Ma éppen mivel van tele a tököd?

A legyekkel. Komolyan, az időjárástól megbolondulnak, és csak özönlenek valahonnan. Kb. három napja alig voltak, most meg százával hessegetem el őket.
Plusz vészesen közeledik az iskola, és igazából van is kedvem hozzá, egyedül azt nem várom, hogy minden egyes nap küszködjek a felkelésnél meg az utazással bajlódjak.
Ó, és most megint itt egy legyecske.

A legidegesítőbb, hogy ezek már mutáns rovarok, de komolyan. Főleg a szúnyogok. Nem lehet már kiírtani őket, mindent túlélnek és egy csípéstől hatalmas duzzanat nő az emberen.
Az időjárásról meg ne is beszéljünk, ez az idő azt is kikészíti, akinek egyébként nem frontérzékeny, képzelem mit él át az, aki érzékeny rá. Múltkor az egy hetes szabadságomból 5 napot elszenvedtem, mert elviselhetetlenül lüktetett a fejem, pedig én se vagyok frontérzékeny.

Egyébként én a facebookon akadtam ki... nem nagyon szeretem amúgy se az oldalt, a kapcsolattartás miatt vagyok fent, nekem könnyebb vele kommunikálni, főleg, hogy jobban szeretek írni, mint beszélni. De azt már végképp nem értem miért jelöl be ismerősnek olyan, aki marhára nem ismer. Van pár szombathelyi rokonom és egy ott lakó nő bejelölt. Először visszautasítottam, mert nem láttam jelét, hogy ismernénk egymást. Itt mondjuk természetesen bárki jelölhet visszaigazolom, de a facebookomon erre érzékeny vagyok, főleg, hogy nem egy kis 12 évesről van szó, hanem egy 40-es éveiben járó nőről, akinek nem azzal kéne foglalkozni, hogy jelölgessen ismeretleneket. Mindegy, lapoztam, nem törődtem az üggyel tovább, erre újre bejelölt. Láttam, hogy akkor már a rokonaim is ismerősei, szóval visszajelöltem, gondoltam magamban mindegy, visszajelölöm és kész, nem zaklat többet. Erre elkezdte ajánlgatni, hogy kiket jelöljek be, akiket szintén nem ismerek. Na, ne szórakozzon már, azonnal töröltem végleg és írtam egy levelet, hogy ha nem tudja megmagyarázni honnan ismer, akkor le lehet rólam szállni. Az még oké, hogy egy 12 éves ezt csinálja, de egy 42 éves nő nem tudja mással lefoglalni magát? Hogy jutottunk idáig, én 21 évesen megválogatom kik az ismerőseim, egy nálam jóval idősebb pedig facebookon lóg és jelölget mindenkit.

A másik: mi van mostanéban az idősekkel? Biztos sokan ismerik már azt a szöveget itt: "a mai fiatalok"
Az idősek sokat emlegetik, de ez esetben én is elkezdem: a mai idősek. Nincs semmi bajom velük, de van pár egyed, aki borzasztó rosszindulatú. Bizonyára nem ok nélkül van, biztosan nagyon megkeserítette már őket az élet és sok fiatalban csalódtak, de amikor felajánlom a helyem és a helyett, hogy megköszönné a fejemhez vágja, hogy én ezt mégis hogy gondolom, mert ha leül, akkor nem tud majd felállni... na, ez azért elgondolkoztató, hogy nem csak a mai fiatalok tudnak bunkók lenni. Örülnie kéne, hogy valaki még átadná a helyét. Múltkor pedig munka közben döbbentem le. A munkahelyem előtt három kuka van, a takarító néha nem a miénkbe dobja a szemetet, de ők ebből hatalmas botrányt csinálnak. Nem mindegy ki hova dobja a szemetet? Mindenki fizet, ahol van éppen hely oda kerül. Senki nem fizet kevesebbet. De ők éjjel nappal azt lesik mibe kössenek bele, mert nincs jobb dolguk.

