Ma éppen mivel van tele a tököd?

A Spanyol Válogatott teljesítményén vagyok már egy ideje kiakadva... Nem tudom, hogy mi a baj, mi lehet a háttérben, csak azt, hogy egy fantasztikus EB után, s egy Real Madrid nyerte BL után, ilyen satnya teljesítményük van... A Hollandia ellen játszott meccs után vagy fél órán át csak tomboltam, még szerencse, hogy Párizsban voltam és a legtöbben nem értették, hogy mit kántálok folyamatosan. Na nem mintha a Chile elleni meccs eddig valami fantasztikus lenne, sőt... Nem tudom, hogy mi van, de jó lenne, ha összeszednék magukat, mert egy hatalmas álmom valósulna meg, ha megnyernék a VB-t,de jelenleg még a nyolcaddöntőre is kevés esélyt látok.. Csak ne legyen igazam..

A határtalan rasszizmusból! Abból, hogy a 8 éves kis pi*ák büdös cigányoznak kommentekben stb.
Itt van ez a Berki Artúr az Ének iskolájából! Miközben olvastam az egyre ,,édesebb" kommenteket, azt hittem, hogy agyf*szt kapok! Rohandtul nem ismerik szerencsétlen gyereket, de rögtön jönnek azzal a szöveggel, hogy:
"Büdös, retkes cigány, miért ezek nyerik" Basszus, nem azért nyert, mert cigány Hanem mert pl jó a hangja. Én pl. nem tom, hogy milyen a hangja, de az tuti, hogy nem a nemzetisége miatt nyert. Na mindegy ezt kommentbe is leírtam, bocs a csúnya szavakért, de most nagyon felhúztam magam ezen a témán...

A rengeteg túlórával, amit nem fizetnek ki, a napi 1-1500 kenyérrel, amit kézzel kell zacskózni, zárni, címkézni és ládázni, de legfőbbképpen a nyomulós férfi kolegákkal, akik képtelenek felfogni, hogy van párom és hidegen hagy minden más hímnemű egyed.

Miértennyirenehézeztmegérteni?!?

A munka már számomra is kezd megterhelő lenni, és szó szerint fájt olvasni errefelé, hogy sokan már szüneten vagytok és élvezitek a henyélést, de nekem még mindig nyomnom kell valami nevetséges összegért a napi nyolc órás gyakszikat. Fáj a szívem, hogy kora hajnalban kell kelnem és csak estére érek haza - mi lesz velem, ha elvégzem és munkába állok? Ezek még csak nyolc órás műszakok és elvileg tizenkétórázás lesz majd. A hetem amúgy egész jól eltelt és gyakorlaton is perfektül éreztem magamat, pláne, hogy mindent totál profin megcsinálunk. Viszont annak nagyon örülök, hogy holnap már péntek, így a héten már csak egyszer kell felkelni ahhoz, hogy végre lustálkodhassak pár napot. Viszont a jövőhetem kemény lesz, és olyan munkaundorom van, hogy azt szavakba sem lehet önteni. Voltaképp nem is az a gond, hogy dolgozni kell - elvégre azt csinálom, amit imádok csinálni -, csak az nem mindegy, hogy hol dolgozik az ember. Beraktak gyerekonkológiára - amikor meghallottam, totál freak voltam és hajat is téptem majdnem. Értem én, hogy szívatni kell minket, mert kis csicska tanulók vagyunk, de ezt túlzásnak tartom. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a szakmánk vele járója, de nem kicsit dülledtek ki a szemeim, amikor kiderült, hogy van x óra gyerekonkológia. Komolyan? Krónikus belen még elvoltam a haldokló öregek között, mert azok mégis csak éltek majdnem egy évszázadot, de nem vagyok biztos abban, hogy én ezt ki is fogom bírni. Nagy dumagép vagyok és a szülőkbe, betegekbe mindig belebeszélem a jót, de itt mit mond az ember nekik? Temessem a haldokló gyereket vagy hazudjam le a csillagokat az égről is, hogy minden rendben lesz? Egyáltalán mit lehet ilyenkor mondani egy szülőnek? Talán most vagyok először tanácstalan, mert nem hogy gyerek hoszpiszban, de semmilyen hoszpiszban nem dolgoztam még. Az bíztat egyedül, hogy nem lesz örökkévalóság, valamint, hogy nem ilyen helyen szeretnék dolgozni. Mélyvízet akartam, de valahogy nem ennyire. Nem akarok dolgozni, nem akarok ilyen légkörbe bemenni és nem akarok ilyen gyerekek közt lenni! Amikor erre a szakmára böktem, én nem ezt választottam!

