Ma éppen mivel van tele a tököd?

itt ülök és a stressz labdámat nyomogatom. elegem van egyes osztálytársaimból. a fülem hallatára tárgyalták meg,hogy ronda vagyok.és még azt mondogatják,hogy miért nincs önbizalmam

Óh jee, a typische szentfazék viselkedés Szeresd felebarátodat - kivéve ha meleg, és nem szop be gondolkodás nélkül mindent csak mer' a Biblia azt írta. Akkor bánj vele mocsok módra, és véletlenül se vedd észre a helyzetben az iróniát.

Jelenleg mindennel az égegyadta világon. Ha tehetném, világgá mennék.

Érzem a nyarat. Csak sajna nem a jó értelemben - kijött az allergiám, és egész nap haldokoltam tőle (folyton az orromat fújtam, viszketett a szemem és a torkom...). Nem tudom, örültem - e már annyira a szüleimnek valaha, mint amikor ma este hazajöttek és a kezembe nyomták a gyógyszeremet...

Május 1-jén garatgyulladást kaptam, amiből kigyógyultam, aztán két nap múlva visszaestem. Még ma is az orromat fújtam és köhögtem...

Egyre kisebb az esély, hogy ott leszek a Fezenen, amikor fellép a Judas Priest, ugyanis apa aznap már dolgozik. Pedig az egyik legnagyobb kedvenceimről van szó, és amióta tudom, hogy jönnek, számolgatom a napokat a koncertig. Ráadásul senkit sem ismerek, aki szereti őket és el is jönne velem. Jelenleg rettenetesen szomorú vagyok emiatt, bőgni tudnék, iszonyatosan sokat jelentett volna nekem az a nap...

Mivel lebetegedtem diétáznom kell és nem ehetek semmi normálisat. Viszlát pizza, jövőhéten találkozunk!

Gyönyörűen napsütéses reggelre virradtunk ma. A madarak csicseregtek, lágy szellő fújta meg az arcomat, miközben a nap melege kellemesen kezdett átmelegíteni, és az égen sem volt felhő. Szóval, valaki meg tudja magyarázni eme időjárás jelentésből kiindulva, hogy ma mi a f*szért késett a vonat húsz percet? Komolyan érdekelne. Mert, hogy szélben, esőben, ködben, vagy nagyon hidegben késik, még megértem, de egy gyönyörű tavaszias reggelen, mi a búbánatért hozzák be negyed órás késéssel (ami szerintük amúgy tíz perc), és akkor még áll is a pótvágányon. Oké, nem késtem el a vizsgáról, mert számítottam ilyesmire, de eskü télen a - 10 fokos fagyos, havas időben fele annyit sem késik, mint ilyenkor. Simán aludhattam volna fél órával tovább, mert így olyan, mintha eggyel későbbivel mentem volna el. Felháborító, hogy az ember mennyi pénzt otthagy egy havi bérletért, és akkor még arra sem képesek, hogy időben elindítsák. Azt meg már meg sem említem, hogy milyen koszosak a vagonok, mert egyszerűen azt is képtelenek takarítani.

Hogy mivel van tele a tököm? Azzal, hogy az elkövetkező másfél hónapban 13 írásbeli vizsgám (ma elvileg megcsináltam egyet, szóval 12) és 4 szóbeli vizsgám van. Kb minden második napra van valami elfoglaltságom. Imádkozom a kettesekért! Közben összevesztem a barátnőmmel, több, mint egy napja a hello-n kívül nem szóltunk egymáshoz. Viszont nem én fogok tőle bocsánatot kérni, nem én álltam fel egy gyorsétteremben hogy nem hajlandó hallgatni a hisztimet, mert hogy van elég baja neki is. Persze k.rvára elfelejti, hogy én minden rohadt hisztiénél ott voltam mellette, végigasszisztáltam azt az időszakot, amikor az egyik csoporttársunk passziválta a félévét. Úgy csinált, mintha éppen szakítottak vagy dobták volna. Nekem pedig egy rohadt rossz szavam nem volt. Amikor meg én vagyok idegesebb és pánikolós hangulatban, akkor otthagy engem. Aláírom, hogy mindenkinek megvan a maga baja, de úgy érzem, hogy k.rvára cserben lettem hagyva.

A hülyékkel. Szerintem rohadtul magyarul beszélek és nem kérek semmi bonyolultat.

Tudom, az én problémám jelenleg eltörpül az allergia meg egyéb okozta tüneteket mellett, de nekem ismét a netszolgáltatónkkal van bajom. Napok óta a 100 megás net 10 megával vánszorog mindössze. Mire betölt egy oldal, az ember már megőszül és bottal megy... nem is voltam fent sokat a hétvégén. A legszebb pedig az a dologban, hogy nem is a saját magam szórakoztatása miatt vinnyogok, hanem mert lenne a neten elintézendő munkám. Bezzeg amikor úgy gondolják, hogy nem fizet az ember, akkor elveszik a netet, de ilyenkor... rengeteg a kimaradás és semmi kompenzáció, "külső okok miatt" dumával elintézve.

