Ma éppen mivel van tele a tököd?

A legjobb barátnőmmel. Van egy lány az osztályban, akin van súlyfelesleg, tény, hogy nem kevés, de a kisasszony olyan szavakat szokott rá használni, hogy ilyenkor komolyan szégyellem, amiért vele barátkozom. Undorítónak, visszataszítónak véli ezt az osztálytársunkat. Értem én, hogy emberileg kifogásolható ez a lány (engem is ki szokott borítani az egójával és önzőségével), de a külseje egyrészt az örökölt gének miatt ilyen. Elhiszem, hogy a legjobb barátnőmnek a szülei is alacsonyak és vékonyak, de nem értem, ez miért növeli meg ennyire az arcát, hogy minden embertől undorodik, aki nem modellalkatú...

Az a pillanat,amikor tegnap a szüleiddel Euróvíziót nézel és apukád elkezdi szidni Conchitát,mindennek elhordja és úgy érzed,hogy az osztályod is(aki tele van homofóbokkal) jobban elfogadja a példaképed...

cserélhetnénk bár mostanra javult egy kicsit
on: nagyon kezd elegem lenni mindenből. Az ofőmből, az osztálytársaimból, a ballagási szrságokból, magától az egész nyolcadiktól. Én mégegyszer nem csinálom végig, az biztos. (hopp, mégis, 12.-es is leszek egyszer) Legyen már július pls

Sikerült elkapnom egy gyomorfertőzést.

Még 11 vizsga vár rám, amiből négynek írásbeli és szóbeli része is van... Es ezek nem ilyen büfé tárgyak, hanem kőkemény, némelyik 70%-os bukása aránnyal zárja a félévet. Szóval igy a vizsgaidőszak első hete utan úszóm bele meg jobban a mélyvízbe...

A borzalmas idővel. Rányomja a bélyeget az ember egész napjára

A motiválatlanságommal. Azt hittem, tudom, hogy ezt akarom, aztán meg tanulás közben még a plafon is érdekesebb, mint a könyv előttem. Úgy érzem, most se fog összejönni a tanulós hosszú hétvége. és kinek köszönhetem? Saját magamnak.

Story of my life.

Azigen Hova jársz, ha megkérdezhetem?

A változatosság kedvéért megint jöttem. Mostanában rosszabb napjaim vannak, talán ennek tudható be. A lényeg az, hogy ma kiakasztottak a kis csajok.
A buszmegállóba várakoztam a buszra. Ideáig nem is volt gond, míg nem jött három 11-13 év körül három csaj és elkezdtek sutyorogni és nevetgélni. Elsőnek nem is figyeltem fel rájuk, mert éppen anyámat próbáltam hívni. Csak, akkor vettem észre őket mikor elkezdtek nevetni rajtam. Rájuk néztem. Kis angyalokként nézelődtek össze-vissza. Aha, persze. Aztán továbbra is várakoztam, de észre vettem ,hogy továbbra is nevetgélnek. És azt is, hogy felém nézett az egyik. Oké, a külsőm nem volt éppen olyan, mint az övéjük ,hogy méreg drága ruci van rajtam, meg egy válltáska csüng a karomon. Lehetett nyugodtan röhögni rajtam azon ,hogy egy szürke pulcsi volt rajtam ,egy farmer, egy kopott tornacipő és egy táska (nem, nekem igazi táskám van, nem olyan kicsi, női táska, amit mindenki előszeretettel hord korosztályomba illetve alattam). És az ég adta áldja az eget, hogy az esőtől begöndörödik a hajam. És tudom ,hogy nem vagyok valami fergeteges szépség, viszont az hallatlan számomra, hogy az orrom előtt nevetnek és még azt próbálják eljátszani előttem ,hogy nem rajtam nevetnek. Ha még jobban egyértelmű lett volna a dolog, akkor lekiabálom őket. Így is csak megálljt parancsoltam, hogy nem tettem meg. De egyenesen felidegesít ez a hozzá állás. Kis tizenévesek, akik egyből kinevetik és kibeszélik a náluk idősebbet. Ráadásul bocsánat: én nem mindig a ruha boltokat járom. Ha bár ma azért mentem el busszal a szomszéd városba, hogy nézzek magamnak valami nyárit. De én se ítélem most el azokat, akik nem úgy öltözködnek, néznek ki. Én sose ez alapján szoktam ítélni az embert, ezek meg rögtön kinevettek engem, csak mert nem éppen egy címlapról jöttem. És ezek a mai tinédzserek, ezek. Ohh, és még elfelejtettem hozzá tenni: Bár én alig vagyok meg 160 centi, ezek a kis csajok szerintem a vállamig érhettek, max az arcomig.