Nem szeretem, hogy ha rólam esik szó, de tényleg (amint lehet témát váltok...), de ha már elmondom, hogy mivan, akkor legalább valami együttérzést vagy valami kis reakciót várok az illetőtől, akivel megosztom a problémámat...nem az, hogy a következő mondattal áttérünk az Ő DEPRESSZIÓJÁRA..
és ez az, amiért nem vagyok hajlandó magamról beszélni..mert sosem vagyok elég fontos, mert a másik érzései, és gondolatai fontosabbak...
Már rég óta még nekem is fontosabbak mások gondolatai, érzései, problémái (legyen az BÁRKI), csak hogy ne én kerüljek szóba...mert akkor tudom, hogy fél perc, és már nem rólam van szó..

Mondanám (vagy írnám), hogy a hülye velem egykorú fiúkkal, akik engem hoznak kínos helyzetbe, holott az ő képükről kéne lesülnie a bőrnek a viselkedésük miatt; mondanám, hogy azzal, hogy az emberek változnak, eltávolodnak tőlem, pedig nagyon fontosak (voltak) számomra. De ezek a dolgok annyira fárasztanak már, hogy gondolni sem akarok rájuk, mert megőrülnék. Maradjunk annyiban, hogy a legyekből van elegem, akik nem tudom, hogyan, de a csukott ajtón keresztül jönnek be, rászállnak a fejemre (!), és csak akkor tűnnek el, amikor le akarom csapni őket (de akkor aztán nyomtalanul).

A kibebaszott betegséggel! Nem igaz, hogy nincs egy olyan hónapom, amikor nem leszek beteg. Múlt héten is, Angliában volt 38,5 fokos lázam, olyan szintű náthával, hogy az valami hihetetlen. Tegnap pedig hatalmas torokfájásra keltem, mikor megnéztem csak egy kis gennycsomót láttam a bal mandulámon, gondoltam, hogy megint kutyás kézzel ettem, el fog múlni 3-4 napon belül. Aha, meg ahogy én azt elgondoltam! Délutánra beköszönt a 39 fokos láz, a gyógyszert már alig tudtam lenyelni, de ekkor még csak sikerült valahogyan. Aludni nem tudtam, hajnali 1-kor megint felment 38,5-re, na akkor megint gyógyszer, ezt viszont már szinte lehetetlenség lett volna lenyelni, folyamatosan visszajött a torkomból, jó akkor szétrágtam. Hajnali 4-kor elmentem WC-re, gondoltam megnézem a torkomat. Gyerekek, én majdnem ott adtam ki magamból mindent... Akkorák a manduláim, hogy összeérnek és tele vannak apró kis gennyfoltokkal, nyelni és beszélni szinte alig tudok, most próbálok majd egy kis levest tuszkolni magamba, mert más nem megy le... Dokihoz is kéne menni, mert ez nem állapot, de ő is csak gyógyszert tud felírni, amit ugye nem tudok lenyelni... Most már komolyan elkezdek gondolkodni azon, hogy kivetetem a manduláimat, mert mindig ezek miatt van valami gondom... Csak kics*szettül félek a műtéttől...

30.-ától megyek kötelező nyári munkára az idősek otthonába, mivel anyukám ápolónő és azt mondta, akkor jöhetnék én is oda, bár nekem nyilván ilyen ebédet kell majd kihordanom, meg lesz egy német bácsi akivel nekem kell szót értenem, meg esetleg majd takarítok is...viszont már most nagyon parázok, mert elvesztettem a határidős kis füzetemet vagy mit, amit a suliban vettem és amibe jegyzetelni kell(ene) az időpontokat meg a ledolgozott órákat és még fogalmam sincs, honnan szerzek újat, vagy egyáltalán hogy lesz...meg kiderült, hogy rajtam kívül egy volt osztálytársam is az idősek otthonában fogja ezt a kötelező munkás dolgot tölteni, párban fogunk munkálkodni, és hát régen se kedveltük egymást és a gimi óta nem is hiányzott. egy lusta, csak a szája jár gyerek, aki még csak németül se tud rendesen, így nyilván rám fog maradni a munkák nagy része, már előre érzem, neki is ugyebár ott dolgozik az anyukája de a lényeg, hogy nagyon izgulok..xd bár nem tudom, miért is pontosan:D

A vásárlással, ami egy óra és aktuáis lesz. Utálok pénzt költeni.