A harmadik: Kiben bízzon az ember, ha már a saját rokonában se tud. Lakásfelújítás van nálunk és a legtöbb részét egy rokon csinálja, eleinte még örültünk is, hogy az, mert nem egy idegen mászkál nálunk. Na, hamar rájöttem, hogy jobb lett volna egy idegen. Fizetünk neki, mert ugye bármennyire rokon, ő egy hónapig reggeltől estig itt van. De az már a pofátlanság teteje, hogy alapanyagokat lenyúl, 10 ezer forinttal többet elkér, mert ő vett valami alapanyagot és kiderül, hogy csak 2000 forintért vásárolt, direkt elront dolgokat, hogy utána újra keljen csinálni és több pénzt zsebeljen be stb... egy rokon... úgyhogy ha most majd jön lesz egy alapos elbeszélgetés és többet nem fog jönni. De most tényleg, így is nehéz megbízha embert találni, pláne, hogy már mindenkit felvesznek egyetemre lassan hármas átlaggal is és lassan nincsenek emberek, akiket a házába beenged az ember. Mostmár a rokon se megbízható. Az meg már teljesen kib*szta a biztosítékot nálam, hogy úgy kezel, mint egy kis taknyost. Lehet, hogy nincs annyi év mögöttem, mint mögötte(szerencsére), de azért álljon már meg a menet. Egész héten dolgoztam(és mivel sok volt a munka órákat túlóráztam), takarítottam és akkor még ugráltatni próbál abban az 1-2 órában, amikor végre foglalkozok magammal. És egy másik rokontól hallom vissza, hogy kibeszélt. Szerdán elmentem megcsináltatni a körmöm. Soha életemben nem csináltattam meg, nem jártam körmöshöz sem, masszőrhöz sem stb stb... semmi. Egyszer ki akartam próbálni, mert gondoltam megérdemlem, ezen a nyáron nem nyaraltam, szabadságon is otthon dolgoztam. És műkörmöm se volt soha, most se csináltattam azt, csak picit megreszelte. Erre bunkó módon elpanaszol, mert hogy én elmentem körmöshöz. Mintha egy nyávogós, vásárlásmániás plázacicus lennék. De persze a szemembe nem mondja meg. Az egyetlen örömöm, ami nagyon jól esett, hogy a rokonom erre úgy lecs*szte a lábáról, hogy megmukkani se bírt. És mindezd egy rokon csinálja. Na de ez még nem minden. Már menekültem tőle mindig, mert p*raszt módon megjegyzéseket tesz. Új ágyam lett és olyanokat mondd, hogy majd mit csinálhatok a párommal benne és nem részletezném tovább... Ennyi, kész, vége! Mégis mi a fenét képzel ez magáról? Bárkivel bármit csinálok az senki másra nem tartozik, pláne nem rá. Még egy ekkora p*raszt b*rmot. Röhejes komolyan.

A negyedik: Beutalnak allergia vizsgálatra, mert állandóan viszket a szemem és folyik az orrom. Odamegyek, erre engem k*rnak le, hogy miért oda mentem és megkérdezik nincs a bélférgem.

Az ötödik: Értem én, hogy a nagyszüleim, hogy már idősek, segíteni akarnak és rossz azt érzeni, hogy már az unoka is boldogul egyedül, de tudok magamra főzni, pláne, hogy ez az egyik szakmám, nem kell egy másik városba elvonatozni ebéddel. Jó, ez azért nagyon jól esett és szerintem meg kell becsülnöm, hogy ennyire gondolnak rám, plusz inkább örülni, hogy van, aki törődik velem ennyire.

Bocsi a regényért, lehet lesz pár hiba, most nem olvasom el újra, hogy javítsak, mert nagyon fáradt vagyok, de muszáj volt kiírnom magamból.

[quote=Maise93,2014.08.18. 00:43~5106563]


Amiket írtál,azok nagyon jól lefestik a mai társadalmat..például a 40 éves facebook-os nő esete..ismerek egy csomó ilyen hülyét én is sajnos..és sok az idős is közöttük..neked is aztán sok bajod van. az enyémeket most inkább nem írnám le...