A betegségemmel.Fáj az orrom,a rengeteg orrfújástól,köhögök,megy a hasam.Ráadásul,ha minden igaz,holnap jön egy új fiú az évfolyamba(szerencsére az A-ba megy,jee),aki történetesen a kiszemeltem öccse.Ó,akkor új emberrel bővül az utálóim száma

Megint tönkretettem egy fülhallgatót. Nálam fogyócikk, nem sokáig húzza egy sem, de ezt, ami ma távozott az élők sorából, nagyon szerettem, pont jó volt a méret, nem esett ki folyton a fülemből, elég hosszú is volt, stb. Van egy másik, de az nagyon rövid, és úgy ahogy van, nem ér semmit. Most jelenleg ez a legfőbb gondom. Ja meg a matek, de arról inkább nem is mondok semmit...

Egy kicsit csalódott vagyok abban az elméletben ,hogy a fiúk Nem fontosabbak, mint egy barát. Hát persze, hogyne. Ma a havi ciklusom jött rám. Pont a legrosszabbkor, suliban. Nyilván senkinek sem kellemes élmény ez. Főleg, ha görcsök is vannak. Hát ja, nekem voltak. Egészen az 5. óráig izegtem - mozogtam ,mert egyszerűen nem tudtam olyan pózt találni, ami kellemes lett volna. mikor kicsöngettek egy folytában járkáltam mindenhová az udvaron. A barátnőmnek ma bejött a barátja érettségi miatt. Hát ők az udvaron voltak ,ahogy én is. És ugyan tudta a barátnőm ,hogy megjött és, hogy fáj, egy pillantásra se méltatott mi közbe én, majd beleőrültem a görcsökbe. Helyette a barátjával csiripeltek, mint a madarak. Hát mondom magamba: Kösz, hogy érdekel mi van velem. De amúgy nem ez az első eset mikor egy pillantásra se méltat mikor ott van a szeme előtt, hogy bajom van. Máskor is történt ilyen és akkor is csak a barátjával foglalkozott.
És alig akartam elhinni ,hogy valóban így van ez az életben: Hogy valóban tojunk konkrétan a barátainkra, csak a fiú van ott. Én megfogadtam azt, hogyha valaha barátom lesz, akkor is igyekszek a barátaimra figyelmet fordítani. Ezt sajnos én nem tudom megmutatni. De megmutatnám. És igazából ennyibe rejlik, hogy egy barát fontosabb, mint a fiú fogalma. Én még lemondtam a barátnőim miatt is arról a fiúról ,aki tetszik nekem ,hogy barátkozzak, meg a barátival ,mert éreztem ,hogy elhanyagolom őket. Megtehettem volna ,hogy továbbra is lógok tovább a fiúkkal. E helyett őket választottam. E helyett csak magamnak tettem a legrosszabbat. Mára persze megbántam amúgy és sajnos nem is tudom vissza forgatni az időt. De ez már milyen ,hogy én képes voltam miattuk inkább félre tenni a fiúk barátságát (amiből mai napig csak annyit érzékelnek ,hogy eltávolodtam tőlük, azt nem tudják milyen fájdalmas hiba volt ez tőlem), de az né barátnőm arra is képtelen ,hogy rám hederítsen mikor ott van a barátja. Egész nap próbáltam elrejteni magamból ezt az érzését, de most már kitörtem. Csalódott vagyok kissé. Próbáltam persze elnézni a barátnőmnek ezt, de mint mondtam: nem ez az első eset.

Van egy csaj, aki engem nagyon de nagyon de nagyon idegesít, olyan ostoba embert én még nem láttam, de komolyan, emellett szociális képességei is nullák és másokra tekintettel lennie sem sikerül (órákig tudnám sorolni a problémáimat). Namármost ugyanez a csaj kiskutyaként követ engem mindenhova és eszküszöm egy nap le fogom ütni

Egészen eddig a pontig tűrtem anyukám idiótaságait.
Elnézem,hogy az utóbbi időben gyökeresen megváltozott a viselkedése,szinte már-már egy kisebbfajta kapuzárási pánikban szenved.Elnézem,hogy b*sz odamukkantani egy "Milyen napod volt?" klisémondatot iskolából hazajövet,mert a telefonja és a számítógép annyival érdekesebb,mint a tulajdon kölkei',DE nehogy már Neki álljon feljebb,miért viselkedünk Vele olyan közömbösen,mikor egy telefoncsörgésnyi érdeklődést sem mutat irántunk az úr v*lagából,ahol éppen az egyetemével majomkodik valamit!Komolyan kezdem már szégyellni mind Őt,mind a hülyeségeit.Persze,megértem, annyira tombol benne a "4. x közeli bugi",csak minket hagyjon ki belőle a testvéremmel...
Mellesleg a tanárom is csak ma tudott szólni,hogy arra a napra tették át a ballagást,amikor a húgomat műtik a manduláival,ergo senki nem fog eljönni rá a családból...mire is kellett volna számítanom?...