És az éjszakai műszakkal, plusz hogy hétfőtől vasárnapig dolgozom és nincs egy szabadnapom sem.

Azzal,hogy valaki ír Zendayáról véleményt,csak nem olvass el azt,hogy a rajongókra nézve legyünk egy kicsit visszafogottabak!És ők mennek a maga fejük után és írnak csúnyábnáll csúnyább megjedzéseket!

Azokkal az idiótákkal, akik nem képesek felfogni, hogy a lakópark nem egyenlő a F1es versenypályával. Általában ilyen motorokkal szoktak száguldani, vagy 180al beveszi a kanyart, de ez más volt. Persze azokkal is tele van a tököm, meg akik a széteső Ladájukkal próbálnak repeszteni, de egy kamionnal! Olyan gyorsan vette be a kamion a kanyart, mint amilyen gyorsan és halkan betölt a Google Chrome. Ilyen kis utcában voltunk, ahol egy kocsi is épp, hogy elfér, de a kamion ilyen bútorszállító kamion volt, és tök gyorsan száguldott. nem hallgattam zenét, hallanom kellett volna, de valami halk motorral ment. Betöltötte az egész utat, én megpróbáltam lehúzódni, de egy ember árok helyett köveket tart maga előtt, és oda álltam. A görkorim két kereke közé kő szorult, és amikor megpróbáltam elindulni, elestem. A fejemet hál istennek nem ütöttem be, ilyen fejemet, mert ilyen fekvőtámasz pózba érkeztem, de a jobb kezem megrándult, és a lábamat felvágta a térdemnél egy ilyen üvegdarab, úgyhogy ott sikeresen varrni kellett.. De milyen jóvolt a kórházi ellátás. Egy nő püfölte a gépet de olyan idegesen, hogy vagy 3X elrontotta a zárójelentést. Arra kellett vagy várni 30 percet amíg beírja. Persze tisztelem a kórházi alkalmazottakat, mert sok a 12 órás műszak, és nagy a felelősség, meg lehet, hogy épp a 10. óráját töltötte, de egy kicsit megfontoltam vagy lassabb is lehetett volna.

Azzal, hogy holnap itt az unokatestvérem szülinapja, és egy ilyen fonott kaarkötőt kért, de egyszerűen olyan unalmas és hosszú megcsinálni(ha meg nem csinálom meg/mást csinálok besértődik.. jó, hogy ez nem a tizedik, hanem a huszadik szülinapja lesz), és még rohadt sok dolgom lenne, erre itt starityzek, csinálni kéne valamit a szobaajtómmal, meg akkora rendetlenság meg kosz van a szobámban, hogy egy négyzetcentiméter üres hely sincs a földön, az asztalomon, a szekrényemen, sehol. Meg mennem kell ebédelni, de amúgy nem vagyok éhes, de ha ezt mondom tuti anyám úgy veszi le hogy nem ízlik a kaja..

Nagypapámat megint kórházba kell vinni, mert ő megint makacs volt és ment a saját feje után. Nem vette be a vízhajtóját, jelenleg szívritmuszavara van...

A másnapossággal.

Azzal,hogy már megint nem jutottam el a strandra az időjárás miatt és ez ugyan így volt előző szombaton most meg megint így van,most hétfőn megyek szerencsére 28 fokot mutat de remélem annyi is lesz... -.- plusz meg idegesít,meg félek a csütörtöktől a tanévzárótok meg a bizonyítványomtól mert nem tudom,hogy megúszom-e 2-el a természetismeretet.. nagyon félek tőle,és ez teljesen kiborít ,hogy mi lesz akkor ha meghúznak és elkel mondanom a szüleimnek(de ők is izgulnak,de amikor bekel jelenteni... ) ,lőttek a nyárnak,jövőre meg katasztrófa lesz mert a pótvizsgán úgyse lehet átmenni...

Ezzel. Az isten szerelmére, tudom, hogy semmi közöm hozzá, de annyira sajnálom ezt a gyereket. Elcs*szi a gyerekkorát. Játszania kéne, iskolába járnia, barátokat szerezni. Nem stúdióból stúdióba járnia, hogy méregdrága göncökbe öltözve fotózgassák a cukipofiját, hogy aztán majd 50 ezer lájkot kapjon minden képre. Nyolc éves, könyörgöm! Valóban gyönyörű, és biztosan nagyon jó modell lenne, de várhatna még hat-hét évet. Pontosabban a szülei várhattak volna. Az oldalán az olvasható, hogy ő maga nem posztol az oldalon, mert "még csak hét éves". Persze ő már egy professzionális modell. Ez a kép meg végképp kiborított. Csücsörítés, igen, az kell egy kislánynak.
Tényleg, szép, meg minden... de nagyon sz*r gyerekkora lehet.

