Ma éppen mivel van tele a tököd?

De jó,hogy megfáztam

az osztálytársammal. nem csináltam semmi rosszat, de állandóan szekál. ma is, odamegyek hozzá, és közölte, hogy akkora f_sz vagyok hülye, mért kell szekálnia??? nem csináltam semmi rosszat! azt hittem ott sírom el magam utána meg köszönök neki, és azonnal lehervadt a mosoly róla, látszott, hogy utál. de b_sszus, nem csináltam semmit! mért szekál????

A rohädék felső szomszéddal. Július eleje óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan fúrnak; hol csak kellemetlen, hol megmaradni nem lehet a lakásban. Az ilyennek járna az óránkénti slap in the face with a chair

Bírom már, hogy mindenki jobban tud mindent mint én. Mindenki lehet hülye, csak én nem. Nekem ugyan mindenki szóvá teheti, hogy fejezzem be a pattogást (ami azért nem jön rám olyan rohadtul gyakran, igazán ki lehetne bírni) bezzeg ha a kis műmenő debilek ugrabugrálnak és visitoznak egész nap a hájas s*ggükkel, az ugyan senkit sem zavar. A kedves kis hatodikos csaj (akinek a nevét nem mondanám el) mai napig állítja, hogy akkora mint én, és mellesleg van közöttünk vagy jó 20 centi, de mindegy. Azis szóvá teszi mindennap, hogy milyen egy sz*r hajam van, mintha én eddig nem jöttem volna még rá, csak azért, mert áprilisban levágattam, és még nem nőtt vissza normálisra. Sz*rok bele, hogy szerinte a bokáig érő rapunzelhaj jó, mint amilyen a barátnőjének van, hogy még arra is vigyázz, rá ne lépj. Mellesleg ez a kis koravén okostojás hordja a legsz*rabbul a haját a világon, huszonöt csattal, hogy méginkább tré legyen, de mindegy.
Egyesek meg a méretem vagy az öltözékem miatt b*sztatnak. Ugyan már, mi a rossz abban, hogy nem költök naponta a plázában milliókat csilivili rózsaszín magassarkúkért vagy mindeféle kis szir-szar biz-baz bizsukért, és inkább egyedibb és olcsóbb ruhákat hordok a mindenhol látott kínai sz*rságok helyett? Énis szóvá tehetném, amikor a cukimuki cicanaciból a s*ggük is kivan, vagy hogy olyan pofájuk van, hogy még az karikatúrának is rossz. De talán azt is, hogy minden sz*rsággal untatják az embert, és még ők neveznek engem fárasztónak.
Néha örülnék, ha egyesek akkor állnának le engem egész álló nap b*sztatni, miután ők tökéletesek.
<_< <_< <_<

A kedvenc tanárommal ma volt az utolsó órám. Megírtuk a ZH-t és kész, szünet után már egy másik ember jön tanítani. Annyira szomorú vagyok emiatt, mert tényleg imádom ezt a tanárt, a keddeket mindig csak az órája miatt vártam. Most, hogy már nem ő fogja tartani, teljesen el is ment a kedvem az egésztől. Úgy látszik, tényleg nagyon igaz az, mennyire fontos az, hogy egy tanár hogyan tartja az óráit. Mert ha nem is értettem mindig az anyagot, fenn tudta tartani az érdeklődésem.

Na meg ami ma igazán felcseszett, az a Népesség ZH: azt mondták, hogy tök könnyű meg stb..., erre sokkal nehezebb volt, mint a Csillagászati földrajz, pedig attól be voltam f.sva, mint az állat. Konkrétan voltak benne olyan szavak, amiket még az életemben nem hallottam. És még magyarázzam meg a jelentésüket

Azzal, hogy már szinte félelemben vagyok magyarórákon, mert aza tanár egy szemétláda. Úgy beszél velünk mint a kutyákkal,és nehogy már azért rámszóljon mert fázok és rajtam van a dzsekim?! Menjen már a p*csába, mert felrúgom, mostmár tényleg. A húgom meg egy dög, esküszöm, egész nap gépezik, tunyul, és itthon sem csinál semmit, de akkor még neki áll feljebb, ha én gépezni akarok, még vagdalózik össze-vissza. Aztán meg átmegy a másik szobába bőgni, és a végén megint az kerekedik ki, hogy én vagyok a gonosz. Anyámból is elegem van, ő is hogy jön ahhoz, hogy engem szóljon le, tudtommal mindent megcsinálok itthon, ő meg oké, hogy dolgozik, de olyan vaksi, hogy ő tényleg nem látja a fátőlaz erdőt, mert senki sem szereti ha itthon van. Hogy van ő neki pofája ahhoz, hogy megegye az ennivalóm, aztán közli, hogy így jár az, aki napokon keresztül megeszi más csokiját. Erre kimentem a konyhába és megettem a csokiját. Komolyan mondom, itt senki sem veszi észre, hogy egyedül érzem magam, hogy sz*r az életem, és minden lépésemet baj követi?! Ó nem,az kit érdekel. Plussz a volt sulimban egyik kedves volt barátnőm előszeretettel pofázik rólam, de neki meg beütök egyet aztán csá

