Ma éppen mivel van tele a tököd?

Az internettel... úgy repeszt mint egy csiga miután eltörte a gerincét. SEHOGY! Ha nem egy közeledő vihar az oka akkor nagyon átmegyek dühösbe. Megérteném, ha a sebességéhez mérten olyan ára is lenne, de ennyi pénzért tán elvárnám, hogy ha nem gyors legalább működjön.@@

Még csak 9 én meg mindjárt agyf*szt kapok...

Nővéremnek van egy macskája, amelyik kb. 2-3 hete leellett. Ezzel úgy nincs is bajom, mert szeretem a cicákat.

Azonban ma reggel majdnem földhöz kúrtam. Én a végletekig tudok szeretni egy állatot, de ha engem kora reggel felkelt, úgy hogy még csak 7 óra...akkor jobb ha menekül.
Ez úgy néz ki, hogy nővéremmel egy szobában vagyunk, a gépem az ágyam mellett a macskája az övé mellett. Reggel 7-kor arra kelek, hogy a velünk élő unokaöcsém folyamatosan *shhh..shhh* hangokat ad, a kismacskák úgy nyávognak, mint akiket nyúznak. Odaszólok unokaöcsémnek, hogy csináljon már velük valamit. Erre folytatja a hangos *shhh*-zést, én meg már érzem, hogy kezd lüktetni a fejem, és fájni, így inkább felkeltem. Erre unokaöcsém benyögi, hogy a macska gép mögött van
Elhúzom a gépet, erre tényleg ott van egy kiscicával együtt. Szépen megfogtam kiemelem mindkettőt. Kimegyek iszom egy kávét, jövök vissza bekapcsolni a gépet, és a macska megint a gép mögött. Na mondom ez addig nem fog innen elmenni, amíg valami leckét nem kap. Kicsit durvábban megfogtam, kiraktam (kb. 10 centi magasról leejtettem (a nagy cicát)) a kis cicát meg szépen oda raktam a többihez.

Oké értem én, hogy meleg van neki, de miért a gép mögé bújik?! Úgy fel tudja cseszni az agyam ez a macska...én szeretem az állatokat, és minden tiszteletem az övék, hogy még nem rohantak az emberiség kiirtására, de azért nálam is van egy határ, és nővérem macskája ezt már párszor átlépte (azért kerültem ügyeletre is, mert kicsit erélyesebben közeledtem felé, ez a barom meg megkarmolt a szutykos körmével...)

és, hogy ne csak a macskák.

Megyek ki kávézni, anyu meg szól, hogy most fő, de maradt még tegnapról (mert nagy a család, szinte mindenki kávézik, a szomszéd is átszokott jönni egy kávéra, és hát nem szokott elég lenni, így este kell főzni...). Hát mondom jó, de nekem még előtte *sürgős* dolgom volt, és egyszer csak hallom, hogy anyunak elege van belőlem na mondom miért?! Erre elkezdi, hogy nem melegítek magamnak, inkább megvárom, míg lefő a friss. Persze a sürgős dolog közepette majd neki állok melegíteni, és hátha oda ég az egész, igaz is...milyen hülye vagyok

és még csak 9 óra mi lesz velem a nap hátralevő részében?!

Az előző hozzászólóhoz kapcsolódva csak annyit mondanék, hogy engem a nyuszim hajnali 5 körül szokott ébreszteni, bár nem bánom. Volt egy időszak, amikor hajnali 3-kor keltett, de erről néhány nap alatt leszoktattam. Azért létezik olyan időpont, ami még nekem is túl korai.

Mivel van tele a hócipőm? A hőséggel. De azzal nagyon.

Mikor még nekem is volt cicám ( ), képes volt hajnali 2-3 körül beugrani az ágyba hozzám, hogy ő éhes, vagy szomjas (hiába lett ki rakva neki kaja, meg inni...neem a gazdit keltjük, hogy adjon ), vagy csak játszani akar, vagy szimplán felkelteni. Persze rögtön fent voltam, és én sem bántam... de nővérem macskáját ki nem állhatom Ha olyan lennék, akkor már rég ki lenne preparálva, és a szekrényről figyelne de inkább békésen megoldom a dolgokat

A hülye félelmeimmel. Ovis koromban egyszer lasagne volt otthon, akkor ettem életemben először, és még aznap egy csúnya, kiszáradásos vírus miatt kórházba kerültem, infúziót kaptam, majdnem egy hétig betegeskedtem. 1 - 2 évvel később megint lasagne volt otthon, és az előző rossz emlékeim miatt csak keveset mertem enni. De hiába, aznap megint, ugyanazzal a betegséggel vittek kórházba. Ennek már majdnem 10 éve, és eddig olyan messzire kerültem a lasagnékat, amennyire csak lehetett, ha itthon az volt a vacsi/ebéd, akkor inkább nem is ettem. Ma is az volt, és rászántam magam, hogy egyek belőle. Ennek húsz perce. És akármilyen gyerekesen hangzik is, rettegek, hogy megint valami bajom lesz tőle...