[quote=ApusztákBoszorkánya,2014.08.18. 04:29~5106593][quote=Maise93,2014.08.18. 00:43~5106563]
Amiket írtál,azok nagyon jól lefestik a mai társadalmat..például a 40 éves facebook-os nő esete..ismerek egy csomó ilyen hülyét én is sajnos..és sok az idős is közöttük..neked is aztán sok bajod van. az enyémeket most inkább nem írnám le...[/quote]

Huh, ne is mondd. Múltkor azt néztem, hogy vírusokat osztanak meg és irogatnak alá, hogy "nekem nem engedi megnézni"

Ezzel. Oké, 2006-os dolog, rég lecsengett (?), de engem felháborított. A rend őrei, mi? Berontani úgy, hogy "Kárpátia, mi? Kárpátia?!", és szétverni a dobost meg a haverját... Ráadásul úgy, hogy ez a haver könyörög is, hogy ne bántsák. Esküszöm, az eszem megáll. Ezeket nevezik a rend őreinek... Ezeket a tetves nyomorékokat, akik megverik azokat, akik a zavargások idején kocsmában ülnek és nem tesznek semmi rosszat. Aztán miért? Mert Ati a Kárpátia dobosa, a másik meg vele van. Hogy b*sszák már meg. Egyszerűen érthetetlen, hogy képesek erre az emberek... Szegény csávó is hogy néz ki a végén, meg mennyire vérzik. Az persze nincs meg, kik verték mg őket, mert "nem lehet azonosítani". Szánalom a köbön.

A távolsággal. Két napja jött haza a legjobb barátnőm Berlinből. Egy évet töltöttünk egymástól távol és mégis, amikor tegnap találkoztunk, olyan volt, mintha soha el sem ment volna. Minden ugyanott folytatódott, ugyanannyira szeretem, ugyanúgy megért, mint senki más. Nem tudom, mi lesz velem, ha végleg elköltözik, de ezt a barátságot soha, semmiért nem áldoznám fel. Már-már olyan, mint egy testvériség, egy szerelem, de ez a szerelemmel ellentétben örökké megmarad, kell, hogy így legyen. Kitty az én jobbik felem és mindig klassz dolgok történnek velem, ha vele vagyok. Amint hazaértem tőle, itthon várt a világ legklasszabb híre: láthatom Őket holnapután! Találkozni fogok Jacobyval, Jerryvel, Tobinnal és Tonyval! Alig akarom elhinni! Persze a távolság itt is közrejátszik: körülbelül 400 kilométert kell utaznom miattuk, de kiért menjen az ember, ha nem azokért az emberekért, akik megmentették? Akik kitartottak mellettem és tartották bennem a lelket akkor is, amikor egyedül voltam? Ha tehetném, közelebb hoznék magamhoz mindent és mindenkit, akit és amit szeretek... de csodás is lenne a világ

AD1: "Miért kattintotok a cikkre,ha érdekel? "
AD2 Anyám múlthéten mézes-mázosan kijelentette, hogy ő majd elmegy a koncertjegyeimért, mert úgy is megy angolra és autóval viszik[meg is lepődtem, hogy felajánlja ] (nekem lenne 500 ft pluszban bemenni értük), de szerintetek vannak jegyeim? Naná, hogy nincsenek ! Mert nem mondtam neki (tényleg nem, csak háromszor reggel) majd mikor közöltem vele, hogy, de mondtam akkor már az volt a baj, hogy nem adtam rá pénzt. Mikor ott ült a tetves autóban apám mellett, de ő nem fog kéregetni.. mikor mindkettő tudja, hogy múlthéten körülbelül 5000 Ft-ot utaztam el pont azért, hogy majd lehessen munkám, hogy ne kelljen tőlük kéregetnem. De arra tökéletes voltam, hogy a rajzalkalmasságim után teljesen idegroncsként remegve sminkecsetet vegyek neki. Ecseteket 20 000 forintért >< imádok itthon lenni

Voltam már Korn koncerten, és életem egyik legrosszabb koncertélménye volt. Kb. 45 perc semmi a koncert közepén, mert a bandában akkor épp valami zűr volt. Aztán Pink Floyd-ot és Metallica-t játszottak, az utóbbit be sem fejezték. A koncert eleve csúszással kezdődött, és csak a mikorfont láthattuk letakarva, majd a várakozás után az volt a fő attrakció, hogy levették róla a ponyvát. Talán jó, ha 1 óra játékidő volt.



