Ma éppen mivel van tele a tököd?

Az osztálytársaimmal. Vicc, hogy 20-23 éves felnőtt nőkről (?) van szó és a többségük kábé úgy viselkedik, mint ahogyan itt a 10-14 éves fórumozók többsége. Lényegében kell alakítani két csoportot a nyári gyakorlatra, és én az egyik helyre nem akarok menni, mert nagyon rossz volt. Nos, ebből ők versenyt csináltak fészbukk csoportban. Állításuk szerint azaz x ember megy az általam is hőn áhított helyre, akik elsőnek írtak oda. Nézek, hogy most ez komoly? Annyira nincsen társasági és magánéletük, hogy a vasárnapjukat 20-23 évesen pasi, barátok és bulizás nélkül otthon a fészbukk előtt töltik? Én sem vagyok partiarc, sőt otthonülős típus vagyok, de valahogy a hétvégéimen jobban érdekel a párom, mint a mobilom és a fészbukk fiókom. Nem korrekt, hogy azért szívjon az osztály másik fele, mert nem az okostelefonjuk előtt nünüznek 0-24-ben. Még belegondolni is rossz abba, hogy az ilyeneknek milyen sz*r életük lehet. Felhoztam a sorsolásos dolgot, és már ment a hisztéria az osztálytársam által. Szánalmas. Mindenesetre jól esett elküldeni moderált megfogalmazási stílussal tulajdonképpen a retkes k*rva anyjába nyílt csoportban. Érdekes, mindenki rühelli őt és az öribariját is, de rajtam kívül senki sem írta le vagy mondta a szemükbe a problémát. Kedden bemegyek, valószínűleg hajtépés lesz, de kábé lesz*rom. Nehogy már egy IQ nuku, céklafejű ostoba p*csa miatt sz*pjak a nyári gyakorlatom alatt. Valószínűleg nem mozdítottam előrébb önmagamat a listán, de ma este egy új információval lettem gazdagabb - a többségük elvégezni sem fogja, vagy, ha igen, akkor olyan sz*r ápoló lesz belőlük, hogy minden szülőnek ki fog nyílni a bicska a zsebében. Mindenféle rosszindulat nélkül mondom, de a többségük annyira buta, ostoba, felelőtlen és gyerekes, hogy még a kutyámat sem bíznám rájuk, nemhogy a gyerekemet. Amikor eszembe jut az, hogy pár hónapja egy fél óránkénti görcsölős babát bíztak rám és el tudtam végezni a feladatomat, akkor jövök rá, hogy mennyivel jobb vagyok abban amit csinálok. Kerülhetek ide vagy kerülhetek oda (magunk között szólva már ezt is lesz*rom), akkor sem változtat azon, hogy ez a szakma nem nekik való.

A koránkeléssel. Mindig hat, vagy hét órám van. Itt nincs lőjetek le hangulatjel?

Ezzel a hülye, birka országgal.

Jelenleg pár lánnyal az osztályból.
Ma a szünetben elkezdtünk beszélgetni egy filmről. Valahogy szóba került, hogy melyik a kedvenc betétdalod, erre az egyik csaj rávágta, hogy ... majd mikor elindította az egyik barátnőm, odajött még két lány, akik leszólták ezt az egészet, mert nem tetszett. De nem is ezzel van a baj, hanem azzal a csajjal, aki mondta, hogy ez a kedvence. Miután odajöttek és leszólták, azonnal az ő pártjukat fogta. Hogy ez tényleg, ennyire sz*r, meg kapcsolja már ki... úgy imádom az ilyeneket Csak az jó nekik, amiket a "menők" mondanak. Meg, hogy a lassú dalok már operának számítanak (mint pl. ez, tényleg opera, vagy ez, amik nem is annyira lassúak )
Pluszba igazából ugyan ezekkel a lányokkal, akik mondják, hogy "ahhww, mennyire szeretem a One Directiont, ... a kedvencem" csak ebben az a bökkenő, hogy maximum az ő nevét tudják, a többit nem, ha meg pl. berakják egy régebbi számukat (mint például a Kiss You-t) "az már rég lejárt lemez, senki sem hallgatja". Ez a nagy rajongó? Mikor azt sem tudják, hány évesek, hogy hogy hívják a tagokat... csak a legújabb számukat tudják hallgatni, mert más nem jó... -.-" Szóval ezekkel a nagy rajongókkal és a csicskákkal.
Pluszban még ezzel az idióta korán keléssel. Plusz a nulladikokkal, és azzal, hogy ebben az évben most jön az első osztálykirándulás (valószínűleg az utolsó is)

hogy lusta vagyok tanulni!!!