A volt barátnőmmel... Igaz,mi már kb. egy hónapja nem tartjuk a kapcsolatot,de most a napokban született meg a kistestvére és anyám bevitt az ő anyjához látogatni.Amikor odaértünk,szegény nő szomorúan közölte,hogy a volt barátnőm nem hajlandó eljönni meglátogatni a kis Emíliát,mert inkább standra ment(!!).Ok,rohadtul gyűlölöm a gyerekeket,de ez a kisbaba olyan ennivaló és cuki volt,hogy megfájdult a szívem.Igaz,semmi közöm hozzá és én nem is tudok az ő fejével gondolkodni,de mégis hogy képes ilyen dologra?Komolyan,most egy idegen(én)hamarabb fogja meg a kisgyereket,mint a saját nővére?Eszem megáll.Tudom,nekem nem kéne pofáznom,mert kiskoromban én is r*hadt féltékeny voltam a húgomra,de Istenem,én akkor 3 éves voltam,ő pedig most 15.Egyszerűen nem fér a fejembe,hogy hogyan lehet valaki ennyire embertelen és undorító.Nem is csodálom,hogy már nem is tartjuk a kapcsolatot.Nem is értem,hogy egyáltalán hogyan tudtam rá barátként tekinteni rá. Egyszerűen nem normális a csaj.

Komolyan, kinek volt szüksége Google+-ra? Ki találta ezt ki? Már nem tudok hozzászólni egy Youtube videóhoz sem, merthogy jelentkezzek be ebbe a G+ fiókba, változtassam meg ezt meg azt, hozzak létre új fiókot, mert régi így meg úgy...
Aztán ha esetleg meg akarom változtatni a profilképem (hogy ne az a sz*r maradjon, amit akkor állítottam be, amikor még érdeklődtem a dolog iránt), az is olyan macerás. Mert feltölti, de akkor az a kép nem lesz érvényes a Jutyúb fiókomba, mert ha már az egész cuccot összekötöttük, és a neved és minden elérhetőséged a Jutyúbon is megtalálható, miért is engedjük, hogy beállíts egy normális profilképet?
A nevem átírásáról meg már nem is beszélek.
Most ott tartok, hogy minimum nyolc fiókom van, és egyiket sem tudom használni. Ennek mi értelme van? A Gugölplusz a legeslegeslegkezelhetetlenebb, legeslegeslegmacerásabb és legeslegeslegszükségtelenebb "közösségi oldal" a világon.

Tudom, nem egy nagy probléma, de engem nagyon fel tud húzni.

Ezzel a legjobb barátom a testvérem dumával.
Mostanában a környezetemben ketten-hárman rákaptak arra, hoy a legjobb barátjukat a tesójuknak nevezzék. Néha én is csinálok ilyet, viccből, de ezek komolyan is veszik..pedig szerintem a testvéreket teljesen más kapocs köti össze, mint a barátokat. Én például sose tudnék valakit tesómnak hívni a két bátyámon kívül, hogy azt komolyan gondolnám.
Bár, ezt az a csaj nem értheti, aki kiverte nálam a biztosítékot, mert ő egyke. Nem azt mondom, szeretheti annyira az lb-jét, mint én a tesóimat, de a két dolog merőben különbözik egymástól. Ő igazából nem is nagyon tudhatja, milyen is a testvéri szeretet..ezért nem értette hogy mennyire fájt, amikor az egyik bátyám külföldre ment, a másik pedig kórházba került. De még neki állt feljebb..mindegy. A testvéri és baráti szeretet teljesen más.
*saját vélemény*

Belegondoltam, hogy szeptembertől megint iskola, és elment az életkedvem. Újra nem lesz semmi életem, semmi szabadidőm, semmi értelmes gondolatom, újra "csak úgy" leszek majd, mert minden erőmet leszívja ez a sz@r. Megint kémia, fizika, matek, egész napos tanulások, aztán tél, minden napot végigszenvedni, mindent gépiesen csinálni... pff, borzalmas belegondolni is. Ott ülni tíz hónapot, és várni, hogy mikor szabadulsz. Csessze meg.