ON: kolleganőmmel beszélgetünk. Még nem nagyon ismerem, de rögtön(!) belecsap a közepébe, hogy ő a pasijával él x éve, és közel x év óta együtt vannak. Nem sok közöm van hozzá és nem is érdekel, nem is értettem, minek mondja. Nekem ez nem nagy kunszt. Kezd elegem lenni, hogy egyes embereknek az jelenti a presztízst, vagy nem tudom, hova gondolják magukat, hogy ez a legfontosabb információ róluk, hogy a fa__ijukkal élnek, és hogy mióta vannak együtt.
Még a nevét is alig jegyeztem meg, és ennél fontosabb dolgok is vannak, meg értelmesebb beszédtémák is.

Volt régebben egy ismerősöm. Utáltam vele beszélgetni, mert a beszédtémája csak a "kapcsolat" volt. Van-e pasim? Ha igen, mióta, ha nem miért? És hasonló bonyolult, nagyon tolakodó kérdések, amik tök fölöslegesek voltak, és nem győztem kitérni előlük, mert a magánéletem nem tartozik senkire, rá főleg nem.

Tartok, hogy a munkatársamat is inkább nagy ívben elkerülöm, minthogy vele is "ilyenekről" beszélgessek.

Felfordul a gyomrom attól, hogy az emberek, hogy viselkednek egymással vagy velem és attól is, hogy ez egy másodpercig is foglalkoztat. Képtelen vagyok feldolgozni azt a világkatasztrófát, hogy az emberek mennyire szélsőségesen ítélkeznek a rock/metál zene kedvelői felett, de ami ennél is jobban bosszant az az, hogy a saját apám is „büdösrocker”-ezik. Irritál az is, hogy 12 éves kisgyerekek menőznek az interneten miközben szerencsétlenek írni sem tudnak tisztességesen (jó lehetnek fiatalabbak vagy akár idősebbek is, utóbbi elég aggasztó). Továbbá azzal, hogyha valaki azt írja hozzászólásba, hogy „no comment”.

A nettel,amikor lefagy...

Tegnap jeleztem, hogy igényt tartanék egy lapra, amit legalább fél éve nem frissítettek és az illetőnek még életrajza sincs. Erre a szerkesztője ma rögvest frissítette - azzal, hogy megnyomta a gombot és kész. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy odakaparjon öt sort az életrajz helyére...

És valamilyen csoda folytán percenként tudott egy lapot frissíteni. El kell árulnia a titkát, mert nekem egy sztár kerül fél órámba, nem 30.

On: Az itthoni légkörrel. Nem részletezném, inkább csak annyit írok, nincs rám jó hatással, ha a szüleim egyszerre vannak szabadságon. (tudom, más örülne, de én a falra tudok mászni attól, hogy már hajnali hatkor arra kell kelnem, hogy a szobám ajtaja előtt "beszélgetnek" teljes hangerővel..)

a csúnyabeszéddel. jó, mindenkinek kicsúszhat néha a szájából 1-2 csúnyaszó, vagy bárkinek lehet rossz napja és akkor jól esik a káromkodás. de hogy állandóan mért kell csúnyán beszélni, azt nem értem.
rövidítésekkel. mért kell állandóan rövidíteni? lusták gépelni (vagy ha beszélgetünk, akkor megterhelő kinyögni azt a szót?) , vagy mi??
pincérekkel. tegnap étterembe voltunk, leülünk, és megkérdi, hogy ne hozzak pokrócot? én meg mondom: nem, köszönöm. de ő csak azért is erőlteti, hogy: de ha akarja akkor szívesen hozok! én meg így gyilkos tekintettel nézek rá, hogy: most azonnal tünj innen vagy megöllek oké hogy kedves akar lenni, de ha fáznék akkor rajtam lenne egy pulcsi, nem?
magázással. könyörgöm, 15 leszek októberben, azt egy csomóan magáznak. MIÉRT??

Engem kislányozni szoktak.