Sok mindennel.
Az egyik osztálytársammal
A nővérének gyereke született - meglepetésként és még saját maga sem tudott róla - és azóta folyton a képemhez vágja hogy Én festettem ki a Hajni szobáját! Semmi közöd a Hajnihoz! Nagynéni lettem! és hasonlók.
Korán keléssel
Én lennék a legboldogabb hogy 9-kor vagy 10-kor kezdődne a suli és csak 1-2 óránk lenne. (vagy nem is lenne )

Ma reggel felszállt mögöttem egy cigány (félreértés ne essék, messziről elkerülöm a rasszizmust), és odanyomta a koszos, poros pulóverét a képembe, és dögszaga volt. Folyt a hapsi orra, a hajában nagyobb korpadarabok voltak, és csak azon imádkoztam, hogy amikor a zsebébe rakja a koszos zsebkendőt, ne érintse a bőrömhöz. Alig vártam, hogy leszálljak.

Nem tudom, megkerült-e már a cica, de csak azt tudom mondani, ne add fel a reményt... az én cicám két héttel ezelőtt egyik reggel nem jött haza. Azóta sem láttuk. 5 éve, hogy velünk él, idén lenne 6. El sem tudom mondani, mennyi mindent éltünk át együtt. Az életem szerves részét képezte, ő volt a mentsváram, az egyetlen biztos pont a családomon és talán a barátaimon kívül, akire bármikor számíthattam. A leghűségesebb társat, a legcsodálatosabb barátot testesítette meg. Ő tényleg családtag volt, nem az a cica, akit arra tartanak az emberek, hogy legyen, meg mert hogy egerésszen. Sohasem ment el tőlünk, ezért fura ez az egész... Már az eltűnésének második napján ígéretet tettem arra, hogy akár 10 év múlva is várni fogok rá. Semmi nyomát nem láttuk, hogy elpusztult volna, mert körülnéztünk. És mindig is ez marad az otthona, ahová bármikor bejöhet. Bármikor felugorhat az ablakba, hogy beengedjük ,bármikor kérhet tőlem enni, ha éhes, bármikor felfeküdhet az ágyamba és bármikor okozhat bosszúságot, mert ő a legtökéletesebb macska a világon.
Annyit tudok mondani, hogy várj rá, mert egyáltalán nem biztos, hogy nem jön haza.
És még annyit, hogy soha nem fogom elfogadni a tényt, hogy a cicám nincs. Tudom, meg kell tanulni elengedni vagy elveszíteni valakit. De ő örök nyomot hagyott szerintem a család minden tagjában. Sosem lehet tudni, lehet, hogy egy nap még hazajön.

Azzal, hogy bejövök dolgozni, s a betévedő fiatalember reggel egy szót nem szól, csak leül az egyik géphez. Köszönni luxus, pedig jól láthatóan szem előtt vagyok... Micsoda pofátlanság... Mire tanítják ezeket otthon? Nálam alap, hogyha bemegyek valahová, első dolgom, hogy köszönök.

Kimentem a parkba tanulni és fújt a szél. Egy idő után borzasztó bosszantó Főleg szaladgálni a jegyzetek után

Az osztály...

Adózási alapismereteket tanulunk, és nem sok mindenkinek megy olyan kíválóan.. erre ma még az orrunk alá is dörgölték plusz még egyik legjobb bnőm is... Kb ez játszódott le:

Megyünk ki az ajtón
'Mindegy, mi itt maradunk legalább, és minket fog tanítani jövőre is'
'Mi legalább tudjuk, és átmegyünk, nem úgy mint ők. Majd meg tanulják!' ...a legjobb bnőm.. hát most én nem értem.

Van aki gyengébben teljesít de ezért nem kéne lenézni a másikat, mert ő nehezebben ért meg dolgokat..

Aztán a másik: beszélek x-szel és y-nal. Votl amire x-nél nem tértünk, de y-nak elmondtam. Na most y elmondta x-nek, x pedig elkezdte, hogy megint milyen dilis, őt senki nem szereti mert y sokkal cukibb.. komolyan..nem értem a fiatalokat.. (pedig én sem vagyok öreg o.o) de a 13-14 éves korosztály egy csúcs komolyan..

Először is azzal, hogy egyszerűen nem lehet időpontot kérni Sárbogárdon az orvoshoz, mert csesznek felvenni a telefont. Illetve ma sikerült már anyunak: kb. két hét után.
Ehhez kapcsolódik a másik dolog is, ami miatt kivagyok. Mivel sikerült elérni az SzTK-t, ma megtudtam, hogy a kedvenc dokikám meghalt három hónapja, mindössze 42 évesen. Tudom, idióta vagyok, amiért ez megvisel, mivel nem igazán ismertem, de ő volt a legeslegjobb neurológus a földön és tényleg nagyon imádom/imádtam. Nagyon értett a szakmájához, ugyanakkor a betegekkel normálisan viselkedett, legutóbbi rendelésen még csipkelődtünk is egymással. Amikor elmondta anyu, egy pillanatig azt hittem, hogy hülyéskedik, hiszen november végén még láttam (igaz, hogy akkor nem nála voltam) és nem látszott rajta semmi. Ha pedig tényleg az történt, amit Ági hallott, akkor egy kórházban hogy a csudába nem veszik észre, hogy nagy a baj?