Nincs meg a telefon töltöm és lemerült a telóm természetesen pont akkor amikor fontos hívást várok...

Nem akarok megbántani semmilyen 1D-rajongót! De ez már kora reggel felbszta az agyam...
Tökre szép és jó, hogy 4 éve alakultak, blabla, de azért arra nem számítottam, hogy az én(!!) twitter-oldalamat is telespammelik ezzel a #4YearsOfOneDirection hashtaggel. Hajnali hatkor! Előre látom, hogy ma nem nagyon fogok ránézni twitterre

A Google+ engem is rohadtul ki tud (és ki is szokott) akasztani, és a legszebb az egészben, hogy szinte lehetetlen megszabadulni tőle.



Szívemből szóltál.

Egy csaj segítséget kért h milyen frizbit vegyen a kutyájának. ( Ő már kiválasztotta h milyet akar) Mindenki mondja neki h ez nagyon nem jó nem lehet vele dobni meg rá fog szokni a kutyája. Erre ő hogy de az ő kutyája nem szereti a keményebb frizbiket. Felsoroltunk neki vagy 8 féle márkát amivel lehet rendesen dobni és elég puha frizbi. Erre az volt a válasza h ő nem dobki ennyi pénzt feleslegesen mert 90% hogy az ő kutyája nem fog még csak hozzá sem érni.
Könyörgöm ha már eldöntötte hogy ő ilyet akar akkor ne kérdezzen meg még 30 embert aki lebeszélné erről mert tudja h szar. Mind a 30 ember segítene neki de még ő van felháborodva!!

Ennyire finnyás lenne a kutyája? Szerintem a frizbi az frizbi, egy kutyának egyre megy. Biztosan eljátszogatna bármelyikkel. Nem azt mondom, hogy a legolcsóbb Teszkós vacakot kell megvenni, de valóban fölösleges ekkora felhajtás.

ON: az öcsémmel. Komolyan, imádom, ennivaló kis kölyök (márha lehet így beszélni egy tízévesről), de nem bírja visszafogni magát soha semmiben. Négyféle funkciója van: nyafogás, okoskodás, cukiskodás és kockulás.
Az a legjobb, amikor anya hazajön ilyen öt óra körül, és megkérdezi, mivel foglalta el magát napközben. Majd erre az öcsém tapintatosan közli vele, hogy tulajdonképpen egész nap fel sem állt a gép/tablet elől, még csak ebédelni sem. És akkor én vagyok a felelős. De jó. (És ugyebár anya nem kifejezetten az a hűdetürelmes fajta, főleg munka után...) És ez a drága nem hajlandó leülni pl. olvasni, vagy lemenni szívni egy kis friss levegőt, még akkor sem, miután anya hazaért, és leszidta. Folytatja az idióta, trágár szövegű, élet nélküli és unatkozó jutyúberek által készített Májnkráftos videókat. Én érzem, hogy hamarosan anya elveszti a türelmét... és akkor meg lényegében tönkre van téve a napom.

Azzal, hogy a mai napra mindenki megbolondult. Szó szerint.

Annyira jellemző, hogy az a r*hadt telefon a nap 24 órájában nálam van, de amikor pont kéne, mert valaki el akar érni, persze, hogy nincs a környezetemben, így három órával később vettem észre, hogy hívtak volna...na mindegy, annyira abszurd helyzet, hogy elkezdtem rajta röhögni.

A szomszédunk legkisebb gyereke minden nap dobol.Már 1-2 éve,hogy van neki dob felszerelése,de mikor hazajön a suliból rögtön megy a dobhoz és ugyanazt az ütemet üti Először elviselhető volt,de már idegesít.Csukott vagy nyitott ablaknál lehet hallani ahogy dobol.Vajon náluk mi lehet?
A másik meg szombaton volt a "városunkba" (nem értem,hogy miért lett város) Harangok napja volt.Ilyenkor 2 napig programok vannak az egyik sportpályán és este 8 körül szoktak jönni hírességek koncertet adni.Na most szombaton a ByTheWay volt.De inkább az elejétől írom... A nagy melegbe össze-vissza sétáltam,mire odaértem mindenkit elküldtem volna,mert hát ideges lettem.Azt hittem,hogy a normális sportpályán lesz ez az egész,oda mentem erre nem volt ott senki,mire kiderült,hogy majdnem a város vége felé lesz az egész rendezvény... Oké,lementem,de a közmunka miatt.Megkaptuk,hogy 4-től 8-ig leszünk ott,de olyan feladatot kaptunk,hogy ügyeljünk a gyerekekre.Lassan telt az idő,majd segítettünk kürtöskalácsot sütni,hogy ne csak üljünk.Eljött a 8 óra,leigazolták az óránkat majd jött a koncert.Sajnos az elejéről lemaradtam,de az utolsó előtti dalnál értem vissza.Csináltam képeket a szuper telefonomon ami már megint kezd rosszabb állapotban lenni,mire a végén autogram osztás és közös fotó jött.Ezeknél az emberek... Káosz volt,alig tudtál megmozdulni,tapostak össze vissza.Sokan csak 2 autogramot tudtak megszerezni,de egy lány elkezdte kiabálni,hogy neki megvan mind a 4 Azt meg,hogy csinálhatta,mikor én a másodiknál 10-20 percet vártam?

