egy perc alatt lőttek a jó jegynek amit összegüriztem.

Jó nagy gyökerek az biztos... Pár éve már, hogy végeztem a sulival, de már akkoriban is ilyen érzéketlen f*szfejek voltak a diákok többsége a középsuliban is. TISZTELET A KIVÉTELNEK. Úgy látom a helyzet azóta sem változott. Azt gondolná az ember, hogy felsőbb évfolyamokban már nem ez járja, és egy kicsit komolyodnak. De nem. Szomorú...

ON: Sajnos december végéig volt szerződésem a melóhelyemen, de ígéret kaptam rá, hogy meghosszabbítják, erre nem módosították a kontraktot. Úgyhogy munka nélkül vagyok... Remélem nem sokáig...

Azzal, hogy nem tudok aludni, és totál álmos vagyok mindig. Nekem egyszerűen nem elég 8 óra alvás, minimum 12 kell. Persze, hazaérek a suliból fél hatra, akkor még tanuljak, egyek, zuhanyozzak, képtelenség időbe lefeküdni. Ennek az az ára, hogy egész nap zombiként mászkálok a folyosón, és néhány gyökér osztálytársam miatt sötét is van a teremben, mert ők valószínűleg vámpírok, amúgy meg azok a bulizós partiarcok, akik rosszul lesznek a napfénytől, tehát el kell húzni a függönyt, meg meleg is van, és mindez olyan álmosító, hogy alig tudom nyitva tartani a szemem. Imádok aludni, nagyon nagy az alvásigényem, de nem feküdhetek le hétkor, amikor még tanulni is kell.
Meg kémiából írunk csütörtökön, már kezdtem örülni, hogy megvan a kettesem, végre lezárnak, de még muszáj volt betenni egy dogát ugyebár. Szóval arra is tanulhatok, kár, hogy semmit nem értek, mert világéletemben hülye voltam kémiából, fizikából és matekból, illetve még tanuljak törire pénteken, mert abból meg felelek. Nagyszerű. Ja, és lehet, hogy matekból is írunk, szerencsére csak elméletet, ha nem azt írnánk, azzal is úgy lennék, mint a matekkal.
De nem is érdekel, csak aludni akarok, addig, amíg jólesik, nem 5:50kor kelni.

Na, akkor én is jövök panaszkodni...
A drága, egyetlen, tündi-bündi Volánból - tudniillik, amit most mesélek nem először fordul elő. Tehát, ma reggel gyönyörűen ott hagyott minket (ugyanis én és egy hölgy is vártunk ugyanarra a buszra) a busz. Mint mondtam, ez nem az első eset. Szeptemberben kezdtem a 9.-et és ha a tanévet beleszámítjuk akkor már 4x-re (!!) ment el az orrunk előtt a busz. Igen, a buszsofőr látta, hogy ott állunk, de nem, nem tud egy picit várni, míg elhajt a másik busz, neki sietnie kell. Persze, ha negyed órát késik akkor jó hogy megy mint az őrült. Pff. És, tegyük hozzá azt, hogy egyszer, egy hasonló eset után betelefonált már egy csaj a Volánhoz, akivel ugyanez történt, és ott azt mondták, majd természetesen intézkednek - persze még mit nem. Annyira elegem van, még jó egyébként, hogy ott van az a másik busz, amivel ugyanúgy el tudok jutni a sulimba, de hát akkor is. És akkor majd a jön a kifogás a buszsofőr részéről, hogy 'hát, azért nem álltam meg, mert már amúgy is sokan voltak': jó mese, mert amúgy más sofőrök érdekes, MEG TUDNAK állni akkor, ha ennél még 5x többen vannak a buszon; tudniillik, ezen a reggelin annyian vannak, mint az oroszok, de a többi sofőrben van annyi gerinc és megáll, de ha még tényleg nem férnénk fel, legalább lenne benne annyi, hogy megáll, és megmondja, hogy 'sajnálom, már nem férnek fel' - szánalom. És - most nem magamra gondolok - ha valakinek nagyon kell valahova sietnie? Ha máshogy nem tud eljutni oda ahova éppen igyekszik? Ha előbb elmegy a másik busz? Erre persze nem gondolnak, miért is gondolnának. Nem elég, hogy egy nagyon f*s a menetrendjük (már bocsánatot kérek, bár újabban azért mégiscsak jobb lett), még ez is... Mondom, ha egyszer történik, még azt mondom oké. De hogy negyedszerre?! És az a buli, hogy döntő többségben ugyanaz a sofőr volt a hunyó.