Én ma konkrétan egy aktakukacon akadtam ki teljesen. Általában nem idegesítem magamat ilyen baromságokon, de attól szabályosan agyf*szt tudok kapni, amikor az ilyen posztot betöltő delikvensek kezdenek el minden egyes alkalmazottnak dirigálni. Egyrészről ő csak dokumentál és gépel, magyarán szólva titkárnő és k*rvára köze nincsen az én szakmámhoz. Kissé betette a kaput nálam az, hogy a főnővér helyett (aki amúgy a főnök részt tölti be egy bizonyos kórházi hierarchia alapján, legalábbis nekem biztosan) ő kezdett el osztani és számon kérni, hogy én miért itt és itt vagyok és miért ezt csinálom. Hát ehhez neki rohadtul semmi köze nincsen, pláne, hogy a főnővér utasításait követtem (aki amúgy egyébiránt az ő felettese is), amit ő önkényesen felülbírált. Legszívesebben elküldtem volna melegebb éghajlatra egy "kapd be!" mondatocskával, de sajnos nem tehettem meg. Attól, mert tanuló vagyok, még hülye nem és sajnos osztódni sem tudok, akármennyire sem tetszik ez annak az illetőnek.

Hogy néhány kis csitri olyan dolgokon tud kiakadni, hogy az agyam elszáll. Ma reggeltől kezdve nagyon szar kedvem volt, ingerült voltam és tele volt a hócipőm a sulival, a tanulással és a tantárgyakkal. Szó szerint minden egyes tanitási óra rátett egy lapáttal a nagyon kellemes hangulatomra, amikor ez a lány éppen egy nem szerencsés pillanatomban kapott el és meg volt sértődve, amiért nem voltam éppen cuki-aranyos-mézesmázos. Ezt pedig úgy kell megoldani, hogy én azt halljam vissza a legjobb barátnőmtől, hogy összevesztek ezen. Akkor már nekem irjon, könyörgöm! Merthogy a Facebookon vesztek össze, hol máshol lehetne? Bocsánatot kérek tőle, amiért esetleg úgy viselkedtem ahogy, de csak azt kapom, hogy neki is vannak komoly problémái, de ő erős és nem mutatja ki. Ja, 13 évesen ő egy erős és független nő, aki Facebookon veszekszik, másnap hozzá se szól az illetőhöz és naphosszat sajnáltatja magát. Ha neki igy tetszik, egyik nap hol rám mérges, hol a legjobb barátnőmre és azt várja, hogy a napunk arra menjen el, hogy kiengesztelgessük, mert már milyen más dolgunk lehetne?

Higgy nekem: az helyzet talán még nem menthetetlen, ha szekál. Tudom, rosszul esik, de addig jó. Majd akkor aggódj, ha nem is beszél veled... Majdnem tökéletesen ismerem a helyzetedet, azzal a kivétellel, amit írtam. Engem már nem is szekál.

Annyira fáj a fejem, hogy szerintem mindjárt széthasad. Hülye frontérzékenység

Azzal hogy már megint egy olyan emberben bíztam meg akiben nem kellett volna és persze megint én lettem megbántva...

A sulival. Az oké, hogy az utolsó napon, szünet előtt elengednek utolsó óráról, viszont az cseppet sem járja, hogy háromnegyed órát várok én és pár osztálytársam, aki a szakadó esőben és szélviharban nem tud 6 kiló cuccal egy órát gyalogolni, hogy hazaérjen a város másik felére. A legjobb viszont az, hogy ma még a telefonom sem vittem, de áh, egyik tanár sem volt segítségünkre, hiába kértük.

Azokkal, akik verik magukat a semmire. Okoskodnak, de közben buták, mint a föld.
Na meg ezzel a sz.r idővel.

A rohadt betegséggel... tegnap délutánra teljesen elhatalmasodott rajtam, ma egész nap csak feküdtem egyedül itthon (oké, közben olvastam/sorozatokat néztem), délre sikerült annyira összeszednem magamat, hogy csináljak valami kaját. Alapvetően nem hatnak meg a betegségek, de ez most nagyon rosszkor jött. Ma van a sulidiszkó, amin mindenki ott van (nemcsak a mi giminkből, más sulikból is vesznek rá jegyet, olyan nagy rendezvénynek számít), és, bár nem vagyok az a nagy partiarc (sőt, kifejezetten kényelmetlenül érzem magam az ilyen bulikon), de azért jó lett volna elmenni. Végre egy társasági esemény, amikor esetleg történne is valami érdekes, erre én mit csinálok? Itthon ülök, és majd' felrobban a fejem, enni nem tudok, fázok, pedig megy a fűtés... és totális lúzernek érzem magam. Lehet, hogy a betegség miatt rossz a közérzetem, és azért vagyok ilyen lehangolt, de folyton csak negatív dolgokon kattog az agyam. Azon, hogy fogalmam sincs, mit kezdek az életemmel, hogy nincs semmi szociális életem, és valószínűleg soha nem lesz, mert néhány kivétellel senkivel sem tudok rendesen szót érteni (és a néhány kivétel alatt is csak azokat értem, akik már kiskorom óta ismernek, ezért már - már természetes, hogy jól kijövünk). Ezek a dolgok olyan ritkán jutnak eszembe, és akkor sem adom át magam ennyire ezeknek a hülye gondolatoknak, de most, hogy a betegség miatt így kivagyok, csak arra tudok gondolni, hogy milyen kilátástalan minden :/