A mai fiatalokra egyébként ráférne egy jó kiadós verés, hogy azért tudják már hol is van a helyük a nagy világban. Pedig megjegyzem, én vagyok a világon azaz egyik ember, aki úgy gondolja, hogy semmit sem lehet megoldani erőszakkal. De eskü, már szakad a cérna. Van egy tizenöt éves lány ismerősöm és sajnos nem a jóvoltamból, sosem kedveltem, de a szüleit ismerjük. Többször áthozták még évekkel ezelőtt a lányt és oly-olykor míg nálunk dolgoztak valamin, addig együtt lógtunk. Még tíz évesen egész elviselhető volt a csaj, de mióta bekerült gimibe, hát Isten óvja a társadalmat. Szegénykémnek nem csak az intelligencia szintje alacsony, de minimális lexikális tudásra sem tett szert az általános iskolában. Kifejezetten bunkó, arrogáns és "Ki ha, én nem." típusú gyerek. Anyuci és apuci gazdagok mindent a hájas valaga alá toltak (szuper laptopokon át az ezerféle méregdrága okostelefonokig, a saját légkondiig és a saját fürdőszobán át) és a pénz értékéről még fingja sincsen. Az a legrosszabb az egészben, hogy fészbukkon annyira veri a mellét még nekem is, de, ha élőben találkozok vele véletlenül - pedig menekülök előle -, akkor hányinger stílusban nyalizik és az ilyet rühellem. Nem kell engem mindenkinek kedvelnie, de akkor miért kell nyalinkázni, aztán fészbukkon lehordani privátban minden sz*rnak? Azért kíváncsi vagyok, hogy face to face szinten is ugyanazt a képembe mondta volna. Elmondtam neki a véleményemet és az igazságot, aminek az lett a vége, hogy engem, a páromat és végül a munkámat is becsmérelte. Most komolyan, mit képzel magáról? Én tizenöt évesen meg se mertem nyikkanni egy húsz évessel szemben, nemhogy elküldeni melegebb éghajlatra és becsmérelni azt, aki jóval többet tett le az asztalra. Túl sok minden van megengedve a mai gyerekeknek és a szülők is magasról sz*rnak a nevelésre, csak tudnám, hogy akkor minek nekik gyerek. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy röhögjek, amikor egy elsős gimnazista kislány ír nekem olyat, hogy megver engem, meg fogjam be a p*fámat és az ilyen megjegyzések sorjában mentek, de állítólag én vagyok a fogadott nővére. Tudom, hogy nem vagyok valami elviselhető ember, de ismer már engem annyi ideje, hogy néha szoktam kötekedni és, ha valamit elmond, akkor annak esetleg nyersszerű véleménynyilvánítás lesz a vége. Én ilyen vagyok, mindig is ilyen voltam és akkor nekem mondja el, hogy annyi esze nem volt, hogy a húsz éves pasijára gumit húzzon, ha már annyira szexelhetnékje van? Kiábrándító ez az egész egyszerűen, hogy mennyit változtak a mai gyerekek és lassan már ők fogják nevelni a felnőtteket. Egyáltalán hogy megy ez? És az a legborzasztóbb, hogy egy olyan kislány becsmérel és tör pálcát emberek felett, aki nemrég a Vörös tengernél, a Holt-tengernél utána pedig Dubaiban volt nyaralni az elmúlt egy hónapban. Hányingerem van az ilyenektől. Ha ezt a szemembe mondta volna, úgy elküldtem volna melegebb éghajlatra, hogy utána hozzám sem merne szólni. A tisztelet szót nem is ismeri és még ő erősködik fészbukkon és osztja az észt mindenkinek. Csak nehogy mindez visszarúgjon és valaki úgy p*fán verje, hogy a padlót fogja vagy öt méteren keresztül felnyalni. Mint írtam, nem vagyok az erőszak híve, de amiket összevissza írogatott természetesen nulla helyesírással, az bicskanyitogató. És amikor írtam, hogy megtanulhatna helyesen írni, még ő háborodott fel, hogy nem nyelvtan órán vagy. Gyerekek, erőteljesen headshoot - legszívesebben egy kilenc millis Glockkal lőttem volna fejbe magamat. Hogy lehet valaki ennyire buta és tiszteletlen tizenöt éves kis pisis létére?! Nem véletlenül közösítették ki általános iskolában mind a két osztályban, ja, mert a drága még arra is büszke, hogy megbukott. Bravó, a kisasszonynak.