Hát nézd, ha egy időben két, vagy több busz jön, megértem a sofőrt, hogy nem áll meg, főleg, ha nyomorognak. Amivel én megyek, az is átmegy egy falun, már egy éve kb. minden megállóban megállunk, de abba a faluba öt-tíz perc eltéréssel jön másik KÉT busz, ezek közül az egyik nagyobb, mint a másik (távolságiként lett építve), szóval tök fölösleges várni. A mienk után olyan öt perccel ér be a pályaudvarra. Ha meg valakinek annyira sietős, ne számítsa ki annyira az idejét, menjen előbbivel, de nem hinném, hogy valakinek öt percen múlik, hogy beér-e időben, vagy nem. De ez csak a sofőrön múlik amúgy, ha késésben van, főleg nem fog megállni, mert nekik elég pontosan kéne tartani a menetrendet.

Persze, én is el tudok menni a másikkal, nem ezzel van a gondom, hanem azzal, hogy csak úgy elmegy, nem is először. Máshol meg tudott állni: egy osztálytársammal ugyanabban a faluban lakunk és Ő két megállóval előbb száll fel, mint én, és Őnáluk mindig megáll. És ha elmegy előtte a másik busz (mert ugyebár ezek össze-vissza járnak), akkor nem érek be a suliba (amit oké, nem nagyon bánok, de na ).

A kölykökkel, akik a sokadik felszólításra sem fogják be, hangoskodnak, zsibognak, röhögnek.

Azzal, hogy fáj a nyelvem. Oké, ez furán hangzik, de amúgy kegyetlen. Tele van oldalt a nyelvem icipici fehér puklikkal, mert elkaptam valami hülye vírust, és szinte a szó szoros értelmében köpni-nyelni nem tudok. Fáj, ha eszek, fáj, ha beszélek. És ha ez még nem lenne elég, továbbra is náthás vagyok, folyik az orrom és tiszta rekedt hangom van.

az olyan emberekkel akik elkérnek egy sztáradatlapot és teljesen hibásan szerkesztik.. az aki meg rajong az adott sztárért, és szerette volna, de lecsúszott róla, csak pislog, hogy mi van? most komolyan, ha az ember elkér egy sztárt, mert elvileg rajong érte (de még csak a kedvencei között sincs ott), akkor miért nem néz jól utána és szerkeszti rendesen? ez engem annyira felhúz, hogy az valami hihetetlen.

a másik meg, hogy holnap statisztika vizsgánk lesz, összesen volt 6 óránk, és a tanár amúgy se vette olyan komolyan... órán megértettem az anyagot, de most bambulok a füzetbe, mivel csak a számolás van leírva, se feladat se a képlet neve.. ami képlet meg megvan, az a neten máshogy van, könyvünk nincs, csak valami feladatlap féle, de az is más. így hiába nézem a képletet, ha mindenhol más, nem tudom miről van szó. úgyhogy sok sikert nekem holnapra