On: nem tudom, most nincs semmi, aminek igazán örülhetnék.
Mindjárt suli, jön a hegedű, az anyám mindenbe beleszól, öcsém szintúgy, a kedvenc műsorom új évadja csak januárban jön, a világ még mindig tele van elmeroggyant emberekkel.

Ha már itt tartunk, ma az akasztott ki, hogy egy drága felhasználó olyat írt egy kedvencemről, hogy "nincs egyénisége" és "átlagos pop számokat gyárt". Erre megnéztem az illető kedvenc sztárjait, és mit látok? Selena Gomez, Demi Lovato, Debby Ryan, Miley Cyrus, Violetta szereplők, 1D tagok, soroljam még?

Az emberekel ..

Előre is bocsánat mindenkitől, akiket érint a dolog, de ezt már le kell írnom...

Feljövök ide, egy kicsit kikapcsolódás képen, de itt is fel tudják cs*szni rendesen az agyamat. Általában minden egyes cikket végig nyálazok, és ha tudok írok valamit. Ma elhatároztam, hogy megnézem ezt az 'Azt hiszem megcsaltak' cikket, és hát kicsit elkapott az agygörcs. Már ez a második cikke Ariana-nak, amitől helyből kiugranék egy 120 emeletes felhőkarcolóból, minden egyéb megfontolás nélkül. Ez a nő nem százas. Nem tudom, de eddig mindig olyan jó cikkeket gyártottak a kedves írok, és most egyre kevésbé szeretem őket olvasni. Vannak jók, amiket kifejezetten imádok, de vannak azok, amik miatt már kezdem elveszíteni azt a kevés lélekjelenlétemet is.

s még valami...

...ki az aki nem szokott fanfiction-öket olvasni a kedvenc színészéről/karakteréről/zenészéről? Ma belekezdtem egy eddig 89 részes fanficbe. Hát eleinte tökre tetszett, alig vártam a következő rész olvasását. Azonban egy idő után elvesztette a varázsát. Az írók általában azért kezdik el a történeteket írni, mert kiakarják adni magukból az érzéseket, kiírni magukból a fangirl-ös megnyilvánulásokat. De amikor már a 10. fejezetnél legszívesebben a tabot vágtam volna a falhoz, erősen gondolkozóba estem. Folyamatos ismételgetések, rövid fejezetek semmit mondó történésekkel, és egy folyamatosan mindenért bocsánatot kérő emberrel, aki féltékenységi rohamot kap minden 3. fejezetben. Ja és ezek a bocsánat kérések minden második mondatban előfordulnak. Félreértés ne essék, imádom az olyanokat, amikben személyes kedvencek vannak, de néha már az agyam eltudnám dobni, de valahogy túlteszem magam rajta, és folytatom az olvasást. S tudom, én sem írnék jobbat, de ezt most ki kellett írnom magamból, mielőtt szétdurran az agyam egy újabb rész olvasása közben (igen ezek ellenére is végig olvasom, ha addig élek is ...ami több, mint valószínű)

Huh, úgy látom ma van valami a levegőben, mert annyi ember írt ide a mai nap folyamán, és én sem leszek kivétel

Na szóval az egyik problémám, ami nem valami rettenetesen szörnyű, de mégis zavar, hogy a legidiótább helyeken nőnek pattanásaim. Az orrom tövébe, a fülembe, most meg épp a szám szélén ékeskedik amolyan herpesz utánzóként, és irritál a jelenléte
A másik hogy most folyamatosan ingadozik az önképem vagy nem is tudom hogy mondjam. Egy ideig teljesen rühellem a testsúlyomat - meg úgy magamat is -, aztán elkezdem szeretni a testsúlyomat, de rá egy héttel már megint ostorozom magamat amiért annyit zabáltam, és ez teljesen kikészít.
És a harmadik, mert hát mégiscsak az a magyar igazság, a fejfájás és az álmosság. Most kéne csinálnom egy powerpointot egy másik személlyel, de teljesen haszontalannak érzem magam, mert alig csináltam valamit, alig tudok odafigyelni, úgy érzem itt helyben elalszom a gép előtt, a fejfájás pedig nem olyan súlyos, szerintem inkább az is csak amiatt van mivel most sokat kellett olvasnom emiatt a gépen és a monitor fénye bántja a szemem. Szóval ja, nem szeretem mikor hátráltatok valamit, márpedig most igencsak azt csinálom