A gitár tanárommal megint...
Az órát azzal kezdtük, hogy le kellett vágnom a körmöm mert túl hosszú volt (lusta vagyok). Nem csinálok ilyenekből problémát mert 1 perces művelet és igaza is volt. A probléma az, hogy milyen hangnemben mondta... Ezután jött a fekete leves. Eltévesztettem egy hangot és megint jött az "Úristen ezt nem hiszem el, hogy nem tudod. Mit nem értesz rajta? Most magyaráztam el." Persze megint fogta magát kirohant a teremből, hogy itt hagy, neki ehhez nincs türelme, gyakoroljam magam amíg vissza nem jön. Visszajött és próbálta az ujjaimat igazítgatni a húrra, de mivel ideges voltam nem tudtam koncentrálni és azon járt az agyam, hogy mikor szabadulhatok már tőle. Szerencsére ezt észrevette és elengedett. Kölcsönösen idegesítjük fel egymást... A harmadik probléma, hogy egyszerűen nem értjük egymást. Olyan mintha ő arabul, én meg kínaiul beszélnék. A kommunikáció is elég nehezen megy. Már kedvem sincs az egészhez, kezdem bánni, hogy beiratkoztam. Csak már be lett fizetve és nem hagyom kárba veszni. Ahogy letelik a félév búcsút intek, addig azt a pár hónapot valahogyan kibírom...

Nos, olyan év elejétől számítva egészen két-három héttel ezelőttig volt azt hiszem egy nagyobb összeomlásom, mikor is teljesen kikészültem, nem láttam értelmét az életemnek, nem volt jövőképem, meg hasonlók.Ezen a héten, pontosabban előző hétvégén sikerült valahogyan kilábalnom ebből, és teljesen pozitívvá válni, hogy igen, én ezt meg fogom tenni, meg ilyen és olyan leszek, ha már élek, és a többi és a többi. Természetesen ehhez az "összeomláshoz" hozzájárult az iskolai stressz, a szociális élet meg nem léte, és a hasonló dolgok. És mint mondottam, ezen a héten egész jól elvoltam ezzel a pozitív szemlélettel, egészen tegnapig, mivel az a nap katasztrofális volt számomra. Két véletlenszerű röpdogát is írtunk, és mindkettő tragikusan sikerült, mivel az egyikre aznap akartam tanulni, a másiknál pedig mást tanultam meg sikeresen. Yay! Szóval ez betett egy lapáttal, mint ahogy az is, hogy a tanárok valószínűleg nem tudják azt mire is jó a szünet, mivel képesek mindenféle vackot feladni: egyikből beadandó, másikból három részes, három jegyes tz. szünet után, harmadikból dolgozat, de persze olyan anyagból amit nem értek, emellett még olvass el egy 500 oldal körüli könyvet, készülj versenyre meg a többi dolgozatra/felelésre, stb. .
Huh, az még igencsak finom kifejezés hogy a tököm kivan. Rendben, így nem tűnik olyan rettenetesen vészesnek, meg már fáradt vagyok ahhoz hogy értelmesebben le tudjam írni, de a lényeg hogy eléggé kiakaszt, hogy ilyen állapotba kerültem az iskola miatt.

A Lana Del Rey- dal remixekkel. Nem tudom ki az a fogyatékos, aki ezeket csinálja, de ki tud akasztani, hogy Lana csodálatos dalait akarja beolvasztani a mainstreambe, valami szörnyű alapot tesz hozzájuk. Ember, elvész az egyediség, hát hagyjad már magad! Inkább csinálj saját zenét, ne egy másikat tegyél tönkre!!!

Az időjárással. Ma is csöpög-esik az eső, mint tegnap, és egyszerűen nem tudok semmit sem csinálni a házban. Kiszeretnék menni egy jót az udvarra, de az időjárás miatt ez lehetségtelen, ugyanis tiszta víz, meg sár minden, plusz az eső is csöpörög.

Az ilyen minek tanít zenét egyáltalán, ha ennyire nincs türelme a diákjaihoz? Nem tudom mit csinálna, ha hegedűt oktatna, ahol a diákok az első két évben jóformán egy tiszta hangot nem tudnak képezni... Napi szinten kikötne az idegosztályon az tuti.

ON: A tiszteletlen gyerekekkel... Lazán visszap*fáznak, és szemtelenkednek hiába kér az ember teljesen normális hangnemben tőlük valamit.

Töri és német tanulás