Én jelenleg az iskolától robbanok fel. Nem akarom részletezni, mert, ha felidézem a mai eseményeket, akkor könnyen át tudnék változni valami őrjöngő gyilkossá. Forog a gyomrom úgy konkrétan az egész intézménytől. Jártam már egy pár iskolába életem során, de sehol sem tudtak ennyire kellemetlen és undorító helyzetbe hozni, mint ahányszor az elmúlt időszakban. A f*szom kivan azzal, hogy az, aki tényleg sz*rik mindenre, lóg és csak kettessel kíván elslattyogni az utolsó évig azt ki nem szúrják, de én megint porondra kerültem, mint általában mindig, ha valami nem úgy jön össze, ahogyan az illetők szeretnék. Gusztustalan, ahogyan bánnak az emberrel - azért kíváncsi vagyok, hogy 30-40 éves estisekkel meg levelezősökkel is ezt művelik e, mert ez így nagyon gáz. Rosszabb, mint a középiskola, komolyan. Ott nem figyelték ennyire a hiányzást, lógást meg miegyebet. És miért történt velem meg mindez? Mert kezdődnek újabban a rosszullétek, mint utólag kiderült, mellékhatások és utómellékhatások. Vagy négy-öt egymást követő éjszaka megint nem alszom, olyan fáradt vagyok, mint a fene. Úgyhogy a mai napot követően úgy érzem, hogy az idegtől tudnék felrobbanni!

Holnap már mennem kell suliba.

Jelenleg úgy az élettel, de bővebben pontokban...
1. December 16.-án sikerült leesnem egy székről a suliban és teljes erővel nekivágódni egy jó kemény és nagy asztalnak. Nos azóta is fáj a járás, de a kezeim már attól is fájnak, ha csak lógnak a semmibe. Mindennap megküzdök a táska, meg könyvek cipelésével, az órákon meg a folytonos vázlatírással, amiben amúgy a batár nagy körmeim is akadályoznak, de kell nekem fél éve növeszteni őket...Amúgy szeretem, de az írás necces miatta.
2. Abból is nagyon elegem van, hogy beülök egy fizika, kémia vagy matek órára és halnak érzem magam. Aranyhalnak. Mond a tanár valamit és én nem csak, hogy nem értem, de 1 perccel később már el is felejtem. Annyira süsü vagyok, hogy egyszerűen én vagyok azon meglepődve, hogy lehet nekem a félévi jegyem kémiából és matekból is 3-as. Fizikából is épp, hogy megmentettem magam a 2-es témazáróval.
3. Ha stresszhatás ért az életben, akkor mindig úgy akartam boldogabb lenni, hogy ettem. Csak, hogy sokszor ért stresszhatás és én se vagyok már fiatal, ha a születésemtől nézzük őket. Ami azt jelenti, hogy itt vagyok 80 kilóval. Az utóbbi időben már boldogságomban is csak eszek, ami nem tesz túl jót a kilóknak...Arról már ne is beszéljünk, hogy 90%-ban nem eszem húst, így nekem a diéta minden formája ki van zárva, a legtöbb húsevésre épül, és nem azokra a fajta húsokra amiket én hajlandó vagyok a szervezetembe bevinni hányás nélkül. Marad az edzés, amit meg a leesésem óta annyira se tudok csinálni, mint eddig, semmi fittség nincs bennem, abba is megfulladok ha be kell gyalogolni a suliba. Marhára nem jó ez így, mert az évek során már szétrepedtek az ereim a lábamban...
4. Itthon olyan szuper jó helyzet állt elő, hogy anyámék kibékültek 2 nap után. Köszi, én viszont rá se bírok nézni apámra ezek után és emiatt ideges és zaklatott vagyok. Még a fogalmazásom is 3-as lett 8 hibával, pedig életemben nem írtam 4-esnél rosszabb fogalmazást, a 2-es témazáróról már nem is beszélve, ezzel szépen elb*sztam a biztos félévi 4-esemet. Mind apám miatt. Gratulálok neki. A mindennapos nyugtatókról nem is beszélve, meg a kis koktélozásomról, aminek rajtam kívül nem örült senki.
Mindezen tények mellett még jövő hét kedden fogok minden tantárgyból írni amilyen órám csak lesz aznap. Szuperjó, ebből egy témazáró, aminek ku*vára 4-esnek kell lennie, mert a tanár így is hülyének néz. De anyám azt ígérte ha lezárul a félév elmegyünk hosszúhétvégére kettesben wellnesezni. Úgy legyen.
Amúgy semmihez nincsen kedvem. Olyan elfoglaltságokhoz sem, amiket amúgy eddig mindig imádtam. Eddig júniust akartam, de most már semmit nem akarok, csak túlenni mindenen. Az elkövetkezendő x éven, úgy 50-60-on...