A nagyszüleimmel. Előbb hívott fel drága nagypapám, hogy hétfőn - amikor elméletileg mentünk volna pünkösdölni' Hozzájuk - be ne merjük tenni a lábunkat, mert éppen gondolom én, Rájuk jött az időskori elbutuló hisztiroham. Igazából nem is csodálkozom ezen, hiszen mindig az ünnepek előtt kezdik el játszani a v*lagukat, csak pls, lehetőleg emberi időben hívna fel a f*szságaival, amikor nem zavarja a fél családot a pihenésben.
De nem is érdekel, legalább nem kell kirugdosnom magam az ágyból hétfő reggel.Mellesleg én galád nem ezen akadtam ki jócskán, hanem a már napok óta tartó torokfájásommal, amely mondanom sem kell, pont a konfirmáció előtt ért el olyan szinten, miszerint a karattyolás is csak lexike-szinten megy nagy erőlködések közepette, ami mondhatom, rendkívül kelleni fog a másfél órás, ráadásul élő felvételes ezéletemnapjához'.

Ó, csak nem egy tipikus 12 éves takonytalálkozóhoz volt szerencséd? Biztos reklám volt a Minimaxon.

Már előre a mai nappal és az előttem álló héttel. Ma ugyanis sor kerül egy ebédre, az egyik rokonom szervezi, valami puccos étterembe megyünk. Csakhogy én gyűlölöm az ilyen helyeket és a famíliámmal sem vagyok kibékülve, miután rendszeresen beszólogatnak. Kiváltképp anya nagynénje, ő múltkor a fülem hallatára kezdett kibeszélni. Elhordott mindennek, "lusta dögnek" nevezett és a vicc, hogy ezután még volt képe mosolyogva ölelgetni. Ellenben az öcsémet imádja, miután végzett a kibeszélésemmel, elkezdte dicsérni, hogy ő viszont mennyire segítőkész. Persze, arra nem gondol, hogy én mondjuk tanulok és ez elég sokat elvesz az időmből. És ameddig a szüleim ezt képesek tolerálni, ő utál miatta, holott jó, ha évente négyszer találkozunk. Tavaly nyáron pl. apát pécézte ki magának, és olyanokat mondott neki, hogy "az én fiam jobban tud tüzet gyújtani, mert nem nagyvárosban született". Szegény apa csak állt és azt sem tudta, mit csinált megint. Komolyan, ez a nő őrjítő és mindenkiben a hibát keresi. Olyan piti dolgokért tud beszólogatni, hogy az embernek az életkedve is elmegy.

Plusz jövőhéten gitárvizsga, semmit sem tudtam gyakorolni, mert az egyik húr pont most talált elszakadni. Olyan jó, hogy három évig egyik sem pattant el, csak most, amikor még utoljára fontos lenne az épségük, a zeneiskolát úgyis abbahagyom júniusban, mert nem ér semmit, inkább itthon fejlesztem magam. Csak éljem túl még az előttem álló pár hetet...

Anyám főnöke egy bunkó, utálom! Ma itt vacsorázott, és egész végig engem buzerált, hogy nyáron ne menjek színi tanfolyamra, mert úgysem leszek színésznő, menjek inkább dolgozni. Meg hogy így nem lesz belőlem semmi, mert nem vagyok elég szép meg tehetséges a színészethez, meg gyerekes vagyok, meg hogy ezt már vagy 10 évesen ki kellett volna nőnöm. Nem is ismer bakker, meg amúgy is mit szól bele az életembe?! Fel tudnám rúgni, komolyan!

