Egy angol Berlinben

Hugh Laurie szerdán Hamburgban, csütörtökön pedig Berlinben koncertezett, és tévéműsorokban szerepelt. A Let Them Talk című lemezéről játszott zenéket a bandájával egyéb bluesszámok mellett.

hirdetés

A Doktor House főszereplője, Hugh Laurie múlt héten Párizsban népszerűsítette első bluesalbumát, és 27-én, szerdán már Hamburgban kellett lennie, hiszen este a Café Keese-ben lépett fel körülbelül 800 rajongó előtt.

Másnap pedig átvonatozott Berlinbe, majd pedig 17 óra körül érkezett meg a Kreuzberg kerületbeli Passionskirchéhez.

„19.00-kor kinyitották a pici templomkaput, amin enyhén szóval brutális módon bepasszíroztuk magunkat. Körülbelül 200–400 főre tippelném a tömeget, de hatalmas erővel nyomtak össze! Legalábbis én elöl így éreztem. Aztán, amint az első sorok feltöltődtek, a fenti karzaton is megjelentek. Közben a hangoló ellenőrizte a színpadon a hangszereket, és hozott sört meg vizet – olvasható az egyik magyar néző beszámolójában. – 20.00-kor bejöttek a zenészek, Hugh pedig a főbejáraton belibbent, meghajolt. Szerintem nagyon élvezte a felhajtást. Ami meglepő, már csak azért is, mert eddig visszafogottnak hittem az életben. 

Elkezdődött a zene, próbálta személyessé tenni a dolgokat, és sikerült. Közvetlen volt és mindennapi. Egyszóval Hugh. Aztán a Swanee River előtt elmondta, hogy az, aki először feláll táncolni, kap egy puszit. Nem igazán hihettek neki, mert csak egy kislány kelt fel, ám annak tényleg adott egy puszit!”

Egy másik magyar rajongó szintén az első sorban, a zongora közelében ült egy barátnőjével: „Mi elég sokat hezitáltunk, hogy mikorra is kellene érkezni, mert túl korán sem akartunk, így végül 6 felé értünk a templomhoz. [...] Igencsak érdekes figurákat lehetett látni. A személyes kedvencem egy leányzó volt, hatalmas hátizsákkal, ami tele volt pakolva Huddy-, Cuddy- és House-kitűzőkkel, illetve egy olyan 70 év körüli néni, aki már akkor ott táborozott a templomnál, mikor mi odaértünk. A közönség nagyon vegyes volt, 15 évestől 70-ig, sok férfi (!) volt, sok házaspár, és persze sok tini- és huszonéves lány.”

„Mellettem egy német házaspár ült, olyan 60 év körüliek, mindketten iPhone-on nyomultak, és végig Twittereztek. [...] Aztán végre eljött a 8 óra, és bevonult a zenekar. Kicsit sajnáltam is őket, mert persze mindenki azt leste, hogy Hugh hol van. Ő végül hátulról érkezett, a sorok között, amiből én sajnos nem sokat láttam, mert mindenki ugrált. Nagyon kedves és közvetlen volt, németül köszöntötte a közönséget, én közben ámuldoztam, hogy milyen magas.”

A koncert után eleinte redezett sorok álltak autogramért, de „abban a pillanatban, ahogy közölték, hogy kijön, és 5 percig marad is, úgy összezárt a tömeg, hogy mozdulni nem lehetett, és a biztonságiak meg sem próbáltak tenni semmit. Ennek az lett a következménye, hogy aki esetleg meg is kapta az autogramot, az sem tudott hátrajönni, hogy átadja a helyét annak, aki még vár”.

A fenti élménybeszámolókból kiderül, hogy a tömegnyomor és a hosszú vonatút ellenére is nagyszerű élményekkel gazdagodtak a magyar lányok: „Hatalmas élmény volt testközelből látni Hughot, és végre személyesen is átélni, amiket leírtak. Valóban nagyon kedves, közvetlen, udvarias. Számomra maga a zene is óriási volt, amúgy is szeretem ezt a stílust (azért voltak, akiken látszott, hogy ez a zene nem az ő világuk, és csakis Hugh miatt vannak itt), ezért két legyet ütöttem egy csapásra.”

Szombaton pedig a Wetten, dass...? című tévéműsorban láthatták Laurie-t a német tévénézők, illetve a szemfüles internetezők. Viszont aki lemaradt az adásról, az sem marad ki a jóból: ezen az oldalon meg lehet tekinteni az interjút, a zenekar előadását és azt, amikor a blueszenésszé avanzsált színészt orrbanyomták egy tojástartóval.

Legközelebb május 4-én, Londonban, szintén egy kápolnában fog koncertezni, majd pedig Coventryben és Manchesterben folytatódik a turné. Az utolsó előadás Párizsban lesz május 11-én, a Trianon színházban.

hirdetés