A bécsi kirándulás (amit csak úgy megjegyzek, marha jól hangzik, mivel egy olyan múzeumba megyünk, ahol hírességek vasszobrai vannak, és tök érdekes lenne + valami csokigyár) elmarad, csak mert kevesen jelentkeztek és a kisbusz meg háromszor annyiba kerül. Úgy elmentem volna, szerintem nagyon jól hangzott. Na meg ez lett volna az év olyan napja, amit KIRÁNDULÁSnak nevezhető.

Az iskolával. Meg a tanárokkal. Az egész múlt héten kezdődött, ugyanis az én jó Headway tanárom feladta, hogy 50 nemzetiséget + azok többesszámait írjuk le egy lapra, majd az összes leírt melléknévhez írjunk 5-5 mondatot. Mire ezt megcsináltam fásliztam és borogattam a bedagadt és lila kezem, mert ínhüvelygyulladást kaptam. Aztán múlt héten feleltem Londonból és magából Angliából kommunikáción, tök jó volt meg minden, ötös. Ez eddig oké is volt. A baj a mostani héttel van. A hétfő még rendben volt, kedden már szinte zombiként keltem - nem való nekem a 6 órakor kelés - kicaplattam a buszmegállóba, majd az uszodához. Mivel "beteg" vagyok nem úszhattam, így hát Csónakázó-tó köröket futottam pár osztálytársammal. Megjegyzem görcsölő hassal felemelő érzés körbe-körbe futkosni. A poén az, hogy már csak 1 igazolásom van, amire valószínűleg még májusban szükségem lesz, viszont még egy kihagyott úszás egyenlő azzal, hogy délután kell bemennem. Na, azt viszont köszönöm szépen kihagyom, inkább buktasson meg! Következő órán nem volt tanár, nem tudtunk bemenni a terembe, így a földön ülve tanultunk. Este úgy feküdtem le, hogy na most kialszom magam és holnap fitten kelek. Na meg azt, ahogy én megálmodtam... Konkrétan szenvedtem a görcsök miatt, amin egy egész görcsoldó sem tudott segíteni. Reggel újfent úgy keltem, mint egy élőhalott, elmentem a suliba, megint ültem egyet a folyosón - az infó tanár megint nem volt iskolában - írtam egy ritka sz/r dogát matekból - pedig tanultam, csak nem tudtam a gyakorlatba beépíteni a megtanult képletet -, majd feleltem kommunikáción az USA-ból. Utána pedig írtam egy nyelvtan dolgozatot a függő beszédből. Amint hazaértem nekiálltam leírni Magyarországot és Budapestet, mert holnap megint én kezdem a kommunikáció felelést, most már a fent leírtakból. Éljen! Nem tudom,hogy magyarból felelünk-e, senki nem tudta azok közül,akiket kérdeztem, holnap ezen kívül vár még rám egy német szódolgozat, és egy Headway felelés, plusz egy kínzó testnevelés óra Mrs Szadistával... Pénteken pedig 4 csodálatos angol nyelvtan boldogít majd.
Nem tudom mi van most a tanárokkal, de r/hadtul elegem van abból, hogy mindenki most akar feleltetni/íratni, így a tavaszi szünet előtt, mikor a legtöbb diák már agyilag zokni.

Szokásosan a sulival. Ma 3 témazárót kell megírjak. >.<"

avval,hogy senki se ért meg!


barátnők:nem akarom terhelni őket

Azzal, hogy ma este hatig a suliban kellett, hogy verjem a fejemet a falba.
Órák után tablófotózás volt, és kábé személyenként volt negyed óra a dolog. Amíg egyszerre hárman bent voltak a fotós-teremben, addig nekünk, többieknek kint kellett szenvednünk. Fantasztikus volt. (Viszont ha ezek után nem készültek rólam über-fantasztikus képek, beperelek mindenkit )

A karommal. Idegesítően fáj..

Nem nagy baj, de azért kicsit kiakaszt, mikor egy kutyát a test méretei alapján ítélnek meg, ítélik el, és általánosítanak folyton. A csivavákat nem házőrzésért tenyésztették ki, hanem olyan volt régen, mint a csau-csau a kínaiaknál, megették Őket. Elég durván hangzik, de ez az igazság. A kiskutyák nem azért kicsik, mert Ők így szerették volna, hanem más volt a feladatok, a yorkiek például patkányvadászok voltak. Nem Ők tehetnek arról, hogy túl tenyésztették Őket, elkényeztették Őket, emiatt pedig némelyik olyan lett, amilyen.

Egyszerű: megint a tanárommal.