Komolyan mondom, már én szégyenlem a generációmat.

A félelmeimmel és komplexusaimal. Néha rámjön a magányos filózás és akkor elgondolkodom azon, hogy honnan indultam, hová jutottam és hogyan tovább a jövőben. Ma is így tettem és minden ilyen alkalommal a frász kerülget. Félek, hogy mi lesz velem. Most ott tartok, hogy három szakmával nem találok olyan munkát, amit szívesen csinálnék és ahol meg is fizetnek, így nem vállalom el ezeket a felkéréseket. Eldöntöttem, hogy tovább akarok tanulni és, ha belegebedek is de megcsinálom, mert akkor az lehetek, aki mindig is akartam, viszont félek, hogy utána hogyan tovább? És az a baj, hogy a párkapcsolataimban is ilyen vagyok. Én az a tipikus kivárós típusú ember vagyok: ha valakiről nem gondolom azt, hogy 100%-osan hozzám való, akkor bele sem vágok az egészbe. És amikor mégis van valakim, olyasvalaki, akire vágytam, ahelyett, hogy boldog lennék, mindig a kifogásokat keresem, a kibúvót, hogy miért is nem jó nekem az adott kapcsolat és egy idő után besokallok és kihátrálok az egészből. Mindig azt várom, hogy az aktuális barátom x idő után megkérje a kezem (nem kell rögtön elvennie) és amikor ez nem történik meg, onnantól abszolút elindul a lavina. Persze, ha megkérné valaki a kezem, akkor meg a kapuzárási pánik jönne rám, és azért menekülnék. Több komoly kapcsolattal a hátam mögött tudom, hogy két évnél tovább senki mellett nem tudok meglenni. Képtelen vagyok rá, megijedek és inkább lelépek. Félek az elköteleződéstől, ugyanakkor vágyok is rá, viszont mi a végállomása egy kapcsolatnak? Házasság? Gyerekek? Mindkettő a frászt hozza rám.. Mint a legtöbb lány, én is nagyon szeretnék férjhez menni (persze még nem találtam rá az igazira), viszont az olyan véglegesnek tűnik, mintha onnan már nem lenne visszaút. Ugyanígy vagyok a gyerekekkel is. Soha nem csipáztam a kölyköket, vagyis csak messziről és másokét, de nem bírom őket hosszabb távon megtűrni magam mellett. És pont így vagyok a gyerekvállalással. Tudom, hogy nem vagyok egy anyatípus és mikor pár hete az egyik barátnőmnél jártam (most született kislánya) és a kezembe vettem a babáját az nagyon klassz volt, de belegondolni, hogy életem végééig gondoskodjak valakiről... hát a gondolattól is kiver a víz. Valahogy azt éreztem, hogy a gyerekvállalás egyet jelent azzal, hogy a "játéknak vége", game over. Onnantól kezdve az ember már nem lehet önmaga, nem lehet önző, a gyerekének az érdekeit kell a sajátjai elé helyezni, onnantól kezdve nincs bulizás vagy fesztiválozás, nincs semmi, mert egy szülő legyen felelősségteljes és minden elborult pillanatban tudnia kell, hogy ő anya/apa és nem veszítheti el az eszét, nem lehet meggondolatlan. Ijesztő. De ebből ered az én nagy kérdésem is: akkor mi a célja az életnek, ha nem az, hogy örökül hagyjunk valakit/valamit magunk után? Rossz ember leszek, ha egyszer úgy megyek el innen, a Földről, ha csak magamnak és a saját álmaimnak éltem anélkül, hogy vállaltam volna egy/több gyerekkel járó felelősséget?? Totális káosz, totális dilemma...