Allergia... Kb. egy hete szedek gyógyszert, napi egy bogyót, de el tudom képzelni, hogy már arra is allergiás vagyok... Hetek óta viszket az orrom és a szemem. Nem bírom már idegekkel. Minden percben vakarózok, és olyan, mintha éppen bányásznék. Egyszerűen rosszul vagyok. Aludni sem bírok már a viszketéstől, komolyan itt halálozok el perceken belül...

Hihetetlenül fáradt vagyok, mert a meleg miatt semmit nem aludtam.

Az én kedvenceimről nincs sok fanfic, ami meg van, az mind a velük/vele történő b*szásról szól

On: ha már úgyis a kedvenceimnél járunk... Szóval a Top Gear-ről van szó (még mindig/már megint). Pontosabban az egyik műsorvezetőről és a feleségéről. Rólam azt kell tudni, hogy imádom ezt a párost, egyszerűen tökéletesek együtt. Hogy miért, azt most nem írom le, mert nem hiszen, hogy bárkit érdekelne az ömlengésem.
A TG fandom kicsi, de annál összetartóbb - amíg nem jönnek a képbe a feleségek/barátnők. Ott megoszlik a vélemény, hiszen természetesen vannak fanok, akik nem bírják elfogadni az egyszerű tényt, hogy akkor sem lenne esélyük kedvenceinknél, ha egy korosztályban (és országban) lennének velük. Magyarul irigykednek. Gondolom, ez az érzés vezette egyes elborult elméjű rajongótársainkat oda, hogy teljesen alaptalan és lehetetlen fake-híreket kezdtek terjeszteni arról, hogy a szóban forgó házaspár, Richard és Mindy, három évvel ezelőtt elváltak, Richard feleségül vett egy random nőt, és született tőle újabb két lánya, akiket Lexusnak és Morgannak hívnak. Ezeken a neveken jót röhögtem, de mindegy. Ezen "információkra" egy rakás hamis fb-oldalról lehet szert tenni. És akkor ez még nem minden. Ugyanis kitört egy kisebb káosz twitteren is: egy láthatóan fékezhetetlen rajongó azt állítja, hogy az ő anyja ismeri Richard anyját, és beszélt vele erről, és az anyuka megerősítette eme kamu híreket. Na persze. Nem tudja bebizonyítani, hogy valóban ismerik egymást. Azt sem tudom, honnan szülte magát a csaj, még a neve sincs kiírva twitterre, nekem ilyet nem tud bebeszélni. Ajajj, de másoknak igen. Egy csomóan elhiszik ezt a badarságot, akármilyen megbízhatatlan forrásból "tudják".
Remélem, nem kell hozzátennem, hogy ezeken a neten terjedő "pletykákon" kívül nincs semmi, de semmi, ami eme összeesküvés-elmélet mellett szólna. Tegnap éjjel, félálomban, hirtelen felindulásból össze is rittyentettem pár sort tumblr-re Richard és Mindy tökéletes kapcsolatáról, a fake-hírek lehetetlenségéről, az egész dolog abszurdságáról. Ma reggel örömmel tapasztaltam, hogy eme szösszenet 14 note-ot kapott, ami ebben az esetben igenis nagyszámnak számít. Hah, van még pár értelmes lény is a fandomban.
Szóval, értem én, hogy irigyek, esetleg nem kedvelik Mindy-t, de őszintén: megéri ez nekik azt a rengeteg energiát, amit hülyeségek terjesztésébe beleölnek? Na de azért álljon már meg a menet... Három éven át eltitkolt válás? Autómárkákról elnevezett gyerekek? El kéne hogy higyjem?
Lehet, hogy egyedül vagyok vele a fandomban, hogy számomra ők a leginspirálóbb pár az egész világon. Okés, nem kell, hogy mindenki így gondolja. De ekkora kib*szott debilséget hogy lehet kitalálni?

Bocsi, de nagyon felhúztam magam ezen...