Marha jó, hogy a ballagásomra senki nem fog eljönni, mert egyrészt hétfőn lesz másrészt meg pont leszarnak. Egyébként mi legyünk ott minden családi rendezvényen, mert nem számít, hogy van vagy 20-on x unokatestvérem, akkor talán felénk szagolnak, ha kell valami... Mindenkinek kell vagy 3-4 meghívó vagy még több is kell, nekem meg egy. Ez kimondva még szánalmasabban hangzik.
A másik: Pénteken 3/4 órát álltam az esőben, meg is fáztam. Eddig annyira nem volt rossz, vedeltem a forró teákat, de most az is elfogyott itthon, és kezdek egyre szarabbul lenni. A legjobb benne, hogy holnap megyek Győrbe a sulis orvosi vizsgálatra, holnapután meg énekversenyem van, úgy, hogy alig tudtam ma zenekaron énekelni.
3. (gyűlik, gyűlik...) A (most már) exem nemrég facebookon se szó-se beszéd, szinte teljesen random szakított velem. A szemét. Kíváncsi leszek, mikor kuncsorogja magát vissza...
Oh, igen. Még valami. Ott van még a sok dolog, ami a nyakambaszakadt. Nincs kész még a tablónk se, még jó, hogy a fényképezésen túl vagyunk, mint említettem holnap vizsgálat, holnapután verseny, aztán citerás vizsga, tanszaki, képzőművészetis vizsga, kompetenciamérés, német vizsga (ahol 5 tételből kell kérdéseket húzni, lesz levélírás, hallás(s)értés, képleírás, bemutatkozás, beszélni kell a városról...), 4 napos út Szerbiába ahol minden percünk be lesz táblázva, kb. esélyem nem lesz összefutni TarjaNightwish-el..., képzős kiállítás, szerenád (amire még nincsenek meg a dalok), tanárbúcsúztató (dettó nincs semmi meg, ketten szervezünk mindent, szó szerint mindent egyik barátnőmmel, de meg fogunk szakadni), évzáró, ballagás, 3 napos osztálykirándulás amit szintén nem a suli szervez, és bankett. és ez úgy cirka 3 hétbe sűrítve
Aztán törődjek még azzal -fene a jó szívemet-, hogy hozzak össze egy teljesen össze nem illő párt, csak mert megígértem... nem, én ebben a merényletben inkább nem veszek részt.
És ennek tetejébe a fülesem is elromlott. Akármennyire is szeretem az osztályom nagyrészét, soha nem akartam még ennyire júliust.
Az meg már a tragikomédia része, hogy MINDIG valami jópasi a szemtanúja, ahogy épp nagyban vétkezek a ,,Zsófi le fog fogyni 5 kilót" című projekt kárára, ráadásul a legslamposabb kinézetemben najó, ez inkább sírnivalóan nevetséges...

Valami baj van a laptopommal. Bizonyos időközönként bontja az internetkapcsolatot és meghal, ilyenkor csak az újraindítás segít. Eleinte vírusra gyanakodtam, át is vizsgáltattam a gépet, de semmi. Csak csinálja, csinálja, a végén kivágom az ablakon...

Mindeközben csak én vagyok annyira szerencsétlen, hogy megbetegszem májusban. Olyan köhögőrohamaim vannak, hogy azt hiszem, menten megfulladok, úgy szoktam összekaparni magam a padlóról.

Ráadásul még mindig rettenetesen gyötör, hogy nem túl valószínű, hogy ott leszek a Judas Priesten. Interneten folyton belefutok "jaj de jó, én megyek"-típusú posztokba. Ilyenkor a sírni tudnék, megőrjít a gondolat, hogy nem leszek ott... minden áldott nap térdelek a szüleim előtt, hogy keressünk valami megoldást, hogy elmehessek a koncertre, különben meghalok (ehh, igen... nagyon fontos lenne nekem...), de úgy látom, nem vesznek komolyan... tavaly is kihagytam az Iron Maident (is), majd' belepusztultam, de a tudat, hogy a Judast sem láthatom... kikészít idegileg.
tudom, hatalmas problémák, de erre vártam egész évben...

Nekem meg pont az ellenkezője, egyfolytában ennék. Talán azért, mert mostanában a kajálás jelenti az egyetlen örömforrást.

Én vagyok a legkisebb az osztályban, ezért némely barom (bocsánat a kifejezésért) mindig megver. Most is lementünk szünetbe az udvarra a barátnőmmel, erre odajöttek, és elkezdtek bottal verni. Már szóltam a tanáromnak, de nem foglalkozik vele.
És még van 3 hét