a staritys tagok fantasztikus kreativitásával...már lassan a fél oldalnak olyan a profilja mint nekem meg naponta kapok egy rakat linket, hogy ennek meg annak is olyan profilja van, volt, akinél a szöveg is félig ugyanaz volt, mármint amit én írtam magamról de egyes elvetemültek képesek több hónap után felrakni a sajátjuknak egy régi profilomat -.- aztán meg írnak levelet, hogy szavaztak meg hogy jó a stílusom, hát kösz, mindig visszadicsérek, hogy az övék is, én nem állok le vitázni, de eszméletlen idegesítő, mennyi másoló van, meg a barátaimét is szokták lopkodni rendesen, de mi értelme? O_O
jó nyilván ahogy mindenki, én is a netről meg főleg tumblr-ről szedem a képeket, de nem 3 perc összeszerkeszteni őket. meg egy csomóan ott is csak azért követnek, hogy leszedjék a képeket ide

Hogy hihetetlenül lusta vagyok. Komolyan, hónapok óta a fejemben van ez a Jalex slash sztori, el kéne kezdenem, de akkora balf*sz vagyok, hogy pizsamában szürcsölöm a kakaót a laptopom felett, és minden mással elvagyok, holott ezt kéne csinálnom. áh

Ismerős, én már másfél éve akarok megírni egy sztorit, de nem jutottam soha odáig

Hogy őszinte legyek, nekem a tételekkel van ki a tököm. Két nap múlva négy modulból vizsgázok (elméleti, gyakorlati és kórházi vizsgák tömkelegéről van szó kérem szépen) összesen 120 tételből. A hétvégén sikerült két modul hatvan tételét kivégeznem, illetve a ma délután folyamán egy-két tétel híján még harmincat, szóval ez így már kilencven, de még mindig van ugyanennyi, ami átolvasásra, illetve átnézésre szorul. Igazából ez már nem intenzív tanulás, csak amolyan átismétlés és az elmúlt három évben tanult anyagok felelevenítése. Viszont nekem már az agyam is leolvadt a folyamatos betűáradattól. Ráadásul az utóbbi napokban túlzásba vittem azoknak a dolgoknak a fogyasztását, amiket a betegségem miatt igazából egyáltalán nem fogyaszthatnék. Így a szervezetem erős fájdalomérzettel hálálja meg azt, hogy az utóbbi időben le se sz*rtam. Éljen. Fáradt vagyok, és ettől a nyavalyás időtől még a fejem is szétrobban. Nem tudom, hogy nálatok milyen idő van, de nálam borús, semmilyen, majdhogynem undorító nyálkás. Lassan június van és nadrágban, pulcsiban lehet csak meglenni, pedig az utolsó vizsgáim előtti két hétben strandolásszerű izét akartam volna beiktatni. Ha akkor nem sikerül elmenni, akkor legközelebb csak jövő nyáron lesz lehetőségem rá. Június végén kolonoszkópiára kell mennem, de mire kiheverném azt, addigra már bizonyítványosztás lesz, amelyet követően már rögvest is kezdeni szeretnék az egyik - még egyelőre számomra is ismeretlen - gyermekklinikán. Szóval úgy nyűgös, hisztis vagyok és minden bajom van. Lehet az lenne a megoldás, hogyha megfürdök, hagyom a p*csába a tételeket és lefekszem aludni.

Az öcsém hónapok óta a haverjaival játszik valamilyen online játékokon. Ezzel nem is lenne baj, de úgy üvöltözik, hogy elviselhetetlen, bárhol vagyok a házban. A szüleim nem szólnak rá, nem értem, hogy ők hogy bírják, igaz, ők nem hallják annyit, min én, mert ugye dolgoznak, és mikor hazaérnek, akkor már nem üvöltözik annyit, mint a nap korábbi szakaszaiban. Nem tudom mit csináljak, nem lehet tőle megmaradni, megőrjít. Az a baj, hogy egyre elviselhetetlenebb, hogy tényleg minden áldott nap ezt kell hallgatnom.

Kisebesedett a szám. Eleve érzékeny, de valószínűleg valaki beleivott a poharamba, ezzel átadva nekem egy fantasztikus betegséget. Annyira jó... enni alig tudok, és folyton fáj.
Ráadásul holnapután gitárvizsga, és alig tudok valamit. Csak lennék már túl rajta, ez az utolsó évem itt...