Aztán természetesen az osztálytársaimból is elegem van. Tegnap fél órán keresztül ecsetelték az osztálycsoportban, hogy hogyan fogják megkínozni, majd kivégezni az ofőnket. Szánalmasak. Nem tudok mást mondani. Poénnak nem kicsit durva, valóságnak végképp. Tényleg, lehet, hogy poén volt (nyilván igen), de annyira rosszindulatúak egyszerűen... Egy nap majd talán felnőnek, és visszagondolnak arra, hogy milyen gyökérségeket beszéltek éjjel-nappal. Vagy nem nőnek fel, és nem bánnak meg semmit. Nekem mindegy, egy év múlva úgyis elhúzok innen jó messzire, és nem fogom fenntartani a kapcsolatot ezekkel a nyomorékokkal.

Nagyon bánom, hogy nem mentem el tavaly hatosztályosba. Most már azért is, mert a februárban megrendezésre kerülő, nyolcadikosok által tradicionálisan minden évben eltáncolt keringőre sincs partnerem, és már nem is lesz. Plusz az oktatás továbbra is gyenge nekem, és rájöttem, hogy az azelőtt kellemes társaságnak vélt pár osztálytársam sem nélkülözhetetlen az életemben. Ez a suli katasztrófa, minden nap van valami, ami miatt hülyén érzem magam ott.

Először is, az allergiával. Komolyan mondom, én nyáron mindenre allergiás vagyok, a kutyákra, a macskákra, a porra, mindenre. A többi évszakba soha semmire, de nyáron meg...
A másik meg az, hogy valami történt a gépemmel, állandóan lefagy. Igaz, hogy mindig csak pár másodpercre, de így is rohadtul idegesítő hogy egy nyomorult mondatot nem tudok úgy leírni, hogy ne akadna el a gépem. De van hogy meg se mozdítom az egeret, már lefagy. Amikor újraindítom, akkor egy ideig rendben van, de egy-két óra múlva kezdi előröl

József Attilának a skizofréniájával, Babits kezdeti sznobságával, Petőfi vátesz költői szerepével, a lineáris és globális szövegkohézióval és hasonlóan fincsi magyartételekkel. Már lassan alkaioszi strófákban gondolkodom... De holnap vége!

Azokkal az emberekkel, akiknek a kezükhöz nőtt a kib*szott okos és tapi képernyős telefonjuk...

Persze én is használom, de TELEFONÁLÁSRA meg néha zene hallgatásra. De hogy azt látom már több napja, hogy amikor a szerencsétlen tekeri a biciklit a FŐÚTON az autók mellett, ezerrel nyomkodja...azt mondom: 'csak azt kívánom találkozzon egy autóval'..
mert ha már a telefonon levő sz*rságok fontosabbak, mint az, hogy figyeljen az úton, és életben maradjon...akkor hajrá!!! (mert nem lenne egyszerűbb, ha arra a 2 percre félre állna )

Az autósokról nem is beszélve...mennék át az úton (zebrán persze), körbe nézek (mert egyébként katasztrofális a közlekedési módszerem) sehol senki, lelépek, erre jön az autó de még mindig legalább 300 m-re van tőlem, a sofőr kezében a nyamvadt telefon, nem vesz észre, és amikor odaér, még rám dudál, hogy miért vagyok az úton...persze, hogy már a zebrán sem lehet átkelni..akkor HOL?!

Et a hülye szmájli úgy idegesít.. írni akarnék egy szolid meglepődős fejet, oszt itt van a leesett állú kerekedő szemű sokkolt fej.. MOSTANTÓL ILYET OFGOK ÍRNI, EZT NEKTEK:

Meg aztán egy másik oldalon moderátor vagyok, de nem bírok együtt dolgozni ezekkel.. Van egy csaj, nem említem név szerint, aki folyton arra célozgat nekem, hogy mindent szarul csinálok, meg parancsolgat, azt hiszi ő ott az isten.. de egy másik moderátornak(aki úgy 3 évvel több ideje az mint én, és nekem 1-2 számjeggyel több az a szám, ahány oldalt ellenőriztem már a fórumon) meg senki nem mer bepofázni, aki feljön dumálni, aztán soha nem csinál semmit, de én meg le vagyok cseszve..